Olyan aranyos pár Ayu és Yeol. Tiszta cukik. Viszont az már nem, hogy Dongwoo a vállára kapott.
-Ááá! Debil Mackó tegyél le! - nevettem.
-Dehogy teszlek, jó a kilátás innen. - mondta. Szinte láttam magam előtt ahogy perverzül vigyorog. És a hátsó felem nézi.
-Gondoltam. - mondtam sötét aurával.
-Ayu, itt alszol? - kérdeztem már a konyhában. Ott parkolt le Dongwoo, és rakott le a pultra. Persze Én azonnal leszálltam, felturtam a hűtőt a vacsihoz, és neki álltam főzni.
-Szerintem igen. - vont vállat. És fel ült a pultra.
-Majd a bal szekrényből vegyél ki pólót, az Yeol szekrénye. - mondtam.
-Soyun? Nem láttad a kék ingem? - jött be Myungsoo. Rá néztem Ayura, Ő pedig rám. Láttam rajta, hogy valami csípős dolgot beszólna neki, de a fejemmel intettem halványan, hogy ne. Leraktam a kést, megtöröltem a kezem, és L mellett elmenve bemásztam a nagy szekrénybe. Oda raktam a fiúk össze ingét, felcimkézve. -Köszönöm. - vette el. De a kezem nem engedte el. -Ne haragudj rám kérlek. - lépett közelebb.
-Engedj el. - mondtam hidegen. Elengedett. Bezártam vissza a szekrényt, és visszamentem a konyhába.
-Noona mondta, hogy marad. - mondta Jong.
-Aha, akarsz velem aludni? - kérdeztem tőle. Ayu vigyorgott a pulton ülve mint egy vadalma.
-Persze. - mosolygott Jong.
-Akkor vacsi után várlak. - adtam az arcára egy puszit. Bólintott és kiment.
-Van köztetek valami? - kérdezte Ayu.
-Nincs. - mondtam szomorúan. -De megcsókolt. - mosolyodtam el.
-Íjjjóó! - fordult le a pultról. Pislogtam rá.
-Jól vagy? - kérdeztem.
-Cica fiú lekapott? - suttogta a padlóról.
-Igen. - súgtam vissza.
-És milyen volt? - suttogta.
-Nagyon jó. - pirultam el.
-Íjjjóó! - fetrengett.
-Te, hallod? Nem tesz jót neked az öcsém aurája. - pislogtam rá.
-Na, most miért? - állt le.
-Hülye leszel tőle, és ezek az első jelek. Szerintem ide doki kell. - mondtam tök nyugodtan.
-Jaj Te! - nevetve állt fel. Én pedig csak mosolyogtam rá.
-Örülök, hogy együtt vagytok. De nagyon szépen kérlek. Ne törd össze. Nem akarom szedegetni megint a darabkáit. Hidd el, nagyon hűséges, sose csalna meg, megbízható, és a lelkét kirakja annak akit szeret. Vigyázz rá. - mondtam komolyan.
-Vigyázok. - bólintott komolyan.
Mellém állva segített feldarabolni a zöldséget. -Megint? - kérdezte pár perc hallgatás után.
-Igen. De azt majd elmesélem. - engedtem egy kis vizet a fazékba.
-Oké. - mondta Ayu.
-Asszony. Mit főzöl? - jött be Woo.
-Ember. Hát ételt. - válaszoltam vissza nevetve.
-Komolyan mondtam. - állt mellém karbatett kézzel.
-Én is. - néztem rá.
-Akkor komoly választ kérek.
-Mikor is voltál Te utoljára komoly? - kérdeztem rá.
-Ööö... - nézet a pultra.
-Na ugye. - nevettem el magam. Ayu is már szakadt a nevetéstől.
-Akkor igen is komoly voltam amikor jelentkeztem Idolnak. - húzta ki magát.
-Ez nem kétség. Kivéve az épelméjüséged. Na, azzal biztos baj van. Néha kiakasztasz vele. - mondtam komolyan. Ayu megint a földön landolt.
-Hülyének nevezel? - fordult teljesen felém Woo.
-Ez nem nevezés, ez tény és való meg megállapítás. - uh, ami sötéten nézet rám Woo.
-Jobb ha futsz. - mondta Ayu fuldokolva a nevetéstől.
-Kyaaa! Woohyun, Hoya! - kezdtem szaladni a két fiúhoz.
-Mi van? Szakad az ég? - ijedt meg Hoya.
-Dongwoo bevadult. - kapaszkodtam bele, erre Dongwoo megjelent.
-Ajh! Mivel idegelted fel? - tolt a hátához.
-Azt mondtam neki, hogy hülye. - súgtam Hoyanak. Woohyun felröhögött mellettem.
-Ez tény, akkor mi a baja? - nézet rám Hoya.
-Itt állok előttetek. - mondta Dongwoo
-Szia Mackó. - hatalmasakat pislogva intettem neki.
-Szia Yun. - vigyorgott azzal a hülye perverz fejével.
-Mackó? Ha sütök neked muffint, meghagyod az életem? - pislogtam rá.
-Attól függ milyet. - hunyorgott rám.
-Csokisat, vaníliásat? - kérdeztem.
-Most az egyszer megkegyelmezek. - húzta ki magát.
-Mackók gyöngye. - adtam egy puszit az arcára, miután kimerészkedtem Hoya háta mögül.
Azzal telt az este többi része, hogy vacsiztunk, csináltam muffint, rendet raktam, mostam, megcsináltam a fiúk ágyait mert kérték, ha kérik akkor csinálom, ha nem akkor már megcsinálták. És minden este ez van.
-Nem vagy még fáradt? - segített Ayu az öcsém, és Sungjong ruháit elrakni.
-Nem. Miért? - néztem rá.
-Hát Én csak nézem mit csinálsz, de már elfáradtam. - mondta meglepve.
-Ó, ez semmiség. - legyintettem. -Ma elég laza napom van, kevés volt a mosás, meg a takarítanivaló.
-Jó, hogy bírod. Nálunk a fiúk mindent megcsinálnak, és Én is segítek. - mondta.
-Hát, amióta visszajöttem amcsiból mindent Én csinálok helyettük. - vontam vállat.
-Voltál kint? - lepődött meg.
-Igen. Két évet tanultam ott mint csere diák. Művészetis vagyok. Rajz. - mondtam.
-Van rajzod? Itt, készen. - vette el az üres kosarat. Elraktam a két pólót.
-Van, a szobámban, sárga mappa. - vettem el a kosarast mosolyogva, ő pedig elment a szobámba. Én elmentem zuhanyozni mint minden este, aztán mindent elraktam a fiúk után. Nagyon el lettek kényeztetve.
-Miért hagyta abba a festést és a rajzot? Hisz ezek gyönyörűek. - hallottam Ayu hangját.
-Nem tudom. Amióta vissza jött más lett. Fura, hallgatag, és zárkózott lett. És nem rajzol, pedig régen a ceruzát le se rakta. - hallottam az öcsém hangját. Fájt ezt hallanom. Azért mert igaza volt. Bementem a konyhába, elraktam a maradék muffint a hűtőbe és a kaját, majd felmostam a két poharat ami ott maradt.
-Mi megyünk aludni. Megnéztem a rajzokat, és gyönyörűek. - mondta Ayu.
-Védekezni. - vágtam rá. -Nem akarok ilyen fiatalon nagynéni lenni. És köszönöm. - vigyorogtam rájuk.
-Perverz fejed. - mondta Yeol.
-Te hülye vagy, Én perverz, és így vagyunk egészek! - húztam ki magam.
-Ez igaz. - mosolygott.
-Szeretlek Troll Mester. - mentem oda hozzá, és szorosan megöleltem. Másfél fejjel magasabb, és a többiek is. De még Ayu is egy fejjel magasabb nálam. Viszont, ha megölelem valamelyik fiút, el tudok bújni a karjaiban és a mellkasában, mint most Yeol-éba.
-Én is téged. - mondta a hajamba.
-Jó éjt gerle pár, és tényleg védekezni. - engedtem el Sungyeolt.
-Meglesz. - nevetett Yeol. Adtam Ayunak is egy arc puszit, és hagytam, hogy menjenek.
Én még körbe néztem, hogy minden rendben van, és mentem be a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése