Sarah hozott be csokis fagyit, azt elfogyasztva a fiúk haza indultak. Mivel holnap se próba, se fellépés, pihizhetnek. Eunkwang itt maradt, és amíg Ő zuhanyzott addig én rendet raktam.
-Sungjae nagyon nézett titeket. Eunkwang-ot majd felnyársalta a szemeivel, amikor hozzád ért, vagy egy puszit adott. - mondta angolul. Áldom az eszét, hogy nyelvet váltott.
-Nem vettem észre. - néztem rá.
-Pedig de. Szerintem féltékeny. Amúgy, engem Ilhoon kerget dili házba. - kanalazta a maradék fagyit.
-Mert? Várj! Kitalálom. Csinált valamit? Azt láttam, hogy kijött utánad, meg Changsub is, de nem tudtam megkérdezni mi volt. - ültem fel a pultra.
-Hát, ugye kijöttem csokiért. De persze nem értem el. Megjelent Ilhoon, levette a csokit, aztán amikor megkóstoltam a csokit, kicsit olyan lett a szám, Ő pedig fogta és letörölte, aztán bekapta az ujját. Ekkor jelent meg Changsub. Szerintem skizofrén a gyerek. Mármint Ilhoon. Changsub tök aranyos. - mondta Sarah mérgesen.
-Szerintem pedig bejössz neki. Ennyi az egész. - vontam vállat.
-Hát akkor szarul mutatja ki. - fintorogott egyet.
-Juj! - jutott eszembe valami. -Emlékszel John-ra? Végzős volt.
-Aha. Valami rémlik.
-Mindig azzal piszkált, hogy sárga vagyok, meg, hogy utál.
-Jéé emlékszem! Befestette a kék suli szekrényed sárgára. - hadonászot, majd le esett a székről annyira.
-Igen. - nevettem. -Na a lényeg annyi, hogy amilyen szemét volt, úgy volt totál belém esve. Ezt akkor mondta el amikor a szalagavató bál volt. Azóta se láttam. - röhögtem.
-De jó a kedvetek hölgyeim. - jött be Eunkwang, haját törölgetve, egy szál melegítő nadrágban.
-Csak eszembe jutott pár dolog, és azon nevettünk. - húztam magamhoz, hátát a mellkasomhoz húztam, állam a vállára raktam, kezeim pedig a hasára rakva öleltem meg.
-Olyan aranyosak vagytok. - olvadozott Sarah.
-Azt tudom, hogy aranyos vagyok. - legyintett Eunkwang -De Yun még aranyosabbá tesz, igaz? - vigyorgott, én pedig kuncogva bújtam a nyakába.
-Én fordítva gondoltam, de így is van benne valami. - mondta Sarah.
-Bírom a húgod. - nevetett Eunkwang.
-Engem csak bírni lehet. Nem vagyok olyan nehéz. - legyintett hugi. Elnevettem magam. Simizni kezdtem Eunkwang hasát, mire belemart a combomba.
-Na én asszem lépek aludni. Ti pedig, ha lehet csendesen. Kicsik is tartózkodnak a lakásban. - állt fel hugi, és vigyorogva ment a szobájába.
-Csendesek leszünk? - fordult meg Eunkwang.
-Hmm... Megoldható. - csókoltam meg. -De nem garantálom. - haraptam a nyakába.
-Akkor irány a szobád. Ki vagyok éhezve rád. - vett ölbe.
-Ezt bóknak veszem. - tapadtam a nyakára, mire felnyögött.
Imádom a pasi minden pontját, és ahogy figyel rám, az még izgatób. Szeretek vele lenni, kiegészít, és aranyos. Meg néha hülye. De szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése