Halk kopogás törte meg a zene s a könnyek folyását. Némaságba burkolózva feküdtem be a paplan alá. Hasamat ölelve, néztem az ablak üvegén átlátszó eget. A kopogás elmúlt, de lassan megint újabbak jöttek.
-Ayu!-szólított meg Sanghyun-Itt van Sungyeol! Gondolom hiányzott, azért nem jártál le.-szeretem mikor süketel. Ezután halk ajtónyitás, s csukódás hallattszott. Csendes léptek a padlón, majd lágy süppedés az ágyam szélén. Nem tudtam ki lehet ez, de most kifejezetten nem is érdekel. Egy hangos sóhaj, s bebújt mellém az ágyba. Yeol volt az. Erős fájdalom költözött a szívembe.
-Sajnálom.-ejtette ki ezt a nehéz szót-Tudom hogy szemét voltam. S hogy fájdalmat okoztam, pedig megígértem. Megígértem hogy soha nem foglak bántani. Sajnálom hogy megszegtem a szavam. Ayumi...-érintette meg a vállam. Szemeimet összeszorítva csordult ki a könnyem. Hátamra fordított, s arcomat simogatta. Pillantásomat rá vetettem, ő pedig egy apró mosolyt eresztett felém. Mosolya most is mint rendszerint nyugtatott. Nem szóltam semmit, ő pedig várt. De látta hogy feleslegesen. Az ágyra feküdt rendesen és magához húzott. Fejem mellkasán pihent, jobb kezével hátamat, ballal pedig az arcomat simogatta. Napok óta most aludtam csak rendesen. Igaz egy óra múlva felkeltem. Olyan volt mint egy álom, Seongyeol is aludt. Arca nyugodt volt. Fájt ami történt, fájtak a percek, a pillanatok. Csendes sóhajjal engedtem el Yeolt és próbáltam felülni, de valami akadályom volt. Seongyeol keze bilincsként, de mégis lágyan ölelte a derekamat.
-Hova mész?-suttogta, s megszorította körülöttem a karját. Egy nyekkenés nélkül vártam hogy eleresszen. Vártam. Semmi. Nem engedett.-Rosszul vagy?-eddig nem voltam, s nem is gondoltam rá, most pedig enyhe hányinger kerülgetett. Próbáltam magamról lefeszíteni Yeolt, persze nem sikerült. A percek teltek, én pedig egyre hisztisebb lettem. Tudtam ha ezt folytatja, meg fogok szólalni. Szerintem ezt ő is sejtette. Lassan ahogy ment fel bennem a pumpa mélyesztettem a karmaimat a kezébe. Ő a csuklómat megfogva gyűrt maga alá, s lovagló pózban ült rám.
-Engedj el.-szürtem a fogaim között.
-Nem!
-Utoljára mondom! Engedj el!-lettem egyre hangosabb. A válasza ugyan az volt, még egy kis mosoly is bújkált ajka csücskében.-Ha most rögtön nem engedsz el, sikítok.-fenyegettem.
-Nem mersz!-vigyorodott el. Sikoltásra nyitottam a számat és már vettem a levegőt egy kiadós sikításhoz. Mikor Seongyeol ajkát az enyémre tapasztotta. Enyhe dührohamom keletkezett, s rángatózni kezdtem. Rugdalóztam, a kezeimet pedig feszegettem hogy kiszabaduljak a szorításából. Számat összeszorítva ellenkeztem, de nyelve könnyedén csusszant át. Hisztim hamar tova illant. De még azért mérges voltam rá. Hagytam magam. Bármennyire is pipa voltam. A szívem zakatolt. Ezt észrevette, s nyakam ostromolta. A vérem fortyogott, ajkaim közült halk nyüszörgés bújt ki.
-Engedj a fürdőbe, kérlek.-nyüszítettem mint egy kiskutya. Apró kuncogással, majd sóhajjal eresztett el. Berohantam a fürdőszobába s magamra zártam az ajtót. Mosdó szélét szorongatva pislogtam a tükörbe. Pilláim izzottak, ettől eltekintve ugyan az a lány tekintett vissza, mint az előtt. Arcomat megmosva, lassan lopóztam ki. Az udvarra sompolyogtam, majd a kerítésen átmászva, körbe pillantottam. Gyors futásnak eredtem, de ez természetes hogy Seunghonak mentem neki.
-Ajjaj.
-Merre, merre? Kis hercegnő?-fogta meg a vállam. A ház felé tolt, én pedig kapálóztam. De vissza vitt. Lenyomott a kanapéra. Ekkor lépett be Sanghyun és Joon. Yeol pedig lejött.
2014. április 14., hétfő
Man in Love~ (Infinite) Soyun. 47. Fejezet~
Pislogtam Myungsoora, mint hülye gyerek az ábécére, az első osztályban. Kezében volt a teszt, és úgy nézet ránk.
-Terhes vagy? - kérdezte.
-Mi? Nem! - tiltakoztam.
-Akkor kié a teszt? - Kidobta a kis kukámba, aztán újra ránk nézett.
-Ayumi tesztje. - sóhajtottam. -Én nem vagyok terhes, vagyis mindig védekezek, szóval nem lehetek az. - forgattam meg a szemem.
-Ugye, tudod, hogy ha az lennél, kettőn közül valaki lenne az apa? - mutatott magára és Jongra.
-Most azt mondod, hogy válasszak? - néztem rá.
-Igen! Vagy Én, vagy Ő! - mondta L. Pár percig hallgattam, aztán rájuk néztem.
-Egyikőtök se. - kifordultam, és otthagytam őket.
*********
Halkan figyeltem a fiúkat. Mindenki mérges volt, nem csodálom, tőlem is kapott otthon akkora fejmosást, hogy szerintem egy egész életen át emlékezni fog rá. Az Én öcsém, nem fog megfutamodni, és nem lesz egy beszari állat.
-Igen. Vele maradok, de csak mert szeretem. És nem adom Dongwoo-nak.
-Ne beszélj így Ayumiról. Nem egy kibaszott tárgy! - vágtam nyakon. -Indíts fel Yumihoz, és kérj tőle bocsánatot, amiért szemét voltál vele! - taszítottam egyet rajta. Felkullogott. -Bocsánat, a kellemetlenségekért, ha nem kezdem el faggatni, akkor nem tudtam volna meg, miért volt ez a feszült hangulat. - hajoltam meg.
-Jól tetted. És köszönjük. - mondta Thunder. -Jobban van már a karod? - kérdezte.
-Hát, gyógyul. - mosolyogtam. -De mi most megyünk. - belekaroltam Woo maciba, és haza indultunk.
-Jól vagy? - kérdezte. Lassan sétáltunk haza, Én pedig a vállának dőlve mentem mellette. -Nem igazán. - sóhajtottam.
-Elmondod? - kérdezte.
-Elmondjam? - néztem rá.
-Tudod, hogy mindig meghallgatlak. - mondta.
-Myungsoo, és Sungjong a baj. Myungsoo azt akarta, hogy válasszak, közte és Sungjong közt, de nem tudok, így egyiket se választottam. Soo tudja, hogy mind a ketten fontosak, és, hogy szerelmes vagyok beléjük, de úgy látszik nem érti meg. - hadartam.
-Wow. Érdekes szitu. - mondta.
-Az. Meg szar helyzet. - mondtam.
-Szerintem próbálj beszélni velük. Vagy gondolkoz kicsit, hogy mit akarsz. Vagy inkább kit akarsz jobban. - mondta.
-Szerintem, jobb ha most inkább hagyom őket, és arra összpontosítok, amit meg akarok valósítani. - néztem újra rá.
-És mi az? - nézett rám.
-Újra tanulni fogok. Visszamegyek a művészeti suliba, de itt Szöulban. - mosolyogtam.
-Büszke vagyok rád. - homlokon puszilt, és rám mosolygott.
Az út további részét, csendben tettük meg, de beültünk egyet enni. Éhes lettünk. Ott is kicsit beszélgettünk, majd desszert gyanánt, vettünk pár csomag Pockyt, és egy csomagot hazáig megettünk. Jó volt újra ketten tengeni ezzel a majommal.
Haza érve Woohyun, Sunggyu és a két dísz madaram a földön ülve néztek valami filmet. Rájuk se nézve mentem a szobámba, de fél úton megjelent Hoya, így muszáj voltam köszönni neki.
-Van kaja. Menedzser hyung hozta. - mosolygott.
-Dongwooval már ettünk. De aranyos, hogy szóltál. - puszit adtam az arcára és kikerülve őt bementem a szobámba, és a futonomra dőltem. Hasra fordultam, és úgy feküdtem, persze a vállamra vigyázva.
Hamar el is aludtam.
-Terhes vagy? - kérdezte.
-Mi? Nem! - tiltakoztam.
-Akkor kié a teszt? - Kidobta a kis kukámba, aztán újra ránk nézett.
-Ayumi tesztje. - sóhajtottam. -Én nem vagyok terhes, vagyis mindig védekezek, szóval nem lehetek az. - forgattam meg a szemem.
-Ugye, tudod, hogy ha az lennél, kettőn közül valaki lenne az apa? - mutatott magára és Jongra.
-Most azt mondod, hogy válasszak? - néztem rá.
-Igen! Vagy Én, vagy Ő! - mondta L. Pár percig hallgattam, aztán rájuk néztem.
-Egyikőtök se. - kifordultam, és otthagytam őket.
*********
Halkan figyeltem a fiúkat. Mindenki mérges volt, nem csodálom, tőlem is kapott otthon akkora fejmosást, hogy szerintem egy egész életen át emlékezni fog rá. Az Én öcsém, nem fog megfutamodni, és nem lesz egy beszari állat.
-Igen. Vele maradok, de csak mert szeretem. És nem adom Dongwoo-nak.
-Ne beszélj így Ayumiról. Nem egy kibaszott tárgy! - vágtam nyakon. -Indíts fel Yumihoz, és kérj tőle bocsánatot, amiért szemét voltál vele! - taszítottam egyet rajta. Felkullogott. -Bocsánat, a kellemetlenségekért, ha nem kezdem el faggatni, akkor nem tudtam volna meg, miért volt ez a feszült hangulat. - hajoltam meg.
-Jól tetted. És köszönjük. - mondta Thunder. -Jobban van már a karod? - kérdezte.
-Hát, gyógyul. - mosolyogtam. -De mi most megyünk. - belekaroltam Woo maciba, és haza indultunk.
-Jól vagy? - kérdezte. Lassan sétáltunk haza, Én pedig a vállának dőlve mentem mellette. -Nem igazán. - sóhajtottam.
-Elmondod? - kérdezte.
-Elmondjam? - néztem rá.
-Tudod, hogy mindig meghallgatlak. - mondta.
-Myungsoo, és Sungjong a baj. Myungsoo azt akarta, hogy válasszak, közte és Sungjong közt, de nem tudok, így egyiket se választottam. Soo tudja, hogy mind a ketten fontosak, és, hogy szerelmes vagyok beléjük, de úgy látszik nem érti meg. - hadartam.
-Wow. Érdekes szitu. - mondta.
-Az. Meg szar helyzet. - mondtam.
-Szerintem próbálj beszélni velük. Vagy gondolkoz kicsit, hogy mit akarsz. Vagy inkább kit akarsz jobban. - mondta.
-Szerintem, jobb ha most inkább hagyom őket, és arra összpontosítok, amit meg akarok valósítani. - néztem újra rá.
-És mi az? - nézett rám.
-Újra tanulni fogok. Visszamegyek a művészeti suliba, de itt Szöulban. - mosolyogtam.
-Büszke vagyok rád. - homlokon puszilt, és rám mosolygott.
Az út további részét, csendben tettük meg, de beültünk egyet enni. Éhes lettünk. Ott is kicsit beszélgettünk, majd desszert gyanánt, vettünk pár csomag Pockyt, és egy csomagot hazáig megettünk. Jó volt újra ketten tengeni ezzel a majommal.
Haza érve Woohyun, Sunggyu és a két dísz madaram a földön ülve néztek valami filmet. Rájuk se nézve mentem a szobámba, de fél úton megjelent Hoya, így muszáj voltam köszönni neki.
-Van kaja. Menedzser hyung hozta. - mosolygott.
-Dongwooval már ettünk. De aranyos, hogy szóltál. - puszit adtam az arcára és kikerülve őt bementem a szobámba, és a futonomra dőltem. Hasra fordultam, és úgy feküdtem, persze a vállamra vigyázva.
Hamar el is aludtam.
Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 35. Fejezet~
Miután ezek történtek, Hachiko miatt vissza mentem Koreaba. Dolgoztam, s már egy tucat újságon szerepeltem híresebbnél híresebb emberekkel. Most pedig a menedzserem kocsijának anyós ülésén hencsergek.
-Nana, felkértek hogy szerepelj a Beast új klipjében.
-Szívesen!-mosolyogtam rá.
-Tudom, már elfogadtam. Csak gondoltam szólok.-nevetett fel.
-Igazán?-nevettem vele-S mit kell majd játszanom?
-Valamelyik fiú barátnőjét.
-Oki-doki!-vigyorogtam. S csörögni kezdett a mobilom.-Hallo?
-Szia Nana!-szólalt meg Changsub a vonal másik végén.
-Szia Sub! Jól vagy?-még mindig lelkiismeret furdalásom van hogy Ilhoonnal vagyok, nem pedig vele.
-Persze. Jössz haza?
-Igen. Pár perc és otthon vagyok.
-Oké. Akkor szia!-nyomta ki a telefont. Némán utaztam tovább. Yooshin menedzser a ház előtt tett ki. Az ajtóban pár pillanatra megálltam, s egy mély levegő után nyitottam be. Ahogy beléptem meglepetésemre senki nem volt ott. A konyhába mentem, de ott is csend honolt. Táskámat a székre ledobva, a cipőm követte. Hát igen. A magassarkú nélkül viszonylag alacsony vagyok. Kivettem a hűtőből egy doboz pudingot. Ahogy levettem a tetejét, megpumpáltam tejszínhabbal és kanalat ragadva nyammogtam a habot. Ahogy a nappaliba totyogtam. Ment a TV. Szóval a fiúknak gyorsan kellett lelépniük. A kanapé mellett állva táncikáltam a zenecsatorna éppen most játszódó zenéjére. Mikor valaki megérintette a hajamat, kapálózva csapkodtam a kiskanállal és dőltem elfele. Changsub a csuklómat elkapva tartott meg.
-Mit keresel itthon?-halt el a hangom.
-Bocsi.-kuncogott ahogy talpra állított, s lenyúlta a pudingomat.
-Hé!-pislogtam az üres kezemre. Nevetve hagyott ott. Utána futottam és a hátára ugorva próbáltam elérni az ebédemet.-Adod vissza!
-Hmm de finom!-húzta az agyamat.
-Gonosz kobold! Add vissza!-másztam le róla és elé állva nyújtózkodtam. Közel hajolva vigyorgott.
-Nagyon fincsi!
-Az anyád kenyerit!-ugráltam. De naná hogy nem értem el!-Várjunk csak!-széket elkapva felmásztam.
-Ez így nem ér!-röhögött, s le tartotta.
-Kinyírlak!-másztam a nyakába.
-És az utolsó kanállal...-boci szemeket meresztettem rá.
-Ezt az egyet neee!-takarta el az arcomat. Kikaptam a kezéből a kanalat és bekaptam a csokis desszertet. Lerakott, én pedig ugrálva köröztem, körülötte.
-Zakkant nőszemély.-nyelvemet rá öltve, ugráltam a nappaliba. Sub a derekamat elkapva cipelt körbe a szobában.
-Tegyél le te hülye.-nevettem. Letett a kanapéra és rám ült.-Kinyomod a belem, ember!-csapkodtam a mellkasát.
-Akkor lehet többet kéne edzened, hogy izmosabb legyen a hasad!
-Adok én neked olyan edzést!-karmoltam meg.
-Vadóc!-fogta le a kezem. Lassan hajolt közel, ajka pedig súrolta az enyémet.
-Sub...-suttogtam, szívem majd kiugrott, a lélegzetem megremegett. Ekkor csukódott az ajtó. Nem mertem megszólalni, s ajkam remegett.
-Hát itt meg mi van?-szólalt meg Lex. Látszott hogy Changsubnak nem akaródzott leszállni rólam, de megerőltette magát.
-Szia Soyun.-ölelte meg, én pedig csak pislogtam mint Rozi a moziban.
-Mit csináltál szegénykével?-ült mellém a nővérem.
-Semmit.-vonta meg a vállát-Pudingot?
-Kérek!-ugrottam fel s a konyhába rohantam-És most nem lopod el!-kivettem a hűtőből, újra telepumpáltam habbal és messzire elkerültem a nasitolvajt. Lex csak pislogott ránk. A fotelba lehuppanva nassoltam, Soyun mesélt otthonról. Hiányzik Chikago. De nem annyira hogy haza akarjak menni.
-Megjöttünk!-kiabálta el magát Peniel, Minhyuk és Hachiko pedig elrohantak mellettünk.
-Nem evett két órát.-morogta Ilhoon a nyakamba miközben a csípőmre simította tenyereit. Gerincem megremegett. Derekamnál fogva megemelt, s lábra állított. Arcomra simította mindig meleg tenyerét és lágyan, de birtoklóan csókolt meg. Erős vágy késztetett arra hogy most rögtön az enyém legyen, de vissza fogtam magam.
-Megőrülök!-borzongtam meg. Ez nem az a fajta borzongás mikor félünk. Hanem mikor vágyunk valamire, vagyis valakire. Jobban mint el tudnánk képzelni. Kábán húztam be magam a zuhanyzóba.
Ledobáltam magamról a ruhát, s folyattam magamra a forró vizet. Izmaim lassan ernyedtek el. Feledtéb élvezetes. Magamra vettem a lenge hálóinget és bedőltem az ágyamba.
-Nana, felkértek hogy szerepelj a Beast új klipjében.
-Szívesen!-mosolyogtam rá.
-Tudom, már elfogadtam. Csak gondoltam szólok.-nevetett fel.
-Igazán?-nevettem vele-S mit kell majd játszanom?
-Valamelyik fiú barátnőjét.
-Oki-doki!-vigyorogtam. S csörögni kezdett a mobilom.-Hallo?
-Szia Nana!-szólalt meg Changsub a vonal másik végén.
-Szia Sub! Jól vagy?-még mindig lelkiismeret furdalásom van hogy Ilhoonnal vagyok, nem pedig vele.
-Persze. Jössz haza?
-Igen. Pár perc és otthon vagyok.
-Oké. Akkor szia!-nyomta ki a telefont. Némán utaztam tovább. Yooshin menedzser a ház előtt tett ki. Az ajtóban pár pillanatra megálltam, s egy mély levegő után nyitottam be. Ahogy beléptem meglepetésemre senki nem volt ott. A konyhába mentem, de ott is csend honolt. Táskámat a székre ledobva, a cipőm követte. Hát igen. A magassarkú nélkül viszonylag alacsony vagyok. Kivettem a hűtőből egy doboz pudingot. Ahogy levettem a tetejét, megpumpáltam tejszínhabbal és kanalat ragadva nyammogtam a habot. Ahogy a nappaliba totyogtam. Ment a TV. Szóval a fiúknak gyorsan kellett lelépniük. A kanapé mellett állva táncikáltam a zenecsatorna éppen most játszódó zenéjére. Mikor valaki megérintette a hajamat, kapálózva csapkodtam a kiskanállal és dőltem elfele. Changsub a csuklómat elkapva tartott meg.
-Mit keresel itthon?-halt el a hangom.
-Bocsi.-kuncogott ahogy talpra állított, s lenyúlta a pudingomat.
-Hé!-pislogtam az üres kezemre. Nevetve hagyott ott. Utána futottam és a hátára ugorva próbáltam elérni az ebédemet.-Adod vissza!
-Hmm de finom!-húzta az agyamat.
-Gonosz kobold! Add vissza!-másztam le róla és elé állva nyújtózkodtam. Közel hajolva vigyorgott.
-Nagyon fincsi!
-Az anyád kenyerit!-ugráltam. De naná hogy nem értem el!-Várjunk csak!-széket elkapva felmásztam.
-Ez így nem ér!-röhögött, s le tartotta.
-Kinyírlak!-másztam a nyakába.
-És az utolsó kanállal...-boci szemeket meresztettem rá.
-Ezt az egyet neee!-takarta el az arcomat. Kikaptam a kezéből a kanalat és bekaptam a csokis desszertet. Lerakott, én pedig ugrálva köröztem, körülötte.
-Zakkant nőszemély.-nyelvemet rá öltve, ugráltam a nappaliba. Sub a derekamat elkapva cipelt körbe a szobában.
-Tegyél le te hülye.-nevettem. Letett a kanapéra és rám ült.-Kinyomod a belem, ember!-csapkodtam a mellkasát.
-Akkor lehet többet kéne edzened, hogy izmosabb legyen a hasad!
-Adok én neked olyan edzést!-karmoltam meg.
-Vadóc!-fogta le a kezem. Lassan hajolt közel, ajka pedig súrolta az enyémet.
-Sub...-suttogtam, szívem majd kiugrott, a lélegzetem megremegett. Ekkor csukódott az ajtó. Nem mertem megszólalni, s ajkam remegett.
-Hát itt meg mi van?-szólalt meg Lex. Látszott hogy Changsubnak nem akaródzott leszállni rólam, de megerőltette magát.
-Szia Soyun.-ölelte meg, én pedig csak pislogtam mint Rozi a moziban.
-Mit csináltál szegénykével?-ült mellém a nővérem.
-Semmit.-vonta meg a vállát-Pudingot?
-Kérek!-ugrottam fel s a konyhába rohantam-És most nem lopod el!-kivettem a hűtőből, újra telepumpáltam habbal és messzire elkerültem a nasitolvajt. Lex csak pislogott ránk. A fotelba lehuppanva nassoltam, Soyun mesélt otthonról. Hiányzik Chikago. De nem annyira hogy haza akarjak menni.
-Megjöttünk!-kiabálta el magát Peniel, Minhyuk és Hachiko pedig elrohantak mellettünk.
-Nem evett két órát.-morogta Ilhoon a nyakamba miközben a csípőmre simította tenyereit. Gerincem megremegett. Derekamnál fogva megemelt, s lábra állított. Arcomra simította mindig meleg tenyerét és lágyan, de birtoklóan csókolt meg. Erős vágy késztetett arra hogy most rögtön az enyém legyen, de vissza fogtam magam.
-Megőrülök!-borzongtam meg. Ez nem az a fajta borzongás mikor félünk. Hanem mikor vágyunk valamire, vagyis valakire. Jobban mint el tudnánk képzelni. Kábán húztam be magam a zuhanyzóba.
Ledobáltam magamról a ruhát, s folyattam magamra a forró vizet. Izmaim lassan ernyedtek el. Feledtéb élvezetes. Magamra vettem a lenge hálóinget és bedőltem az ágyamba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)