Az ágyamba mászva elmosolyodtam Lex és Kwang bolongságain. Addig addig jutottak eszembe a történések a nap folyamán hogy elnyomott az álom. Másnap reggel kicsit korábban keltem fel mint a gerle pár így gondoltam elmehetnék futni. Nem tudom miért de valahogy hirtelen jó ötletnek tűnt, pedig utálok futni de túltengett bennem az energia. Kitártam a csomagjaim tetejét és elővettem egy sportcipőt, egy leopárd mintás macskanadrágot és egy fekete izomtoppot. Hajamat lófarokba kötöttem és a panelházból kilépve körbe pillantottam. Elindultam jobbra és kocogni kezdtem. Fél óra kocogás után kissé megszomjaztam így még jó hogy a melltartómban a telefonom mellett papírpénzt is tartok. Beugrottam egy kis boltba s szénsav mentes ásványvizet vettem majd azt kibontva a bolt előtt megláttam egy bandát. Éppen kosaraztak. Az egyikük a palánk gyűrűjére dobta a labdát ami gellert kapott. Lassan közelebb sétáltam s néztem őket. Imádok kosarazni, csak nekem nincs meg hozzá a magasságom. Még a felső polcot sem érem el otthon, nemhogy egy kosárpalánkot. Na meg a kétbalkezességemről ne is beszéljünk. Ön és közveszélyesnek vagyok nyilvántartva. Mindig is ez volt. Ha valakivel én sportolok valamelyikőnk tuti megsérül és rendszerint az a valaki én vagyok. Kate mindig azt mondta "Ha te valamire akár csak rá is nézel, már bajod is esett!". Hiányzik az én kis Hachikom. Vajon most mit csinálhat? Mobilomat elővéve nyomtam a gyorstárcsázón Hachira.
-Éppen ideje volt hogy felhívtál!-cseszett le.
-Bocs.
-Mindegy. Na és miújság odakint?-kíváncsiskodott.
-Minden szuper.-húztam el a számat.
-Na mi ez az irónia?-hirtelen azt éreztem mintha valami nézne.
-Áh hagyjuk. Képzeld életemben először futni vagyok.-vigyorogtam mint a vadalma.
-Vigyázz az autókkal, biciklisekkel, más futókkal, gyalogosokkal, kutyákkal, macskákkal, madarakkal, bogarakkal, csigákkal, fűszálakkal. Ja és neki ne menj a fának.-sorolta fel mind.
-Köszi, azért béna nem vagyok.-morogtam mikor eszembe jutott tegnap Ilhoon beszólása.
-Bocsi, nnem akartalak megbántani csak...
-Nem te.-vágtam a szavába-Egy bunkó.
-Ki bunkó? Veled bunkó valaki?-kérdezte meglepetten.
-Yep. De mindegy nem érdekel.-fújtam fel az arcom mert kezdtem ideges lenni miatta.
-Most tuti felfújtad a képed.-nevetett a túlvégen Hachiko-Mit szóltak be?
-Hát egész idő alatt mióta ismerem bunkó. Nem köszönt mikor bementem először találkoztunk de elértem hogy elmosolyodjon mikor adtam neki a csokimból. Aztán meg mikor otthon voltunk ő meg a haverjai eljöttek hozzánk, én pedig pofára estem mert elakadt a lábam az ágyplédben. Lex azt mondta ha ilyen szeleburdi vagyok és folyton rohanok ne csodálkozzak ha bajom esik. Erre benyögi nekem hogy "Szerintem simán béna."-utánoztam Hoon hangját-Azt hittem ott kapok idegrohamot. Utána pedig miután üvegeztünk és ugyan azt adtam neki vissza mint ő nekem, az ujjával letörölte a számról a csokit és lenyalta?!-hadartam és az idegtől enyhe hisztérikus él villant meg a hangomban.
-Ez olyan mint egy ovis.-gondolkozott el Hachi.
-Nem ovis cseszed hanem skizo. Tanácstalan vagyok.-lógattam az orrom.
-Szia Sarah.-köszönt angolul Peniel.
-Szia Pen.-vált vörössé a képem-Mit hallottál?-kérdeztem még mindig angolul csicseregve.
-Asszem csak a végét.-gondolkozott el.
-Ki az?-kíváncsiskodott Hachi a telefonban-A bunkó?
-Nem-nem a bunkó. Öhm Hachi ugye nem mondtam kikről beszélek?-kezdtem rágni a számat.
-Nem. Ha azt mondod valami híres banda kiütöm a bátyámat.
-Akkor gyűjtsd az erőd hogy elbírj Jackson-nal.-kuncogtam-Mert a BTOB-ról van szó, a bunkó Ilhoon.-suttogtam a nevet-Aki meg itt vagy és fülel Peniel.-Kate egy hangos sikítás után kinyomta a telefont.
-Mi a franc volt ez a sikítás.-húzta össze a szemöldökét Ilhoon. Na ne csesszél fel Pen hogy pont vele kellett eljönnöd vásárolni.
-Mindegy.-motyogtam és vissza pillantottam a vállam felett a kosarasokra-Bárcsak magasabb lennék.-bukott ki véletlenül a számon mire Hoon felvonta a szemöldökét. Szerintem ez alap reakciója az embereknek ha nem értenek valamit.
Reflexszerűen jön.-Szerintem vissza indulok.-mosolyogtam Pen-re, mire rezegni kezdett a telefonom-Remélem kisikoltoztad magad.-mondtam Hachinak.
-Honnan tudod hisz itthon sem vagy.-válaszolt Soyun meglepett hangon.
-Hát ami azt illeti Hachikora számítottam hogy hív. De Lex szerintem nálad is helyt áll ez a kijelentésem.-Peniel kiköpte ismét csak a vizet amit tőlem nyúlt be, Hoon pedig száját befogva rötyögött. Bevallom hihetetlenül édesen nevet, de akkor is skizo.
-Na csak érj haza!-fenyegetett nevetve Yun.
-Mi lesz ha hazaérek?-kuncogtam-Megint szivatós hetet akarsz tartani? Igaz most anyuék nem akadnak ki miattunk.
-Isten őrizz! Nem teszem tönkre a lakást.-nevetett fel.
-Na indulok haza. Remélem van valami zöldség otthon mert salátát akarok enni.
-Van.-nevetett Lex.
-Répa nem kell.-mondtam mire elröhögte magát-Na meg fél órátok van kiélni magatokat.-bólintottam.
-Elkísérünk haza.-vigyorgott Pen.
-Inkább egy órát kaptok.Na szia.-nyomtam ki a mobilt és szépen lassan a fiúk tempójában hazasétáltunk. Peniellel nagyon sokat nevettünk, Ilhoon pedig csak nézett s egy két elfolytott mosolynál több reakciót nem kaptunk. Ha ránéztem elfordult vagy éppen farkasszemet nézett. Ahogy mondta Hachiko. Óvodás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése