Man in Love~ (Infinite) Soyun 55.fejezet

Telefonom hangja hozott vissza a valóságba, ezért megpróbáltam elő kotorni azt, majd felvenni.
-Igen? - szóltam bele.
-Hol vagy? Vagy harmincszor hívtalak de nem vetted! Írtam is, arra se reagáltál, és a fiúkat is riasztottam. - hadarja Myungsoo.
-Ne haragudj! Hány óra? - kezdtem pakolni.
-Hajnali fél kettő! - sóhajt.
-Öt perc és otthon vagyok! - raktam le a telefont, és bedobtam a táskába, és így, festékesen, megyek a kocsimhoz, és indulok haza.
Otthon, lerakom a cipő tartó mellé a letakart festményt, és bemegyek a nappaliba, ahol szinte egyszerre sóhajtott fél mindenki. Sungjong pattan fel, és könnyes szemmel jön hozzám és ölel meg.
-Ennyire aggódtatok? - simogatom meg a hátát. -Festékes leszel! - tettem még hozzá.
-Nagyon. És nem érdekel. - szipogott.
-Ne haragudjatok. - engedem el, és a többiekre nézek. Yeol lép mellém, és vesz el valamit a fülem mellől. Az pedig egy eccset volt. -Óh. - fogtam a fülem -Köszönöm öcsi. - néztem rá.
-Mindig ilyen voltál ha festettél. Se lát se hal. - mosolyog rám.
-Menjetek mostmár pihenni. - néztem mindenkire -Minden rendben van. - mosolyogtam rájuk.
Myungsoo jött hozzám, és fogta meg a kezem, majd magához vont.
-Nagyon aggódtam! Reggel eltűnsz, egész nap hívlak nem veszed, megijedtem, és a fiúk is. - mondja.
-Az egyetemen voltam, rajzoltam, és festettem. - rakom a fejem a mellkasára. Fiúk pedig sorban jöttek puszit adni a fejemre, és mentek el. Ketten maradtunk, én pedig szörnyen álmos lettem.
-Zuhanyozz le. Addig melegítek neked kaját. - enged el.
-Ez nagyon jó ötlet. - bólintok, aztán a fürdőbe csoszogok. Egy alapos zuhany után, frissen megyek a konyhába, ahol Soo már pakolta ki a kaját az asztalra.
-Örülnék, ha nem csinálnál ilyet többet! Azt hittem elvisz egy szívroham. - néz rám Soo.
-Bocsánatot kértem már, nem? - ülök le. Hirtelen ránt fel és fogja meg a tarkóm, hogy rá nézzek.
-Az egy dolog! De értsd meg, annyira szeretlek, hogy ha bajod esne, abba belehalnék! - néz mélyen a szemembe. Ilyenkor tök félelmetes! -Darabokra szakadna a lelkem... - enged el, és kicsit hátra lép.
-Sajnálom. - sóhajtok, és odalépek hozzá. -Mikor akarod az esküvőt? - ölelem meg.
-Hízelegsz? - ölel vissza.
-Csak picit. - kuncogtam. -Amúgy is, pár dolgot akkor rendesen át kell beszélni, mi, hogy legyen. - engedem el.
-Először egyél! - tol az asztalhoz. Nevetve ültem le enni, aztán pedig mentünk aludni. Lebeszéltük közben az időpontot, hogy miután Yumi megszült, rá két hónapra legyen, aztán veszünk egy nagyobb lakást, hogy tudjak magamnak egy kis helyet csinálni, ahol tudok festeni és nem az egyetemen. Majd bealudtam.

Reggel első dolgom az volt, hogy menjek Yumihoz.
-Na, mesélj! - telepedik mellém. Még szerencse, hogy egyedül van itthon.
-Hát... - megemelem a gyűrűs kezem, mire hol rám, hol a gyűrűre mered.
-Myungsoo? - bólintok a kérdésre. -Ha nem lenne bálna méretem, most rád ugrottam volna! - neveti el magát. -Gratulálok! - ölel meg, úgy ahogy tud.
-Köszönöm.
Elkezdtük beszélni, hogy mikorra tervezzük az esküvőt, milyen ruhát akarok, miegymás.
Két nap múlva leadtam a rajzokat és a festményt, majd rohantam haza, mesrt este vacsi, és mindenki jön. Kicsit izgultam, főleg, hogy mit szól majd Sungjong. De remélem minden rendben lesz.

Man In Love ~(Infinite) Ayumin 54. Fejezet

Valami unalmas filmnek kezdtek neki Woo pedig engem fél kézzel karolva pislogott a képernyőre.
-El aludtál?-suttogta nekem fél órával később s magához húzott még jobban.
-Nem.-suttogtam vissza.
-Miért nem pihensz egy kicsit?-suttogott még mindig.
-Nem vagyok álmos. De miért suttogunk?-kérdeztem én is halkan még mindig.
-Bolond nőszemély!-nevetett fel.
-Szia cica!-hallottam meg Seongyeol hangját és az ahogy a bejárati ajtó csapódott. Kicsit elkászálódtam Dongwoo-tól, már amennyire hagyta.
-Szia.-mosolyogtam rá mikor bejött és az ajkaimra hajolt-Milyen volt a forgatás?-motyogtam az ajkaira.
-Elviselhető...-kuncogott-Ettél?-adott még egy puszit majd levette a dzsekijét és kiment én pedig utána.
-Igen.-fogtam meg Woo és az én tányéromat s kivittem a konyhába.-S neked is hoztunk.-mondtam a vállam felett ahogy elkezdtem elmosni a tányérokat és a pálcikákat. Lágyan simította a tenyereit a hasamra, arcát pedig a nyakamba fúrta.
-S tudjuk már hogy EunHee vagy HimSang növekszik?-duruzsolta lágyan.
-Takarja magát.-töröltem meg a kezemet és a kezére simítottam.-Dongwoo szerint tuti kislány.-kuncogtam-Mivel nagyon szégyenlős.
-Ha az anyjára asonlít akkor nem lesz az...-nevetett a nyakamba.
-Héé!-nevettem felháborodva és megfordultam a karjai között.-Az apja se túl szégyenlős!-nyújtottam rá a nyelvemet.
-Az biztos!-adott nekem igazat-Ha olyan szép lesz EunHee mint az anyukája, már most vehetem meg a puskát! Nehogy valami jött-ment srác ráakaszkodjon!-nyomott puszit a számra.
-Ha Sanghyun is így tett volna, te már rég a föld alatt hevernél.-kuncogtam gonoszul-S akkor most Dongwoo-val lennék, mivel benne bízott csak a barátaim közül.-erre a mondatomra hangosan kezdett morogni.
-Jó hogy mondod... Ő is bent volt?-bökött az orrával a nappalink felé.
-Igen.-simogattam meg az arcát.
-Túl sokat van veled...-szorította össze a fogait és fintorgott.
-Seongyeol...-sóhajtottam és megforgattam a szemeimet-Ne kezdjük!-adtam puszit az arcára és a pulthoz fordulva elkezdtem majszolni egy fürt szőlőt.
-De komolyan...-morogta.
-Én is komolyan mondom hogy ne kezd!-mondtam határozottan és inkább bementem a nappaliba és leültem Woo mellé.
-Őt akarod?-állt meg Yeol a nappali ajtajában és csúnyán nézett rám.
-Akkora hülye vagy!-kiabáltam rá.
-Válaszolsz?-kérdezte idegesen.
-Már nem egyszer válaszoltam!-gyűltek a szemeimben a könnyek az idegtől.
-Rendben!-vette a vállára a kabátját-Soyunnál leszek! Majd jövök!-kiabálta a válla felett és elviharzott. mély levegőket vettem és próbáltam visszatartani a szemeimben már szúró könnyeket.
-Barom...-sóhajtotta Woo és átkarolta a vállaimat s magához húzott-Semmi baj...-dörzsölte a hátamat nekem pedig kicsordult a sós csepp. Pilláimat összeszorítva fúrtam az arcomat a mellkasába s egyre csak folytak a könnyeim. Nem szóltunk semmit jó ideig, csak nyugtatott.-Sokat veszekedtek?-emelte meg a fejemet hogy a szemeimbe tudjon nézni.
-Nem.-ráztam meg a fejemet-Csak néha.-szipogtam-De majd el múlik.-motyogtam s gyorsan letöröltem a könnyeket az arcomról s elmosolyodtam.
-Biztos?-nézett mélyen a szemembe.
-Persze.-fordultam el.
-S még hazudik...-sóhajtott s égnek emelte a tekintetét. De nem szólt inkább semmit. Megnézte a filmet végig, s elindult haza. Én átöltöztem egy pizsamára s paplant a kezembe húzva, a kanapéra telepedtem nézni a közös videókat. Egészen a party-tól ahol megismerkedtük, odáig hogy megkérte a kezemet, minden össze volt vágva. Ahogy haladt a film egyre nehezebbek lettek a pilláim és elaludtam. Nem tudom mennyi időre rá, felkeltem, de már nem a kanapé kényelmetlen párnáin feküdtem hanem az ágyban. Kómás fejjel pillantottam körbe s Seongyeol mellettem feküdt. Arca sima volt, karjai körülöttem. Érezte hogy pisilnem kell, ezért megpróbáltam minél kevesebb zajjal és löködéssel kimászni a kezei közül.
-Hová mész?-morogta és a homloka ráncokba szaladt. Várhatta hogy mondjak neki bármit is a mai nap után, de gy is tudom hogy kicsikarja belőlem hogy megszólaljak. Nagy meglepetésemre elengedett és a hátára feküdt, bámulni kezdte a plafont, s sóhajtott egyet. Nem értettem az egészet, eddig soha nem csinált ilyet. Csendben elmentem a mosdóba és ahogy vissza tértem ugyan úgy feküdt. Bemásztam mellé az ágyba és nem bírtam ki. Hozzá bújtam, ő pedig magához szorított. Ajka sarkában egy kis mosoly bujkált, de nem foglalkoztam vele hogy ő nyert vagy én! Halk sóhajjal az ajkaimon fektettem a fejem a mellkasára, Yeol pedig simogatni kezdte a hátamat-Szeretlek.-sóhajtotta. kezemet az övére csúsztattam s összekulcsoltam.
-Én is szeretlek.-motyogtam s megint mélyen elaludtam.

Man in Love ~ (Infinite) Soyun 53. Fejezet

-Már csak egy kandalló hiányzik, és, hogy kint essen a hó... - motyogtam Soo karját simogatva. Egy pléd takar minket, meztelenül fekszünk a kanapén. -Minden tökéletes lenne. - sóhajtok.
-Mert, most nem tökéletes minden? Pedig én az vagyok. - hajol a nyakamra. Elnevetem magam.
-Egoista! - csaptam a karjára. -Amúgy éhes vagyok! - sóhajtok.
-Most, hogy mondod én is! - keresztül hajol rajtam, félig rám tehénkedik, amitől felnyögök fájdalmasan, mire még jobban rám fekszik, persze nevetve.
-De dög vagy! - préselem ki magamból. Elő veszi a mobilját, és vissza fekszik. Megkönnyebbülten sóhajtok fel.
-Óh, de még milyen! - vigyorog. Megforgatom a szemeim, Myungsoo pedig hív egy éttermet, hogy kaját rendeljen. Most én tehénkedek rá, állam a mellkasára rakom, úgy nézek rá. Lerakja a mobilt, majd rám mosolyog. -Húsz perc és itt a kaja.
-Az remek. - csukom be a szemeim, és fejem a mellkasára rakom, hallgatom a szív verését, oldalt pedig óvatosan cirógatom a puha bőrt. -Istenem, hogy van benned ennyi energia!? - kérdem, a lent elédő tartozékra utalva.
-Ott mindig van energia. - kuncog. Elmosolyodom.
-Ne haragudj, de nekem semmi erőm. Tegnap, meg ma is, nem egy menetet nyomtunk le, kifáradtam, éhes vagyok, és álmos. - motyogtam. Myungsoo felnevet, puszit ad a fejemre.
-Menj, zuhanyoz le, addig megjön a kaja, eszünk, és irány aludni! - simogatja meg a hátam.
-Ez egy jó ötlet! - mocorgok rajta, mire felnyög.
-Ha ezt csinálod, nem mész zuhanyozni. - néz mélyen a szemembe. Megforgatom a szemeim, aztán lemászok róla, felkapom a pólóját, beiszkolok a fürdőbe. Lezuhanyzok, ami csodákat tesz, aztán felveszek egy pizsit és kimegyek Myungsoohoz.
-Azt hiszem sokkot kapott a kiszálltó csaj! - röhögve jön a nappaliba. Rá nézek, és csak egy pléd van a derekán.
-Nem csoda! Nálam is okozol néha szívritmúszavart. - vigyorgok rá.
Felvonja az egyik szemöldökét, és megáll.
-Néha? - billenti oldalra a fejét.
-Aha. - vonok vállát.
-Ez fájt! - grimaszol.
-Kis érzékeny. - mosolyogva állok fel, és megyek hozzá. -Éhes vagyok. - veszem el tőle a szatyrot, majd letelepedek a kanapéra. Bekapcsolom a TV-t, és pont a Last Romeo megy. Felhúzom jó hangosra. Amikor Myungsoo énekel, elmosolyodom és rá nézek, nagyon el van merülve a kajában, a hangos zene nem különösebben zavarja. Ezért megszólalok, vagyis én is énekelek. Ettől pedig rám pillant.
-Saranghamnada... - mosolyogva mondom, és újra a TV-t nézem. Lejjebb veszem a hangot. Enni kezdek.
-Miért lettél szerelmes belém? - szólal meg.
-Te miért lettél szerelmes belém? - kérdezek vissza, de nem nézek rá.
Bekapok egy falat tekercset.
-Én azért, mert van, egyfajta kisugárzásod. Mindenkit szeretsz, kedves vagy velük, figyelmes... - elhallgatott, én pedig abbahagytam a rágást és rá néztem. -Teljesen az ellentétem vagy. - néz rám. Elmosolyodom. Lenyelem a falatot.
-Az ellentétek vonzák egymást! - vonok vállát. Úgy helyezkedem, hogy az ölébe tudjak ülni, átkaroltam a nyakát, és úgy nézek rá.
-Örülök, hogy velem vagy. - simogatja meg az arcom.
-Elhiszem. - kuncogok.

Kaja után Soo is elment zuhanyozni, majd ágyba dőltünk. Én konkrétan mint egy darab fa, de semmi baj. Szörnyen fáradt voltam, és aludni akartam. Holnap pedig suli.
-Szeretnél majd gyereket tőlem? - kérdi, miután elhelyezkedtünk.
-Gondolom igen. És Te? - fogom meg a mancsát. 
-Én nagyon! Látom milyen boldog Sungyeol, és Én is ilyen boldog akarok lenni. Na nem mintha nem az lennék már most is... csak...
-Csak úgy lennénk teljes! Értlek én. - mosolyogva csuktam be a szemem.
-Ezért szeretlek Én ennyire. - kuncog.

Másnap reggel halkan osonok ki, aztán egy gyors öltözés után, már felpakolva megyek a suliba.
Első utam a rajzterem.  És akkor most csináljunk pár vázlatot a "dolgozathoz". Nem tudom mi fog ebből kisülni. Remélem valami jó!

Man In Love ~ (Infinite) Ayumi 52. Fejezet

Az orvos megállapította hogy egészséges a kicsi, de azt nem tudtuk meg hogy kisfiam lesz-e vagy kislányom, mivel takarja magát.
-Tuti hogy kislány! Túl szégyenlős!-nevetett Woo miközben kísért engem haza.
-Miért? A kisfiúk is lehetnek szégyenlősek! S a lányok sem mindig azok!-néztem rá szúrósan.
-Igaz! Te sem voltál szégyenlôs soha!-gondolkozott el.
-Hé!-csaptam vállon-Ah..-fogtam meg a hasamat mert egy hatalmasat rúgott s kegyetlenül fájt.
-Jól vagy?-váltott aggódóra Dongwoo hangja.
-Igen...-motyogtam-Azt hiszem ugyan olyan harcias lesz mint én...-próbáltam a fájdalmon túl kuncogni, de egy fintor lett a vége.
-Aztán mi lett volna ha a te harciasságodat kapja és az én hülyeségemet...-próbálta oldani a feszültséget, de ez nem segített. Miért gondol erre? Azt hittem már tovább lépett rajtam, úgy mint Sungjong Yun-on! Lehet hogy tévedtem?!-Mi az?-pislogott rám értetlenül.
-Te még mindig...-suttogtam-Szeretsz?-a lényem egyik fele arra számított hogy rávágja "Áh, dehogy! Màr csak barátok vagyunk!" De a lelkem egy kicsi, nagyon icurka picurka része pedig, azt kívánta hogy igent mondjon. Nem tudom miért! Hisz Seongyeol gyermekét hordom a szívem alatt és nagyon szeretem! De azok a sebek amiket Dongwoo gyógyított be, mindörökké a lényem részévé váltak! Szükségem van rá, hogy ezek a hegek ne szakadhassanak fel újra! Hogy soha többet ne fájjon ami egykor gyengévé tett. Szükségem van rá! Bármennyire is fáj ezt bevallanom és bár mekkorabűntudatot is érzek azért mert vele és Yeollal is ezt teszem. De nem tehetek ellene. Hozzá vagyok kötve!
-Igen, még szeretlek.-sóhajtotta-Soha nem foglak tudni elengedni száz százalékosan, mert szükségem van rád! De ne aggódj! Nem foglak elszakítani tőle, mert tudom hogy őt is szereted!-húzott magához a derekamnál fogva-De attól még nem mondok le rólad.-nyomott puszit a homlokomra.
-Woo...-akadt a torkomon a szó, s ettől elnevette magát.
-Hagyd magad cica! Gyorsabban szabadulsz!-nevetett és húzott az otthonunk felé.-Együnk valamit!-rántott be a pontosan mellettünk lévő étterembe-Jó napot!-hajolt meg udvariasan.
-Szervusz Dongwoo drágám.-mosolygott a hölgy rá a pult mögül-Hány honapos?-lépett ki a pultból és elkezdte simogatni a hasamat.
-Jövő hónapra várjuk elméletileg.-kuncogtam és egyre pirultam.
-A nemét tudjátok?-sandított a hölgy Woo-ra.
-Tuti lány! Túlságosan takarja magát!-vigyorgott rám Woo.
-Ha fiú lesz, megmondom neki hogy azt mondtad rá lány! Utána pedig megnézheted magad!-csaptam a mellkasára. Erre megint éreztem hogy rúgott, igaz nem olyan nagyot mint előtte, de így is éreztem.
-Vigyázz fiam, az asszony hordja a nadrágot!-jött ki mosolyogva egy férfi a konyhából és átkarolta a nő vállát.
-Ó! Mi nem...-kezdtem szabadkozni, de maci a szavamba vágott.
-Ez csak a látszat! Amúgy egy tünemény!-nyomott puszit az arcomra.
-Dongwoo!-szóltam rá, s értetlenül nézett ránk a pár.
-Csinálok nektek valamit enni, nehogy te legyél a vacsora!-nevetett fel a férfi és eltűnt.
-Üljetek csak le! Gondolom elviszitek.-simogatta meg utoljára a pocakomat a nő s a férje után ment.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem a hangom visszafolytva.
-Beszélgetek.-tettette az ártatlant.
-De...!-fújtam fel az arcomat-Hazudsz nekik!
-Nem mondtam hogy az én gyerekem...-vont vállat.
-De azt sem hogy nem!
-Miért fáj az neked?-pislogott.
-Javíthatatlan vagy!-indultam el tőle, de elkapta a csuklómat és ott tartott. Vissza húzott s magához szorított, persze csak annyira amennyire a nagy hasam engedte.
-Valld be hogy így szeretsz!-suttogta a fülembe, majd a szemeimbe nézett mélyen-Mert én így szeretlek...-mosolyodott el.
-Hülye vagy...-forgattam meg a pilláimat.
-Pihenj sokat! S gyertek többször!-nyújtotta át a szatyrot a nő, Dongwoo kifizette én pedig csak mosolyogtam. Legalább is próbáltam. Kimentem az ajtón, s még mielőtt idegemben elmehettem volna Woo elkapta a kezemet és ott tartott. Lágyan de mégis határozottan húzott vissza és magához ölelt, már amennyire a pocakom hagyta.
-Miért csinálod ezt velem?-pislogtam fel rá.
-Mert szeretlek!-teljesen lefagytam mire elmosolyodott-Igen tudom hogy Seongyeol a kicsi apja és hogy te is szereted!-legyezett mintha felesleges dologról beszélne-De engem is szeretsz! Tudom! Látni a szemeidben ahogy rám nézel.-simogatta meg az arcomat-És soha nem fogom feladni ezt! Nekem szükségem van rád, s neked is rám! Ezt pedig Yeol is tudja! Mit gondolsz miért tűr meg nálatok?-nevetett.
-Maci... Yeollal ti...-motyogtam lehajtott fejjel.
-Mi sosem voltunk barátok! Mi mindig is csak kolegákként tekintettünk egymásra, vagy maximum haverként!-húzta el a száját-De mikor beleptél a képbe!-nevetett megint zavartan, s nem folytatta a mondatot.-Na menjünk, éhes vagyok.-fogta meg a kezemet és húzni kezdett haza felé. Én zavartam követtem s kinyitotta a lakást (igen! Saját kulcsai vannak) s engem leültetett a nappaliban a kanapére s behozta nekem a kaját meg magának is.
-Yeolnak is van.-bökött a konyha felé a pálcáival és teletömte az arcát kajával.
-Rendben.-bólintottam egy picit, betelepedett mellém, én pedig miután tele ettem magam hozzá bújtam. Átkarolt. Valahogy a közelsége annyira megnyugtat. Szeretem! Hiába is tagadhatnám, mert ez az igazság. S egy részem repdesett az örömtől hogy még mindig kellek neki, a masik felem pedig nem helyeselte. Az a részem el akarta zavarni hogy többet ne is lássam! De tudtam hogy ekkora fájdalmat nem tudnék elviselni. Így hát engedtem neki. Hisz egy részem az övé...

Man in Love~ (Infinite) Soyun 51. Fejezet~

Másnap reggel, a mobilom rezgése keltett. Álmosan kerestem meg, aztán megnéztem ki az.
Sungjong volt.
-Mondjad... - mondom álmosan.
-Szia Noona... felkeltettelek? - kérdi kicsit szomorú hangon.
-Ah, igen, de már amúgy is kelnem kell. - sóhajtok.
-Ne haragudj... nem mertelek eddig hívni. - mondja. Mellettem Myungsoo mocorogni kezd, aztán pedig hasra fordul, én lassan kimászok az ágyból és kimegyek a konyhába.
-Semmi baj! Nekem is idő kellett, ahhoz, hogy mindent átgondoljak. - tettem oda vizet forrni a teához.
-Gondolom... hogy tegnap mivel Myungsoo hyunggal voltál...
-Igen, vele jöttem haza. És mesélt rólad! - mosolyodok el.
-És nem haragszol? Suhee elég aranyos, de Ő nem Te... - motyog.
-Szívem.... - sóhajtok -Még fiatal vagy! Annyi lehetőség, és választék van a világon, csak figyelni kell! Ne ragadj le mellettem! Tudom, hogy szeretsz, én is téged, teljes szívből, és fogalmam nincs, hogy tudom ugyan úgy Myungsoot is szeretni... de itt leszek! Mindig! Érted? Attól... hogy most Myungsooval vagyok, vagy leszek, nem feledlek el! Élj! És ha már unod, esetleges nem megy, én itt leszek. Bármi gond van, vagy segíteni kell hívj bátran! - mondtam.
-Köszönöm Noona! - hallottam, hogy mosolygós a hangja.
-Ne köszönd! Viszont most megyek, mert mennem kellesz pár dolgot venni a sulihoz. - fintorgok.
-Rendben! Majd még hívlak! Szia Noona!
-Szia Pindur! - mosolyogva rakom le, és megcsinálom a teát. Leülök az asztalhoz, majd lassan kezdem kortyolgatni a forró folyadékot. Myungsoo, álmos fejjel, kócosan, egy szál boxerban jött be a konyhába.
-Jó reggelt! - hajolt le hozzám, és megcsókolt.
-Neked is. - mosolygok rá, mire arrébb tol, leül a helyemre, majd az ölébe húz. -Hogy aludtál? - adok puszit a nyakára.
-Hmm... nagyon jól. - lassan megérinti az egyik mellem, és felvezeti a kezét a nyakamra.
-Korán reggel már kanos vagy? - kuncogok.
-Én, mindig az vagyok! - nevet fel.
-Azért van pornó a telefonodon? - vihogok fel.
-Láttad a vidit? - nevet fel újra.
-Ühüm. - bólintok ajkam beharapva.
-Ah! Sose mosom már ezt le magamról! - hajtja hátra a fejét. Puszit adok a nyakára, végig az álla hegyéig, majd az ajkaira is.
-Tetszik amúgy a hajad, jól áll ez a rövidebb fazon. - dorombolom. Megfogja a derekam, felemel, felrak az asztalra, majd megcsókol. -Óh, ez jár minden "bók" után? - macska karmozok egyet a bók szóra.
-Jár még több... - feláll, úgy hajol hozzám, hogy elfekszem az asztalon. Össze-vissza csókol, néhány helyen csikis, így kuncogok egy sort.
-Ezt meg tudnám szokni. - mosolygok rá.
-Hidd el, én is. - rám tehénkedik vigyorogva, és megsimogatja az arcom. -Mi lesz Sungjonggal? - néz a szemembe.
-Már beszéltem vele, és semmi. - sóhajtok.
-Akkor az enyém vagy? - kérdi.
-Azt hiszem igen. - csukom be a szemeim.
-Yun... - szólt lágy hangon, így rá néztem -Velem is jó lesz, hisz én is szeretlek. Sungjong még gyerek, mégha tudom is mit jelent neked... azt kérem... felejtsd el. Szeretnék veled lenni, végleg. - levegőt is elfelejtettem venni. Csak néztem rá, mint Rozi a moziban.
-Ez... most... - nem tudtam megkérdezni, hogy most ez az volt amire gondolta, vagy sem, mert megszólalt a mobilom, így Soo segített felülni.
Nara volt. Mosolyogva egyeztem bele, hogy én is megyek velük a dokihoz, majd mentem felöltözni.
Egész végig az járt a fejemben, hogy ez most akkor egy burkolt leánykérés volt vagy sem. Majdnem csináltam egy balesetet is, de végül sikeresen megérkeztem Naráékhoz.
Amíg Dongwoo szaladgált, hogy mi kell a dokihoz, Nara mellém ült.
-Láttam, hogy valami nem stimmel. Mi a baj? - néz rám aggódva.
Rá nézek, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá.
-Én... azt hiszem Myungsoo megkérte a kezem... - suttogtam.
- Miazanyám? - tágult ki a szeme, szája tátva maradt és elfelejtett pislogni.
-Reggel, beszélgettünk, és azt mondta, hogy, velem akar maradni végleg. Gondolom, akkor ez... azt jelenti. - motyogtam.
-Én úgy veszem le, hogy ez igen csak az! Várj! - fogja meg a kezem -Dongwoo! - kiált, mire Maci jelenik meg.
-Mondjad. - néz ránk.
-Nálatok, pasiknál, milyen jelentősége van a végleg szónak? Ha lánynak mondod például, hogy végleg vele akarsz maradni!?
-Természetesen házasság... de miért? - pislog ránk. Ijedten fogom meg a fejem, és hajolok a térdeimre.
-Soo burkoltan megkérte Yun kezét! - röhög Nara.
-Hogy mi? - bukik ki Dongwooból.
-Először beszélek Soo-val, aztán majd lehet lemenni hídba! - nézek fel. -Addig egy szót se senkinek! - sóhajtok.
-Hát ez most kicsit sokkolt. - pislog Dongwoo
-Na, de menjünk, mert elkésünk a dokitól! - állok fel.
Persze fél órát késtünk, de a doki szerencsére nem szólt. Mind a ketten Macival bementünk az ultrahangos vizsgálatra, csak a kis bitang, nem mutatta milyen nemű!
Elvittem utána őket enni, majd haza mentem.
-Megjöttem! - dobom le a kulcsaim, de semmi válasz. Felsóhajtok, bemegyek a konyhába, és ott volt egy cetli a hűtőn: "El kellett mennem, de este jövök. Beszélnünk kell!"
Elveszem a cetlit, és kidobom. Iszok egy kis vizet, majd a nappaliba, megyek. Pont mire leülök, nyílik a bejárti ajtó.
Myungsoo jött be, és megáll a nappali előtt.
-Elvettem a pót kulcsot. - lengeti meg a sárga matricás kulcsot.
-Oké. - néztem az asztalra. Pár percig csend, majd mellém ül.
-Gondolkodtam... és... - szólal meg. Rá nézek, de a kezeit nézi. -Reggel... én komolyan gondoltam amit mondtam. - sóhajt fel és rám néz. -Szeretlek. Bármire képes lennék érted. - ellágyultam tőle, meg attól amit láttam a szemeiben. Odahajoltam hozzá, puszit adtam az ajkaira, majd megöleltem.
-Én is érted, nagyon szeretlek! - suttogtam neki. Szorosan ölelt meg, majd elengedett, benyúlt a felsője zsebébe, kivett egy fekete dobozt, kinyitotta, benne pedig egy egyszerű fehér arany szív alaku kővel ülő gyűrű volt.
-Ma vettem... megláttam, és azonnal tudtam, hogy ez kell. - mosolyog rám. Elkuncogom magam, kezem pedig odanyújtom. Feladja rám a gyűrűt, majd megcsókol. Kuncogva bújok hozzá, mire eldönt a kanapén.
-Akarsz valamit? - vigyorogtam rá.
-Egy két dolgot igen. - szedi le magáról a felsőt. Elnevetem magam rajta mert a póló félig rajta volt félig kibújt belőle, és úgy pislogott rám.
-Édes vagy így, mint egy esetlen kismacska! - segítek neki.
-Gonosz vagy! - vigyorog.
-Amúgy... szeretném egy ideig titokban tartani ezt! - mutatok a gyűrűre.
-Amíg akarod! - hajol fölém és csókol meg. Kis telhetetlen!

Man In love ~(Infinite) Ayumi 50.Fejezet~

Seongyeollal külön lakásba költöztünk és ő folyamatosan ideges volt. Rohangált,mint a mérgezett egér.
-Yeol nem kérek semmit...-sóhajtottam.
-Muszáj reggelizned!-tette az ölembe a tányér gyümölcsöt-Ma megyünk az orvoshoz?-csókolt homlokon él leült velem szemben az ágyra.
-Igen.-mosolyogtam rá és a hasamra simítottam a kezemet. Már úgy néztem ki, mint aki lenyelt egy labdát. Mivel túl korán lettem terhes így még csak eljegyeztük egymást Yeollal.
-Annyira kíváncsi vagyok hogy fiam lesz-e vagy hercegnőm.-simogatta ő is a labdámat.
-Te mindig kíváncsi vagy.-kuncogtam és adtam az ajkára egy csókot. Hangosan kezdett csörögni a telefonja, az én első és egyben utolsó albumomról való számot állította be. Gyorsan felvette és a füléhez tartotta.
-Megyek...-sóhajtotta és bűnbánó szemekkel nézett rám. Egy apró mosolyt engedtem felé, hogy kissé megnyugtassam. Mindig rohangálnia kell a forgatásokra, mivel elvállalt, persze az én unszolásomra egy dráma szerepet. Gyorsan lerakta a ketyerét.-Még most sem hiszem el hogy rábeszéltél egy szerepre...-húzta össze a szemeit.
-Nem hagyom hogy abbahagyd azt ami az életed. Megígértem hogy, én és a kicsi nem fogunk a karriered útjában állni.-simogattam meg az arcát.
-Én pedig mondtam hogy engem meg nem erdekel semmi és senki! Csak te és Eunhee-m!-bújt a tenyerembe.
-S mi van ha fiú?-kuncogtam.
-Akkor Himsang.-mondta határozottan.
-Nekem tetszik.-gondolkoztam el-Lee Eunhee és Lee Himsang.-mondtam ki egyben őket.
-A te hangodon cseng a legszebben.-hajolt közel hozzám és megcsókolt.
-Nyalis.-kuncogtam.
-Mrs Lee, ne kötözködjön.-csókolt meg, megint.
-Menj mert elkésel a forgatásról.-löktem a vállán egy kicsit.
-Ki akarsz dobni?-maradt egyhelyben.
-Mi mást tehetnék ha jön a szeretőm?!-kacsintottam rá, mire olyan mérgesen morgott hogy egy vad kutya féltékeny lett volna rá.-Dongwoo jön csak.-nevettem fel-Ő is jönni akart az orvoshoz.
-Megyek én is...-morogta komoran.
-Te mész szerepelni cicuka.-forgattam meg a szemeimet-Felhívom még Yun-t is ha az megnyugtat.-adtam be a derekamat, úgy is régen láttam.
-Megtennéd?-csillogtak a szemei.
-Szeretlek Yeol, miért ne tenném?-mosolyogtam rá.
-Te vagy a mindenem.-ölelt meg-Meg persze a kicsi is.-nyomott puszit a hasamra.
-Na menj....-felkapkodta a ruháit és egy gyors csók és szeretlek után elviharzott. Elővettem a mobilomat és tárcsáztam Soyun számát-Szia Yun, nincs kedved eljönni velem és Dongwoo-val a kórházba?
-Szia, de persze.-hallottam a hangján hogy kissé furcsa a hangja, enyhén boldog, de még is keserű.
-Gyere hozzánk, ide jön Woo is.
-Rendben.-tette le a telefont én pedig eldőltem.
-Annyira nehéz mindenki kedvében járni.-simogattam a hasamat, mire a kicsi rúgott egyet.-Rugjak meg én is mindenkit?-kuncogtam. Egy sóhajjal keltem fel és felöltöztem s közben eszegettem azt a gyümölcsöt amit Yeol hozott.
-Jó napot kívánok!-jött be Dongwoo vigyorogva-Szia prücsök.-guggolt le a hasamhoz.
-Szia maci.-mosolyogtam rá.
-Csókot vársz?-vigyorgott rám.
-Hülye!-csaptam mellkason és felnevettem.
-Valld be hogy szeretnéd.-hajolt le hozzám és s egyre jobban közeledett hozzám. Ekkor hangos kopogás törte meg a csöndünket.-Franc bele.-morogta és elhajolt.-Kinyitom.-simogatta végig az arcomat és ment kinyitni az ajtót. Bementem a konyhába és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet és belekortyoltam.
-Yun jött!-jött vigyorogva Woo és belepuszilt a nyakamba ahogy elment mellettem s elvette a poharamat.
-Szia Yun.-mentem oda hozzá és megöleltem-Régen láttalak.-mosolyogtam rá.
-Szia.-mosolygott vissza-Hol van Seongyeol?
-Mennie kellett felvételre.-húztam a számat-Rá kellett beszélnem, mert folyton idegeskedik hogy mi van velem és a kicsivel. Pedig csak tüsszentettem egyet.
-Aggódik.-ült le a konyhapulthoz.
-Tudom.-sóhajtottam-De muszáj, mert én viszont idegbajos leszek a sok aggódástól.
-Ettél már?-nyitotta ki a hűtőt Woo.
-Ott a tanyérom ha nem látnád.-intettem a mosogató felé.
-Ezen csak barack volt.-fintorgott-Csokit egyél!-vett elő egy tablával.
-Oh oppa, csoki...-vettem el tőle és kibontottam-Ha folyton azt eszem amit megkívánok, akkora leszek mint egy hordó. Én pedig nem akarok viziló lenni.
-A te testfelépítésed alapból, nem olyan.-csapkodta meg Woo a csípőmet. Yun kicsit furán nézett ránk, nem értettem hogy miért. Maci mindig ezt csinálja, ő a legjobb barátom! Mindig mellettem volt, s biztos hogy nem gondolja tovább... Legalább is remélem.

Man in Love ~ (Infinite) Soyun 49. Fejezet~

Már hetek óta gondolkodom azon, hogy elköltözöm, és most itt vagyok.
Megvettem azt a kis lakást ami itt van a közelben, és már be is pakoltam. Dongwoo állt mellém, és karolta át a vállam.
-Nekem tetszik! Nagyon Te stílusod ez a lakás! - mondja.
-Hát igen. Legalább már van ágyam! - kuncogok.
-Hiányozni fogsz. - ölel meg.
-Ti is. De ha baj van, közel vagyok, van telefon, meg skype... - motyogtam a mellkasába.
-És, hogy állsz a sulival? - enged el. -Elég jól! Tetszenek az órák, sokkal jobban mint Amerikában. - vonok vállat. Elő veszem a vázlataim, és megmutatom. -A professzor azt mondta felesleges lenne járnom, de mivel diplomát akarok, és gyerekeket tanítani, ezért muszáj a suli. Viszont, én szeretek be járni, még akkor is ha a professzor állandóan mondja, hogy ne menjek. - sóhajtok.
-Jó fej a professzor... - sandit rám.
-Nem az esetem! Pedig fiatal. - vigyorogtam. -Úgy 53-54 éves. - kuncogok.
-Amúgy... Sungjong tiszta depis. - ül le. -Beköltözött a szobádba.
-Megszokja. Ha neki jó ott, felőlem.  - vonok vállat.
-De szeret! - néz rám.
-Én is Őt! - fintorgok.
-Hát akkor? - mondja.
-Nem tudom... az igazat megvalva... nem tudom mit érzek, Myungsoot is szeretem, de Őt is. Miattuk jöttem el. Nem akarom, hogy szenvedjen Myungsoo! Se Jongie. - ülök mellé. -És ha távol vagyok, akkor pedig elfelejtenek, Soo és Sungjong is tovább lép, mást fognak szeretni, talán majd egyszer én is! - hajolok hozzá, mire megölel. Hátam kezdi simogatni, ami megnyugtató, így kicsit jobb lesz.
                       *#*#*
Pár hét telt el ugye az egész "válassz köztem és közte" dolog óta, én pedig még másnap éjjel összepakoltam, aztán pedig eljöttem, egy szállóban voltam, majd kerestem lakást, és most itt vagyok, azóta nem is voltam a dormban, és egy ideig nem is akarok menni. Dongwoo szokott jönni hozzám, vagy Yeol, a többiek még nem voltak, majd idővel, ők is jönnek. Gondolom.
Kimentem az erkélyre, elő vettem a cigim, és rá gyújtottam. A vállam már nem fáj szerencsére, de még érzékeny. Viszont minden a legnagyobb rendben, velem, persze lelkileg még nem. Ahhoz idő kell. De szeretném tudni, ki lenne a biztos pont az életemben! Legalább egy pici jelet kapjak!
Megrezgett a mobilom, amitől kicsit megijedtem, de kivettem a zsebemből, és megnéztem ki az.
Sms volt, feladó pedig Sungjong: "Hiányzol Noona!"
Felsóhajtok, és csak nézem a kijelzőt, aztán lezárom a telefont.
Nem tudom, hogy válaszoljak e , neki vagy se, de... nem tettem.
Elraktam a telefont, elszívtam a cigit, és vissza mentem a lakásba. Letelepedtem a kanapéra, bekapcsoltam a TV-t, és pont Myungsoot láttam meg. Az egyik doramája ment. Könnyes lett a szemem, mert nagyon hiányzik Ő is. Különben pedig, nem ilyen jelekre gondoltam! Isten utál engem!
Magamhoz fogtam a párnát, oldalra dőlve néztem tovább a részt.

Másnap a suliban, elég jó napom volt. Mosolyogva léptem ki a suliból, és indultam le a lépcsőn, amikor hallottam a nevem.
-Igen? - néztem hátra, és a prof volt.
-Tessék! Ilyen képeket kellene fotózni, vagy esetleg festeni. - ad a kezembe egy lapot. -Fél évi vizsga, és a négy témát be kell fejezni két hónap alatt vagy megbuktatom. Persze nem csak magát, hanem az osztályt is. Szóval igyekezzen! - mondja.
-Csak festmény? Rajz is lehet? - kérdem.
-Lehet! Ceruza, festék, bármi. - elrakja a mappát.
-Köszönöm, hogy fáradt vele! - hajolok meg kicsit.
-Nincs mit. - kikerült és elment, én addig, amíg le értem a lépcsőn, megnéztem a témákat. Szerelem, család, múlt és jövő. Érdekes témák. Kár, hogy az elsőben nem vagyok valami jó!
Elraktam a lapot, és amikor felnéztem, Myungsoo állt előttem. Megtorpantam, ő pedig elmosolyodott.
-Szia! - vette le a napszemüveget, mire több lány is felsikoltott.
-Mit akarsz? - kérdem félszegen, mert kicsit idegesít, hogy látnak.
-Elfelejtettél köszönni? - lép hozzám közelebb.
-Neked is szia! - morgom.
-Beszélni akarok veled! - mondja. Felsóhajtok.
-De én nem! - néztem fel rá.
-Szemed mást mond! - hajol közel.
-Szemem bandzsa! És sokan vannak Soo! - bebandzsitok, mire elneveti magát, de ad egy puszit az ajkaimra.
-Nem érdekel! Menjünk. - kézen fog, és lassan kisétálunk a kocsimhoz. -Taxival jöttem, szóval Te vezetsz! Amúgy pedig hozzád! - áll meg, hozzám fordul én pedig megforgatom a szemem. -Hiányoztál! - mondja komolyan.
-Te is nekem. - néztem a kocsira. Megfogja a derekam, és magához von, jó szorosan megölel. -Holnap velünk lesz tele az össze újság! - motyogtam.
-Nem érdekel! - enged el. Kocsiba ülve, hozzám megyünk, ahol én neki állok kaját csinálni, amíg Soo körbe járja a lakást. -Tetszik a lakás. Minket most teljesen szét raktak. Akik doramáznak, vagy bandán kívüli tevékenységeket folytat, másik lakásba raktak, Sunggyu persze saját lakásba ment, Ayu meg Sungyeollal van szintén más lakásban, én pedig Sungjong és Hoya társaságát élvezem. - szólal meg.
-Ezért jöttél, hogy ezt elmond? - nézek rá.
-Is. Meg látni akartam a lakásod, és beszélni veled! - lép mellém. Megkavartam a szószt, és kikapcsoltam a tűzhelyt.
-De én nem akarok beszélni. - fordultam hozzá. -Holnap tudod mi lesz a suliban? Engem szét fognak szedni! Pedig idősebb vagyok mint azok a kis csitrik.
-Dehogy fognak! - lép közelebb. Mellkasával szemeztem egy ideig, aztán oldalra néztem.
-Ayu hogy van? És Yeol? - kérdem, kezét a derekamra rakja, aztán közelebb húz magához, ajkait pedig a nyakamon érzem meg.
-Ők jól vannak! Yeol folyton rohangál, hogy Ayu jól érezze magát. Elég hányós, és kívánós. - motyogja a nyakamba.
-Ilyen egy terhes nő! - billentem oldalra a fejem, egyik kezem a derekára rakom, másikat pedig a tarkójára, és hagyom, hogy a szobámig toljon. Közben folyamatosan az ajkaimat, nyakamat kóstolja. Kigombolom az ingét, és le is veszem róla. Azt hittem lesz valami kis elő játék, vagy bármi, de olyan gyorsan tűnt el rólunk a ruha, hogy már csak azt vettem észre, hogy izzadtan, szinte egymáshoz vagyunk már ragadva, mind a ketten mozgunk. Most valahogy más volt. Túl birtokló, szenvedélyes, és mohó. Már olyan érzésem volt, hogy mindjárt felgyulladunk...
Nyakamba csókolt, én pedig felsóhajtottam, nyirkos hajába túrtam, kicsit feltoltam aztán fordultam egyet, így került alólra, feltolta magát, így már mind a ketten ültünk, én rajta, Ő pedig alattam, és megcsókolt. Csípőm picit megmozdítva, emeltem meg magam, mire a csókba nyögött, és elhajolt tőlem, szemei csukva voltak, és pihegve hajtotta le a fejét kicsit. Én tovább mozogtam rajta, Ő pedig nem győzött sóhajtozni, csókolni, vagy hozzám érni.

-Sungjong már tovább lépett. - szólal meg. Zuhanyozni is voltunk már, enni, most pedig itt van mellettem, hozzám bújva fekszik.
-Ezt, hogy érted? - kérdem.
-Van pár új gyakornok lány nálunk a kiadónál, és az egyikkel elkezdett randizni. - ez eléggé fájt, viszont, ezzel túl lesz rajtam. Jobban jár mással. Igaz, nagyon szeretem még mindig, de...
Myungsoo pár perc múlva már mélyen aludt, én pedig elő vettem a mobilt, és írtam...
"Te is nekem Cica fiú!"