Man in Love~ (Infinite) Ayumi 20.Fejezet~

Kiszáradt szemekkel és torokkal ébredtem hajnalba. Changsun már megint félig rajtam feküdt, így nem is csodáltam hogy nem kapok levegőt. Óvatosan kimásztam alóla,de nem akartam egyedül lenni így inkább újra hozzá bújtam és a sötét falakat kezdtem szuggerálni. Eszembe jutott a tegnap este és inkább Joon mellkasába fúrtam az arcomat. Ő engem átölelve simogatta a hátamat.
-Fent vagy?-suttogtam alig hallhatóan.
-Nem.-kuncogta én pedig hozzá bújtam-Jól vagy?
-Biztos.-vontam vállat-Megpróbálom velük megbeszélni majd...
-Nem beszélsz velük semmit.-vágta rá idegesen Changsun -A közeledben nem akarom meglátni egyiket sem!
-De Changsun. -pislogtam rá.
-Nem érdekel.-fogta be a számat. Ma úgy sem velük lesz a próbám, szóval ha eljönnek úgy is tudok velük beszélni.- És jobb ha tudod hogy velem Seungho-val fogsz próbálni ma.
-Nem vagyok gyerek akire vigyázni kell.-ültem fel nagy lendülettel.
-Nem érdekel.-húzott vissza-Akkor is megtiltom.
-Te nem tilthatsz meg nekem semmit.-próbáltam felülni és otthagyni de lefogott én pedig kapálózva kifáradtam.
-Abba hagytad?-tartott még ott.
-Akkor hagyom abba amikor én akarom.-morogtam és újra kapálózni kezdtem.
-Majd csak elfáradsz.-vont vállat.
-Utálom hogy erősebbek vagytok mint én.-lógtam le félig az ágyról és lihegtem mint egy kutya.
-Én imádom.-húzott fel magához- Most pedig aludj mert körülbelül három óra múlva mész próbára.
-Nem szólok hozzád.-morogtam és elfordultam tőle a bal oldalamra, felhúztam a lábaimat és duzzogtam.
-Csak nem akarom hogy megint sérülj.-karolt át nyájasan. Mogorván bámultam az ajtót csendben, mire halkan felsóhajtott és visszafeküdt a hátára. Vissza fordultam felé és megint hozzá bújtam.
-Attól még durcizok. -motyogtam mikor átölelt, halkan elnevette magát. A három óra pihenés után Seungho ébresztgetett.
-Kelj fel Ayu. -nyomott egy rohadt nagy cuppanós puszit a fülem mellé, mire úgy elkezdett csöngeni a fülem hogy azt hittem kiszakad a dobhártyám.
-Oppa. -tágultak ki a szemeim-Te nem vagy komplett.-vágtam hozzá egy kispárnámat.
-Ezt nem hagyhattam ki.-kuncogott.
-A dobhártyámnak annyi.
-Bocs, nem hagyhattam ki.-kuncogott.
-Na akkor gyere ide.-tártam szét a karomat az ágyon fekve, ő odajött én megöleltem és beleharaptam a nyakába.
-Vámpír. -visított és felkapott, majd lerohant velem a konyhába. Ott kétszer megpörgetett és belerakott a bátyám ölébe.
-Ennek meg mi baja?-pislogott rám Sanghyun.
-Áhh csak megharaptam a nyakát.-legyintettem-Mi a reggeli?-néztem a bátyám tányérjára.
-Az én reggelim tojás.-tett át egy másik székre- A tiéd amit csinálsz magadnak.
-Akkor eszek müzlit.-nyújtottam rá a nyelvem, felálltam és csináltam magamnak egy kevés kaját. Gyorsan belapátoltam és már rohantam is felöltözni. Magamra kaptam valami göncöt és Seungho vitt próbára. Az órák üresen teltek ahogy próbáltunk míg valaki kopogtatni kezdett az ajtón.
-Gyere!-kiabált Saejin. Én a falnál álltam és ittam egy kortyot a gyors pihenőnek a segítségével.
-Sziasztok.-lépett be Yeol- Ayumi itt van?
-Itt.-mutatott rám CD.
-De nem beszélhetsz vele.-állta el az útját Saejin.
-Már miért ne beszélhetnék?-pislogott nagyokat Yeol.
-Meg lett tiltva.-bólintott nagyon Jin, mire Seongyeol tág szemekkel rám nézett.
-Ayu. -nyúlt felém- Szeretlek.
-Én is szeretlek.-motyogtam majd lesütöttem a fejem.
-Kérlek.-nézett Jin-re.
-Fél perc.-mutatja fel barátnőm a mutató ujját.
-Köszönöm.-rohant oda hozzám- Szeretlek Ayumi. -akart megölelni, kezem kettőnk közé emelve megállítottam.- Ayu...
-Lejárt az időd.-kapta el Jin Yeol karját és az ajtó felé lökdöste. Újra próbálni kezdtünk és fél órára rá újabb kopogtatás törte meg a zenét.
-Gyere!-kiabálta idegesen Jin.
-Park Ayumi-t keresem.-lépett be Woo a terembe.
-Ma mindenki téged keres?-nézett rám nagy szemekkel CD.
-Ezek szerint.-vontam vállat.
-Fél percet kapsz te is.
-Én is?-nézett nagyot Woo.
-Húzz bele öcsi.
-Ughm.- gyorsan odatrappolt hozzám -Ayumi, sajnálom ami tegnap este volt. Szeretlek és nem akarom hogy ez közénk álljon.
-Most mi van?-jött oda CD-Te is meg az a másik is szeretitek?
-Valahogy úgy.
-Nem csodálom hogy össze van szegényke zavarodva.
-Nekem mennem kell.-hagytam ott őket-Holnap jövök.
-Holnap nem lesz próba!-kiabált utánam Jin.
-Akkor az után. Sziasztok.-rohantam ki a folyosóra.
-Várj meg!-kiabált utánam Woo.- Haza kísérlek.-mondta.
Csak trappoltam haza felé egy szó nélkül.-Kérlek szólj már hozzám.-kapta el a kezem és visszarántott. Elnéztem róla is ahogy Yeolról tettem. -Seongyeollal is ezt csináltad? Gondoltam hogy nem.
-Mit akarsz tőlem?!-rántottam ki a kezem az övéből.
-Végre!-ugrált örömében- Szeretlek Park Ayumi.
-Ezt már mondtad.-indultam meg újra.
-Várj már.-kapta el újra a kezem és visszarántott, nekicsapódtam a mellkasának.-Had fejezzem be.
-Fejezd.-léptem egy lépéssel hátrébb.
-Sokáig azt hittem hogy azért mondtál nemet akkor, ott. Mert tényleg nem érzel irántam semmit. De az esti filmezések és a szemeid nem ezt mondták. Azóta is mindig arról álmodozom milyen lehet téged megcsókolni.
-Woo...-szólaltam meg és egy csókkal hallgattatott el. A szívem majdnem kiszakadt a helyéből, bármennyire is próbáltam ellenkezni. Az ajkaim mintha külön életre keltek volna, ajkai tüzesek és birtoklóak. Az agyam egy része annyira vágyott már erre hogy örömében sikított a másik része pedig végig csak Yeol arcát dobálta az emlékeimbe, Yeol csókját és azt a bizonyos éjszakát. Mackó a csípőmnél fogva magához rántott és a tarkómra simította másik kezét. Mellkasába kapaszkodva élveztem és elleneztem is egyben ezt a pillanatot. A csók után apró puszikat lehelt ajkaimra. -Én, én... én...-makogtam a meglepettségtől.
-Huhhh azta. -nyalta végig a száját.
-Én... Nekem mennem kell.-kezdtem el rohanni. A dorm ajtaján bevágódva ráestem Seunghora aki éppen indult értem.
-Jól vagy?-pislogott rám alólam-Ha nem így rontasz rám, még talán tetszene is ez a felállás.-nevetett.
-Woo megcsókolt.-motyogtam tág pupillákkal.
-Mikor?-szeppent meg.
-Az előbb.
-Ezt jobb ha nem tudja meg a bátyád.-morogta-De azért felállhatnánk.
-Upsz, bocsánat.-pattantam fel.
-Semmi baj.-kászálódott utánam, s a telefonom jelezte hogy SMS-t kaptam.
-Húsz SMS?-esik le az állam.
-Kitől?
-Kettő Changsuntól a többi 18 Dongwoo és Seongyeol. -pislogok nagyokat- Meg fogok bolondulni.
-A szíved kit súg?
-Éppen ez az hogy nem tudom.-temettem a tenyerembe az arcom. -Yeolt szeretem, de Woo iránt is érzek valamit.
-Patt helyzetben vagy.
-Jó hogy rájöttél.-morogtam-Álmos vagyok, felmegyek aludni.
-Rendben.-nyomott puszit a homlokomra én pedig felkullogtam a szobámba.