Nana~
Az utolsó nap és délután ballagás, el sem hiszem hogy már holnap költözök Lex-hez.
-Izgulsz?-kérdezte vigyorogva legjobb barátnőm Kate.
-Még szép hogy izgulok Kate Baker!-nyüszögtem neki-Életemben nem ültem repülőn.
-Nem attól félsz hogy a nővéred egy Entertainment-nél sminkes és találkozhatsz idolokkal mikor meglátogatod.-mutatta a jobb kezét-Hanem attól hogy lezuhan a repülő?-mutatta a másik kezét hogy értelmezni tudja a mondatot.
-Lezuhanni?-lett pánikos a hangom.
-Nyugi-nyugi.-nevetett fel-Nagyobb az esélye hogy autóval baleseted lesz mint hogy lezuhanjon a repülő amin éppen ülsz.
-Na kösz.-húzom össze a pilláimat-Most már autóba sem ülök.
-Na ne szívass már Nana!-emelte égnek a szemeit-Lehet hogy utolsó évesek voltunk és most van a ballagás, na meg tudom hogy te olyan kétbalkezes vagy hogy képes vagy kitörni a nyakad a saját lábadban. De nem lesz semmi bajod.
-Jahj Kate!-ugrottam a nyakába-El sem hiszem hogy vége a sulinak.-kezdtek el csurogni a könnyeim a barátnőm vállára.
-Héé ne csináld már! Egy az hogy elkenődik a sminked, kettő pedig összesminkezed a blúzomat.-annyira hiányozni fog a legjobb barátnőm.
-Ti lányok még a ballagási megbeszélésen sem tudjátok befogni a csőrötöket?-szólított meg minket az osztályfőnök Mrs. Jefferson.
-Az évek alatt nem szokta meg tanárnő?-vigyorgott Kate rá.
-Te is hiányozni fogsz Kate Baker. -folyt le a tanárnő szeméből egy könnycsepp -Jahj, utállak titeket.-kezdte el törölgetni a szemeit.
-Nekünk is hiányozni fog Mrs. Jefferson. -adott neki egy zsebkendőt Stefan.
-Na kezdődik a ballagás.-állt fel az Ofő és rendbe hozta magát. Rengeteg virágot és egyéb csecsebecséket kaptunk, Kate-nek egy barátságkarkötőt vettem a ballagásunkra hogy soha ne felejtsen el. Tőle pedig egy telefonhátlapot kaptam amin a mi közös képünk foglalt helyet. Az osztályban kevesen voltunk lányok így a fiúk is megleptek minket egy karkötővel és mindegyikük olyan medált rakott rá ami csak őt jellemezte az évek alatt. Például Stefan-tól kaptunk egy száj formájú medaliont mivel ő volt az a srác aki minden lányt meg akart hódítani és a legtöbb lánnyal csókolózott. Jobban mondva minden lánnyal csókolózott csak velem és Kate-tel nem. Derek egy cigaretta formát tett rá mivel ő cigizett a legtöbbet és ebből balhéi is voltak.
-Köszi srácok.-mosolyogtam mindenkire és meg is ölelgettem őket-Hiányozni fogtok.-ballagásunk után beültünk egy italra a kedvenc bárunkba-Na nekem mennem kell, holnap korán kelek.-álltam fel és a hátamra kaptam a dzsekimet.
-Szia.-ölelt meg Kate -Írj amint odaérsz.-mondta komoly hangon.
-Amint tudok.-nyomtam egy puszit az arcára. Gyors lendülettel suhantam haza és bevágódtam a zuhany alá majd ágyba bújva vártam hogy elaludjak. Az agyam ezerrel kattogott a holnapi repülőúton, tudom hogy hat óra az út. Már tele pakoltam a telefonomat zenékkel és egy két filmmel is. Reggel apuék vittek ki autóval a reptérre mikor felszálltam azt hittem hogy kiugrik a szívem. Az út lassan és izgalommal telt.-Elnézést, mikor érünk oda?-pislogtam a stewardess-re.
-Öt perc múlva leszállunk.-mosolygott rám a hölgy.
-Köszönöm szépen.-vigyorogtam mint egy tejbetök.
-Ugyan nincs mit.-hagyott ott mosolyogva. Hosszú hajamat piszkálva az idegességtől vártam mikor ugorhatok a nővérem nyakába. Ténylegesen öt perc elteltével már a földön voltunk és szálltunk ki a repülőből. A csomagjaimért rohangáltam mikor hallottam a nővérem csilingelő hangját.
-Sarah Morrison! Már megint elvesztettél valamit?
-Nem vesztettem el semmit.-kaptam az utolsó bőröndöm az az a sminktáskám után és felemeltem neki a bizonyítékot.
-Sosem változol.-nevetett fel majd átölelt-Üdv itthon.
-Áhh azt hittem sosem érek ide.-pislogtam nagyokat.
-Nem vagy fáradt?-kuncogott halkan.
-Most vagyok elememben ember!-pattogtam magassarkúban.
-A te szerencsédet illetően ha így folytatod kitöröd a bokád.-kapott el mikor megcsúsztam és majdnem hanyatt vágódtam.
-Sosem ér véget a kétballábasságom.-kuncogtam,s bepakoltunk Lex autójába.
-Nekem vissza kell mennem dolgozni így ha szeretnéd haza viszlek, de ha szeretnéd velem is jöhetsz.-sandított rám, már előre tudta mi lesz a válaszom mivel az Entertainment előtt parkolt le.
-Maradok veled.-bólintottam-De temérdek mennyiségű csokit kell megegyek hogy éhen ne haljak.
-Te nem azért eszel csokit mert éhes vagy.-nevetett fel miközben én elővettem a rajztömbömet és egy tolltartót amiben ceruzák és aktívszén foglalt helyet-Hanem azért mert megőrülsz a csokiért.
-Jogos.-vettem a fogaim közé a tolltartóm fülecskéjét hogy a táskám is elférjen a kezemben.
-Ne segítsek vinni?-pislogott rám Lex már a lépcsőn.
-Ü-ü.-mondtam tele szájjal miközben megálltunk egy ajtó előtt.
-Bolond vagy.-nevetett fel mikor benyitott a terembe- Sose leszel normális.
-Holohiohoksog. -mondtam mire egy srác odajött és kivette a számból a tolltartómat -Kösz.-mosolyogtam rá-Amúgy azt mondtam családi örökség.
-Szívesen.-vigyorgott a kékes hajú magas srác-Bizonyára te vagy Sarah, Soyun kishúga.
-Ha Soyun alatt Lex-et érted akkor igen. Amúgy szólíts csak Nana-nak. -hajoltam meg illedelmesen, még jó hogy otthon Amerikában tanultam koreai nyelvet és kultúrát is.
-Én Sungjae vagyok.-hajol meg mosolyogva a srác-Ők pedig Peniel, Eunkwang, Changsub, Hyunsik, Minhyuk és végül aki a sarokban firkál Ilhoon.
-Üdv mindenkinek.-intettem mosolyogva mindenkinek, mire Ilhoon izzó szemekkel pillantott rám. Én pedig kissé megszeppenve pislogtam.-Na csináljátok a dolgotokat mintha itt sem lennék.-húztam kis mosolyt az ajkaimra, majd elmentem Ilhoon előtt és leültem egy sarokba rajzolni. Mivel miniszoknyában voltam lábaimat keresztezve kezdtem el rajzolni a nővéremet munka közben. Zenét dugtam a fülembe és teljesen kikapcsoltam az agyamat, még a csokoládéról is megfeledkeztem. Valaki leült mellém egy váratlan pillanatban és egy csokoládét csúsztatott a füzetemre. Felpillantva Minhyuk vigyorgott velem szemben.-Köszönöm.-vettem ki a fülemből a fülhallgatót és a fiúra mosolyogtam.
-A nővéred mondta hogy csokimániás vagy.-kuncogott.
-Mániás?-vontam fel a fél szemöldökömet-Ő mindig azt mondja csoki őrült vagyunk.-nevettem fel.
-Hát igen.-vakarta meg a tarkóját-A mániás az én szavam volt.-vonult el előttünk Ilhoon felvont orral.
-Ennek meg mi baja?-motyogtam szinte magamnak.
-Hagyd csak, néha rájön az egoista.-mosolygott kedvesen Hyuk.
-Minhyuk húzz ide mert te jössz.-morogta Ilhoon tüzes pillákkal.
-Megyek.-forgatta meg a szemeit hogy csak én lássam, mire felkuncogtam-Remélem ízleni fog.-kacsintott rám és elment hogy Lex kisminkelhesse őt is. Fel pillantva találkozott a tekintetünk Hoon-nal, gyorsan lesütöttem a pilláimat, a szemeiből szikrázó düh kissé megijesztett. De próbáltam és próbálok nem foglalkozni vele, inkább beültem az ablakba és kifelé néztem és elmerengtem vajon mit csinálhat Kate.
-Nem vagy ideges a közelünkben?-pukkasztotta ki a gondolatbuborékomat Peniel.
-Már miért lennék?-pislogtam rá meglepetten.
-Hát tudod idolok, dögös pasik?-vigyorgott.
-Az idolok is emberek.-vontam vállat-Dögös pasikhoz meg hozzászoktam.-kacsintottam rá.
-Tényleg Nana!-szólt oda hangosan hozzám Lex -Pasid mit szólt ahhoz hogy elköltözöl onnan?
-Semmit.-vontam vállat-Már a ballagás előtt szakítottunk.
-Tényleg?-fagyott le-Miért?
-Mert megmondtam neki hogy nem vagyok bazári majom akit mutogatni lehet.-vontam vállat újra.
-Kész vagytok. Mutogatni?-jött oda hozzám.
-Igen. Emlékszel mikor jöttél látogatóban és elmentünk bulizni?-dünnyögtem.
-Ühüm.-bólintott a nővérem.
-Na ott este megcsalt, én pedig megbocsátottam neki. De utána furcsán viselkedett, mindig féltékeny volt és mindenhová elcibált még ha nem volt kedvem akkor is. Meguntam és azt mondtam neki viszlát.-bontottam ki a csokimat amit Hyuktól kaptam-Valaki csokit?-kínáltam körbe.
-Én kérek.-pattant mellém Changsub csillogó szemekkel.
-Harapj akkor.-kuncogtam, leharapott belőle egy darabot én pedig majszolni kezdtem a többi részét.
-Mintha smároltunk volna.-vigyorgott Changsub.
-Ne is álmodozz.-röhögtem az arckifejezésén. Maradt egy kis darab csokim és láttam ahogy Hoon rám sandít -Hümm?-kínáltam neki a kis falatot. Láttam ahogy elmosolyodik mikor elfordította a fejét tőlem-Hát ha nem hát nem.-vettem lassan a számhoz, de felállt és kivette a kezemből majd otthagyott. Fura egy srác ez.
-Végeztünk Nana.-kezdte el pakolászni a dolgait Lex -Mehetünk haza.
-Rendben.-bólintottam és elkezdtem összepakolni én is cuccaimat. Elbúcsúztunk a fiútól és haza mentünk. Egy jó ideje meg sem szólaltunk mikor kibukott belőlem a kérdés-Mindig ilyen?
-Kicsoda?-pislogott a nővérem rám.
-Hoon.-néztem rá- Folyamatosan olyan dühösen nézett rám, mintha én lennék a hibás még az ózonréteg romlása miatt is. Utána pedig mikor megkínáltam csokival láttam hogy elmosolyodott mikor elfordult. Furcsa egy srác az biztos.-dőltem ki az ágyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése