Végig Seongyeol járt az eszembe mikor hirtelen bealudtam. Reggel Changsun keltett fel.
-Jó reggelt asszony. Milyen volt a randi?-vigyorgott.
-Ennél jobb randim életemben nem volt.-pattantam fel az ágyról és körbeugráltam.
-Nagyon örülök hogy ilyen jó volt.-jött be Sanghyun és megölelt.
-Remélem nem aggódtál.-toltam el magamtól annyira hogy az arcára tudjak nézni.
-Én? Sosem aggódom semmi miatt.-próbálta hazudni de nem jött neki össze, a szemei mindig elárulják.
-Mennyire volt kiakadva?-kérdeztem a többieket.
-Áhh csak fel alá végigjárta a házat 72-szer.-legyintett Cheolyong.
-Meg vagy 48-szor kellett elkapni hogy ne menjen utánatok.-számolta össze az ujján Byunghee.
-Oppa.-sóhajtottam.
-Tudom-tudom. Tudsz magadra vigyázni.-csipogott a kezével-De nem akarlak még egyszer úgy látni... Szóval érted...Mint akkor.
-Igen, értem.-nyeltem nagyon s a szám megint égni kezdett. Hozzáértem tüzes ajkaimhoz s az órára pillantottam.-Te jó isten! El fogok késni!
-Segítsünk öltözni?-vigyorgott Changsun.
-Kifelé!-kiabáltam miközben gyorsan a szekrényemből ki téptem egy trikót és egy cicanacit. Az ágyamon elkezdett rezegni a telefonom én pedig félig felvett trikóban az ágyra ugrottam.
~Tisztelt Ügyfelünk...~
-A franc hogy ezek a telefonosok rám hozzák az idegrohamot.
-Ayumi! Gyere mert indulunk!-kiabálta Seungho.
-Pillanat!-kiabáltam vissza és rendesen felöltöztem.
Mielőtt kiléptem a szobámból magamhoz ragadtam egy hajgumit meg a kedvenc cicás pulcsimat s rohantam még mielőtt itthagynak és gyalogolhatok. A próbaterembe érve mindenki rám várt.
-Itt vagyok. Bocsánat a késésért.
-Írom a többihez.-vigyorgott rám Saejin.
-Neked mesélnem kell.-ragadtam meg a karját a barátnőmnek és egyben táncosomnak.
-Okés.-pislogott rám-Na gyerünk próbálni. Tánc közben kezdtem el mesélni.
-Seongyeollal randiztam.-kuncogok.
-Azzal az Infinite-es sráccal?-kérdezte.
-Igen.-ezt imádom Saejinben hogy ő nincs elájulva senkitől aki Idol. Mindenkivel ugyan olyan. Ha valaki zavarja elhajtja akár idol akár csak egy közember.
-Nincs pofázás próba közben!!-kiabálta le hátul két táncoslányát akik beszélgettek.
-Bocsánat.
-Akkor lesz megbocsátva ha befogtátok.-kiabálta-Na folytasd.
-A szünetben elmondom.-lihegtem és végig táncoltuk a koreot.
-Suzy, Dazy!-kiabálta el magát Saejin mikor ledobtam magam és hanyatt dőltem, lihegve.
-Igen Saejin?-kérdezték egyszerre.
-Hozzatok mindenkinek vizet a büféből.-legyint nekik mire összenéznek a csajok-Gyerünk!
-Máris.-rohantak el.
-Ugye tudod hogy nem a csicskáid hanem a táncosaid?-kérdeztem még mindig lihegve.
-Igen tudom. De utálom ha pofáznak amikor táncolniuk kéne.-vont vállat-Na szóval mi volt azzal a Yeol gyerekkel?
-Ja hát tegnap este randiztunk.-akadtam meg.
-És?-vonta fel az egyik szemöldökét.
-Meg csókoltam mikor búcsúztunk.
-Te smároltad le?-értetlenkedett.
-Igen.-dőltem hátra hogy érzékeltessem milyen oltárian csókol.
-Nagyon csillognak a szemeid.-kuncogott a színészkedésemen Saejin.
-Csodálod?!-nevettem én is. A két lány hozott fel mindenkinek szénsavmentes ásványvizet s miután ittak gyorsan újra eltáncoltunk mindent.
-Ma is találkozol vele?-kérdezte Jin mikor felkaptam az üvegemet és a cuccomat.
-Igen. Próba után.-vigyorogtam.
-Na hát akkor jó szórakozást.-kuncog.
-Köszönöm srácok a próbát. Nagyon jók vagytok, nélkületek nem tudom mire mennék.-mondtam hangosan hogy minden egyes táncos hallja.
-Ezért vagyunk mi a legnagyobb Yumis a világon.-vigyorgott CD s középre tette a kezét. Mindenki rátette és Saejin bedobta az én kezem is, s mikor betettem valaki keze rásiklott az enyémre. A hirtelen jött idegen felé pillantottam mikor Seongyeol mosolygott vissza rám.
-Hajrá Yumis!-kiabálta mindenki és feldobták a kezünket.
-Szeretlek titeket srácok.-vigyorgok és egy csoportos ölelés közepén találom magam.-Na akkor holnap után találkozunk és ne feledjétek. Csokit vagy csalunk.-kuncogtam.
-Mehetünk?-kérdezte Yeol miközben átfogta a derekamat.
-Igen.-simultam hozzá. Mindenki minket bámult mikor kilépkedtünk a J.Tune-tól.
-Ebből lesz majd a jó pletyka.-kuncog Yeol és egy puszit nyom az arcomra.
-Engem nem zavar.-kuncogok én is. Egészen a parkig sétáltunk s leültünk bent egy padra mikor újabb arc puszit kaptam. Egyre többet kaptam és lassan az ajkaim felé haladt majd elérte azokat a szívem erősen meglódult. Kezeim önkéntelenül is a nyakára fonódtak, ő pedig az ölébe vont.
-Tudod hogy nagyon régóta figyellek?-kérdezte miközben az arcomat eltakaró tincseket a fülem mögé simította.
-Miért nem jöttél soha oda?-néztem fel rá a pilláim közül.
-Mert...-halkult el a hangja s hangos sikoltások hallatszottak mögülünk. Yeol mögé nézve láttam hogy egy csapat tinilány rohan felénk. A táskámból kivettem két maszkot és két napszemüveget.
-Torzítsd el a hangod.-suttogtam s mielőtt felhúztam volna a maszkot egy gyors puszit nyomtam a szájára amitől tátva maradt a szája. Halk kuncogás után gyorsan ráadtam a maszkot.
-Sziaszok.-lépett mellénk a lánybanda.
-Sziasztok.-vinnyogtam mint valami plázacica.
-Jaj. Bocsánat.-lett szomorú az arcuk-Azt hittük hogy Park Ayumi van itt.
-Hát sajnálom.-csináltam úgy mint ha szomorú lennék-De majd talán máskor. Sziasztok.-jöttünk el tőlük.
-Honnan...?-kezdte el a mondatát.
-Bátyámék miatt is sokan ismernek.-kuncogtam-A legtöbb helyre csak ezekkel merek elmenni.-mutattam az álcánkra.
-Eszes.-kuncog s a fejem búbjára próbál egy puszit nyomni-Ahh maszkban nem jó.-morogta.
-Mindjárt kint vagyunk a parkból.-kuncogtam-És tudok egy jó parkrészt ahová senki más nem jár.
-Akkor gyerünk.-kezdett el húzni a park kerítése mentén. Halkan kuncogva botladoztam utána. -Itt.-álltam meg az egyik bokros rész mellett.
-Itt?-lepődött meg Yeol.
-Ühüm.-bólogattam.
-De itt csak a bokor van.-vette le a napszemüvegét és pislogott rám.
-Mindig nézz a dolgok mélyére.-kuncogtam és eltúrtam a bokor ágait s kirajzolódott a park régi kapuja.
-Jé.-pislogott.
-Na gyere.-kuncogtam s másztam a kapuhoz és kinyitottam. Nyikorogva, résnyire kinyílt, átpréseltem magam és Yeol is nagy nehezen.
-Wow.-pillantott körbe.
-Ez a park régi, elhagyatott része.-mondtam-Ide már nem jár senki. A gondnokok nem gondozzák ezért lassan inkább erdős rész lesz mint park. Te vagy a második ember akinek megmutattam ezt a helyet.-hajtottam le a fejem mikor eszembe jutott Changmin.
-Ki volt az előző?-emelte fel az arcom hogy láthasson rendesen.
-A-az mindegy.-nyeltem egy nagyot és levettem a maszkot meg a napszemüveget, majd egy apró mosolyt erőltettem az arcomra.
-Biztos?-nézett a szemeimbe hatalmas barna szemeivel. Ő nekem a sebekre a gyógyír. Ahogy hozzám ér mindent elfelejtek, néha még levegőt venni is.
-Biztos.-mosolyogtam rá most már őszintén.
-Gyönyörű vagy mikor mosolyogsz.-vette két keze közé az arcomat-Ha lehetne életem végéig nézném.-ahogy megint lassan közeledett felém, szemeim behunyva vártam. Ajka újra az enyémre tapadt, lassan hátráltunk míg nekimentem egy fának. Ott az ölébe ugorva teljesen megfeledkeztem mindenről. A lélegzetem felgyorsult és azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Mikor a lélegzet hiány miatt abba maradt a csókunk lihegve a homlokát enyémnek támasztotta s mikor felnéztem rá pillantásunk találkozott. A telefonom rezegni kezdett de nem értem el mert még mindig Yeol ölében voltam és a fának döntött. Yeongyeol kicsúsztatta a zsebemből és a kezembe adta, de még véletlenül sem kívánt letenni. Bevallom őszintén, én sem akartam.
-Igen?-vettem a fülemhez és Yeolt kezdtem fürkészni.
-Hol vagy már noona.-nyávogott Cheolyong.
-Mi a baj Mir?-pislogtam nagyokat.
-Thunder expedíciót akar szervezni hogy megkeressen téged.-veszi át a mobilt Seungho-Ja amúgy most éppen Mirre vetette magát a telefonért.
-Zárjátok a szekrénybe.-kuncogtam.
-Jogoooos.-hallottam Seungho nevetését.
-Hol vagy már dongsaeng!-hallom Sanghyun kiabálását.
-Megyek már, megyek.-forgatom a szemeimet.
-Siess mert már Byunghee még éhes is.-kiabálja Go és külön személyként nevezi meg magát.
-Megyek már na.-nevettem el magam és kinyomtam a készüléket.
-Menned kell?-nézett rám Yeol kiskutya szemekkel.
-Sanghyun már Cheolyongot öli.-kuncogtam.
-Ahjmár.-sóhajt-Holnap is látlak?
-Szerintem igen.-kuncogtam miközben Soyun SMS-ét olvasom.
-Nagyon helyes.-kuncog és nyom egy utolsó csókot a számra majd lábra állít. Kisurrantunk az ajtón majd újra maszkok mögé bújva sétáltunk. Ahogy haladtunk Yeol összekulcsolta az ujjainkat. A házunkhoz érve, pont mellettem ment el a pizzafutár.
-Akkor holnap.-húzom le a maszkom.
-Holnap.-húzza le ő is és mára egy utolsó csókot lop.
-Hol voltál már?!-kiabálta az ajtóban nekem a bátyám-Szia Yeol.
-Szia.-bólint felé Seongyeol.
-Na gyere mert a végén Go téged esz meg.-dobott fel a vállára oppa.
-Szia Yeol.-nyekkentem egyet-Holnap akkor.-kuncogtam-Szia.
Csapódott be az ajtó, Sanghyun ledobott a kanapéra amin Mir és Seungho ült így sikeresen az ölükben landoltam. Sok nevetés közepette felmentem a szobámba és bealudtam.
Másnap reggel már a pláza parkolójában vártam Soyunt.
-Bocsánat hogy késtem, dugó volt.
-Semmi baj. Menjünk.-mosolyogtam rá.
-Mesélt Yeol.-kuncogott mire oltári vörös lett a képem-Jaj de zavarba jöttél.Amúgy ha nem csókolod meg, az a dinka sosem lépett volna.
-Tényleg?-pislogtam rá.
-Aha. Ilyen téren kicsit félénk, szerintem még a hatodik randi után is arc puszit kapnál.-legyintett. Hát szerintem ma nem ezt mutatta, kuncogtam magamban.
-Milyen jelmezt akarsz?
-Hmm, valami szexiset. Te?
-Én is.-kuncogtam.
-Akkor dögös, cica jelmezek vigyázzatok. Jön Ayu és Yun.-kiabált.
-Dilis vagy.-ráztam a fejem nevetve.
-Csodálkozol? Hét pasival élek együtt. Ja, képzeld összevesztem Myunsoo-val.
-Min?-pislogtam rá. Mire elmondta az egész sztorit. Hogy elfelejtessem vele gyorsan eltereltem a figyelmét a jelmezekkel. Én megtaláltam a magamnak való macska jelmezt amitől szerintem mindenki elájul. De ahogy kiléptem a fülkéből Soyun is kijött. Na pont ez lesz az az éjjel amikor Changsunnak az orra fog folyni ha meglát minket.
-Pompás.-néz végig rajtunk Soyun a tükörben.
-Changsun meg fog őrülni.-röhögöm el magam.
-Majd leütjük.-nevetett Soyun. Elmentünk enni egy büfébe, majd beültünk Soyun kocsijába.
-A te kocsid?-vihogott ahogy éppen a srácok arcát utánoztam.
-Engem oppa hozott.-játszottam el Mir fejét amikor próbál titkosan kacsintani.
-Akkor először hozzánk megyünk.-röhögte el magát végképp és a kormányt kezdte el csapkodni.
-A srácok otthon lesznek?-kérdeztem kicsit reménykedve.
-Biztosan.-kuncogott. A házukig nevettünk azon hogy melyik fiú milyen fejeket szokott vágni. Mikor leparkoltunk, nagy meglepetésünkre Sungjong, Yeol és Dongwoo jelentek meg.
-Sziasztok csinibabák.-karolta át mindkettőnk derekát Woo.
-Woo ha nem engeded el Ayumi-t, megint kapsz citromízű banánt.-fenyegette Yeol.
-Ja, és véletlenül te is megeszel egyet de próbálod tagadni?-röhögi el magát Soyun és utánozta Seongyeol fejét mikor beleharapott. Én pedig már nem bírtam tovább már majdnem összeestem úgy nevettem. Yeol tartott csak a derekamnál. S egy váratlan pillanatban megcsókolt.
-Woah, szuper vagy öcsi.-kuncog Soyun.
-Na ne nyáladztatok mert nincs nálam lavór.-próbálja viccesre venni a figurát Woo de éreztem hogy enyhe elfojtott féltékenység élesíti meg a hangját. A csókunk végén Woo-ra pillantottam és csak annyit szóltam.
-Féltékeny vagy maci?-kuncogtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Most már nem.-emelte fel az orrát és mint egy herceg vnult be a házba.
-Soha többet ne adj neki puszit.-röhög Yun.
-Inkább nekem adj.-suttogja a fülembe épphogy hallhatóan Yeol. Halkan kuncogtam majd nyomtam egy puszit a szájára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése