2013. november 26., kedd

Man in Love~ (Infinite) Ayumi. 31. Fejezet~

Reggel Yeol próbált halkan mozogni de amint eltűnt mellőlem felpattant a szemem.
-Jó reggelt.-nyújtózkodtam egyet.
-Aludj csak még.-bújt vissza felöltözve én pedig hozzábújtam.
-Nélküled nem olyan jó.-doromboltam a hasába.
-Holnap után amint hazaérünk itt leszek.
-Remélem is.-vigyorogtam-Habár amint elmész jön a szeretőm.
-Mi?-kezdett el vörösödni a feje.
-Nyugi csak vicceltem.-nevettem és feltápászkodtam az ölébe.-Soha nem csalnám meg a világ legjobb, legcukibb és legdögösebb pasiját aki csak is az enyém.-doromboltam a nyakába.
-Tényleg elrontalak.-kuncogott és a nyakamat kezdte csókolgatni. Éreztem a paplan alatt hogy hangulatba jött, így ajkaimat az övére tapasztottam.
-Gyorsnak kell lennünk mert a végén lekésed a gépet.-haraptam a szájába.
-Akkor inkább a lényegre is térhetünk.-markolt bele a fenekembe.
-Kis piszok.-nevettem halkan és bele is csaptunk a lecsóba. Dolgunk végeztével gyorsan felöltöztünk, s átmentünk az Infinite dormba. Ott Yun teljesen felpörögve, mikor már az autóba pakoltak be Woo lépkedett be tök happyn a konyhába.
-Na te minek örülsz?-kuncogtam a vigyorán.
-Végre utazunk.-kapott le a pultról és miután megpörgetett vissza tett.
-Régen láttalak ilyen jókedvűnek.-kuncogtam, de ő még mindig olyan közel volt.
-Megcsókolhatlak?-hajolt közel.
-Nem szabad.-kábultam el az illatától és szemei varázsától.
-De legalább megpróbáltam.-nevetett és távolabb ment.
-Indulunk!-kiabálta Myungsoo. Leugrottam a pultról és mentem elbúcsúzni.
-Szia cica.-mosolygott Yeol és egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.
-Siess haza.-öleltem magamhoz. Magához ölelt erősen, majd elengedett és egy utolsó puszit lehelt a számra. Egyre jobban távolodtak én pedig egyedül maradtam. Na jó nem egyedül mert itt Yeol cicája itt dörgölőzött a lábamhoz.-Na gyere cica, elviszlek haza.-vettem ölbe és betettem a hordozójába, bezártam az ajtót majd fogtam egy taxit és hazamentem.-Ellesztek Ddadongie-val.-nyomtam puszit a feje búbjára és letettem a nappaliban. Teljesen egyedül voltam egész nap, este pedig Yeol hívott telefonon hogy megérkeztek. Annyira hiányzik, lefeküdtem a kanapéra és hirtelen bealudtam. Óra múlva félálomban hallottam hogy csukódik az ajtó és felemeltek a kanapé puha párnáiról. Biztos valamelyik fiú így hozzá bújva estem mélyebbre az álmok tengerében. Enyhe hűvösséget éreztem.
-Changsun csukd be azt a rohadt ablakot.-mormogtam, mint ha valaminek el kéne jutni a tudatomig csak azt nem tudtam minek. Halk morgó motorhang zúgott-Lee Joon csukd már be azt az ablakot!-ültem fel és egy autó hátsó ülésén találtam mag.-Mi a picsa?-tágultak ki a szemeim.
-Jó reggelt Csipkerózsika.-hallottam egy ismerős férfihangot mire teljesen ledermedtem-Na mi az elvitte a cica a nyelved Yuyu?-a szívem akár egy csapdába esett kismadár dübörgött, a gyomromban görcs keletkezett s hihetettlenül elkezdtem remegni.
-M-mit akarsz?-kérdeztem elakadó hangokkal.
-Jaj baby ezen nem akarunk túlugrani?
-Eressz el.-suttogtam.
-Valld be hogy örülsz nekem.-nyájaskodott mikor leparkolt valahol.
-Changmin kérlek. Engedj el.-kezdtek folyni a könnyiem.
-Ne kezd cica.-nevetett fel-Nyaralunk. Am bocs de mivel tudom hogy karmolsz mikor félsz így...-nyomott valamit az arcomba és lefogott. Karmaimat belé méllyesztve kábultam el. Kábán ébredtem fel egy ágyhoz kötözve. Rángatózni kezdtem.
-Segítség!-visítottam és próbáltam kiszabadítani a végtagjaimat.
-Nyugodtan sikoltozhatsz. Úgy sem hallja senki.-jött be Changmin egy tálca kíséretében. Leült mellém és a szám elé tolt egy kanál levest-Egyél.-fejemet elfordítva szorítottam össze az ajkaimat és a szemeimet. Elkapta a fejemet és csókolt, fejemet rángatva próbáltam távolodni tőle de erősebb. Ajkaival szétfeszítette az enyémeket és ujra csókolt. Mikor befejezte eltávolodott és csillogó szemekkel fürkészte ahogy köpködök.-Ennyire nem smárolok rosszul.
-Undorító.-morogtam.
-Park Ayumi!-kiabált rám és földhözvágta a tálcát. Megszeppenve pislogtam fel rá ahogy idegbajosan liheg a méregtől. A félelem teljesen ledermesztett.
Még sírni is elfelejtettem.-Csak azt ne mond hogy az a kis gyökér jobban kielégíti a vágyaidat mint én.
-Nem gyökér és de!-kiabáltam rá-Mindenben jobb mint te!
-Hazudsz-vágott pofon kiabálva.-Sajnálom.-kezdte el simogatni az arcomat.
-Gyülöllek.-köptem arcon a számbagyűlt véremmel.
-Ne bókolj mert beindulok.-kezdte el símogatni a combomat.
-Hagyj békén!-rántottam el a lábamat.
-Mond hogy kívánsz.-kapta el a derekamat és a pólómat felhúzva nyalogatni kezdte a hasamat, s harapdálni a melltartómat.
-Hagyj már békén!-kezdtem újra rángatózni de az ölembe ült hogy lefogjon. Levette rólam a melltartót és megint csókolgatott.
-Hmm. Mióta várok erre, hogy megint az enyém lehess.-dorombolta s egyre lejjebb araszolt. Felhúzta a szoknyámat és símogatni kezdett miközmen a mellbimbómat nyalogatta.
-Hagyj békén...-gyengült el a hangom.
-Ne erőlködj.-kuncogott gusztustalanul és leszakította rólam a fehérneműt.-Tudod hogy megkapom amit akarok.-kezdte el gombolni a nadrágjált.
-Rohadj meg!-kezdtem újra rángatózni mikor elengedte a kötözésből a lábaimat.
-Maradj már nyugton!-kiabált miközben elkapta a lábaimat.
-Engedj el! Kérlek!-próbáltam kiszabadulni a kezei közül.
-A legjobb szexben lesz részed szivi. Ilyet az a kis nyomoronc soha nem fog adni neked.
-Changmin ne!-elhallgattatott egy csókkal és belém hatolt. Ruganyos mozgással mozgott bennem és erősen tartott hogy ne tudjak elszabadulni tőle.-Kérlek ne...-kezdtem el sírni miközben nyögések hagyták el az ajkam.
-Ez az baby.-nyögött és gyorsítani kezdett.
-Yeol!-sikítottam. Miután elélvezett, kinyúlt rajtam és csókolgatni kezdett. Az erőm teljesen elhagyott az ellenállástól, de a könnyeim szakadatlanul ömlöttek. Yeol gyere értem, kérlek! A lenyugvó nap sugarai világították be a szobát és csillogtak a könnyeimen.
-Yuyu.-ült fel és ujra megcsókolt. Éreztem hogy megint el fog kezdődni. Ujjabb simogatások vették kezdetüket, de valami zajt hallottam kívülről.-Mi a faszom!-kiabált-Mindjárt visszajövök és befejezzük.-ott hagyott én pedig zokogva kívántam a halált.
-Ayu!-rohant be Soyun aggódva, s megtorpant az ajtóban-Te jóságos isten...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése