Secret girls~ (Nuest) Yuki 8.Chapter~

Miután kiszedtem a golyót idegesen vágódtam a gép elé.

-Mit csinálsz?-ült le mellém Jason és Baekho.

-Nem lesz kedve többet lövöldözni....-morogtam és olyan ideges voltam azt hittem felrobbanok. Miután bezártam a nőt a saját házába a férjével együtt torzított hangon hívtam a rendőrséget hogy lövöldözést hallottam abból a házból és attól tartok hogy megmérgezte a férjét. Imádom hogy a rendőrség mindig le akarja követni ki telefonált, de pechjükre nem tudják soha.-Most ha kiszabadul a nő én fogom megölni.-morogtam és betrappoltam kávéért.-Mocskos aljadék...-zsörtölődtem.

-Nyugi Yukina. -karolta át a derekamat Jonghyun.

-Nem nyugszom meg!-kiabáltam el magam-Aljas ribanc!

-Yuna elaludt.-jött ki Aron a szobából.

-Szuper...-morogtam és lehúztam a kávét. S töltöttem a következőt.

-Szerintem ennyi elég lesz!-fogta meg a csuklómat Jason.

-Nem. Még figyelnem kell Soora-t meg ezt a nőt hogy ne jöjjön utánunk és el kell tüntetnem a nyomokat, aztán csinálnom kell valamit enni...-hadartam idegesen de befogta a számat.

-Nyugi!-nézett mélyen a szemeimbe-Minden meglesz, csak nyugodtan.

-Nem.... Még el kell rakjalak titeket máshová, hogy Rennek ne essen baja. Aztán pedig ki kell lakoltatnom Soora-t és megetetni Yuna-t...-tényleg túlpörögtem.

-Csókold már meg hogy befogja!-morogta Minhyun.

-Meg ne pró...-szakított félbe Jason és megcsókolt. Szemeim teniszlabda nagyságúra tágultak és éreztem hogy lassan elolvadnak a csontjaim. Pilláim lecsukódtak és beleomlottam a kínai félisten kezeibe. Szívem hatalmasakat csapott a bordáimon, s lassan elvált tőlem. Nehezen igaz, de kinyitottam a szemeimet s ő egy fél mosollyal nézett vissza.-Azt hiszem én összeesek.-mondtam magam elé bámulva és sokkos állapotban mentem vissza a gépem elé. Majdnem mellé ültem de Ren alám tolta a széket.-Köszi... Asszem...-de még így is figyeltem Soora-t, s átvittem a fiúk adatait egy másik szállodába. Miután végeztem kimentem a konyhába és ugyan azzal a bamba fejemmel csináltam valami ehetőt.

-Ren!-szóltam a fiúnak-Ha megetted, bemennél Yun-hoz és beleöntenéd?-adtam a kezébe a tányér miso-levest és a kanalat, plusz még egy enyhe fájdalom csillapítót és egy pohár vizet.

-Persze.-mondta mosolyogva.

-Te is egyél.-nézett rám könyörgőn Joghyun.

-Nem kérek...-ráztam meg a fejemet -Am srácok melyik szállodákba költöztök át? Tudnom kéne hogy melyikeket figyeljem.-masszíroztam a halántékomat.

-Csak egy szállodában fogunk lakni.-evett Baekho -Amúgy miért nem költöztök hozzánk? Könnyebben lehetne ránk vigyázni.

-Zseni vagy!-lelkesedtek a fiúk.

-Ja és mivel magyarázzuk meg a menedzsernek?-vontam fel a fél szemöldökömet.

-Azzal hogy te Jason barátnője vagy.-mutatott rám Minhyun -Yuna pedig Aron-é.

-Ha meg akarsz halni akkor azt mondod Yuna Aronnal jár.-gondoltam tudatom vele hogy attól még hogy engem nem öl meg, őt meg fogja.

-Akkor Rennel?

-Nem azzal van a probléma hogy Aronnal „jár”. Hanem azzal hogy „jár” valakivel egyáltalán.-huppantam le a földre.

-Hát akkor?-értetlenkedett.

-Meg oldhatnám hogy mi is újonc fellépők legyünk.... De az nem jó...-húztam el a számat-Lesz Ren barátnője!-legyintettem. S kiterültem a padlón egy ásítás kíséretében.

-Akkor szerintem vitessük át a cuccodat a szállodai szobába, aztán menjünk mi is.-mondta Baekho.

-Rendben. Akkor én felhívom a szállítóimat.-dörgöltem meg a szemem miközben felültem. Felhívtam a céget és bementem elmondani a tervet Yuna-nak.

-Nem akarok egyik barátnője sem lenni!!!-nyafogott a barátnőm erőtlenül.

-Más választásunk nincs! Na meg, így tudunk csak a közelükben lenni.-húztam ki a haját az arcából.

-Nem költöznél össze ilyen könnyen senkivel....-szűkítette össze a szemeit-Mi történt?

-Semmi!-tágultak ki a szemeim.

-Hazudsz!-morogta.

-Igen hazudok!-álltam volna fel, erre visszarántott az ágyra.-Naaaa...-hisztiztem-Engedj el!

-Na mi ez itt bent?-jött be Ren és Jason.

-Nem akar elengedni!-mutattam a pulcsimra amit éppen markolt, s feszítettem magam hogy menni tudjak erre elengedett. Nekiestem Jason-nek és majdnem kidőltünk.-Durva vagy!-morogtam és szűk szemekkel csúnyán néztem rá.

-Mi történt amikor aludtam?-próbált felülni erre visszanyomtam az ágyba.

-Semmi!-nyomatékosítottam.

-Te meg hazudsz! Pedig nem szoktál! Így biztos hogy történt!-kiabált rám.

-Nem hiszem el hogy nem lehet leszállni rólam! Egész idő alatt figyeltem a kamerákat, főztem, áttettem a fiúkat másik szállodába, ettem a kefét hogy mi van veled...-járkáltam fel s alá a szobában ahogy ment fel bennem a pumpa. Yuna csak figyelte hogy tombolom ki magam, de Jason úgy tűnik vagy nem bírja elviselni ha ideges vagyok. Vagy pedig élvezi hogy lesokkol. De újra befogta a számat én pedig még mindig beszéltem. Erre megint megcsókolt. Szemeim újra teniszlabda nagyságúra nyíltak. Ugyan az történt meg mint pár órával ezelőtt.

-Értem! Most már tudom miért ilyen fura!-röhögött ki Yuna. A fejem vér vörös lett és körülbelül az ájulás határán voltam. Ha még egyszer megcsókol én biztos összeesek! A szállítóm megérkezett és összepakolták a cuccomat. Yuna-t beültettük egy taxiba és mi is elmentünk a szállodához. Felmentünk a szobába s kiderült nekem Jason-nel kell aludnom... A fejem újra pipacs színben díszelgett. De végül is azzal a tudattal megnyugodtam hogy Yuna-nak Ren-nél kell.-Jason?!-szólította meg Yuna miközben én szereltem össze a gépemet.

-Igen?-fordult felé kíváncsian.

-Szerinted nem lapos Yuki hátsója a sok üléstől?-na én itt már szerintem a pipacsnál is vörösebb voltam.

-Szerintem nem.-hallottam meg Jas kuncogását.

-Le lehet szállni a hátsómról!-zsörtölődtem miközben zavarban voltam.

-Még nincs rajta senki! De az este vigyázz!-nevetett Yuna-Aucs...-fogta meg a golyó helyét.

-Karma!-nyújtottam ki rá a nyelvemet, de azért vittem neki fájdalomcsillapítót.

-Kösz.-vette be-Mellesleg nem karma, hanem egy bolond nő!-vigyorgott rám és ahogy elmentem mellette rácsapott a seggemre.

-Fúúúúh... Csak épülj fel!-fújtattam rá mint egy kismacska, azt hiszem most már értem miért mondja hogy olyan vagyok neki mint egy kismacska.

-Mintha egy kiscica próbálna ijesztő lenni!-kuncogott. Meg sem szólaltam inkább és kimentem beállítani a gépeket hogy figyeljenek mindent. A szálloda biztonsági rendszerébe betörtem és beállítottam az egyik legerősebb biztonsági riasztót a szobánkra amelyiket csak kifejlesztettek az évek során.

-Na most már gyere aludni, kis vadmacska.-kuncogott halkan Jason és betolt a gurulós székemmel a szobába. Beborított az ágyra én pedig felkúsztam mint egy giliszta, s bevackoltam magam. Jas mellém feküdt s a kezét éreztem a combomon. De nem tartott sokáig mivel úgy bealudtam mint a huzat.

Secret girls~ (Nuest) Yuna 7.Chapter~

-Ezt a mobilodon lévő riasztótörő program is meg tudná oldani amit rátettem.- morogta Yuki. Megforgattam a szemem. Ott hagytam a mobilom a cuccaim közt a lakáson.
-Ne sírjon a szád! - mondtam, és kattant a riasztó.
-Kész! - mondta végszóra.
-Kösz! - óvatosan kinyitottam az ablakot és bemásztam.
-Már elmondtam mit hozz, na az az ára. - kuncogott -Mellesleg te meg miért vagy alattam?- hallottam a meglepett hangját.
-Hát... - ez asszem Ren volt.
-Jobb kérdésem van! Miért vagy a helyemen? - igen, Yukina mint egy domina.
-Csak beszélgettünk.- kezdett magyarázkodni Ren.
-Jó szuper! Kell még egy! - mondta Yuki.
-Szívem, kávé mérgezésed lesz már. - suttogtam. A füles hangját is lehúztam.
-Azért ne fájjon a fejed. - mondta. Megforgattam a szemem.
A pasi, valahol a harmadik emeleten kell, hogy legyen. Ott a szobája. Fellopakodtam, közben hallottam ahogy a többiek beszélgetni kezdenek. Ma mérget fogok használni. Elvileg mindig van egy pohár az éjjeli szekrényen, amiben víz van. Sokszor fel kel éjjel inni, mert cukros.
Besettenkedtem, két cseppet raktam a vízbe, az nem fog megjeleni semmilyen vizsgálaton, mert feloldódik egy órán belül. És igen, megvártam amíg felkel, megissza a vizet, aztán óvatosan kilopakodtam, de ahogy leértem, egy nő volt ott.
-Megkönnyíti a dolgom ezzel. Könnyen mondhatom majd, hogy maga betört, aztán a férjem szívrohamban meghalt. - szegezett rám egy pisztolyt a nő.
-Rám akarta kenni az egészet? Nem arra kellettem, hogy eltegyem lábalól az urát! - kezdtem hátrálni.
-Tűnj onnan Yuna! - hallottam Yuki hangját.
-Így senki se fog engem gyanúsítani, mert csak védtem magunkat. - vont vállat.
-Eszes! De nem annyira! - ahogy lőtt, én úgy ugrottam ki az üveg ablakon, de eltalált. Felnyögtem, Yuki kiabált a fülembe, hogy mi van, én pedig még levegőt se mertem venni, annyira fájt. Azt hiszem hason lőtt, de hogy az oldalam biztos eltalálta, az fix.
-Yunaa! A kibaszott életben! Szólalj már meg! - ez téritett észhez, mert sose káromkodik, elmásztam a kert végéig. De nem emlékszem, hogy, hogyan.
-Kimosom a szád. - mondtam halkan. Felsóhajtott.
-Vissza tudsz jönni? - hallottam a hangját.
-Azt hiszem, de nem tudom. - kibotorkáltam a kocsihoz, beültem, levettem a maszkom, beindítottam a kocsit, és fél kézzel, de elmentem a lakásig.
Ott felbotorkáltam a második emeletig. -Nincs több erőm felmenni Yuki. - suttogtam.
-Azonnal lemegyek érte! - hallottam Baekho hangját.
-Mennyi vért vesztettél? - mondta Yuki, hallottam, hogy aggódik.
-Nem tudom, de bennem van a golyó. - ekkor láttam meg Baekhot.
-Gyere. - vett kézbe.
-Áuuu! - nyögtem.
-Bocsánat. - ijedt meg.
-Vigyél már fel. - néztem rá.
Felvitt, lerakott a kanapéra, ott Yuki leszaggatta rólam a garbót, és felhúzta az atlétám.
-Benned maradt. De szerencsére nem ért létfontosságú szervet. - rakott rám egy kendőt.
-Akkor szed ki gyorsan, és adjon valaki valami kemény piát, mert meghalok úgy fáj! - markoltam a kanapét, és a kendőt. Ren ült mellém, és egy kisebb kendő segítségével letörölte a homlokom, a fejem pedig az ölébe vette.
Yuki kiszedte a golyót, és pia helyet kaptam szúrit, Ren pedig végig fogta a fejem, és a számba rakott Yuki egy kisebb kendőt, hogy azért annyira hangosan ne ordítsak már, mert a szomszédok még kihívják a zsarukat.
Aztán fáradtan feküdtem, és pislogtam a falra.
-Nem kérsz valamit? - hajolt kicsit előre.
-Nem. - motyogtam.
-Hogy érzed magad? - jött be Aron, és pont a fejem elé ült. Így pont láttam, mert egy színtben volt a fejünk.
-Pocsékul. - fintorogtam.
-Yuki azt mondta, két napig biztos ki leszel bukva. Sok vért vesztettél. - simogatta az arcom.
Homlokomra adott egy puszit, és az arcomra is. Ren betakart, Aront elzavarta, én pedig elaludtam.

Broken heart (Shinee) 3.Rész /Soyun/

-Muszáj volt Őt is elhívni? Velem olyan bunkó. - vedelni kezdtem.
-Szerintem tök aranyos. És úgy látom jól kijön a fiúkkal is. - mondta Haru.
-Aha. - mondtam, leraktam a poharat, és becsípve indultam a fiúkhoz. -Na, Cica fiú, úgy látom beilleszkedtél. - kuncogtam.
-Nem vagyok...
-Nekem igen. - nyomtam egy cuppanós puszit az ajkaira, aztán betámadtam Hyunt, és elvittem táncolni.
-Te szent Isten! - nyögtem a fejem fogva. Jonghyun feküdt mellettem, meztelenül, ami nem új, jó párszor láttam már csak akkor józan voltam, és mentségemre legyen, de ellen álltam, csak, ő túl vonzó, és már jól ismeri a gyenge pontjaim... Na szóval, nehezen kimásztam az ágyából, aztán felkapdostam a cuccom, és irány haza. Mármint a koli szoba.
Gyoran lezuhanyoztam mivel üres volt az egész szoba, biztos Taemin elment valahová.
-Mond, hogy nem csináltam semmi rosszat! - szóltam a telefonba miután Haru felvette.
-Neked is szia. - nevetett.
-Szóval berugtam de istenesen. - sóhajtottam.
-Be, konkrétan lekaptad Taemint, aztán elvitted Jonghyunt táncolni, aztán felmentél az asztalra, és lenyomtál egy szkriptízt, és bugyiban meg melltartóban vitted szobára Jonghyunt. - hadarta.
-Soha többet nem iszok. - fogtam a fejem.
-Ezt mondtad a múltkor is, igaz most kicsit bedurvultál, eddig csak hányásig ittál aztán Jonghyun vitt szobára, de most... Asszem Minho le is kamerázott.
-Megölöm. - sziszegtem.
-Na, de megyek, mert dolgom van este benézek. Szia.
Lerakta.
-Szörnyű vagyok. - fogtam a fejem. -Részeg és józanon is, igazán sajnállak. - hallottam Taemin hangját.
-Neked senki se osztott lapot. - álltam fel.
-Azt hittem jobb fej leszel, mint Haru, de Te is olyan csaj vagy aki csak a farokra hajt. - akkora pofont adtam neki, hogy a feje el is fordult.
-Nem tudsz rólam semmit sem! - fújtattam. Fogtam magam és otthagytam. Sétálni akartam. Hogy jön ő ahhoz, hogy ítélkezzen felettem? Kinek képzeli magát? Egyedül jutottam oda ahová, és Ő így beszél velem. Nekem nincs Gucci nadrágom, se Versace pólóm, mint neki. Voltaképpen, nekem senkim sincs, a fiúkon és Harun kívül. Anyu egyedül nevelt, aztán meghalt én pedig ide jöttem és tanulni kezdtem. Dolgoztam, keményen, hogy bejussak, hisz a tökéletes, és kitűnő eredményeim kevesek ahhoz, hogy egy ilyen neves suliba kerüljek. És bent is maradjak, megtartva az ösztöndíjat.
-Ne ítéld el. Nincs szülője, egyedül van amióta ismerjük. És ez a kis buli tegnap csak kikapcsolja. Keményen dolgozik, és ugye itt áll a hátamnál? - mondta Jonghyun. Akkor léptem be az aulába, Ők pedig ott ültek.
-Igen. - mondta Kibum aki pont rám nézett. Taemin hátra is fordult.
-Nem kell a lesajnáló nézés Cica fiú, nem mindenki arany kosárba született. - sarkon fordultam, és a szobánkig meg se álltam. Haru írt, hogy nem tud jönni, mert tanulni kell, holnap dolgozat lesz neki. Az ágyba vetettem magam, és hasra fordulva, feküdtem. Taemin hamar megjött, éreztem, hogy néz, mondani is akar valamit, de inkább elment a fürdőbe.
Pár nap telt, de egy szót se beszélünk Taeminnel. Én tanulok, Ő meg hol órán van, hol itt, szintén tanul. Nekem pedig már fáj az orrom a szemüvegem miatt. És még maradt kilenc tétel, amit meg kell csinálnom.
-Éhes vagyok. - hajoltam a karomra.
-Hoztam pizzát, kérsz? - hallottam Taemin hangját.
-Rendelek magamnak, nehogy majd azt mond, kieszlek a vagyonodból. - morogtam.
-Annyira cinikus vagy. Nesze! Nekem egy nagy amúgy is sok. - elém rakott egy tányért, rajta három szelet pizza.
-Kutyának meg tessék! - morogtam. De azért jól esett a két pizza. Persze mint mindig, most is tanulás közben aludtam el.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 32. Fejezet~

Sarah eltűnt, csak egy cetlit hagyott, Én pedig tiszta ideg lettem.
-Mi az Istent csináltatok? - förmedtem a két fiúra.
-Mi semmit. - mondta Sub.
-Semmi miatt nem ment volna el. - mondtam -De tudjátok mit? Szóljatok Jiyong menedzsernek, hogy felmondok! Sok nekem ez az egész, a baleset, Ti, Sarah elment, Sungjae, és az idióta csókja, ami miatt teljesen ki készültem, Eunkwang....  Nekem ez nem megy... - fogtam a fejem. Megszédültem. -Egy hely van ahová mehetett, és Én is oda megyek. Nem is jövök vissza. - Kate csak pislogott rám, a fiúkkal együtt. Hátrálni kezdtem.
-Úgy érted.. - kérdezte Kate.
-Igen! Haza megyünk. - kifordultam az ajtón, és hazáig meg se álltam. Kate is jött.
-Biztos vagy ebben? - kérdezte halkan.
-Ha akarsz maradhatsz. - vontam vállat. -Megkeresem Saraht, aztán pedig megbeszélitek mi legyen. Meg úgy is vigyázni kell a lakásra, és látom, hogy Minhyuk miatt is maradnál.
-Igen. - pirult. -Akkor Te most emlékszel?
-Nem sok mindenre, de a javára igen. - mondtam.
Kate maradt, Én pedig az esti géppel már utaztam is. Miami volt az egyetlen hely ahová mehetet.
-Mit akarsz itt? - fogadott a nagyi. -Ne aggódj, nem maradok. Sarah itt van? - rá se néztem. Leraktam a bőröndöm.
-A parton van. - mondta nagyi. Nem tudom miért utál ennyire, lehet azért mert hasonlítok anyura, vagy azért mert elvileg anyám miattam baszta el az életét. Persze Saraht szereti, mert Őt mindig is jobban szerette mindenki.
Ott ültem lent a parton, és néztem ahogy szörfözik, aztán észre vett, és kijött. Rá mosolyogtam, Ő pedig hozzám szaladt, ledobta a szörf deszkát, és a karjaimba ugrott amikor felálltam.
-Nem szép dolog egyedül hagyni az amnéziás nővéred tücsök. - dorgáltam meg.
-De... tücsök... és... - dadogott.
-Emlékszem már. Nem mindenre, de emlékszem. - nem érdekelt, hogy vizes lettem. Jó volt ölelni. Főleg így, hogy emlékszem rá.
Sírni kezdet. Lerogytunk a homokba, és hagytam, hogy kisírja magát.
-Összezavarodtam. - mondta miután megnyugodott. -Hoon, és Changsub egyszerre környékeztek meg, és a csókok, meg Hoon ridegsége először, és Changsub kedves feje... Nem tudok mit tenni már. - hadarta sírva.
-Menjünk, iszunk valahol egy forrócsokit. - mondtam kedvesen.
Megvártam Saraht, és elmentünk, ketten mint rég, amikor Chicagoban éltünk.
-Emlékszem, amikor Chicagoban laktunk, akkor télen, minden este, amikor kedvünk volt hozzá, elmentünk a kis kávézóba, ahol isteni forrócsoki volt, meg gyümölcs tea. - mosolyogva kavargattam a csokit.
-Arra én is olyan finom volt. Vajon meg van még a hely? - nézet rám.
-Majd megnézzük. - kuncogtam.
Sarahval rengeteg dologról beszéltünk, elmondta, hogy mi volt LA-ban.
-És akkor most mi is van otthon? - kérdezte.
-Semmi. Felmondtam, és otthagytam a fiúkat, persze szörnyű nélkülük, pont mint nélküled, de... nem tudok mit tenni. Úgy érzem, mintha két szék közül a földre estem volna.
-Nekem is ilyen érzésem van. Csak annyi a különbség, hogy fogalmam nincs kit szeretek és kit csak vonzalomból.
-Igaz. A csók óta... azt hiszem, Sungjaet szeretem, de Eunkwanghoz csak kötődök, mert sokat segített, és szeretem is, de nem úgy mint Sungjaet. - sóhajtottam fel.
-Gázak vagyunk, és romokban a szerelmi életünk. - hajtotta a fejét a vállamra.
Lent voltunk a parton, a naplementét néztük. Nem tudom mi lesz tovább. Én szállodában aludtam, mikor visszamentük, nagyi kirakott. Hívtak a fiúk, írtak üzit is, de egyikre se válaszoltam. Gondolkodnom kell, és a legjobb, ha egyedül.

Broken heart (Shinee) 2.Rész /Haru/

Haru~

-Ha még egyszer hozzáérsz a hajamhoz eltöröm a kezed!-fenyegettem meg Minho-t és ezért belefújt a fülembe.

-Hogy tud ennyire érdekelni a pszichológia?-mászott bele az aurámba amíg én csillogó szemekkel és kíváncsian hallgattam a tanárt.

-Mivel szeretem csinálni.-morogtam és eltoltam az arcát.

-Nincs egy kis innivalód?-nézett Minho-ra kiskutya szemekkel Kibum.

-Jól kezdted!-röhögött fel halkan ez a barom.

-Kussoljatok már!-vágtam mellkason Minho-t az üvegemmel hogy adja oda szerencsét lennek.

-Kössz.- fogadta el.

-Na de most már kuss!-mondtam ki és egész idő alatt zajongtak. Először a cola-m szisszent, aztán pedig zacskó csörgés, csoki papír, cukor papír, nyivákolás.-Komolyan mondom lekötözlek titeket a következő órán!-csaptam össze a könyvemet az óra végén.

-Miért?-pislogott kíváncsian az orvosok gyöngye.

Kibum cinikus feje~

-Mert mindig zajongtál valamivel! Engem pedig érdekelt hogy miről van szó, még ha titeket nem is!-vettem fel a táskámat.

-Ugyan már!-vágott cinikus fejet Kibum.

-Cinikus majom!-fordultam el és otthagytam őket- Minho! Jinki-éknél találkozunk!-intettem neki és kimentem a teremből. Ahogy kiléptem már hívtam is Skype-on a barátnőmet.

-Ne csipogj vagy hagyj aludni.-mondta miközben a kóca a képébe lógott.

-Nem Twitter vagyok és szedd ki a hajad az arcodból!-mondtam neki.

-Egyetlen gyöngyszemem! Ne idegelj fel!

-Beszéltél a dirivel?-borzoltam meg a hajamat.

-Már kaptam egy cica fiút. Szóval ez bukta.-nyüszögött.

-Francba.-dobbantottam a lábammal.

-Hát igen! Amúgy meg van a filozófia füzetem még? Meg a többi? Ismételnem kell!

-Persze! Később felviszem, jó légy!-nyomtam ki. Hagyom még egy kicsit pihenni aztán közlöm vele hogy mi a terv a ma és holnap estére. Felmentem a szobámba és ledobtam az ágyra a táskámat. Berohantam a fürdőbe, átvettem a ruhámat valami kényelmesre és karomba vettem Soyun összes füzetét amit kölcsön kaptam. Én már ezeket úgy is átírtam a saját füzetembe. S szinte futólépésben mentem a szobája felé. Elkezdtem rugdosni az ajtót mikor oda értem mivel a kezeim tele voltak. Egy magas srác nyitott nekem ajtót, gondolom ő a „cicafiú”.

-Segíthetek?-vonta fel a fél szemöldökét.

-Naná!-mosolyogtam rá-De ha odébb mész talán be is tudom vinni ezeket.-emeltem meg kicsit-Mivel leszakad a kezem!-szóltam hangosan hogy Yun is hallja.

-Add csak.-mosolygott vissza kedvesen a fiú és átvette.

-Ahh leszakadtak a mancsaim.-csuktam be magunk után az ajtót és rádobtam magam Soyun-ra aki az ágyon feküdt.

-Nekem meg kinyomtad a belem.-nyüszített.

-Csak hogy érezd a törődést!-nyomtam meg a hasát megint.

-Jahj ne csináld!-csapott a vállamra.

-Ja amúgy Haru vagyok!-nyújtottam kezet az idegen fiúnak.

-Taemin. -csapott bele vigyorogva.

-Üdv nálunk!-löktem vissza automatikusan az éppen felülő Soyunt.

-Ne szívass már!-röhögött a barátnőm és lerúgott az ágyról.

-Na ezért még kapsz!-csíptem a seggébe-Mellesleg öltözz mert Jinkiékhez megyünk!-segített fel Taemin.

-Aucs!-dörzsölgette a tomporát.

-Neked nincs kedved jönni?-fordultam Tae-hez.

-Mi?-kérdezték egyszerre, csak Yun-nak pánikos és felháborodott hangja volt.

-Jól hallottátok!-röhögtem el magam-Na jössz iszogatni vagy maradsz egyedül a kolesz szobában két napig?

-Hát...-vakarta a tarkóját.

-Na akkor vegyél fel kényelmeset.-legyintettem rájuk egyet. Soyun kiment a fürdőszobába átöltözni, addig én automatikusan Taemin ágyára dobódtam. Ő pedig alsógatyára levetkőzött és magára vett egy kockás inget és egy szaggatott farmert.

-Arrébb tolod magad?-kuncogott Tae.

-Dehogy tolom!-röhögtem fel, erre meg fenékkel tolt arrébb és hanyatt feküdt mellém.

-Mindig sokáig készülődik?-kérdezte öt perc múlva.

-Na várjál csak! Felgyorsítom én!-mentem oda a villanyhoz és lekapcsoltam.

-Haru!-kiabált ki a fürdőből.

-Mondjad!-kiabáltam vissza ártatlan hangon.

-Kidoblak az ablakon!-fenyegetett és kitépte az ajtót.

-Lenne szíved?-néztem rá úgy mint egy ártatlan kiscica.

-Hogy menj a sunyiba!-takarta le a szemeimet. Imádom hogy ez hat nála! Mondjuk ha én csinálom, mindenkinél hat!

-Mennyi idő?-tettem karba a kezem.

-10 perc.

-5!

-7!

-6!

-6,5!-alkudoztunk.

-Rendben!-vágtam rá. S vissza kullogtam Taemin mellé és bedőltem mint egy krumplis zsák.-6,4 perc múlva kész!

-Az szép!-vigyorgott.

-Várj! Vajon nálad is hat?- néztem rá, majd elővettem a kiscica nézésemet.

-Mit szeretnél?-nézett rám ő is cukin.

-Semmit.-kuncogtam-Csak kíváncsi voltam nálad is hat-e.

-És?-vigyorgott.

-Még szép hogy hat!-csaptam a magasba, az én törpe nagyságommal eléggé nehéz, de segáz! Megoldom! A percek teltek és végre Soyun kijött a fürdőből így elindulhattunk Jonghyun-ékhoz.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi 42.Fejezet~

Hát ez a karácsony sem olyan mint a többi. Nagyon sokat nevettem ahogy egymást húzzák, olyanok mint Dara, Sanghyun és én otthon. Na miután Yeol kibolondozta magát vissza ült mellém. S kivettem egy rakat képet a cipős dobozból.

-Ez mikor készült?-másztam bele Yeol ölébe és Soyun felé fordítottam egy képet.

-Huh... azt hiszem ez akkor volt, amikor végzős voltam... -Nem, apa itt jelentette be, hogy elveszi anyudat, erre Te, fogtad és szőke lettél, majd rá két hétre, kiszedted a fejem a budiból, és szét verted a két srácot. Majd a diri megfenyegetett, erre Te rá graffitiztél egy pucér csajt a sulira. Akkor csináltam ezt amikor csináltad.-mondta neki Seongyeol.

-Basszus tényleg!-vágta magát homlokon. Aztán pedig Woohyun talált egy igen durva képet Yun-ról és kiderült hogy Yeol eladta azokat régen. Ahogy rápillantottam Woo-ra egyből lesütöttem a szemeimet. Nem tudom meddig lehettünk fent, de én nem bírtam tovább így gyorsan elaludtam Yeol kezei között. Éreztem ahogy kimegy alólam a talaj és megébredtem, de amint újra vízszintesben éreztem magam kicsit éberen de még aludtam. Éreztem hogy kis idő múlva elkezdek fázni, így összekuporodtam automatikusan, majd valaki betakart és a homlokomra nyomott egy puszit. S végül teljesen elsüllyedtem az álmok világában. Arra sem keltem fel hogy Yeol befeküdt mellém vagy sem. Másnap reggel ölelő kezek között kócos fejjel pislogtam Seongyeol mellkasára. Szemem onnan nyakára majd felrepedt ajkára siklott és automatikusan felültem. Szemeim kitágulva pislogtam rá, ő pedig csak rám sandított.

-Feküdj vissza...-nyüszögte és széttárta a karjait.

-Mi történt veled?-húzódtam hozzá közel és hozzáértem az ajkához. Megfogta lágyan a csuklómat és a mellkasára tette.

-Semmi.-simította végig az arcomat.

-A semmitől nem szakad fel a szád!-szűkítettem össze a szemeimet.

-Ne foglalkozz vele.-nyomott puszit az orromra.

-Hát de...-tette mutató ujját a szám elé.

-Ne foglalkozz vele!-hajolt közelebb s szemeivel rabul ejtett, ekkor megkordult a hasam-Jó időzítése van.-kuncogott s lágyan megcsókolt. Lassan öltöztem fel és végig Yeolt néztem, ő pedig engem.-Jobban tetszik mikor ugyan ezt csinálod, csak visszafelé!

-Bolond!-kuncogtam fel és az ölébe ülve vettem magamra a cipőmet. Ő pedig átkarolta a derekamat és nem akarta engedni hogy felálljak.-Engedj el!-nevettem kapálózva.

-Na mi ez a sípolás?-nyitott be Soyun mosolyogva.

-Segítség!-döntöttem hátra a fejem és úgy nevettem, s felé kapálóztam.

-Engedd el te bolond.-forgatta meg a szemeit.

-Dehogy engedem!-szorított meg jobban és kinyomta belőlem a lelket is.

-Megfojtasz!-nevettem.

-Na jó!-állt fel Seongyeol velem a kezei között és lábra állított-Most öltözzünk.-vitt a szekrényéhez.

-De én már felöltöztem.-néztem fel rá könyörgően. Erre csak nyomott az arcomra egy puszit és a fenekemre csapva tolt arrébb.

-Szeretlek!-hajtottam hátra a fejem, s nyomott rá egy cuppanósat. Soyun már lelépett és én is utána mentem, mivel biztosan a konyhában van.-Jó reggelt!-mentem be mosolyogva és ekkor láttam meg hogy Woo arca is össze van verve.

-Jó reggelt!-mosolygott rám ő is felszakadt szájjal és pár moncsival a szeme alatt.

-Hát veled meg mi történt?-álltam meg előtte ledöbbenve, s hozzá akartam érni a vörös foltok egyikéhez de ő is megfogta a kezem.

-Nekimentem az ajtónak.-sandított Yun-ra aki csúnyán nézett rá.

-Ahha...-álltam oda Soyun mellé s ekkor jött be Yeol, Sunggyu és Hoya.-Akkor te nekimentél az ajtónak.-mutattam Dongwoo-ra -Neked pedig nem lényeges hogy miért van felszakadva a szád.-mutattam életem szerelmére.-Bunyóztak mi?-fordítottam a fejem Yun felé ő pedig bólintott.-Oké! Akkor szóval!-csaptam össze a két kezem.-Amíg nem veszitek észre magatokat, nem szólok egyikőtökhöz sem!

-Ayumi!

-Ayu!-kiabálták egymás után. Én a számat egy láthatatlan cipzárral zártam be majd láthatatlan lakatot tettem rá és eldobtam a kulcsot.

-Ne csináld cica!-jött közelebb Yeol és könyörgő szemekkel nézett.

-Yun kérlek!-néztem rá.

-Nézz magadba fiam!-fogta meg a csuklómat és leültetett az asztalhoz hogy egyek, s elém tett egy tányért. Hoya és Woohyun beült mellém és enni kezdtem. Egész nap próbált hozzám szólni Yeol de úgy tettem mintha nem is hallanám. Mikor pedig a párom nem volt ott Woo próbálkozott.

-Felmentem.-álltam fel és felmentem a szobába. Magamra csuktam az ajtót és arccal borultam az ágyba. Mély lélegzeteket véve emeltem fel az arcomat és az állam alá csúsztattam a kézfejemet.

Secret girls~ (Nuest) Yuki 6.Chapter~

Miután elfogyott a lefőzött kávé Jason elnyomott egy ásítást.

-Nem megyünk a kanapéra?-pislogott álmosan.

-Hát én azt gondoltam hogy még szörfölök a neten. -húztam el a számat. Na jó nem szörfölni készültem a neten hanem Kitörölni Yun foglalását a szálloda rendszeréből.

-Légyszi. -nézett boci szemekkel.

-Rendben.-forgattam meg a pilláimat. Ledobtam magam a kanapé egyik szélére ez a bolond meg beletette a fejét az ölembe s az arcomat figyelte. Nem tudom miért, de automatikusan amint valaki feje benne van az ölemben elkezdem simogatni. Most is ez történt, rózsaszín haját tincsenként simítottam s játszottam a szálakkal.

-Ettől elalszom.-bújt el az ölemben én pedig elnyomtam egy ásítást. Valahogy csodák csodájára bealudtam mert félig Jason-ön keltem fel. Kócos bucival pislogtam körbe és próbáltam óvatosan kitenni az ölemből a fejét. Sikerült! Kicsoszogtam kómás fejjel a konyhába és kerestem az életmentő kávémat.

-Hol a kávém?!-nyüszítettem mint egy kiskutya. S ekkor hallottam meg Yun-t az ajtóban.

-Oh hogy az ég szakadna a kibaszott nyakadba!

-Kimosom a szád!-morogtam a mikrofonba.

-Hoztam neked kávét.-kenyerezett le s mire bejutott a házba már kiloptam a kezéből a csomagot.-Igazán köszönöm, hogy segítesz! Nagyon nehezek ám ezek a szatyrok.-zsörtölődött mint egy medve.

-De morgós ma valaki!-tettem be egy adag kávét lefőzésre és elővettem az I-Pad-emet s megnéztem az E-mailcímünket. Két melót kaptunk egy üzletember fia bérelt fel minket hogy öljük meg az apját mert örökölni akar, a másik pedig Korea-ban van. Annál a munkánál pedig a menyasszony akarja kiiktatni a leendő férjét.

-Hallod, nem túl kényelmes a padló!-dobált le mindent a kezéből-Fiúk?

-Még alusznak.-de még milyen édesen!

-Lusta banda. Amúgy nincs valami új meló?-dőlt nekem mintha le lennék betonozva.

-De! Kettő is! Egy itt, a másik Korea-ban.

-Akkor muti az ittenit.-hajolt bele az aurámba. A kezébe nyomtam a tablet-et s miután kiszedte az információkat elment összepakolni néhány cuccot, én pedig felírtam a címet neki egy cetlire és ahogy elviharzott mellettem kikapta az a kezemből.

-Neked is szia.-motyogtam az orrom alatt. Lefőtt a kávém én pedig öntöttem a bögrémbe és bekucorodtam felhúzott lábakkal a székembe a gép elé. Halkan szürcsöltem miközben fülemre tettem a fejhallgatómat, s míg az egyik gépemen bekapcsoltam a Rough Play című filmet. Addig a másikon újra frissítettem az e-mail listát, a harmadikon pedig a kislány alvó alakját kémleltem.

-Most akkor mi lesz? Vársz?

-Nem. Megyek és szétnézek a környéken.-válaszolta.

-Most kaptam még egy E-mailt, a másik meló is gépen van és idejön.-motyogtam és ittam a nedüből.

-Akkor nem kell haza menni. Na, 20 perc múlva vissza megyek.-s kilépett. Bekapcsoltam magamnak a filmet és hoztam be csokidrazsét. A film szexjelenete közben valaki megböködte a vállamat, lehúztam félig a fülemről a hallgatót.

-Mond.-szólítottam meg rá sem nézve.

-Te sosem alszol?-kérdezte Aron -Amúgy mit nézel?

-Az éjjel is aludtam egy órát és a Rough Play-t! Az MBLAQ-ból Changsun játszik benne.-rágcsáltam a drazsémat.

-Azt látom.-ült bele abba a székbe amit tegnap este Jason húzott oda.

-Ha kell van kint fánk meg egyéb kaja. Szolgáld ki magad, mert én tuti nem foglak.-szürcsöltem a kávét.

-Hát milyen házigazda vagy te?-hajolt be elém és a monitor elé. Megnyomtam a space-t hogy megálljon a film.

-Olyan aki kidob az ablakon ha nem hagyod békén nézni a filmet.-szűkítettem össze a szemeimet-Franc!-pattantam fel és rohantam pisilni mert már nagyon kellett. Miután visszatértem minden fiú oda volt gyűlve a gép elé-Hát ti?-pislogtam körbe és legfőképpen Jason-ra aki a helyemen ült.

-Nem akarod elölről kezdeni?-nézett Ren nagy szemekkel.

-Nem hat...nem hat...nem hat...-szorítottam össze a pilláimat aztán megint ránéztem-Jó oké!-adtam meg magam és beleültem Jas ölébe, mert lelökni nem fogom tudni az tuti.-Utálom hogy hat rám ez a szenyaság.- morogtam amíg előre tekertem. Akkora ásítások hagyták el az ajkaimat a film közben hogy az nem igaz. S szerintem be is aludhattam mert mikor felébredtem zene szólt a gépemről.-Aki a gépemhez nyúlt kiherélem.-motyogtam s becsukott szemmel mentem ki a konyhába hogy dupla adag koffeint vigyek be a szervezetembe. De csodák csodájára sikeresen megfejeltem valaki mellkasát és igaz nem jutottam előrébb de én még mentem.

-Ilyenkor csak menj az útjából!-mondta mikrofonon keresztül Yuna.

-Nem lesz baja?-kérdezett vissza Baekho, de elállt előlem. Sikeresen dupla adag cukrot és kávét nyomattam a bögrémbe s ezzel a csoszogós figurával mentem a gépemhez.

-Bealudt filmezés közben mi?

-Igen.-mondta alattam Ren.

-Akkor már értem miért ült az öledbe.

-Elhallgass...-morogtam és kinyitottam a szemeimet.-Ha jössz vissza hozz még kávét.-dünnyögtem-Ja meg kérek három nagy kübli Colat.

-Minek neked Cola?-vonta fel a szemöldökét Yun.

-Megszentelem és eladom! Szerinted mire kell egy üdítő?! Ne fárassz le!-záródtak le a pilláim.

-Süsd már ki a riasztót! Már egy órája arra várok!-fütyült a mikrofonba.

-Ha ezt még egyszer megcsinálod, össze varrom a szádat!-húztam össze a szemeim.

-Na gyerünk!

-Ezt a mobilodon lévő riasztótörő program is meg tudná oldani amit rátettem.-morogtam miközben a leggyengébb riasztót kapcsoltam ki mint amivel valaha találkoztam.

-Ne sírjon a szád!

-Kész!

-Kösz!

-Már elmondtam mit hozz, na az az ára.-kuncogtam fel-Mellesleg te meg miért vagy alattam?-pislogtam Ren-re értetlenül.

-Hát...

-Jobb kérdésem van! Miért vagy a helyemen?-vontam fel a szemöldököm.

-Csak beszélgettünk.-kezdett magyarázkodni.

-Jó szuper!-legyintettem rá és megittam egy ültő helyemben azt az ampulla kávét.-Kell még egy!

Secret girls~ (Nuest) Yuna. 5. Chapte~

-Yuna!-kiabált valaki a fülembe.
-Mi van?!-riadtan ültem föl, pisztolyt magamhoz kapva.
-Most jelentkezett be Soora. - mondta Yuki, ekkor kapcsoltam, hogy Ő volt aki beleordított a fülembe, ezzel félig síket embert csinált belőlem.
-Mikor? - pattantam ki az ágyból.
-Három perce, negyvenkét
másodperce. És ha jól látom akkor pont a Nu'est-es srácok szobája felé tart.- hadarta.
-Rohanok!- elraktam két pisztolyt, és rohantam a fiúkhoz. Aron nyitott ajtót.
-Mozgás! Kifelé! - szóltam rá. -Itt a kiscsaj. És nem épp jó szándékkal. - hadartam.
-Bement a mellettük lévő szobába és lepakolta a cuccát, most pedig a táskájában turkál.
-Azonnal el kell mennünk!- ijedten pislogtak a pisztolyokra, majd magukhoz kapták a ruháikat -Majd
elmagyarázom!- toltam ki a fiúkat -Hol van a vészkijárat?-
kérdeztem Yukit.
-Három méterrel előtted fordulj
jobbra aztán pedig két méter
után balra. Kinyitod az ablakot
és kimásztok a tűzlétrán!-
hadarta, én pedig arra tereltem a fiúkat.  -Hol vagytok? Yuna!-
kiabált a mikrofonba Yuki. Egyszer lerúgom.
-Ha megint elkiabálod magad!
Istenre megesküszöm hogy
lenyeletem veled a mikrofont!-
vágtam ki az ajtót. Alig tudtam át tuszkolni a fiúkat,
-Így gondoltad?!- kiabált, pedig ott voltam nem messze tőle.
-Yukina!-szóltam rá mérgesen. -Hol van a csaj?
Persze a hülye fejemmel ott hagytam a cuccom. Szóval rohantam vissza.
Nem lehet igaz! Én aztán nem alszok a két, bocsánat, már három majommal egy helyen.
-Yuukiii! Csak az egyiket hadd nyirjam ki. - nyafogtam.
-Nem! Menj aludni szépen! - szólt rá.
-Letérdelek eléd ha kell, csak hadd ne aludjak velük! Kérlek! - könyörögtem.
-Nem.
-Könyörtelen perszóna! Egyszer felrobbantom az össze cuccod! - morogtam az orrom alatt visszamenet.
-Hallottam! - kiabált.
-Pukkadj meg! - csaptam magasba a mancsim. Annyira imád szívatni ilyen helyzetben.
Fogtam egy paplant, meg párnát, és egy pokrócot, és a földre raktam őket.
-Egy dolog jó ebben. - néztem a szőke gyerekre. -Nem kell azt játszanom, hogy a csajod vagyok. - vigyorogtam.
-Pedig lehetnél. - mondta Aron.
-Na, majd ha véres hó fog esni Szent este! - mondtam.
-Na, most mond, hogy nem vagyok jó pasi. - húzta ki magát.
-Nem vagy jó pasi! - vágtam rá.
Kettőt pislogtam, és már rajtam ült.
-Most mond! - sziszegte. Másik kettő csak pislogott.
-Elfelejtetted drága szívem, egyetlen csücske, hogy épp egy bérgyilkoson ülsz, és két másodperc alatt, szét lövöm a fejed, ha most azonnal nem takarodsz le rólam! - nyomtam a homlokának a pisztolyt.
-Oké! - kezeit felemelve, állt fel rólam.
-Kösz. - elraktam a pisztolyt, hasra fordultam. -Jó éjt. - morogtam.
Másnap reggel arra mentem ki, hogy Yuki a Jackson vagy Jason a neve? Na mindegy. Szóval, arra mentem ki, hogy mind a ketten ki vannak nyúlva a kanapén, és alusznak. Megforgattam a szemem, felvettem a cipőm, és elmentem reggelit venni, mert Én csak a saját konyhámban főzök.
Sütit, fánkot, kávét, teát meg egyébb dolgokat vettem, és azokkal felpakolva mentem vissza. Amúgy a fene se gondolta, volna, hogy a kiscsaj ilyen kitartó.
-Óh, hogy az ég szakadna a kibaszott nyakadba! - morogtam.
-Kimosom a szád! - hallottam Yuki motyogását a fülesen keresztül.
-Hoztam neked kávét. - mosolyogtam. Mire levettem a cipőm, volt kávé, nincs kávé, elvette. -Igazán, köszönöm, hogy segítesz. Nagyon nehezek ám ezek a szatyrok. - morogtam.
-De morgós ma valaki. - mondta.
-Hallod, nem túl kényelmes a padló. - pakoltam le. -Fiúk?
-Még alusznak.
-Lusta banda. Amúgy, nincs valami, új meló? - álltam mellé.
-De, kettő is. Egy itt, másik Koreában.
-Akkor muti az ittenit. - hajoltam előre.
Könnyű dolgom lesz. Vigyorogva rohantam a szobába, ahol a fiúk még aludtak, elkezdtem felöltözni. Imádom a fekete színt, így fekete hosszú ujjú garbó, cica nadrág, csizma, hajam felfogtam, kesztyű, és pár szerszám, amivel megpiszkálom a pasi kocsiját.
Megkaptam a címet Yukitól, és már mentem is. Csak megpiszkáltam a kocsi féket, és kész is voltam.
-Most akkor mi lesz?  Vársz? - kérdezte Yuki.
-Nem. Megyek szét nézek a környéken. - mondtam.
-Most kaptam még egy e-mailt. A másik meló gépen van, és ide jön. - mondta.
-Akkor nem kell haza menni. Na, 20 perc múlva visszamegyek.
Sétálni volt kedvem. Kivettem a fülest,  fejemen a kapucni, és úgy indultam útnak.
Gondolkodnom kell.

Man in Love~ (Infinite) Soyun. 41. Fejezet~

Azt hittem a fiúk is jönnek este, de nem jöttek. Ayu jött segíteni, Én pedig fél kézzel csináltam mindent.
-Nem nehéz? - kérdezte Ayu a kezemre mutatva.
-Kicsit. Viszont a fiúk rengeteget segítenek. - mosolyogtam.
-Mert megérdemled. - jelent meg mellettem Myungsoo, el vette a poharakkal teli tálcát, és egy nagy cuppanós puszit adott az ajkaimra. Pislogtam rá mint Rozi a moziban.
-Amúgy, igen! - húztam ki magam. -Túl sokat volt már a kezemben a boxereitek. - vigyorogtam rá.
-Gonosz! - hunyorgott rám Myungsoo.
-Én is téged! - bólintottam.
Kuncogva ment ki.
-Együtt vagytok? - kérdezte Ayumi.
-Nem, de erről majd egy nyugis helyen mesélek. - bólintott. Kivittünk mindent, és leültem Sungjong meg L közé, így kezdtünk beszélgetni.
-Soyun! - kiáltott Sungyeol. Majd átestem az asztalon.
-Mi van? - hajoltam hátra.
-Semmi. - röhögött.
-Szent Isten! - sóhajtottam. -Eskü, rosszabb vagy mint egy szőke hülye gyerek. - fogtam a fejem.
-Ez fájt! - egy pillanatra megjelent a feje, hunyorogva nézet rám.
-Nekem is. - vigyorogtam.
-Hol a budipapír? - tűnt el.
-Ugye nem? - ijedtem meg.
-Deeeee! - röhögött.
-Úristen! Fogja le valaki! - kapálóztam. -Meg ne próbáld! - fetrengtem mint egy határa fordult teknős.
-Megvan! - kiáltott.
-Lee Seongyeol! Teszed le???? - Sungjong segített fel állni.
-Eszemben sincs! - hallottam.
-Yeol! - kezdtem keresni.
-Yunnie! - tudja, hogy utálom ha így hív.
-Fél kézzel ölek meg! - kiabáltam. -Kapj el! - budi papírral a fején rohant el mellettem, Én utána, elé ugorva kiraktam a lábam, mire az idióta kifeküdt. Mindenki röhögni kezdett.
-Ha nem lenne genya a mancsod, most itt tömködném a papírt a szádba! - nézett fel rám.
-Addig élnél IQ harcos. - morogtam rá.
-Jézus! IQ harcos! Úristen! Hol a barna cipős doboz amin a képünk van? - pattant fel.
Gondolkoztam pár percet.
-Asszem a szekrény alján. - mutattam az említett bútorra. Odarohant, és elő kotorta.
-Ezeket meg kell nézntek. - huppant le a földre Yeol, kinyitotta a dobozt, és egy csomó kép volt benne.
-Te jó ég! Ezek még megvannak? - ültem Én is le, mellé és kiszedtem párat. -Durva Goth csaj voltam hallod! - néztem az egyik képet amin kézen álltam, egy talpig fekete goth cuccban.
-A legjobb Goth csaj voltál! - mondta.
-Persze. - fintorogtam.
-Wow, de dögös! - mondta Dongwoo egyik képet nézve. Majd felém fordította.
-Ez a Halloweenes jelmeze amiről tegnap meséltem. - mondta Yeol. Fehér mélyen dekoltált köpeny, fekete francia bugyi, magas sarkú, és ki voltam festve szürkére, meg kicsit kócos voltam, épp pózolok, ahogy csábosan hátra tolom a fenekem, mutató ujjam bekapva.
-Erre még egy impotens is felizgul! - mondta.
-Impotens vagy? - néztem rá.
-Soyun! - háborodott fel. Elnevettem magam.
-Ez mikor készült? - kérdezte Ayu Yeol ölébe ülve, egy képet fordított felém.
-Huh... azt hiszem ez akkor volt, amikor végzős voltam...
-Nem, apa itt jelentette be, hogy elveszi anyudat, erre Te, fogtad és szőke lettél, majd rá két hétre, kiszedted a fejem a budiból, és szét verted a két srácot. Majd a diri megfenyegetett, erre Te rá grattitiztél egy pucér csajt a sulira. Akkor csináltam ezt amikor csináltad. - mondta Yeol.
-Basszus! Tényleg! - fogtam a fejem.
-Mint egy pornós! - mondta Namu. Egyik képen csak bugyi volt rajtam.
-Takarom az ikreket! - kaptam ki a kezéből a képet és rá ültem. -Amúgy, akkor full részeg voltam. Valaki lekapott, erre ez meg ki is nyomtatta. - puffogtam.
-Rengeteg pénzt kerestem rajta. - mondta Yeol.
-Te eladtad a képet? - néztem rá.
-Hopp! - fogta be a száját
-Szemét! - röhögtem.
-Hu! - mondta Sunggyu. -Ez Ti vagytok? - kérdezte. Ketten voltunk Yeollal a képen. Rajtam egy sima farmer, póló, magas sarkú, sima ruha, nem goth, Yeol ing, farmer, deszkás cipő. Sungyeol előtt álltam, Ő pedig a derekam ölelte, állát a vállamra rakta, egyik kezemmel az arcát fogom.
-Ez a kedvenc képem. - vettem el.
-Itt mondtad el, hogy elmész. - mondta Yeol.
-Annak ellenére, csodás nap volt. - néztem rá.
-Igen. - mosolygott.
-Fagyi, séta, kép, dumcsi a parkban, aztán rajzoltam, végül otthon mozi, és másnap már gépen ültem. Olyan rossz volt téged itthagyni. - könnyes lett a szemem.
-Ne sírj. - óvatosan megölelt.
-Nem fogok. - szipogtam.
Még meséltünk pár dolgot, majd a fiúkkal is feljött pár sztori, és kiderült, hogy Yeol szét szedte Myungsoo egyik kedvenc zokniát mert az felvette azt a boxert amit Én vettem neki. Két lökött.
Ayumi itt maradt, mert elaludt Yeol karjaiba, így elvitte aludni.
Én is elmentem zuhanyozni, és amikor végeztem, arra mentem ki, hogy Yeol Dongwoot veri.
-Fiúk! - kiabáltam rájuk. -Azonnal hagyjátok abba! - fél kézzel szedtem le Yeolt Wooról.
-Mi az Isten történt veletek? - vágtam őket nyakon.
-Megcsókolta Ayumit, meg bent volt hozzá, amíg Én kint voltam, és hozzá ért! - mondta Yeol.
-Csak betakartam amikor póló után mentem. - mondta Dongwoo.
-Ezt ne csináljátok többet. - szóltam rájuk. -Tudom, hogy nehéz, és ne haragudjatok meg rám azért amiért mondok, de ha tovább ezt csináljátok, akkor fájdalmat okoztok nekünk.  Dongwoo Te pedig egy szemét dög vagy, mert tudod, hogy Ayumi Sungyeol barátnője, de Te pedig azért is rá mászol. Nagyot csalódtam benned. - kezükbe nyomtam egy egy papír zsepit, és a szobámba mentem. Elő vettem a lapotopom, fülest, és zenét kapcsoltam. Úgy feküdtem, és néztem a plafont. Ajtót becsuktam, nem akarok ma senkit se látni.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi 40.Fejezet~

Reggel szürkén ébredtem, eszembe jutottak a tegnap esti dolgok. Dongwoo és a csók... Cheolyong már nem volt mellettem így írtam egy SMS-t Seongyeolnak.

~Át jössz?~

~Indulok!~

Kinyúltam az ágyon és fejem a párnába nyomtam. Nem sok idő múlva éreztem hogy besüpped mellettem az ágy s egy óvatos kar simul a fenekemre. Fejemet felemeltem s Yeol felé fordultam, közel kúsztam hozzá és mellkasába fúrtam a fejemet. Átölelt és a fejem búbjára nyomott egy puszit.

-Yeol...-suttogtam bátortalan hangon.

-Mondjad szerelmem!-mormogta édesen s a hátam kezdte simogatni.

-Tegnap este miután eljöttem...-kezdtem el a mondatot- Dongwoo átjött este.-szorítottam össze a pilláimat-És.... megcsókolt.-halt el a hangom.

-Semmi baj.-szorított magához Yeol.

-De, én szeretlek! És nem akarom hogy fájjon.-telt meg könnyel a szemem.

-Nyugi szerelmem.-emelte fel a fejem hogy a szemeimbe tudjon nézni-Nem a te hibád! Szeretlek!-emelt meg és az ágyra fektetett. Fölém mászott és mély, érzékeny csókot adott az ajkaimra. Tarkójára simítottam a jobb tenyeremet, a balt pedig a mellkasára. Szíve csak úgy döngette a mellkasát. Csókja akár a méz, egyik keze a hátam alá siklott amíg a másik az arcomat simogatta. Mikor elvált tőlem lehelete csiklandozta az arcomat, megkívántam mint kiscica a langyos tejet! Remegő kezekkel kezdtem kigombolni az ingét s nyakába csókoltam. -Ayumi! Nem szeretném ha csak azért tennéd mert én kívánlak.-nézett szemeimbe őszintén.

-De én is...-húztam magamhoz és faltam az ajkait. Teste nekem feszült én pedig a hajába túrtam. Lassan kezdett hátrálni, én pedig csak mentem utána. Vissza lökött az ágyra és levette magáról az inget. Nyakam vette célba és pihe csókokat jutalmazta. Gyorsan kezdtem letépni magamról a hálóinget, de elkapta a csuklómat. Lefektette a fejem mellé és óvatos pille mozdulatokkal húzta le rólam a ruhát. Minden felfedett bőr felületre csókot nyomott és apró sóhajok hagyták el az ajkamat. Egy lágy szerelmeskedés után édesen bújtam hozzá, s mellkasát karmolászva evett még mindig a bűntudat.

-Megint bűntudatod van.-mosolygott rám Seongyeol, s végigsimított az ajkamon.

-Mi?-pislogtam értetlenül.

-Olyankor rágod a szád.-puszilta meg az orromat.

-Szeretlek!-bújtam el a nyakánál s puszit nyomtam arra. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Nem tudom és nem is akarom megtudni soha. Egész nap Yeollal voltam a szobámban.

-Holnapra mi a terved?-suttogta a fülembe.

-Semmi. Hozatok a fiúkkal sütit és ülök a TV előtt.

-Átjössz?

-Nem akarok zavarni...-vörösödtem el.

-Nem fogsz!

-De...

-Fiúk mikor mennek haza?

-Nyolc körül.-pislogtam a nyakára.

-Akkor fél nyolcra jövök érted!-mondta ellent mondást nem tűrően.

-Hát drágám, akkor majd bebújsz még mellém egy kicsit.-kuncogtam és lábammal átöleltem a derekát.

-Bármikor!-csókolta meg a vállamat. Délután sajnos el kellett mennie ezért a fiúkat boldogítottam. Este megint Cheolyong mászott be mellém és reggel hétkor a telefonja ébresztett.

-Kapcsold ki a mobilod Mir. -csikiztem meg a hasát erre felröhögött és leborult az ágyról-Bocsi...-motyogtam és hasra fordultam. Nem tudom hogy hány óra lehetett mikor újra felébredtem, de Yeol már mellettem feküdt és engem nézett.

-Jó reggelt.-mosolyodott el mikor a fénytől újra összeszorítottam a szemeimet.

-Ühhmm...-másztam a mellkasára és próbáltam minél kevesebb fényt a szemeimben tudni-Mennyi az idő?-vált rekedtessé a hangom.

-Negyed tíz.-játszadozott a hajammal.

-Miért nem keltettél fel?-hunyorogtam rá.

-Mert édesen aludtál.-nyomott puszit az orromra.

-Mikorra kell odaérni?-motyogtam a mellkasába.

-Amikor csak elkészültél.-kulcsolta össze a kezünket.

-Jössz velem zuhanyozni?-sandítottam rá.

-Csinálok neked reggelit. Hogy mire kijössz tudjál enni.-húzott fel és megcsókolt.

-Rendben.-biggyesztettem le az ajkaimat és elvonultam zuhanyozni. A forró zuhany égette a bőrömet s mikor kiszálltam a törölközőt magamra csavarva vonszoltam le magam a konyhába.-Mi a reggeli?-öleltem meg hátulról.

-Tojás.-mosolygott rám a hóna alatt. Miután kitette tányérra fordult csak meg.-Te megőrjítesz!-emelte a plafonra a tekintetét mikor meglátta hogy egy szál törölközőben vagyok.

-Miért?-pislogtam rá ártatlan szemekkel.

-Szeretlek.-forgatta meg a szemeit és magához húzott. Fenekemre simította egyik kezét másikkal pedig csípőmet tartotta.-Nincs rajtad bugyi sem igaz?-vonta fel a fél szemöldökét.

-Jó, akkor felöltözök.-vontam vállat és próbáltam kibújni a karjai közül.

-Most már késő.-csókolt meg s felrakott a konyha pultra, de tépő zárként tapadtam rá s hajába túrtam.

-Rossz vagy.-kuncogtam mikor elváltunk s csillogott a szeme.

-És téged is elrontottalak.-kuncogott ő is és puszit nyomott az ajkamra-Hiányoztál!-ölelt meg, s letett a lábaimra.

-Te is nekem.-bújtam hozzá. Hosszú percekig álltunk ott.

-Na menj felöltözni.-csapott a fenekemre-Mert a végén téged kaplak karácsonyra.-paskolta meg a fenekemet.

-Grrrr.- doromboltam neki s felmentem a szobámba. Magamra kaptam egy vastagabb macska nadrágot és egy fekete magassarkút felülre pedig egy kék fekete skót kockás inget. Miután kibogoztam a hajamból a csomókat mentem vissza a szerelmemhez a konyhába. Beleültem az ölébe s enni kezdtem. A fél tányér reggelit sem bírtam megenni mert olyan teltség érzet jött rám.-Ez mennyei volt.-bújtam a nyakába és halk doromboló hangot hallattam.

-Akkor indulhatunk hozzánk.-kuncogott. Miután elmostam a tányéromat, mobilomat Yeol farmer zsebébe dugtam.-Hívtam taxit.-csókolt meg s felkapott a kezébe úgy vitt ki. Bezártam az ajtót s beszálltunk az autóba. Ahogy kiszálltunk Seongyeol újra a karjaiba kapott fel és gondolom a nevetésemre figyeltek fel, mert Woohyun nyitott nekünk ajtót.

-Éljen az ifjú pár!-vigyorgott.

-Most meghajolnék, de mivel nem tudok így bocsi.-kuncogtam fel.

-Sziasztok!-köszönt nekünk Yun mosolyogva s egy tálca sütit tett a dohányzó asztalra.

-Segítsek valami?-kérdeztem én is mosolyogva.

-Hát így kétlem hogy bármit is tudnál!-nevetett fel.

-Mindjárt vissza jövök!-ígértem Yeolnak és egy puszit nyomtam az ajkára, s rohantam segíteni Soyunnak.

Secret girls~ (Nuest) Yuki 4.Chapter~

Miután Yun elment Aron-ékhoz enyhe féltékenység bújt belém hogy, én szeretem őket. De ő játssza el hogy Aron barátnője. A kamerákat kapcsolgatva figyeltem mit csinálnak és pont megakadt a szemem Jason felsőtestén ahogy vette le a pólóját.

-Yun! Imádom a munkámat!-visítottam a a gép előtt.

-Miért?-láttam ahogy belép a szobájába.

-Jason vetkőzik!-szemeim majd kiestek ahogy levette a nadrágot és alsónadrágba totyogott be a fürdőszobába.

-Ne kukkolj!-szólt rám Yuna.

-Remélem van a zuhanyzóban is kamera!-csillogtak a szemeim és próbáltam keresni egy kamerát és láttam hogy Yun kinyitotta a topiját és engem nézett.

-Ne kukkolj...-csóválta a fejét a társam.

-Nincs kamera!-biggyesztettem le az ajkaimat.

-Helyes! Akkor keresd hogy itt van-e az a csaj...-nyomkodott valamit a billentyűkön.

-Rendben.-fújtam fel az arcomat és megnéztem a szálloda rendszerében a nevet.-Nem jelentkezett be a szállodába. És a környékbeli kamerákon sem látszik.-motyogtam és hörpintettem egy kortyot a kávémból-Elfogyott a kávém.

-Akkor ma már ne igyál többet hanem menj aludni.

-Persze! Aztán ha megjelenik, akkor meg én leszek a csicska aki hagyta hogy kinyírja! Azt már nem!-pattantam fel és kirohantam a konyhába, teleöntöttem a poharamat és visszatettem a fedelét s rohantam is a kicsikéim elé.

-Ne idd már meg azt a tetves kávét!-förmedt rám Yuna.

-De megiszom!-bólintottam jelentőségteljesen beleittam a poharamba.

-Holnap kinyomom belőled az eddig megivott összes kávét!-fenyegetett meg és elnyomott egy ásítást.

-Aludj!-szürcsöltem a kávémat és figyeltem a kamerákat.

-Jó éjt!-küldött egy cuppanósat a kamerának és bedőlt az ágyba. Fél perc elteltével már hortyogott, én pedig kikapcsoltam a mikrofonokat. Zenét hangosabbra véve figyeltem az összes környékbeli és szállodabeli kamerát. Megnéztem újra és újra a bejelentkezéseket hátha észlelek valami furcsát. Éppen léptem volna ki mikor megláttam egy Soora Min nevezetű ember bejelentkezését.

-Yuna!-kapcsoltam be a mikrofont és kiabáltam.

-Mi van?!-riadt fel és kócos burával nézett körbe, a kezében pedig már ott volt a pisztoly.

-Most jelentkezett be Soora. -mondtam a kávémat kortyolgatva és hanyatt dőltem.

-Mikor?-ugrott fel.

-Három perce, negyvenkét másodperce.-követtem a lányt hogy merre megy-És ha jól látom akkor pont a Nu'est-es srácok szobája felé tart.-hadartam.

-Rohanok!-tette el két pisztolyát Yuna és láttam ahogy rohan át a fiúkhoz és dörömböl az ajtón. S valaki kinyitotta az ajtót. Berongyolt a társam és elindult felkelteni mindenkit.

-Bement a mellettük lévő szobába és lepakolta a cuccát, most pedig a táskájában turkál.

-Azonnal el kell mennünk!-hallottam meg Yun hangját és ahogy voltak a fiúk felkaptak a kezükbe néhány ruhát.-Majd elmagyarázom!-löködte ki a fiúkat-Hol van a vészkijárat?-kérdezte tőlem.

-Három méterrel előtted fordulj jobbra aztán pedig két méter után balra. Kinyitod az ablakot és kimásztok a tűzlétrán!-hadartam és arra rohantak. Yun volt az utolsó személy aki kimászott az ablakon s innen elvesztettem őket. Nincsenek kamerák csak Yuna mikrofonja.-Hol vagytok?-kerestem hát ha látom őket bármelyik kamerán, de nincsenek sehol. -Yuna!-kiabáltam a mikrofonba.

-Ha megint elkiabálod magad! Istenre megesküszöm hogy lenyeletem veled a mikrofont!-vágta be az ajtómat.

-Így gondoltad?!-kiabáltam újra a mikibe.

-Yukina!-szólt rám-Hol van a csaj?

-Ohh igaz is!-fordultam vissza a monitorok felé és visszakapcsoltam a benti kamerákra.

-Woah!-hallottam a fiúk meglepett hangját.

-Még a szobájában van. Szóval ha hét perc negyven három másodperc alatt vissza tudsz menni a cuccaidért akkor siess.

-Picsába! Tényleg!-vágta magát homlokon és már ott sem volt.

-Mik ezek a kütyük?-jött oda Minhyuk és meg akarta érinteni a gépemet.

-Ha hozzáérsz életedben vett összes kütyüdet tönkreteszem!-morogtam és figyeltem a kamerákat. Yuna most rohant vissza. Átfordultam a másik gépemhez és a folyosóbeli kamerát állítottam be. A harmadik gépen pedig a kislányt néztem.-Siess!-mondtam a mikrofonba és szürcsöltem a kávémat.

-Bent vagyok!-zárta be maga után az ajtaját a társam és összepakolta gyorsan a cuccait.

-Elfogyott a kávém!-nyüszítettem.

-Maradj már a kávéddal!-kiabált Yun.

-Akkor húzzál bele!-s kimászott azon a létrán. Ahogy Yun eltűnt a kamerák elől Soora lépett ki a szobájából.-Na most már hiába mész aranyom.-kuncogtam gonoszan.

-Elmondaná valaki mi folyik itt??!!!-mondta szinte kiabálva Ren.

-Ne kiabálj, mert felkelnek a szomszédok.-morogtam neki.

-Ki ez a csaj?-hajolt el a nyakamhoz Jason.

-Soora Min! Sasaeng-es, aki éppen Ren barátunkra pályázik.-mondtam s az emlegetett szamár éppen Yun szobájához ment.

-Hol az a ribanc?-dobta le Yuna a táskáját és mellém lépett.

-Tényleg kimosom a szádat szappannal!-néztem rá szúrós szemekkel.

-Ne csak fenyegess!-hajolt hozzám közel-Hozok kávét ha elmondod hol van!-alkudozott.

-Most töri fel a záradat.-sóhajtottam és a kezébe nyomtam a poharamat.

-Mi?! Hogyan?-lépett vissza mellém.

-Hozd már azt a kávét!

-Ma már hányadik?-tolta az orrom alá.

-Tizennégy? Tizenöt? Nem tudom, nem számoltam.

-És ebből a pohárból?-bökött a poharamra Baekho.

-Igen, miért?-pislogtam kiskutya szemekkel rá.

-Az nem semmi!-esett le JR álla.

-Ja, aztán csodálkozik miért nem alszik négy napig.-morogta Yuna és az ölembe ült-Mennyit bénázik ez a csaj.

-Nem lehet mindenki olyan profi mint te.-csapkodtam mag a vállát.

-Rá tudsz nekem közelíteni?-pislogott hátra a válla felett.

-Ezzel most nagyon megsértettél.-löktem fel és ráközelítettem a kamerával a kislányra-Csak megnézi-e hogy ott vagy...

-Pfuj de fejbe lövöm ha elalszik...-pufogott.

-Te tettél neki keresztbe.-vontam meg a vállamat-Na de ma már nem lesz senkinek baja, így húzzatok aludni és hagyjatok engem érvényesülni.-szürcsöltem megint a kávémba.

-Ott alszotok ahol van hely!-morogta Yun és bevonult a szobába.

-Ren és Baekho mehetnek Yuna mellé, Jason elfér a kanapén, Minhyuk és Jonghyun nektek ott a szekrényágy.-mutogattam körbe mindenkinek-Engem pedig hagyjatok élni!-emeltem a magasba a kezeimet és felvettem a fülesemet. Bekapcsoltam a Nu'est-Lonely című dalt és pörögtem a világhálón. Pechemre Jason hajolt megint a látóterembe és nézte mit csinálok, leemeltem a fél fülemről a zenét.

-Mit rosszcsontkodsz?-mosolygott rám féloldalasan.

-Áhh csak feltörtem Soora blogját és kitörlöm a bejegyzéseit. Aztán pedig tönkreteszem a számítógépét és letiltom a bankkártyáját.-motyogtam.

-Segíthetek?-nézett cuki szemekkel.

-Tudod hogy kell feltörni egy bankszámlát?-vontam fel a fél szemöldökömet.

-Hát...-vakarta meg a tarkóját- Azt nem, de... Hozok kávét!-mutatott a poharamra.

-Rendben.-forgattam meg a szemeimet. Boldogan húzott oda mellém egy széket és figyelte minden egyes mozdulatomat. Miután végeztem vele hanyatt dőltem.

-Kész vagy?-pislogott rám.

-Igen.-nyújtózkodtam egyet.

-Nem akarsz aludni?-húzta el egy tincsemet az arcomból.

-Aludni?-kuncogtam-Az alvás időseknek való! Alvás helyett, megiszok még két ilyen kávét és rendben leszek.-huppantam fel és kitotyogtam a konyhába.

-Mesélsz magadról?-öntött magának is egy pohár kávét.

-Neked holnap nem lesz fellépés?

-Holnap nem! Szóval bármeddig beszélgethetünk.-huppant le a konyha székre.

-Rendben.-ültem fel a konyha pultra-Mit akarsz tudni?

-Hát úgy nagyjából mindent. Mi a neved, honnan jöttél, hány éves vagy, milyen suliba jártál...?

-Yukina Namato, Japán azon belül pedig Tokyo, 19 éves vagyok és egy informatikai iskolában tanultam. A becenevem pedig Yuki.

-Yuki...-mondta ki a nevem-Ez tetszik.-vigyorgott.

-Hát örülök neki.-nevettem fel. Szemei mint a frissen olvasztott csoki nézett engem, én pedig azt hittem leborulok a pultról.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 31.Fejezet~

Reggel mikor felébredtem agyam ködösen működött és egy apró prüszköléssel ültem fel.

-Mondtam hogy megfázol!-mondta rosszallóan Ilhoon s felállt hogy lásson.

-Dehogy fáztam!-és persze megcáfoltam a saját állításomat mert újra prüszköltem.

-Mert nem...-forgatta meg a szemeit. Lemásztam a helyemről s Hoon nekinyomott a létrának. Ekkor pillantottam körbe hogy csak ketten vagyunk a szobában.-Gyere ide...-húzott magához közel és homlokomra nyomott egy csókot. Szemeim behunyva élveztem a hosszú pillanatot.-Nincs lázad.-döntötte homlokát az enyémnek és ijedt szemeimbe pislogott.

-Megőrjítetek...-suttogtam miközben erősen szorítottam össze a szemeimet s fejem ráztam.

-Válassz engem.-lehelte az ajkamra Hoon én pedig majdnem elájultam tőle.

-Nem... tudom...-akadoztak a szavaim és elmentem mellette. Magamra kaptam Yun egyik itt maradt nadrágját és a ház előtt teintettem egy taxit. Hazavitt és néma üzemmódban berongyoltam a lakásba. Írtam egy levelet Kate-nek és Lexanak, majd összepakoltam néhány ruhámat, átöltöztem és fogtam egy másik taxit ami kivitt a reptérre.

~Levél:

Lányok! Én nem bírom! Össze vagyok zavarodva! Kate kérlek vigyázz a nővéremre! Majd írok!

Csók Sarah!

Megvettem magamnak a legelső repülőre a jegyet ami Miami-ba megy. A repülő út az unalmasnál is unalmasabban telt. Mikor leszálltam kapcsoltam magam vissza a hálózatba és vagy húsz üzenetem és hívásom volt. A legtöbbet Hachi, Lex, Ilhoon és Changsub küldte. Felhívtam a nagyiékat hogy jöjjenek ki elém.

-Minek köszönhetjük a látogatásodat?-örült nekem a nagymama otthon.

-Már hiányoztatok!-öleltem vissza és a komornyik felvitte a szobámba a csomagjaimat. Valahogy sosem fogom megszokni hogy a nagyiék ilyen gazdagok.

-Te is hiányoztál nekünk kedvesem!-ölelt meg nagypapi is.

-Terítsék meg az asztalt!-intett nagyi a felszolgálónak.

-Áhh! Nem kell!-vakartam a tarkómat zavartan- Megeszek egy szendvicset és én jól vagyok!

-Ne butáskodj már!-karolt belém mama-Rendesen kell étkezni! Terítsék csak meg!

-Igenis Mrs. Morrison!-hajolt meg Natalia.

-Köszi!-mosolyogtam rá vörös fejjel.

-Ne alacsonyodj le a dolgozók szintjére!-húzta fel az orrát a nagyi.

-Ne kezd megint!-emeltem magam elé a kezem.

-Morrison vagy!-és elkezdte megint.

-Lemegyek a partra.-forgattam meg a szemeimet.

-De vacsorára érj haza!-szólt utánam. Felrohantam az emeletre és magamra kaptam a bikinimet és levettem a falról a szörfdeszkámat. Ezt a nagypapától kaptam még, mikor elkezdtem szörfözni. Egy fehér deszka hatalmas kék betűkkel ráírva hogy „Sarah”. Nem kell túl messzire menni mivel a parton laknak, így kimentem a hátsó kapun és már a víznél rúgtam a homokot. Bevetettem magam a vízbe és úsztam egyre beljebb hogy elkapjak egy nagy hullámot. Végig Ilhoon-on és Changsub-on járt az eszem. Miután kiéltem a szörfözési hiányomat, visszamentem vacsorázni.

-Éppen időben!-mosolygott rám Morrison nagypapa.

-Már éppen ideje volt! Öltözz át és gyere enni!-pattogott a nagyi. Szemeimet megforgatva mentem fel öltözni és lementem vacsorára. Evés után felmentem a szobámba és az ágyon hanyatt dőlve jutottak eszembe Ilhoon ajkai és Sub nevetése. Könnyes szemekkel aludtam el...

Bikinim~