Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 5. Fejezet~

Az ágyamba mászva elmosolyodtam Lex és Kwang bolongságain. Addig addig jutottak eszembe a történések a nap folyamán hogy elnyomott az álom. Másnap reggel kicsit korábban keltem fel mint a gerle pár így gondoltam elmehetnék futni. Nem tudom miért de valahogy hirtelen jó ötletnek tűnt, pedig utálok futni de túltengett bennem az energia. Kitártam a csomagjaim tetejét és elővettem egy sportcipőt, egy leopárd mintás macskanadrágot és egy fekete izomtoppot. Hajamat lófarokba kötöttem és a panelházból kilépve körbe pillantottam. Elindultam jobbra és kocogni kezdtem. Fél óra kocogás után kissé megszomjaztam így még jó hogy a melltartómban a telefonom mellett papírpénzt is tartok. Beugrottam egy kis boltba s szénsav mentes ásványvizet vettem majd azt kibontva a bolt előtt megláttam egy bandát. Éppen kosaraztak. Az egyikük a palánk gyűrűjére dobta a labdát ami gellert kapott. Lassan közelebb sétáltam s néztem őket. Imádok kosarazni, csak nekem nincs meg hozzá a magasságom. Még a felső polcot sem érem el otthon, nemhogy egy kosárpalánkot. Na meg a kétbalkezességemről ne is beszéljünk. Ön és közveszélyesnek vagyok nyilvántartva. Mindig is ez volt. Ha valakivel én sportolok valamelyikőnk tuti megsérül és rendszerint az a valaki én vagyok. Kate mindig azt mondta "Ha te valamire akár csak rá is nézel, már bajod is esett!". Hiányzik az én kis Hachikom. Vajon most mit csinálhat? Mobilomat elővéve nyomtam a gyorstárcsázón Hachira.
-Éppen ideje volt hogy felhívtál!-cseszett le.
-Bocs.
-Mindegy. Na és miújság odakint?-kíváncsiskodott.
-Minden szuper.-húztam el a számat.
-Na mi ez az irónia?-hirtelen azt éreztem mintha valami nézne.
-Áh hagyjuk. Képzeld életemben először futni vagyok.-vigyorogtam mint a vadalma.
-Vigyázz az autókkal, biciklisekkel, más futókkal, gyalogosokkal, kutyákkal, macskákkal, madarakkal, bogarakkal, csigákkal, fűszálakkal. Ja és neki ne menj a fának.-sorolta fel mind.
-Köszi, azért béna nem vagyok.-morogtam mikor eszembe jutott tegnap Ilhoon beszólása.
-Bocsi, nnem akartalak megbántani csak...
-Nem te.-vágtam a szavába-Egy bunkó.
-Ki bunkó? Veled bunkó valaki?-kérdezte meglepetten.
-Yep. De mindegy nem érdekel.-fújtam fel az arcom mert kezdtem ideges lenni miatta.
-Most tuti felfújtad a képed.-nevetett a túlvégen Hachiko-Mit szóltak be?
-Hát egész idő alatt mióta ismerem bunkó. Nem köszönt mikor bementem először találkoztunk de elértem hogy elmosolyodjon mikor adtam neki a csokimból. Aztán meg mikor otthon voltunk ő meg a haverjai eljöttek hozzánk, én pedig pofára estem mert elakadt a lábam az ágyplédben. Lex azt mondta ha ilyen szeleburdi vagyok és folyton rohanok ne csodálkozzak ha bajom esik. Erre benyögi nekem hogy "Szerintem simán béna."-utánoztam Hoon hangját-Azt hittem ott kapok idegrohamot. Utána pedig miután üvegeztünk és ugyan azt adtam neki vissza mint ő nekem, az ujjával letörölte a számról a csokit és lenyalta?!-hadartam és az idegtől enyhe hisztérikus él villant meg a hangomban.
-Ez olyan mint egy ovis.-gondolkozott el Hachi.
-Nem ovis cseszed hanem skizo. Tanácstalan vagyok.-lógattam az orrom.
-Szia Sarah.-köszönt angolul Peniel.
-Szia Pen.-vált vörössé a képem-Mit hallottál?-kérdeztem még mindig angolul csicseregve.
-Asszem csak a végét.-gondolkozott el.
-Ki az?-kíváncsiskodott Hachi a telefonban-A bunkó?
-Nem-nem a bunkó. Öhm Hachi ugye nem mondtam kikről beszélek?-kezdtem rágni a számat.
-Nem. Ha azt mondod valami híres banda kiütöm a bátyámat.
-Akkor gyűjtsd az erőd hogy elbírj Jackson-nal.-kuncogtam-Mert a BTOB-ról van szó, a bunkó Ilhoon.-suttogtam a nevet-Aki meg itt vagy és fülel Peniel.-Kate egy hangos sikítás után kinyomta a telefont.
-Mi a franc volt ez a sikítás.-húzta össze a szemöldökét Ilhoon. Na ne csesszél fel Pen hogy pont vele kellett eljönnöd vásárolni.
-Mindegy.-motyogtam és vissza pillantottam a vállam felett a kosarasokra-Bárcsak magasabb lennék.-bukott ki véletlenül a számon mire Hoon felvonta a szemöldökét. Szerintem ez alap reakciója az embereknek ha nem értenek valamit.
Reflexszerűen jön.-Szerintem vissza indulok.-mosolyogtam Pen-re, mire rezegni kezdett a telefonom-Remélem kisikoltoztad magad.-mondtam Hachinak.
-Honnan tudod hisz itthon sem vagy.-válaszolt Soyun meglepett hangon.
-Hát ami azt illeti Hachikora számítottam hogy hív. De Lex szerintem nálad is helyt áll ez a kijelentésem.-Peniel kiköpte ismét csak a vizet amit tőlem nyúlt be, Hoon pedig száját befogva rötyögött. Bevallom hihetetlenül édesen nevet, de akkor is skizo.
-Na csak érj haza!-fenyegetett nevetve Yun.
-Mi lesz ha hazaérek?-kuncogtam-Megint szivatós hetet akarsz tartani? Igaz most anyuék nem akadnak ki miattunk.
-Isten őrizz! Nem teszem tönkre a lakást.-nevetett fel.
-Na indulok haza. Remélem van valami zöldség otthon mert salátát akarok enni.
-Van.-nevetett Lex.
-Répa nem kell.-mondtam mire elröhögte magát-Na meg fél órátok van kiélni magatokat.-bólintottam.
-Elkísérünk haza.-vigyorgott Pen.
-Inkább egy órát kaptok.Na szia.-nyomtam ki a mobilt és szépen lassan a fiúk tempójában hazasétáltunk. Peniellel nagyon sokat nevettünk, Ilhoon pedig csak nézett s egy két elfolytott mosolynál több reakciót nem kaptunk. Ha ránéztem elfordult vagy éppen farkasszemet nézett. Ahogy mondta Hachiko. Óvodás!

Man in Love~ (Infinite) Ayumi 33. Fejezet~

-Soyun!-sikítottam sírva miközben a mentősök rám terítettek egy plédet.-Yun.-nyöszörögtem s hirtelen mintha elvágtak volna elvesztettem az eszméletemet.  Halk zúgást hallottam a sötétségen túl egy kis hang szólongatott. Mikor elért a tudatomig hogy Yeol hangja kezdett világosodni minden és végül kinyitottam a szemeimet.
-Ayu...-pislogott rám Seongyeol könnyes szemekkel.
-Hol vagyok?-kérdeztem erőtlen hanggal.
-Kórházban.
-Miért?-értetlenkedtem és próbáltam visszaemlékezni a történtekre de csak megfájdult a fejem.
-Nem emlékszel?-vonta fel a szemöldökét Yeol.
-Mire kellene?-pislogtam nagyokat-Hol vannak a többiek?
-Yunhoz mentek át.
-Elkapott valamit külföldön?-pislogtam.
-Te tényleg nem emlékszel semmire.-vonta össze a szemöldökét.
-Elnézést.-lépett be egy nővér és egy doki-Kérem fáradjon ki amíg a doktorúr megvizsgálja a hölgyet.
-Ne menj!-lett kissé pánikos a hangom, nem tudom miért de ahogy a kilincsért nyúlt elkapott a pánik.
-Vissza jövök.-mosolygott rám, de ahogy kinyitotta az ajtót a szívverésemet mutató gép eszeveszett csipogásban tört ki.
-Ha a kisasszony szeretné maradjon bent.- mosolygott rám nyugtatóan a doki s a foltjaimat meg a pupilláimat kezdte el vizsgálgatni.
-Elestem hogy ennyi foltom van?-értem a vörös nyomokhoz.
-Lassan el fognak tűnni.-motyogta a fehérköpenyes hóhér.
-Remélem is. Mert a turnén nem előnyös ha dalmata vagyok.
-El is lehet felejteni hogy most turnéra mész!-háborodott fel Yeol.
-De miért?-értetlenkedtem.
-Elnézést Mr. Lee beszélhetnék önnel?-fogta meg a karját és félrehúzta.-Enyhe amnéziája van, így ne erőltessen semmit.
-Köszönöm.-hallottam halk mondatát.
-Mikor mehetek már haza?-nyüszörögtem durcás fejet vágva.
-Haza vihetem?
-De előtte látni akarom Yunt.-néztem könyörgőn Seongyeolra.
-Azt nem hisz...
-Kérlek.-könyörögtem. A doki feje csak ide oda cikázott közöttünk.
-Rendben.-adta meg magát és közelebb jött. Lassan óvatosan Yeol segítségével átöltöztem s kiléptünk az ajtón. Az MBLAQ tagjai egyből felpattantak és odarohantak.
-Jól vagy goyangi?Annyira sajnálom hogy...-akadt el Changsun a mondat közepén.
-Mit sajnálsz?-fordítottam oldalra a fejemet kíváncsian. Yeol pedig erős kalimpálásba kezdett hogy hallgasson el.
-Menjünk haza.-ölelt meg Sanghyun.
-Először meg akarom látogatni Yunt.
-Nem hiszem hogy most az jót tenne.-nézett össze Byunghee és Changyeol.
-Ne csináljátok már, nem fogom elkapni a vírust.
-Vírust? Milyen vírust?-vonta fel a szemöldökét Seungho.
-Ami miatt Soyun bent van.
-Nem beteg.-vonta össze a szemöldökét Changsun miközben megfordított maga felé.-Meglőtte Ch...
-Meglőtték?-vettem gyorsabban a levegőt.
-Nyugi, jobban lesz.-csókolt homlokon Yeol.
-Bemegyek hozzá.-rohantam el közöttük jobbra a folyosón. Míg elszaladtam egy ablak előtt.-Yun?-álltam meg és láttam a bekötözött vállát, arca aggódó volt és az ajka felrepedt. Szemeit kinyitva nézett rám, pillantása aggódóból nyugodtra váltott mikor meglátott. Könnyeim csurogni kezdtek s a tükörképem nézett velem szemben. Az ajkam és az arcom feldagadt és felrepedt kéthelyen. Lila foltok voltak a nyakamtól ahogy észre vettem a talpamig. Csuklóimon lehorzsolódott a bőr, mintha megkötöztek volna. Újra Yunra pillantottam és eszembe jutott egy emlékfoszlány.
~-Engedj el kérlek.-könyörögtem valakinek miközben a lekötözött végtagjaimat rángattam hogy kiszabaduljak.~
-Jól vagy?-karolta át a derekamat Seongyeol mire enyhe fájdalom nyilalt belém, de nem törődtem vele.
-Féltem.-bámultam a padlót-Könyörögtem hogy engedjen el.-hátra fordultam hogy a szemeibe nézhessek-Mi történt velem?
-O-Otthon elmondom.-nyomott a feldagadt ajkaimra egy puszit és bólintott Yunnak.
-Rendben.-érintettem meg az ablakot amin keresztül néztük egymást So-val. Seungho vitt minket haza. Az ajtón belépve még egy rossz emlék támadta meg az agyam.
~-Sajnálom, de tudom ha félsz karmolsz így...~
Megráztam a fejem hogy elmenjen ez a mondat és leültünk a kanapéra. Yeol az ölébe vont s úgy kezdte mondani.
-Changmin...-csak ezt a nevet kellett kimondania. Rámtört minden.
A félelem, a szagok, a fájdalom és az érzés. A hideg végigfutott a gerincemen, s halk kopogtatás térített vissza a jelenbe a pokoli múltból.
-Ayumi hol van?-tört be Cheolyong mellett Dongwoo. Mikor meglátott Seongyeol ölében összekuporodva s remegve könnyek gyűltek a szemében. Odarohant hozzám és megölelt. Teljesen hozzábújtam és elvesztem erős karjai között.
-Annyira rossz volt.-kezdtem zokogni.
-Most már minden rendben van. Itt vagyok, itt vagyunk.-dörzsölgette a hátamat nyugtatóként. Elengedtem amíg leült és Yeolhoz bújtam majd Woo kezét szorongatva nyugtattam magam.
-Hozok neked valamit enni.-engedte volna el a kezem Dongwoon.
-Ne!-szorítottam meg a kezét nehogy el tudjon menni.
-De nem ettél semmit.-dorombolta Yeol nyugtató hangon.
-Nem vagyok éhes.-bújtam el a mellkasában, s szemeimet összeszorítva kívántam bárcsak soha de soha nem kéne elmozdulnom tőlük.-Nektek holnap próbátok lesz.-emeltem fel a fejemet.
-Lemondjuk.-mondta nyugtatón Woo.
-Nem szabad.-néztem a szemükbe felváltva-Changsun és a többiek vigyáznak rám.
-De...
-Rendben.-adta meg magát Dongwoo-De amint vége de jövünk.-puszilt homlokon s nagynehezen lefejtette magárol a kezem.
-Szeretlek.-suttogtuk egyszerre Seongyeollal. Lemásztam nagynehezen az öléből s egy mély féltő csók után Seunghoval és Changsunnal felmentem a szobámba.
-Itt maradtok velem?
-Persze.-bólintottak egyszerre s közéjük fekve próbáltam elaludni.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 4. Fejezet~

Sarah hozott be csokis fagyit, azt elfogyasztva a fiúk haza indultak. Mivel holnap se próba, se fellépés, pihizhetnek. Eunkwang itt maradt, és amíg Ő zuhanyzott addig én rendet raktam.
-Sungjae nagyon nézett titeket. Eunkwang-ot majd felnyársalta a szemeivel, amikor hozzád ért, vagy egy puszit adott. - mondta angolul. Áldom az eszét, hogy nyelvet váltott.
-Nem vettem észre. - néztem rá.
-Pedig de. Szerintem féltékeny. Amúgy, engem Ilhoon kerget dili házba. - kanalazta a maradék fagyit.
-Mert? Várj! Kitalálom. Csinált valamit? Azt láttam, hogy kijött utánad, meg Changsub is, de nem tudtam megkérdezni mi volt. - ültem fel a pultra.
-Hát, ugye kijöttem csokiért. De persze nem értem el. Megjelent Ilhoon, levette a csokit, aztán amikor megkóstoltam a csokit, kicsit olyan lett a szám, Ő pedig fogta és letörölte, aztán bekapta az ujját. Ekkor jelent meg Changsub. Szerintem skizofrén a gyerek. Mármint Ilhoon. Changsub tök aranyos. - mondta Sarah mérgesen.
-Szerintem pedig bejössz neki. Ennyi az egész. - vontam vállat.
-Hát akkor szarul mutatja ki. - fintorogott egyet.
-Juj! - jutott eszembe valami. -Emlékszel John-ra? Végzős volt.
-Aha. Valami rémlik.
-Mindig azzal piszkált, hogy sárga vagyok, meg, hogy utál.
-Jéé emlékszem! Befestette a kék suli szekrényed sárgára. - hadonászot, majd le esett a székről annyira.
-Igen. - nevettem. -Na a lényeg annyi, hogy amilyen szemét volt, úgy volt totál belém esve. Ezt akkor mondta el amikor a szalagavató bál volt. Azóta se láttam. - röhögtem.
-De jó a kedvetek hölgyeim. - jött be Eunkwang, haját törölgetve, egy szál melegítő nadrágban.
-Csak eszembe jutott pár dolog, és azon nevettünk. - húztam magamhoz, hátát a mellkasomhoz húztam, állam a vállára raktam, kezeim pedig a hasára rakva öleltem meg.
-Olyan aranyosak vagytok. - olvadozott Sarah.
-Azt tudom, hogy aranyos vagyok. - legyintett Eunkwang -De Yun még aranyosabbá tesz, igaz? - vigyorgott, én pedig kuncogva bújtam a nyakába.
-Én fordítva gondoltam, de így is van benne valami. - mondta Sarah.
-Bírom a húgod. - nevetett Eunkwang.
-Engem csak bírni lehet. Nem vagyok olyan nehéz. - legyintett hugi. Elnevettem magam. Simizni kezdtem Eunkwang hasát, mire belemart a combomba.
-Na én asszem lépek aludni. Ti pedig, ha lehet csendesen. Kicsik is tartózkodnak a lakásban. - állt fel hugi, és vigyorogva ment a szobájába.
-Csendesek leszünk? - fordult meg Eunkwang.
-Hmm... Megoldható. - csókoltam meg. -De nem garantálom. - haraptam a nyakába.
-Akkor irány a szobád. Ki vagyok éhezve rád. - vett ölbe.
-Ezt bóknak veszem. - tapadtam a nyakára, mire felnyögött.
Imádom a pasi minden pontját, és ahogy figyel rám, az még izgatób. Szeretek vele lenni, kiegészít, és aranyos. Meg néha hülye. De szeretem.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 3. Fejezet~

Lex kiment megnézni vajon ki csengetett én pedig bevettem egy nagy adag fagyit a számba azt hittem ott fagy le az agyam.
-Sarah a fiúk azok. Gyere enni amíg van mit.-szólt be a nővérem.
-Rohanok.-pattantam fel mire a lábam beakadt a plédbe én pedig pofára estem.
-Ha nem lennél ilyen szeleburdi és nem rohannál folyton, nem esne bajod.-segített fel Lex.
-Szerintem simán béna.-mondta Ilhoon ahogy elhaladt az ajtó előtt. Már éppen ki akart csúszni a számon egy "Anyád a béna." mondat de Yun leintett. Egyszer kiütöm ezt a gyereket az tuti fix. Elbeszélgettünk Peniellel majd inkább kitoltam a konyhába mert Lex és Eunkwang perverzre vették a figurát. Kint a konyhában az asztalra volt minden rakva. Elmentem és kivettem magamnak egy kistányért és egy pár pállcikát.
-Told arrébb a farod plüssmaci.-vigyorogtam Changsubra.
-Öllbe is jöhetsz.-kumcogott perverzül miközben szinte lelökte Hyunsikot a székéről. Pont Ilhoonnal kerültem szembe , pompás.
-Menjetek szobára.-szólt be mellettem Changsub Kwangéknak mire majd nem kiköptem a kaját. Kwang bevágta ránk az ajtót Sub meg olyan fejet vágott mint egy kisgyerek akit most szídott meg az anyukája.
-Jaj de cuki vagy.-tágultak ki a szemeim mikor rápillantottam.
-Ch.-prüszkölt Hoon.
-Cukibb mint te.-néztem rá mogorván.
-Cuki vagyok puszit is kapok?-terelte vissza a témát Sub vigyorogva mikor kijöttek Yunék.
-Khm. Eunkwang látszanak a dolgok.-mutattam a nadrágja felé mire mindenki felnevetett, még Hoon is elfojtott egy vigyort a párocska meg leült közénk.
-Ne udvarolj a hugomnak.-sandított rá Lex, és megint olyan édes fejet vágott.
-Kapsz.-puszilgattam körbe a fejét mire teljesen elvörösödött.
-Ha Nana elkezd valamit rendesen csinálja.-nevetett fel Lex. Miután ettünk visszamentünk a szobába a nasikhoz. Valahogy az édességhez nekem jobban kedvem van mint a rendes kajához. Felülltem az ágyra törökülésben, Ilhoon meg mellém ült. Komolyan most zakkant? Inkább üljön a földre, na jó ha ő nem akkor majd én.
-Van még fent hely?-kérdezte Sungjae. Imádlak Jae.
-Gyere ide.-mosolyogtam rá és popcornnal a kezemben lemásztam Hyunsik és Peniel mellé a padlóra. Mikor épp megfekeltem volna a szekrényt Pen odatartotta a kezét és így egy puklitól mentett meg.
-Nem akartok pókerezni?-kérdezte Minhyuk vigyorogva-Vetkőzős póker.
-Inkább ha játszuk üveggezzünk.-majszoltam a popcornt-A vetkőzős pókerhez túl kevés a lány.
-Az üvegezés jó.-mosolygott Hyunsik.
-De előre szólok!-emeltem meg a mutatóujjamat-Mindenki ha kérdezik csak az igazat mondja és MINDENT megcsinál amit mondanak neki. És ha valaki nem csinál meg valamit le kell vennie egy ruhadarabot.
-Rendben!-válaszolták egyszerre, persze kivéve Hoont. Miért is szólalna meg mikor hallgathat is.
-Hozok egy üres üveget.-sietett ki Lex és egy üres boros üveggel tért vissza.
-Ha nálad az üveg kezd te.-mutatott rá mosolyogva Sungjae. Az üveg csak süvített úgy forgott, már egy ideje játszottunk mire rám mutatott az üveg.
-Kapd le Ilhoont.-vigyorgott Eunkwang. Mire felkaptam a fejem és a szemem sarkából Hoonra pillantottam.
-Ch.-mondtam miközben végigmértem. Az istenit jól néz ki, de ha ő bunkó én is az leszek. Kölcsön kenyér visszajár.-Akkor már inkább ruhadarab.-fordítottam el a fejemet és levettem a mini hálóingemet és csak egy csipkés bugyiban meg egy hozzá illő melltartóban virítottam a pasik között. Peniel és Jae pont ittak és telibe köpték egymást.
-Sarah!-röhögött Lex miközben eltakarta Eunkwang szemeit.
-Mivan? A bikinim kevesebbet takar!-vontam vállat és pörgettem egyet, hát mit adott isten pont Lexre esett a választás.
-Merek.-vágta rá egyből-Mármint felelek!-jutott el a tudatáig hogy én vagyok aki pörgetett.
-Azt mondtad mersz, már nem vonhatod vissza.-vigyorogtam gonoszul-Smárold le Sungjaet.
-Te bolond vagy.-lett vörös az arca.
-Akkor le a pólót.-húztam össze a szemeimet.
-Orr vérzésem lesz tőletek.-dőlt el Hyuk.
-Nem vagy egyedül.-vágták rá egyszerre Changsub és Peniel. Lex ledobta maga elé a pólóját és rajta egy sportmelltartó virított.
-Na jó hozok még csokit.-álltam fel, majd hajamat felborzolva kicsattogtam a konyhába.
-A konyhaszekrényben van a legfelső polcon!-kiabált utánam Yun.
-Persze tedd a legmagasabbra, még véletlenül sem érjem el!-morogtam és próbáltam elnyujtózkodni addig. De bevillant az agyamba hogy ha felmászok a konyhapultra elérem. Hirtelen valakit éreztem a hátam mögött miközben nyujtózkodtam, elnyúlt mellettem és levette a csokit.
-Köszi.-fordultam hátra és a dögös szőke rapperrel találtam magam szemben. Nyújtotta felém a tábla csokit én pedig a szemeit fürkésztem. Ez skizofrén vagy mi? Fél perc elteltével tértem magamhoz-Kössz.-komorult el az arcom és elvettem a csokit. Meglepedten bámult rám, én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve a mikróba tettem a csokoládét egy kis tálkában. Kivettem a fagyasztóbol a doboz fagyit és a megolvadt csokival nyakon öntöttem. Ezt mind végignézte, majd miután újra felé fordultam közel hajolt és letörölte a csokit a szám sarkáról majd bekapta az ujját. Teljesen megszeppenve álltam.
-Mit csinálsz noona?-jött ki vigyorogva Changsub.
-F-fagyira öntöttem csokit.-pislogtam nagyokat Hoon hátára ahogy bement. Ez a pasi tuti skizofrén.

Man in Love~ (Infinite) Soyun. 32. Fejezet. ~

Halálra untam magam ez alatt a pár nap alatt. Viszont Yeol nagyon ki  volt akadva, hogy Ayu nem veszi a telefont. Amikor haza értünk, első dolgom az volt, hogy elmegyek az MBLAQ dormba. Persze fáradt vagyok, de már én is ideges vagyok.
-Szia Joon. - köszöntem a fiúnak.
-Szia Yun. - mosolygott, ekkor jelent meg a hangomra Jureumi.
-Szia picim. - vettem fel a macsekot. -Amúgy Ayut keresem. -Ayu nincs itthon. - lepődött meg. -Írt egy papírra, hogy nálatok lesz, de vigyázzunk a macsekra. - mondta.
-Ayumi nincs nálunk. Most értünk haza Hong Kongből. - mondtam.
-Az lehetetlen. - sápadt el.
-Changmin! - mondtuk egyszerre.
Fél óra múlva már az Infinite dormban voltunk.
-Ekkora hülye is csak Én lehetek, hogy nem vettem észre, hogy Ez nem Ayu írása. - fogta a fejét Joon.
-Ne hibáztasd magad. - mondtam neki, közben feltúrtam mindent, hogy a fekete hosszabb szárú cipőm megtaláljam. Félig kilógtam a szekrényből.
-Te meg mit keresel? - kérdezte GO.
-Már meg van. - rántottam ki a cipőt és rá néztem.
-Mire az neked? - kérdezte.
-Embert fogok vadászni. - néztem a fiúkra.
Egy fekete cica nadrágot vettem fel, egy fekete pólót, pulcsit. Mindenem fekete volt.
Elő vettem a vas dobozkám, amiben benne volt a pisztolyom. Rég nem volt a kezemben. A reptéren odaadtam egy légi kísérőnek ahogy kérték, én pedig nem ellenkeztem. Papírjaim is rendben voltak akkor, és pont ezzel problémázzak? Isten ments. Kimentem, és elvettem Dongwoo fél kesztyűjét.
-Ezt kölcsön veszem. - néztem rá. -Noona! Az egy pisztoly? - ijedt meg Jong.
-Egy kilenc milis. - megnéztem a golyókat, aztán hátra a nadrágomba raktam.
-Veled megyek. - állt elém Joon.
-Majd ha piros hó esik. - fogtam össze a hajam.
-De egyedül nem mehetsz. - mondta L.
-Sok mindent nem tudtok rólam fiúk. Viszont azt már most jobb ha az eszetekbe vésítek! Értetek, akár embert is ölök. És ez már nem az első esett rá. - néztem rájuk. Le voltak döbbenve. -Kérem Ayu mobilját. - nyújtottam a kezem. Yeol a kezembe adta. -Maradjatok itt. - léptem Sungjonghoz és egy csókot adtam az ajkaira. -Szeretlek titeket. - néztem Myungsoora, majd a többiekre. Sarkon fordultam, és irány Chaerin. Ő biztos tudja hová vitte Changmin Ayut. Másra nem tudok gondolni.
-Megyek már! - hallottam a csaj hangját mivel már öt perce verem az ajtaját. -Mi van? - nyitott ajtót álmosan. Megijedt a pisztoly láttán. Betoltam, és kibiztozítottam a fegyvert.
-És most szépen elmondod, hol van Changmin és hová vitte Ayumit, vagy szemrebbenés nélkül öllek meg.
Csicserget is szépen. Kapott tőlem három millió dollárt, csak azért, hogy eltűnjön örökre Yeol életéből.
Megtaláltam a raktárt. És mielőtt elindultam volna, Ayu mobiljáról küldtem egy SMS-t az enyémre. Így majd lesz alibim a zsaruk előtt.
Halkan akartam beosonni, de egy fa darabban hasra estem.
-Francba. - suttogtam. Kivágódott az ajtó, és Changmin jött ki rajta, én pedig fogtam a fa darabot és pofán vágtam, amitől kiterült. Berohantam.
-Ayu! - kerestem a szememmel és amikor megláttam a szívem szakadt meg. -Te jó Isten. - rogytam hozzá, és elkezdtem betakargatni. Lehúztam a szoknyáját, ráadtam a pulcsim. -Minden rendben lesz. Már itt vagyok. - öleltem volna meg, mire valaki elkapta a hajam és hátra rángatott.
-Tudtam! Mondtam Chaerinnek, hogy már rég meg kellett volna téged ölni. - pofozott fel. Gyomron rúgtam. Sajgot a fejem és az arcom is, éreztem, hogy folyik a vér a számból.
-Kár, hogy ilyen gyengék vagytok. Rin pár millió dollárért elárult, és lelépett. - mondtam neki.
-Leszarom amit az a ribanc csinál. - biztosította ki a pisztolyom amit el vett. -Végre Ayumi az enyém, Te pedig megdöglesz. - tartotta rám a fegyvert. A jó reflexemnek köszönve miután lőtt, elrugtam a kezét, így a falba lőtt. Felugrottam és behúztam neki egyet. Fogta a fegyvert és el is sütötte, mire vállon talált. Felnyögtem a fájdalom miatt és megtántorodtam, Ayu pedig felsíkitott. Összeszedtem a maradék erőm, kicsavartam a kezéből a pisztolyt és lelőttem. Majd összerogytam.
-Yun. - mondta kábán Ayu és odakuszott hozzám, és az ölébe vette a fejem.
-Ayu.. - fogtam meg a kezét. -Felhívom a zsarukat. De Te ne mondj semmit ha elájulnék. Én elintézem a dolgokat ha életben maradok, Te csak annyit mondj, hogy nem emlékszel, mert elkábított, de miután sikerült magadhoz térve írtál nekem. De ha meghalok, mondj él mindent. Jó?  - fogtam meg a vállam szorító kezét.
-Jó. - szipogta.
Felhívtam a zsarukat, Ők pedig 10 perc múlva már kint voltak. Ayumi sírt amikor a mentősök ki vettek a karjaiból.
-Mond meg a fiúknak, hogy szeretem őket...
Ez volt az utolsó szavam. Még hallottam ahogy Ayu a nevem ordítja, aztán semmit se éreztem már.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 2. Fejezet~

Sarah kiterült az ágyon, Én pedig fölé hajoltam.
-Csoki fagyi, popcorn és kóla? Csajos est? - vigyorogtam rá.
-Jöhet! - ült fel hirtelen és lefejelt.
-Sarah! - fogtam a homlokom.
-Ne Sarah-z! Nekem is fáj! - röhögött. Megráztam a fejem és mielőtt mindent összeszedtem volna elmentem zuhanyozni, majd miután végeztem szóltam huginak, hogy mehet amíg Én megszerzem a nasikat.
-Na, hallgatlak. - nézet rám.
-Mit mondjak? - kaptam be egy kanál fagyit.
-Úgy alapból mindent. - mondta.
-Hát nem tudom hogy emlékszel-e Eunkwangra.-pirultam el egy picit.
-Igen, helyes srác. Mi van vele?-pislogott Sarah értetlenül a zavarodottságomon.
-Vele járok.
-Mih...?-kezdett hihetetlenül köhögni mert félrenyelte a fagyit.
-Egyszer kinyírod magad Te lány. - ráztam a fejem. 
-Hogy jöttetek össze? - kérdezte pár perc múlva.
-Hát, három héttel ezelőtt, egy fellépés után haza kísért, mert a menedzser elment a Cube-hoz, így nem tudot haza hozni. Felhívtam, de nem akart jönni, és nagyon zavarban volt. Mondom neki, hogy miért ilyen, mire kinyögte, hogy menjek vele randira. Na úgy három randink volt mire megcsókolt, azt is úgy, hogy picit megbotlottam, és Ő fogott meg. Na és azóta járunk. - hadartam.
-Wow.-pislogott- Pedig azt hittem hogy azzal a Sungjae gyerekkel vagy. Valahogy mindig is a magas pasik jöttek be neked.-Nana nagyon rátapintott a lényegre, Jae olyan nekem mint egy démon. Folyton kívánom és mindig rossz pillanatokban jelenik meg. Szeretem Kwangot, de... Ennél a mondatnál akadok meg mindig. Mindig ott az a bizonyos "DE".
-Hát épp Eun se kicsi. - mosolyogtam rá.
-Te perverz. - hunyorgott rám.
-Én? Á, hol már? - nevettem él magam.
-Na, és milyen az ágyban, ha már itt tartunk?! - pislog rám bizalmasan.
-Hmm... ha azt mondom rugalmas? Mindent értesz? - kérdeztem.
-Teljes mértékben. - húzta ki magát.
-Akkor jó. - kaptam be egy kanál fagyit, mire csengettek. -Megyek kinyitom. - másztam le az ágyról, és kanállal a számba, fagyival a kezemben, kócosan pizsiben mentem ajtót nyitni.
-Szia szívem. - vigyorgott rám Eunkwang.
-Szifaftok. - mondtam.
-Na és akkor most úgy, hogy értsük is. - röhögött Changsub.
-Sziasztok. - vettem ki a számból a kanalat. -Gyertek be. - tártam ki az ajtót. Ma nem mentem velük a fellépésre, mert Sarah után voltam kint, aztán pedig mentem sminkelni, őket és már mentek is. Szóval még Eunkwangtól se tudtam elköszönni, mert ott volt a nagy főnök, a menedzserrel dumált.
A fiúk betódultak, Eunkwang pedig maradt utoljára. Mosolyogva lépett hozzám, és lehajolva adott egy csókot.
-Hideg a szád. - kuncogott.
-Fagyit ettem. - nevettem el magam.
-Yun? Mit főztél? - kérdezte Ilhoon.
-Ti ide csak enni jösztök? - mentem be a konyhába.
-Többnyire. - röhögött.
-Gonosz rapper. - csaptam nyakon.
-Nem is. - durcizott.
-De is. - adtam egy puszit a fejére.
-Féltékeny leszek. - karolta át a derekam Eunkwang. Hozzá simulva adtam egy puszit az arcára.
-Nem kell. Amúgy csináltam pár dolgot. De szólok Sarahnak, hogy jöjjön enni. - kibontakoztam Eun karjaiból, és mentem Sarah-hoz. -Sarah, itt vannak a fiúk, gyere enni amíg van mit. - mentem be hozzá  kuncogva.
-Rohanok. - pattant ki az ágyból, de orra is bukott, mert beakadt a lába.
-Ha nem lennél ilyen szeleburdi, és nem rohannál folyton, nem lenne bajod. - segítettem fel.
-Szerintem simán béna. - hallottam Ilhoon hangját. Sarah már szólt volna be, de leintettem.
-Hagyd! Először velem is ilyen hideg és rideg volt, azóta jóban vagyunk. - mondtam angolul.
-Ez igaz. - jelent meg a vállam felet Peniel és válaszolt angolul.
-Kyaaaaa! - kezdtem kalinpálni.
-Tudsz angolul? - pislogott rá Sarah.
-Persze. - mosolygott. -Chicago-i vagyok. - karolta át.
-Egy suliban jártam vele, és nem tudtam róla. - nevettem. -Akkor derült ki amikor fel vettek, és egyszer Őket mentem sminkelni. - néztem Penielre.
-Én voltam az egyetlen aki szóba állt vele. Ilhoon mindig azzal piszkálta, hogy Amcsi, meg minden. Pedig én is az vagyok. Aztán lassan mindenki megkedvelte és azóta jóban vagyunk. - mondta Niel.
-Ez aranyos volt. - mondta Sarah.
-Hát Ti miről traccsoltok? - jött be Eunkwang. Leszedte rólam Peniel mancsát és magához húzott. Állat a vállamra rakta.
-Épp azt mondtam, hogy egy suliba jártam Peniellel. - mondtam.
-Ja, már azt hittem a földet akarjátok leigázni. - csókolt a nyakamba.
-Asszem mi megyünk. - vigyorogva kezdte ki tolni Penielt Sarah, Én pedig kuncogva fordultam meg Eun karjaiban.
-Hiányoztál. - dorombolt. Annyira le tud venni a lábamról ezzel az érzéki búgással, hogy máris nedves leszek tőle.
-Te is nekem. - csókoltam meg.
-Fúj, gyerekek menjetek szobára! - kiabálta be Changsub. Eun elszakadt tőlem, és egy mozdulattal becsapta az ajtót.
-Maradsz? - túrtam a hajába miután betámadta a nyakam.
-Ühüm. - pici puszikkal haladt fel a nyakamról az ajkaimhoz.
-Akkor ne most gerjesz be mint egy generátort. - sóhajtottam.
-Én már begerjedtem. - csípőjét nekem nyomta, amitől felnyögtem.
-Te bestia. - morogtam. -Ígérem, később rajta is segítek, de most menjünk ki. - néztem rá.
-Jó. - mosolygott. Megcsókolt, aztán kimentünk.
-Khm. Eunkwang, elől kicsit látszanak a dolgok. - mondta Sarah, mire mindenki röhögni kezdet, Eun pedig levörösödve maga elé húzott.
-Túl jó a csajom. - mondta.
-Az biztos. - bólintott Sarah.
Mi is leültünk enni, és úgy láttam Sarahnak is ízlet a koreai étel.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi. 31. Fejezet~

Reggel Yeol próbált halkan mozogni de amint eltűnt mellőlem felpattant a szemem.
-Jó reggelt.-nyújtózkodtam egyet.
-Aludj csak még.-bújt vissza felöltözve én pedig hozzábújtam.
-Nélküled nem olyan jó.-doromboltam a hasába.
-Holnap után amint hazaérünk itt leszek.
-Remélem is.-vigyorogtam-Habár amint elmész jön a szeretőm.
-Mi?-kezdett el vörösödni a feje.
-Nyugi csak vicceltem.-nevettem és feltápászkodtam az ölébe.-Soha nem csalnám meg a világ legjobb, legcukibb és legdögösebb pasiját aki csak is az enyém.-doromboltam a nyakába.
-Tényleg elrontalak.-kuncogott és a nyakamat kezdte csókolgatni. Éreztem a paplan alatt hogy hangulatba jött, így ajkaimat az övére tapasztottam.
-Gyorsnak kell lennünk mert a végén lekésed a gépet.-haraptam a szájába.
-Akkor inkább a lényegre is térhetünk.-markolt bele a fenekembe.
-Kis piszok.-nevettem halkan és bele is csaptunk a lecsóba. Dolgunk végeztével gyorsan felöltöztünk, s átmentünk az Infinite dormba. Ott Yun teljesen felpörögve, mikor már az autóba pakoltak be Woo lépkedett be tök happyn a konyhába.
-Na te minek örülsz?-kuncogtam a vigyorán.
-Végre utazunk.-kapott le a pultról és miután megpörgetett vissza tett.
-Régen láttalak ilyen jókedvűnek.-kuncogtam, de ő még mindig olyan közel volt.
-Megcsókolhatlak?-hajolt közel.
-Nem szabad.-kábultam el az illatától és szemei varázsától.
-De legalább megpróbáltam.-nevetett és távolabb ment.
-Indulunk!-kiabálta Myungsoo. Leugrottam a pultról és mentem elbúcsúzni.
-Szia cica.-mosolygott Yeol és egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.
-Siess haza.-öleltem magamhoz. Magához ölelt erősen, majd elengedett és egy utolsó puszit lehelt a számra. Egyre jobban távolodtak én pedig egyedül maradtam. Na jó nem egyedül mert itt Yeol cicája itt dörgölőzött a lábamhoz.-Na gyere cica, elviszlek haza.-vettem ölbe és betettem a hordozójába, bezártam az ajtót majd fogtam egy taxit és hazamentem.-Ellesztek Ddadongie-val.-nyomtam puszit a feje búbjára és letettem a nappaliban. Teljesen egyedül voltam egész nap, este pedig Yeol hívott telefonon hogy megérkeztek. Annyira hiányzik, lefeküdtem a kanapéra és hirtelen bealudtam. Óra múlva félálomban hallottam hogy csukódik az ajtó és felemeltek a kanapé puha párnáiról. Biztos valamelyik fiú így hozzá bújva estem mélyebbre az álmok tengerében. Enyhe hűvösséget éreztem.
-Changsun csukd be azt a rohadt ablakot.-mormogtam, mint ha valaminek el kéne jutni a tudatomig csak azt nem tudtam minek. Halk morgó motorhang zúgott-Lee Joon csukd már be azt az ablakot!-ültem fel és egy autó hátsó ülésén találtam mag.-Mi a picsa?-tágultak ki a szemeim.
-Jó reggelt Csipkerózsika.-hallottam egy ismerős férfihangot mire teljesen ledermedtem-Na mi az elvitte a cica a nyelved Yuyu?-a szívem akár egy csapdába esett kismadár dübörgött, a gyomromban görcs keletkezett s hihetettlenül elkezdtem remegni.
-M-mit akarsz?-kérdeztem elakadó hangokkal.
-Jaj baby ezen nem akarunk túlugrani?
-Eressz el.-suttogtam.
-Valld be hogy örülsz nekem.-nyájaskodott mikor leparkolt valahol.
-Changmin kérlek. Engedj el.-kezdtek folyni a könnyiem.
-Ne kezd cica.-nevetett fel-Nyaralunk. Am bocs de mivel tudom hogy karmolsz mikor félsz így...-nyomott valamit az arcomba és lefogott. Karmaimat belé méllyesztve kábultam el. Kábán ébredtem fel egy ágyhoz kötözve. Rángatózni kezdtem.
-Segítség!-visítottam és próbáltam kiszabadítani a végtagjaimat.
-Nyugodtan sikoltozhatsz. Úgy sem hallja senki.-jött be Changmin egy tálca kíséretében. Leült mellém és a szám elé tolt egy kanál levest-Egyél.-fejemet elfordítva szorítottam össze az ajkaimat és a szemeimet. Elkapta a fejemet és csókolt, fejemet rángatva próbáltam távolodni tőle de erősebb. Ajkaival szétfeszítette az enyémeket és ujra csókolt. Mikor befejezte eltávolodott és csillogó szemekkel fürkészte ahogy köpködök.-Ennyire nem smárolok rosszul.
-Undorító.-morogtam.
-Park Ayumi!-kiabált rám és földhözvágta a tálcát. Megszeppenve pislogtam fel rá ahogy idegbajosan liheg a méregtől. A félelem teljesen ledermesztett.
Még sírni is elfelejtettem.-Csak azt ne mond hogy az a kis gyökér jobban kielégíti a vágyaidat mint én.
-Nem gyökér és de!-kiabáltam rá-Mindenben jobb mint te!
-Hazudsz-vágott pofon kiabálva.-Sajnálom.-kezdte el simogatni az arcomat.
-Gyülöllek.-köptem arcon a számbagyűlt véremmel.
-Ne bókolj mert beindulok.-kezdte el símogatni a combomat.
-Hagyj békén!-rántottam el a lábamat.
-Mond hogy kívánsz.-kapta el a derekamat és a pólómat felhúzva nyalogatni kezdte a hasamat, s harapdálni a melltartómat.
-Hagyj már békén!-kezdtem újra rángatózni de az ölembe ült hogy lefogjon. Levette rólam a melltartót és megint csókolgatott.
-Hmm. Mióta várok erre, hogy megint az enyém lehess.-dorombolta s egyre lejjebb araszolt. Felhúzta a szoknyámat és símogatni kezdett miközmen a mellbimbómat nyalogatta.
-Hagyj békén...-gyengült el a hangom.
-Ne erőlködj.-kuncogott gusztustalanul és leszakította rólam a fehérneműt.-Tudod hogy megkapom amit akarok.-kezdte el gombolni a nadrágjált.
-Rohadj meg!-kezdtem újra rángatózni mikor elengedte a kötözésből a lábaimat.
-Maradj már nyugton!-kiabált miközben elkapta a lábaimat.
-Engedj el! Kérlek!-próbáltam kiszabadulni a kezei közül.
-A legjobb szexben lesz részed szivi. Ilyet az a kis nyomoronc soha nem fog adni neked.
-Changmin ne!-elhallgattatott egy csókkal és belém hatolt. Ruganyos mozgással mozgott bennem és erősen tartott hogy ne tudjak elszabadulni tőle.-Kérlek ne...-kezdtem el sírni miközben nyögések hagyták el az ajkam.
-Ez az baby.-nyögött és gyorsítani kezdett.
-Yeol!-sikítottam. Miután elélvezett, kinyúlt rajtam és csókolgatni kezdett. Az erőm teljesen elhagyott az ellenállástól, de a könnyeim szakadatlanul ömlöttek. Yeol gyere értem, kérlek! A lenyugvó nap sugarai világították be a szobát és csillogtak a könnyeimen.
-Yuyu.-ült fel és ujra megcsókolt. Éreztem hogy megint el fog kezdődni. Ujjabb simogatások vették kezdetüket, de valami zajt hallottam kívülről.-Mi a faszom!-kiabált-Mindjárt visszajövök és befejezzük.-ott hagyott én pedig zokogva kívántam a halált.
-Ayu!-rohant be Soyun aggódva, s megtorpant az ajtóban-Te jóságos isten...

Man in Love~ (Infinite) Soyun. 30. Fejezet~

Na a pakolás meg volt. Két napig pakoltam, szinte el voltam veszve a rengeteg ruha közt. Hoya párszor ki is mentet a kupacok alól.
-Kész kín szenvedés nektek pakolni. Oszt a fele cuccot nem fogjátok fel venni. - morogtam az orrom alatt. Már a reptéren voltunk.
-Asszony! Ne járjon a szád! - szólt rám Woo.
-Olyan asszony ne járjon a szádat adok neked, hogy az ükunokád is érezni fogja! - vágtam hozzá a laptop táskám. Szerencsére nála volt a gép. Elég fájdalmas lett volna neki, Én meg jót nevettem volna rajta.
-Te szadomazó! - röhögött.
-Fogjon le valaki, mert kiütöm a divatból! - néztem a fiúkra.
-Nyugi. Csak jó a kedve. - mondta Myungsoo és a kezét a derekamra rakta, majd a hasamra csúsztatta, és egy cuppanós puszit adott az arcomra.
-Hát nekem nem. És ha megint beszól halálra csikizem. - néztem Dongwoora. Nagyon csikisek mind a heten. Én meg nem. Heh, ezt megszívták!
-Befogtam! - emelte meg a kezét védekezően.
-Jobb is. - morogtam.
Nem tudom miért van ilyen hangulat változásaim már két napja. -Sungjong, van csokid? Nem akarok ki menni cigizni.  - kommandóztam magam hozzá.
-Persze. - mosolygott.
-Jaj de nagyon szeretlek! - öleltem meg.
-Én is téged. - adott egy puszit a nyakamra.
-Még egy ilyen, és elrabollak a mosdóba, és megerőszakolak. - suttogtam neki, mire kuncogva elengedett és ki vett egy csokit a táskájából.
-Tessék. - nyújtotta az édességet.
-Este meghálálom. - doromboltam neki.
-Alig várom. - mosolygott. Kuncogva mentem vissza Myungsoohoz és Yeolhoz. Befészkeltem magam közéjük, és kibontottam a csokit.
-Kapok én is? - kérdezte L.
-Me'? Rokonok vagyunk? - kaptam be egy kockát.
-Nem. - nevetett. -De megkívántam. - vigyorgott. Megforgattam a szemem, láttam Én mit kívánt meg. Történetesen engem. Remek. Na de abból nem kap.
-Tessék. - adtam neki két kockát.
-Köszi. - vette el.
Most így belegondolva, kicsit fura nekem a két fiú. Sungjong és Myungsoo. Amióta a konyhában Myungsoo rám mászott, mind a ketten túl jóban vannak. És ezt tegnap vettem észre. Ha Jong szól, vagy ér hozzám, Soo nem kezd el pofát vágni, mint eddig, vagy hagy minket ott. Egyszerűen úgy csinál mintha nem látná. És pont ezt csinálja Jong is. És ez nem tetszik. Vagy terveznek valamit, vagy... vagy nem tudom.
A gépen Woohyunnal ülök. Végre egy normális ember. Persze mértékkel, de Ő is az. Párnának használtam a vállát. Igaz, hogy az ilyen utazásokon Dongwoo az igazi párna, de Ő most öcsémmel ül.
Befaltam az utolsó csokit, bedúgtam a fülesem, fejem Hyun vállán, és már aludtam is zenét hallgatva. Kifáradtam a sok pakolásban, meg mielőtt eljöttünk,rendet raktam, hogy ne akkor kezdjek neki ha visszaértünk. Amúgy, még mindig feleslegesnek érzem magam, nem tudom miért kell velük jönnöm. Jól meg lettem volna otthon Jureumival, meg Ayuval. Biztos jött volna hozzám.
Átaludtam az utat, majd a szállodához vezető utat, és még mindig álmos voltam. Egyedül voltam a szobában, a fiúk pedig párban ha jól tudom. Sungjong és Yeol hoztak be kaját nekem miután lepakoltam.
-Tegnap dél óta nem ettél. - mondta Yeol.
-Nem vagyok éhes. - ráztam meg a fejem.
-Csak egy kicsit. - mondta Jong. Yeol pedig egy kis adag rizst vett a pálcikára, és a szám elé rakta.
-A kedvemért. - mondta Yeol.
-Jó. - motyogtam és bekaptam a falatot.
-Sungjong figyelj rá, hogy mindet megegye. Megyek felhívom Ayut. - állt fel és a kezembe adta a tálcát.
-Puszilom Ayut. - mondtam. Yeol, bólintott, és kiment.
-Mostanában nagyon keveset eszel. - ült le Sungjong.
-Mert nem vagyok éhes. - piszkáltam a húst.
-Pedig enni kell. - vette el a másik pár pálcikát, és ettetni kezdet.
-Neked könyű, Te mindig eszel. - mondtam tele szájjal.
-Mert mindig éhes vagyok. - mosolygott.
Végül ketten ettük meg az ételt, aztán meg kulcsra zártam az ajtót, és kiraktam a ne zavarjanak táblát. -Na, hogy háláljam meg a csokit? - másztam fölé.
-Van pár ötletem. De lepj meg. - mondta.
-Amúgy.. - csókoltam a nyakába -Mit terveztek Myungsooval? - kérdeztem
-Semmit. - mondta.
-Látom, hogy valami nincs rendben. Túlságosan...
-Csak beszéltem vele. És mondtam neki, hogy nem engedlek el, mire jött azzal, hogy akkor osztozunk rajtad, mert nem akar fájdalmat neked. -És Te pedig elfogadtad? - egyenesedtem ki.
-Igen. - könyökölt föl. Rá néztem. -Ne nézz így. - csókolt meg.
-De ez olyan mintha egy kihasználnátok. - toltam el.
-Nem. Mind a ketten szeretünk, de nem engedünk, és így inkább elviseljük a másikat. - mondta.
-Rendben, Ti tudjátok. - csókoltam meg. -Akkor, most egy kis meditálás jöhet. - kezdtem kigombolni az ingét, és csókoltam meg.
Mozgalmas este lesz, már érzem.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 1. Fejezet~

Nana~

Az utolsó nap és délután ballagás, el sem hiszem hogy már holnap költözök Lex-hez.
-Izgulsz?-kérdezte vigyorogva legjobb barátnőm Kate.
-Még szép hogy izgulok Kate Baker!-nyüszögtem neki-Életemben nem ültem repülőn.
-Nem attól félsz hogy a nővéred egy Entertainment-nél sminkes és találkozhatsz idolokkal mikor meglátogatod.-mutatta a jobb kezét-Hanem attól hogy lezuhan a repülő?-mutatta a másik kezét hogy értelmezni tudja a mondatot.
-Lezuhanni?-lett pánikos a hangom.
-Nyugi-nyugi.-nevetett fel-Nagyobb az esélye hogy autóval baleseted lesz mint hogy lezuhanjon a repülő amin éppen ülsz.
-Na kösz.-húzom össze a pilláimat-Most már autóba sem ülök.
-Na ne szívass már Nana!-emelte égnek a szemeit-Lehet hogy utolsó évesek voltunk és most van a ballagás, na meg tudom hogy te olyan kétbalkezes vagy hogy képes vagy kitörni a nyakad a saját lábadban. De nem lesz semmi bajod.
-Jahj Kate!-ugrottam a nyakába-El sem hiszem hogy vége a sulinak.-kezdtek el csurogni a könnyeim a barátnőm vállára.
-Héé ne csináld már! Egy az hogy elkenődik a sminked, kettő pedig összesminkezed a blúzomat.-annyira hiányozni fog a legjobb barátnőm.
-Ti lányok még a ballagási megbeszélésen sem tudjátok befogni a csőrötöket?-szólított meg minket az osztályfőnök Mrs. Jefferson.
-Az évek alatt nem szokta meg tanárnő?-vigyorgott Kate rá.
-Te is hiányozni fogsz Kate Baker. -folyt le a tanárnő szeméből egy könnycsepp -Jahj, utállak titeket.-kezdte el törölgetni a szemeit.
-Nekünk is hiányozni fog Mrs. Jefferson. -adott neki egy zsebkendőt Stefan.
 -Na kezdődik a ballagás.-állt fel az Ofő és rendbe hozta magát. Rengeteg virágot és egyéb csecsebecséket kaptunk, Kate-nek egy barátságkarkötőt vettem a ballagásunkra hogy soha ne felejtsen el. Tőle pedig egy telefonhátlapot kaptam amin a mi közös képünk foglalt helyet. Az osztályban kevesen voltunk lányok így a fiúk is megleptek minket egy karkötővel és mindegyikük olyan medált rakott rá ami csak őt jellemezte az évek alatt. Például Stefan-tól kaptunk egy száj formájú medaliont mivel ő volt az a srác aki minden lányt meg akart hódítani és a legtöbb lánnyal csókolózott. Jobban mondva minden lánnyal csókolózott csak velem és Kate-tel nem. Derek egy cigaretta formát tett rá mivel ő cigizett a legtöbbet és ebből balhéi is voltak.
-Köszi srácok.-mosolyogtam mindenkire és meg is ölelgettem őket-Hiányozni fogtok.-ballagásunk után beültünk egy italra a kedvenc bárunkba-Na nekem mennem kell, holnap korán kelek.-álltam fel és a hátamra kaptam a dzsekimet.
-Szia.-ölelt meg Kate -Írj amint odaérsz.-mondta komoly hangon.
-Amint tudok.-nyomtam egy puszit az arcára. Gyors lendülettel suhantam haza és bevágódtam a zuhany alá majd ágyba bújva vártam hogy elaludjak. Az agyam ezerrel kattogott a holnapi repülőúton, tudom hogy hat óra az út. Már tele pakoltam a telefonomat zenékkel és egy két filmmel is. Reggel apuék vittek ki autóval a reptérre mikor felszálltam azt hittem hogy kiugrik a szívem. Az út lassan és izgalommal telt.-Elnézést, mikor érünk oda?-pislogtam a stewardess-re.
-Öt perc múlva leszállunk.-mosolygott rám a hölgy.
-Köszönöm szépen.-vigyorogtam mint egy tejbetök.
-Ugyan nincs mit.-hagyott ott mosolyogva. Hosszú hajamat piszkálva az idegességtől vártam mikor ugorhatok a nővérem nyakába. Ténylegesen öt perc elteltével már a földön voltunk és szálltunk ki a repülőből. A csomagjaimért rohangáltam mikor hallottam a nővérem csilingelő hangját.
-Sarah Morrison! Már megint elvesztettél valamit?
-Nem vesztettem el semmit.-kaptam az utolsó bőröndöm az az a sminktáskám után és felemeltem neki a bizonyítékot.
-Sosem változol.-nevetett fel majd átölelt-Üdv itthon.
-Áhh azt hittem sosem érek ide.-pislogtam nagyokat.
-Nem vagy fáradt?-kuncogott halkan.
-Most vagyok elememben ember!-pattogtam magassarkúban.
-A te szerencsédet illetően ha így folytatod kitöröd a bokád.-kapott el mikor megcsúsztam és majdnem hanyatt vágódtam.
-Sosem ér véget a kétballábasságom.-kuncogtam,s bepakoltunk Lex autójába.
-Nekem vissza kell mennem dolgozni így ha szeretnéd haza viszlek, de ha szeretnéd velem is jöhetsz.-sandított rám, már előre tudta mi lesz a válaszom mivel az Entertainment előtt parkolt le.
-Maradok veled.-bólintottam-De temérdek mennyiségű csokit kell megegyek hogy éhen ne haljak.
-Te nem azért eszel csokit mert éhes vagy.-nevetett fel miközben én elővettem a rajztömbömet és egy tolltartót amiben ceruzák és aktívszén foglalt helyet-Hanem azért mert megőrülsz a csokiért.
-Jogos.-vettem a fogaim közé a tolltartóm fülecskéjét hogy a táskám is elférjen a kezemben.
-Ne segítsek vinni?-pislogott rám Lex már a lépcsőn.
-Ü-ü.-mondtam tele szájjal miközben megálltunk egy ajtó előtt.
-Bolond vagy.-nevetett fel mikor benyitott a terembe- Sose leszel normális.
-Holohiohoksog. -mondtam mire egy srác odajött és kivette a számból a tolltartómat -Kösz.-mosolyogtam rá-Amúgy azt mondtam családi örökség.
-Szívesen.-vigyorgott a kékes hajú magas srác-Bizonyára te vagy Sarah, Soyun kishúga.
-Ha Soyun alatt Lex-et érted akkor igen. Amúgy szólíts csak Nana-nak. -hajoltam meg illedelmesen, még jó hogy otthon Amerikában tanultam koreai nyelvet és kultúrát is.
-Én Sungjae vagyok.-hajol meg mosolyogva a srác-Ők pedig Peniel, Eunkwang, Changsub, Hyunsik, Minhyuk és végül aki a sarokban firkál Ilhoon.
-Üdv mindenkinek.-intettem mosolyogva mindenkinek, mire Ilhoon izzó szemekkel pillantott rám. Én pedig kissé megszeppenve pislogtam.-Na csináljátok a dolgotokat mintha itt sem lennék.-húztam kis mosolyt az ajkaimra, majd elmentem Ilhoon előtt és leültem egy sarokba rajzolni. Mivel miniszoknyában voltam lábaimat keresztezve kezdtem el rajzolni a nővéremet munka közben. Zenét dugtam a fülembe és teljesen kikapcsoltam az agyamat, még a csokoládéról is megfeledkeztem. Valaki leült mellém egy váratlan pillanatban és egy csokoládét csúsztatott a füzetemre. Felpillantva Minhyuk vigyorgott velem szemben.-Köszönöm.-vettem ki a fülemből a fülhallgatót és a fiúra mosolyogtam.
-A nővéred mondta hogy csokimániás vagy.-kuncogott.
-Mániás?-vontam fel a fél szemöldökömet-Ő mindig azt mondja csoki őrült vagyunk.-nevettem fel.
-Hát igen.-vakarta meg a tarkóját-A mániás az én szavam volt.-vonult el előttünk Ilhoon felvont orral.
-Ennek meg mi baja?-motyogtam szinte magamnak.
-Hagyd csak, néha rájön az egoista.-mosolygott kedvesen Hyuk.
-Minhyuk húzz ide mert te jössz.-morogta Ilhoon tüzes pillákkal.
-Megyek.-forgatta meg a szemeit hogy csak én lássam, mire felkuncogtam-Remélem ízleni fog.-kacsintott rám és elment hogy Lex kisminkelhesse őt is. Fel pillantva találkozott a tekintetünk Hoon-nal, gyorsan lesütöttem a pilláimat, a szemeiből szikrázó düh kissé megijesztett. De próbáltam és próbálok nem foglalkozni vele, inkább beültem az ablakba és kifelé néztem és elmerengtem vajon mit csinálhat Kate.
-Nem vagy ideges a közelünkben?-pukkasztotta ki a gondolatbuborékomat Peniel.
-Már miért lennék?-pislogtam rá meglepetten.
-Hát tudod idolok, dögös pasik?-vigyorgott.
-Az idolok is emberek.-vontam vállat-Dögös pasikhoz meg hozzászoktam.-kacsintottam rá.
-Tényleg Nana!-szólt oda hangosan hozzám Lex -Pasid mit szólt ahhoz hogy elköltözöl onnan?
-Semmit.-vontam vállat-Már a ballagás előtt szakítottunk.
-Tényleg?-fagyott le-Miért?
-Mert megmondtam neki hogy nem vagyok bazári majom akit mutogatni lehet.-vontam vállat újra.
-Kész vagytok. Mutogatni?-jött oda hozzám.
-Igen. Emlékszel mikor jöttél látogatóban és elmentünk bulizni?-dünnyögtem.
-Ühüm.-bólintott a nővérem.
-Na ott este megcsalt, én pedig megbocsátottam neki. De utána furcsán viselkedett, mindig féltékeny volt és mindenhová elcibált még ha nem volt kedvem akkor is. Meguntam és azt mondtam neki viszlát.-bontottam ki a csokimat amit Hyuktól kaptam-Valaki csokit?-kínáltam körbe.
-Én kérek.-pattant mellém Changsub csillogó szemekkel.
-Harapj akkor.-kuncogtam, leharapott belőle egy darabot én pedig majszolni kezdtem a többi részét.
-Mintha smároltunk volna.-vigyorgott Changsub.
-Ne is álmodozz.-röhögtem az arckifejezésén. Maradt egy kis darab csokim és láttam ahogy Hoon rám sandít -Hümm?-kínáltam neki a kis falatot. Láttam ahogy elmosolyodik mikor elfordította a fejét tőlem-Hát ha nem hát nem.-vettem lassan a számhoz, de felállt és kivette a kezemből majd otthagyott. Fura egy srác ez.
-Végeztünk Nana.-kezdte el pakolászni a dolgait Lex -Mehetünk haza.
-Rendben.-bólintottam és elkezdtem összepakolni én is cuccaimat. Elbúcsúztunk a fiútól és haza mentünk. Egy jó ideje meg sem szólaltunk mikor kibukott belőlem a kérdés-Mindig ilyen?
-Kicsoda?-pislogott a nővérem rám.
-Hoon.-néztem rá- Folyamatosan olyan dühösen nézett rám, mintha én lennék a hibás még az ózonréteg romlása miatt is. Utána pedig mikor megkínáltam csokival láttam hogy elmosolyodott mikor elfordult. Furcsa egy srác az biztos.-dőltem ki az ágyon.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi. 29. Fejezet~

Mindig is jól tudtam palástolni hogy félek. De most hogy egyedül voltam Soyunnal teljesen eluralkodott rajtam.
-Kimostam az itt maradt ruháid. Öltözz át s nyugodj meg.-egy apró bólintáson kívül másra nem futotta. Yun kiment én pedig levettem a ruhát amiben felléptem. Egy fekete csőszárú farmer és egy mélykék, dekoltált felső. A farmer már rajtam volt mikor résnyire nyilt az ajtó és Seongyeol kíváncsi buksija kukucskált be rajta.
-Talán kíváncsi vagy valamire cica?-kuncogtam rajta s a felsőmért mentem a székhez. Ahogy odaértem vas karok záródtak össze a derekam körül, s nem eresztettek.
-El sem hiszem hogy a legcsodálatosabb nő az enyém.-dorombolta a fülembe miközben az orra hegyével a nyakamat cirógatta. A gerincem teljesen megremegett és örjítő vágy fogott el hogy rámásszak. Megfordultam óvó kezei között s belekapaszkodtam az ingébe.
-Ha így folytatod teljesen megrontasz.-kuncogtam, s ajkam az övére tapasztva dobtam el a félelmet.
-Én megrontalak téged, te pedig engem. Kölcsönös romlásban veszünk részt.-cirógatta ajkaival a nyakamat.
-Nappal egy angyal, az ágyban egy démon.-doromboltam a fülébe, mire az a dögös félmosoly húzódott az ajkára. A szívem lehetetlenül félrevert, a fejemben pedig minden eltűnt. Akartam őt! Mindennél jobban. De lent várnak ránk, szóval most nem lehetünk együtt úgy. Majd mikor már senki sem figyel, elrablom. Ahogy ezek a dolgok jutottak eszembe, láttam Yeol szemeiben hogy ő is pontosan ugyan ezeket gondolja.
-Amint nem figyelnek.-csókolt meg szenvedélyesen.
-Ne turkálj a fejemben.-mosolyogtam ahogy apró puszikat lehelt a számra.
-Szeretlek Park Ayumi.-ejtette ki a szavakat őszintén a szemembe nézve.
-Én is szeretlek Lee Seongyeol.-nyomtam a homlokom az övéhez.
-Minél hamarabb lemegyünk, annál hamarabb jöhetünk fel.-suttogta pajzán vigyorral.
-De mielőtt lemennénk, felveszem a pólóm.-nevettem.
-Anélkül is gyönyörű vagy.-simította végig mindkét oldalamat. Furcsa hogy mennyire meg tud nyugtatni már csak a jelenléte is.
-Póló nélkül menjek le? A fiúk többsége nagyon örülne nekem.
-Meg se próbáld.-morogta fülig vörösödve a féltékenységtől. Hogy szerethettem bele ennyire? Vajon ha előbb ismerem meg, Changminnal sem maradtam volna addig? Vagy ha meg sem ismerem most Dongwoo barátnője lennék? Ezekre mind nem tudom a választ, de arra biztosan tudom hogy feltétel nélkül és halálosan szeretem őt. Felvettem a toppot és lementünk a többiekhez. Ahogy lassan végignéztem mindenkin tudtam hogy ők a családom, az én mentsváraim. Mindenkivel koccintottam a MMA örömére. Lassan mindenki annyit ivott hogy kezdtek kidőlni. Vicces volt látni Cheolyongot és Dongwoot amint fennhangon éneklik az Oh Sole Mio-t. Habár bevallom őszintén Changsun feje viccesebb volt mikor Byunghee és Seungho elkezdtek nekem táncolni, miközben Yeol ölében ültem. Sanghyun nem volt annyira elemében mint szokott.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle mikor a konyhában csak ketten maradtunk.
-Hiányzol.-hajtotta le bánatosan a fejét-Hiányoznak az esték mikor átrohansz hogy Joon zaklat. Vagy mikor elalszol a kanapén és felviszlek.
-Mikor te keltessz mindenkit.-kapcsolódott be Seungho-A puszik mikor elmész mellettünk vagy csak mikor eszedbe jut.
-Nekem is mind hiányzik.-hajtottam le a fejemet s egy könnycsepp buggyant ki a szememből az emlékek miatt.-Igérem több időt fogok otthon tölteni.-mosolyogtam rájuk és mindkettőnek nyomtam az arcára egy puszit. Ők átölelve Sanghyun a hajamra, Seungho a homlokomra csomott egy puszit. Ahogy kimentünk a konyhából Sunggyu elrángatta őket inni, én pedig visszakozva vonultam Yeolhoz.
-Itt az ideje megszökni.-sandított körbe Seongyeol és úgy sompolyogtunk majd rohantunk mintha valami rosszat tennénk és attól lennénk betojva hogy lebukunk.
-Végre kettesben.-zárta be maga mögött az ajtót.
-És mit szeretne csinálni az úr, kettesben egy magamfajta hölggyel?-játszottam miközben kék karmaimat néztem.
-Ünnepelünk Miss Park.-döntött hanyadt s fölém támaszkodott majd csókokkal halmozta el először ajkaimat, utána a nyakam és a felsőtestem.
Remegve vettem a levegőt s tüzesen, lassan testünk egybeforrt. Teljesen megfeledkeztem a problémákról, s a stresszről amit a Melon Music Awards okozott. Másnap reggel Yeol hozott taxival próbára, mert Cheolyong még hazaugrott átöltözni.
-Este ugye te is jössz az MMA-re?-pislogtam rá boci szemekkel.
-Mi nem lettünk jelölve.-simította ki az egyik tincsemet az arcomból.
-Értem.-hajtottam le szomorúan a fejemet.
-De otthon nézlek és ha szeretnéd átmegyek hozzád. Igaz reggel próba, de úgy is taxival megyek be.-emelte fel vígasztalón a fejem s rám mosolygott.
-Alig várom.-öleltem meg s teljesen hozzá bújtam.
-Este várlak.-szorított magához, majd elengedett hogy mehessek próbára. Kiszálltam az autóból, s integetve vártam hogy elmenjen. Totálisan lelombozott hogy nem lehet ott velem, így unottan totyogtam fel próbára. Minden úgy ment mint a karikacsapás, s annyira belefeledkeztem a napba hogy a limóban tértem magamhoz ami engem vitt az MMA-ra.
-El is felejtettem izgulni.-pislogtam nagyokat a sötétített üvegre. Halk kopogás jelezte hogy kinyithatják-e az ajtót. Egy utolsó nyugtató lélegzet után jeleztem hogy mehet a menet. Ahogy kinyílt az ajtó, sikoltozó tinik zaja csapta meg a fülem. Végighaladtam mosolyogva a vörösszőnyegen, egy-két rajongóval kezet is fogtam, meg néhány rózsát elfogadtam. A bemutató színpadon álltam egy kicsit, majd hátramentem ahonnan a nagy stadion nyílt. Szóltak hogy várjak egy picit és ne egyedül menjek a helyemre. A percek teltek és vártam vajon kikkel vonulok. Mikor megjelent Dujun azt hittem összeesek. Junhyungba és Dongwoonba karolva kísértek végig egészen a székemig.-Köszönöm.-hajoltam meg majd leültem.
-Nekünk megtiszteltetés.-csókolt kezet Yoseob és Hyunseung. Na most Yeol tuti szétveti az ideg, amitől nekem apró gonosz mosolyra húzódott az ajkam.
-Mi az?-foglalt helyet mellém Hyung.
-Ja, semmi.-kuncogtam újra. Mikor megkaptam a díjat, igen kaptam egyet a Best New Act of the year-t nyertem meg. Mikor átvettem azt hittem elbőgöm magam olyan boldogság fogott el. S ahogy a színpadra léptem Mirrel az oldalamon ez volt életem legjobb koncertje. Közvetlenül utánam az EXO lépett fel. Annyira cukik voltak hogy megölelgettek.
-Gyönyörű.-hajolt meg Tao s kezetcsókolt. Még jó hogy a kamerák nem vették, Seongyeol a TVt is kivágta volna. Mire vége lett, Junhyunggal megbeszéltük hogy rappelni fog a kövi dalomban. A Shinee pedig felkért hogy szerepeljek a klipjükben mint Kibum titkos szerelme. Az ügynökeink egyből ráharaptak. De én nem kívántam mást csak hogy otthon lehessek Yeol karjaiban. Mire haza értem a TV még ment de a szerelmem bealudt.
-Cica gyere felmegyünk.-suttogtam a fülébe, ő pedig felállt s csukott szemekkel kellett felvezetnem. Bebújtam mellé az ágyba, s elaludtam a karjaiban.

Man in Love~ (Infinite) Soyun. 28. fejezet~

Másnap volt Ayu bulija. Reggel semmi kedvem nem volt kimászni Sungjong mellől, de rávettem magam, hogy este úgy is újra vele alszok, szóval teperés van az ágyból.
Kicsoszogtam, és csináltam kávét, és a pultnak dőlve iszogattam a forró italt. Amúgy utálom a kávét, de most jól esett. Myungsoo állt meg az ajtóban, és úgy nézet, mintha hat fejem lenne.
-Parancsolsz esetleg egy kávét a felnyársalásom mellé? - kérdeztem.
-Te képpes voltál lefektetni Sungjongot? - kérdezte. Lefagytam.
-Én..
-Miért pont Ő? Én miért nem vagyok elég jó neked? - két lépéssel előttem volt.
-Mert... Szeretem... És... Téged is, de ez túl bonyolult. - dadogtam.
-Mi bonyolult ebben? - fogta meg a karom.
-Két férfit szeretni egyszerre, nem gyerek játék Myungsoo. Azt hiszed ez nekem annyira könyű? - néztem dacosan a szemébe.
-De Sungjongot lefektetni az volt, igaz? - hajolt közelebb
-Sungjongot nem fektettem le! - löktem picit rajta. -A szex és a szeretkezés teljesen más, Én pedig szeretkeztem vele. És csodás volt, még akkor is, ha Én voltam neki az első. - ekkor vettem észre a tükörben Sungjongot. Myungsoo hátra fordult és észre vette, odatrappolt, elkapta az álmos de megszeppent fiú karját, és odarángatta elém.
-Válasz! Én vagy Ő? - nézet rám.
-Te hülye vagy! - mondtam ijedten.
-Egyszerű kérdés. Én, vagy Sungjong?
-Nem tudok választani Myungsoo. Ne tedd ezt velem kérlek. - fogtam meg a mellkasom, és könnyes szemmel néztem rá.
-Akkor mit akarsz tőlem? Vagy Sungjongtól? - kérdezte.
-Én... - becsuktam a szemem -Nem tudok választani, mert mind a kettőtöket szeretem. - néztem rájuk, aztán Myungsoo mellett mentem a szobámba.
Este Ayunak bulit szerveztem. Csak mi, Ő és az MBLAQ fiúk.
Miután agyon ölelgettük, Ayu nevetve fogta meg a kezem, és rángatott el Yeol szobájába. Ott pedig komor lett.
-Baj van? - kérdeztem.
-Changmint láttam ma a nézők közt, vagy lehet nem is Ő volt csak hasonlított. De olyan félelem lepett el, hogy ha nem nézek máshova, elfelejtem a szöveget. - mondta ijedten.
-Nyugodj meg. - öleltem meg. -Öltöz át, kimostam az itt maradt ruhád. Kint megvárlak. - engedtem el.  Amíg Ő öltözött Én kint vártam, de feljött Yeol.
-Ayu? - kérdezte.
-Öltözik. - mondtam.
-Akkor megnézem. - vigyorgott, Én pedig megforgattam a szemem és otthagytam. Nem elég, hogy egy troll, de már perverz is. Szörnyű!
-Soyun! Gyere igyál velünk. - mondta Mir.
-Nem iszok. - mosolyogtam rá.
-Ó, dehogy nem. - rántott magához Dongwoo.
-Te debil, a karom azért hagyd meg ha lehet! - csaptam vállon.
-Mi volt ez a kis lehelet? - nézet a vállára.
-Nagyon vicces vagy. - forgattam meg a szemem.
-Tudom. - röhögött.
Csak a legjobb piákat vettem, és nasit is. Figyeltem Ayumit is, látszott rajta, hogy Sungyeol mellett nyugodt, de ha nem volt, akkor olyan elveszett kiscica volt, kedvem lett volna megdörgölni a fülét, ezen pedig elmosolyodtam. Emlékszem amikor találtunk Yeollal egy cicát, ott sírt nekem, hogy hozzuk haza. Persze megesett a szívem öcsi, így hagytam, hogy haza vigye. Otthon anyu totál kiakadt, de Yeol pedig megígérte, hogy vigyázni fog a cicára, és abbahagyja az otthoni trollkodást. Anya pedig megenyhült, és hagyta a cicát. Hordot Be neki mindent, almot egy dobozban, azt minden második nap kihordta, és anya rózsái alá űritette, de ezt csak Én tudom, anya ki is hajította volna a macskát azonnal. Aztán úgy két éve, az öregség elvitte. Rá pár hétre megvette Jureumit. A meztelen szfinx cicát. Tényleg, Őt is vissza kellesz hozni már anyuéktól.
-Elgondolkodtál. - Joon szólalt meg mellettem.
-Megijesztettél. - néztem rá. Majdnem lefordultam a kanapéról.
-Nem volt szándékos. - nevetett.
-Gondolom. - mosolyogtam a poharamra.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Csak fáradt vagyok. - néztem rá. -Sokat rohantam ma, plusz holnap neki kell állnom pakolni, a Hongkongi MAMA díjátadóra. - mondtam. Pár nappal előbb kell menni azoknak akik fel is lépnek, tehát nekem is menni kell a fiúk ruháját Én rendezem. Nem nagyon van kedvem menni, de megígértem.
-Hát így értem a lógó orrod. - mondta.
-Néha nagyon elfáradok, de Ők erőt adnak nekem. - néztem a fiúkra.
-Ilyen a család.
Még beszéltem vele pár szót, aztán Dongwoo elrángatott inni. Mire észbe kaptam, a fele banda kifeküdt, Yeol és Ayu sehol, biztos a szobájában, Mir Go-n feküdt félig, Seungho a kanapén, mellette Thunder, Joon pedig a kis étkező asztalhoz tartozó párnákon aludt. Dongwoo épp botorkált fel a szobájába, Hoya sehol, biztos Ő is már kidőlt. Myungsoo még ült és iszogatott. Sungjongot bevittem a szobámban és leraktam aludni. Betakartam a szerte szét alvókat, és elkeztem pakolni. Megijedtem amikor egy kéz siklott a derekamra, és egy ajak a nyakamra. Mondanom se kell, hogy milyen jól esett, ugye!? És mivel volt elég alkohol bennem ahhoz, hogy ne tudjak ellenállni, hagytam magam Myungsoonak. Izgalmas volt a konyha pulton, a nappaliban meg alusznak. De Ő mindig elhallgatattot egy egy csókkal. Miután végeztünk, Én rendet raktam, Ő pedig egy csókkal kívánt szép álmokat, és hagyott magamra.
Mekkora ribanc vagyok!

Man in Love~ (Infinite) Ayumi. 27. Fejezet~

Ölelése nyugalmat sugárzott. Körülbelül húsz perc elteltével eszméltem fel hogy nekem ma próba lesz.
-Basszus a próba.-tágultak ki a szemeim és leborultam az ágyról.
-Jól vagy?-ijedt meg Yeol, s utánam lesett a padlóra.
-Elfelejtettem hogy próbám lesz negyed óra múlva.-motyogtam fel neki.
-Akkor húzz bele asszony.-pattant fel és felrántott engem is. Magamra kaptam az egyik kockás macskanadrágomat amit itt hagytam régebben egy dekoltált felsővel, a cipőmbe bújtam bele mikor Yeol már felöltözve topogott az ajtóban. Komolyan mintha ő késne valahonnan, úgy toporog.
-Kész vagyok.-kaptam fel a táskámat.
-Éppen itt volt az ideje.-kapta el a kezem és lerohant velem-Hívtam taxit.-amint kiléptünk már ott is állt és várt ránk.-J Tune-hoz legyen szíves.
-Úgy sietsz mintha te lennél késésben.-kuncogtam halkan.
-Ha már te nem vagy miatta ideges.-nézett szúrós szemekkel miközben átkarolt.
-Minek idegeskedjek? Idegeskedsz helyettem is.-adtam nevetve egy puszit a szájára.
-Ha odaértünk kapsz.-nevette el magát.
-Puszit most is adhatsz.-kacsintottam rá vigyorogva.
-Persze már!-színlelt felháborodást.
-Naaa.-kezdtem könyörögni boci szemeket meregetve.
-Nem éri így nézni.-takarta le a szemeimet.
-Így nem látok.-nevettem újra s tapogatni kezdtem a mellkasát majd az arcát.
-Itt vagyunk.-húzott ki a kocsiból és rángatott az emeletre. Az ajtón berontva estünk be, szó szerint beestünk. Saejin nagyokat pislogva fagyott le.
-Sziasztok.-vigyorgott kajánul CD.
-Sziasztok.-lihegett Seongyeol és felállított.
-Hali.-intettem mindenkinek.
-Eddig sosem értél ide pontosan.-kukucskálta az óráját Jin-Ez az első. Beteg vagy?
-Yeol rángatott.-röhögtem és az emlegetettbe kapaszkodtam.
-Jót tesz neked ez a kapcsolat.-kuncogott a barátnőm-Mellesleg holnap koncert lesz.
-Rendben, akkor reggel próba délután koncert.
-Igen, holnap után, pedig Melon Music Awards-on lesz jelenésed. Jelöltek téged a legjobb új női előadó díjra, meg a legjobb dal díjra.
-Melyik dalom lett jelölve?
-Cheolyonggal amit közösen énekeltek. Ja igen, azt elő is kell majd adnotok.
-Menten meghalok.-pislogtam.
-És a Beast mellett fogsz ülni.-vigyorgott ördögien Jin.
-Ezt most ugye nem mondod komolyan.-fagytam le.
-De de.-vigyorgott.
-Te jóságos isten!-kiabáltam, majd fenékre estem. Yeol csak pislogott értetlenül.
-Beast a kedvenc bandája már nagyon rég óta.
-El sem hiszem.-pilláztam fel rájuk-Akkor nagyon sokat kell gyakorolnunk.-pattantam fel és nyomtam egy puszit Yeol ajkaira. Lepróbáltuk annyiszor a dalokat amennyiszer csak tudtuk és már sötét volt amikor végeztünk. Haza mentünk az MBLAQ házba és annyira fáradt voltam elaludtam Seungho autójában, mivel ő jött értünk hogy hazavigyen. Másnap reggel korán felkeltem. Halkan felöltöztem hogy Seongyeolt fel ne keltsem, írtam neki egy levelet amiben az állt:
~Drága Yeol.
Annyira édesen aludtál hogy nem volt szívem felébreszteni. Érezd magad otthon, próba után hazarohanok és szeretném ha te is eljönnél a koncertemre. Tudom neked is sok a dolgod és ha nem szeretnél nem muszáj. Csak... Na mindegy nekem mennem kell. Szeretlek Lee Seongyeol. Az életem árán is. <3 ~
Cheolyong bevitt a J.Tune-hoz, egész délelőttös próba után hazavitt. Lezuhanyoztam és vártam hátha hív Yeol, lassan teltek a percek de nem hívott. Szomorkás arccal de elindultam a koncert helyszínére, a taxim száguldott és bekísértek  a biztonságiak. A sminkesek és a fodrászom csodát téve változtatott királynővé. Seongyeol egy váratlan pillanatban megjelent.
-Szia Szívem.-csókolta meg a nyakam ahogy a fodrászom elment.
-Szia.-kuncogtam és felé fordultam a forgósszékkel. Apró csókot lehelt az ajkamra.
-Még öt perc!-kiabálták nekem.
-Lassan mennem kell.-adtam pici puszikat a szájára.
-Hozzánk megyünk este.-vigyorgott kajánul.
-Rossz vagy.-nevettem.
-Egy perc!
-Na megyek.-nyomtam egy csókot neki. Amint felléptem a színpadra és a dalok elkezdődtek teljesen felszabadulva adtam át mindent. Valami fura érzés fogott el mikor a Bad Boy című dalomat adtam elő. Ez a dal Changminról szólt és arról a fájdalomról amit okozott. Ahogy énekeltem a rajongók soriba nézve egy ismerős arcot vettem ki amitől kirázott a hideg. Elfordultam onnan s mikor vissza pillantottam eltűnt. A koncert további részeiben enyhe félelem szúrta át a gyomrom. A színpadról lelépve Yeol karjai között végre biztonságban voltam. Bementünk az öltözőbe egy hatalmas virágcsokor fogadott. Nem is akármilyen csokor. Vörös rózsákkal teli csokor, egyetlen szál fehér rózsával. Egy apró kis boríték díszelgett ott a nevemmel.
-Ezt ki küldhette-motyogtam s kivettem a borítékot-Te hoztad?-fordultam a párom felé.
-Nem én.-pislogott nagyokat ő is. Kivette a kezemből a cetlit és szétnyitotta.-A legszebb és legcsodálatosabb lánynak. A hangod akár egy angyalé. A legnagyobb rajongódtól.-olvasta fel.
-Vetélytárs Sungyeol?-vigyorgott Saejin.
-Dehogy is.-pislogtam rá. Elbúcsúztunk mindenkitől és a virágot karomban víve mentünk az Infinite dormba. Nagy meglepetésemre az MBLAQ is ott volt.
-Ti mit kerestek itt?-ugrottam a Sanghyun nyakába.
-Életed első Melon Music Awards-a, büszkék vagynk rád.-ölelt át mindenki vigyorogva.

Man in Love~ (Infinite) Soyun. 26. Fejezet~

Egész délután kettőig aludtam. Fogalmam nincs miért.
Amikor kimentem, csend fogadott. Elmentek próbára.  Felsóhajtottam, és elmentem zuhanyozni, majd miután végeztem, frissen, kicsit jobb kedvvel, neki álltam takarítani. Kapcsoltam zenét, és azt hallgattam, de nem maxon, csak annyira, hogy ne legyen az a nyomasztó csend. Megnéztem mi van a hűtőben, és meglepve láttam, hogy tele volt. Biztos a fiúk vásároltak be. Elmosolyodtam, és neki álltam főzni. Csináltam sütit is nekik, finom csokisat, amit mind a heten szeretnek, mert ilyen aranyosak voltak. Raktam be ruhát is mosni, a szárazakat pedig elraktam. Szokásos rutin.
-De jó illatok vannak. - hallottam Dongwoo hangját.
-Máris megyek és esztek. - szóltam ki Hoyaék szobájából. Lepakoltam a nadrágokat, és a pólókat, majd beraktam őket a szekrénybe.
-Süti is van! - kurjantott Woohyun.
-És csokis. Amit nagyon szerettek. - mentem be hozzájuk miután végeztem.  -Sziasztok szíveim. - mosolyogtam rájuk.
-Jó a kedved. - mondta Hoya, és oldalról megölelt.
-Igen. Kipihentem magam. - mosolyogtam rá.
-Ef ifteni. - mondta Dongwoo.
-Na, most azonnal mász ki a kajából Te zaba gép! - csaptam a hátsófelére. -Menjetek kezet mosni, és aztán evés, és mehet mindenki a dolgára. - zavartam őket a fürdőszobába. Amíg ők kezet mostak, Én tálaltam, és mire visszaértek, már minden ki volt rakva. A fiúk pedig jó ízűen enni kezdtek, Én pedig mentem megcsinálni nekik az ágyat, és kipakoltam a pizsijeiket. Mint a gyerekeknek az oviban.
-Tényleg jó a kedved. - hallottam Myungsoo hangját.
-Igen. - Bólintottam mosolyogva. -Sütit ettél? - kérdeztem.
-Két szeletet. - mosolygott.
-Kis falánk. - kuncogtam, és adtam egy puszit az arcára. -Jó éjt. - mentem a szobámba. Jó, hogy az Én szóbam kicsit távolabb van a fiúktól, mivel amíg ők lefekszenek, kicsit hangosak. Myungsoo még utánam szólt egy "neked is"-t, majd elment zuhanyozni. Mindig Ő az első este, hamar kész van.
Csend volt pár óra múlva. Én pedig mivel sokáig aludtam, még fél 11-kor még a laptomomon filmet néztem. Majd amikor meguntam, inkább játszottam a telómon.
Halkan nyilt az ajtó, mire felkönyököltem.
-Nem alszol Noona? - lepődött meg Sungjong.
-Nem. És Te miért nem alszol? - feküdtem le újra.
-Nem tudom. - bezárta az ajtót, és letelepedett mellém. -Csokit? - nyújtotta.
-Köszi, most nem. - nyomogattam tovább a telót. -És vesztettem. - raktam oldalra. Karom a szemeimre raktam. Már majdnem bealudtam amikor édes, csoki ízű ajkak értek az enyémhez. Meglepett. Először nem reagáltam, figyeltem mit fog csinálni, és éreztem, ahogy ajkaival az enyém cirógatja, majd a nyelvével nyalt végig az alsó ajkamon, és lágyan beleharapott. Felsóhajtottam, elvettem a kezem a szememről, és a hajába túrtam, közben másik kezemet a határa csúsztattam. Beszívtam az alsó ajkát, picit ráharaptam, majd megcsókoltam. Lassan feltoltam a pólóját, kibújtattam belőle, feltoltam magam, és a nyakára, s a vállára tapadtam. Majd felfaltam, Ő pedig hagyta. Ott térdelt előttem, Én pedig ültem. Levettem a pólóm, majd a nadrágom, mélyen néztem a szemébe.
-Most állíts meg, amíg lehet. - hajoltam a nyakára.
-Nem teszem. - sóhajtott.
-Ahogy akarod. - toltam fekvő helyzetbe. Leszedtem róla a nadrágot, és a boxert. Kényeztetésbe kezdtem, de nem hagyta, tudtam mire érti. Levettem a melltartóm, és a bugyim, elhelyezkedtem rajta, lassan magamba fogadtam. Csípőmbe marva sóhajtott fel, és feszült meg. Első voltam neki, mást vártam, de meglepett, hogy nem futamodott meg. Lassú csípőmozgásba kezdtem, egész addig amíg nem tolta fel magát és csókolt meg. Utána már gyorsan mozogtam, Ő pedig nem győzött sóhajtozni, és csókolni. Gyanítom, azért, hogy hangosan fel ne nyögjön.
-Enged ki kicsit a hangod... - mozdultam erősebben, mire felnyögött. -Ez az... - túrtam a hajába. A nyakamba nyögött párszor, Én pedig alsó ajkam beharapva, csukott szemmel élveztem az első remegő hullámot. Sose éreztem ilyet, sose mozdultam így senkivel, pedig volt pár pasi az életemben. Folyt rólunk a víz, és a félhomály még plusz, hozzáadott az izgalomnak. Én értem hamarabb a csúcsra, aztán Ő is megremegett, és magához szorítva élvezett el. Homlokát a mellkasomnak döntötte, és ott éreztem a szapora légvételeit.
-Igaza volt Hoyának. Akit szeretsz, azzal az első alkalom csodás lesz. - suttogta.
-Beszéltél erről vele? - mosolyogtam a hajába.
-Igen. - nézett fel rám.
-Igaza volt. - adtam neki egy csókot. -Szeretlek Cica. - suttogtam.
-Én is téged Yun. - mosolygott.
Még annyira maradt erőnk, hogy visszavegyük a ruhát, majd hozzá bújva aludtam el.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi. 25. Fejezet ~

Kopogásra lettünk figyelmesek.
-Kinyitom.-mondta Soyun, ahogy kinyitotta az ajtót elkezdődött a pokol. Megjelent Cherin Yeol exbarátnője.
-Nagyon szép pár vagytok, de nem sokáig.-mondta nekünk. Bevallom őszintén a vér is megfagyott bennem a fenyegetése miatt. Yun nem is egyszer megtépte, én remegő térdekkel öleltem Seongyeolt. Rajta nem látszott semmi, arcát megkeményítve feszülten bámult. De a szemei! A szemei fájdalmat és sok évnyi szenvedést tükröztek.
-Menjünk be.-súgta mikor a szemeimben lévő félelmet meglátta. Egy apró bólintás után indultunk befelé. Odabent felmentünk a szobába, ő fejét fogva rogyott az ágyra.
-Sajnálom.-motyogtam az ajtóból lehajtott fejjel.
-Mit sajnálsz?-nézett fel és vont kérdőre-Nem csináltál semmit.
-Tudom.-motyogtam újra-De még is sajnálom. Tudom hogy mit érezhetsz most, ha az én v...volt exem jelenne meg.-csuklott el a hangom, mire felállt és magához szorított.
-Soha, de soha nem fogom hagyni hogy a közeledbe menjen.-ígérte meg.
-Ha akar valamit, senki sem tudja leállítani.-gördült ki egy könycsepp. Ezt észre véve Yeol csókkal terelte el a figyelmemet. Ajkai lágy, izzó vaskén vették bilincsbe az enyémeket. A szívem hevesen vert és teljesen kitörölt mindent az elmémből. Csak ő volt benne, csak a csókunk, róla szóltam. Lassan hátra semította a hajamat és magához húzott. Nyaka köré fontam kezeimet, ő pedig az ágy felé húzott. Hanyatt esett én pedig rá, mellkasát símogatva vesztem el ajkaiban. Szívem hihetetlenül száguldott, ha egyszer elveszteném nem élném túl.
Apró puszikat kezdett lehelni a nyakamra mire megremegtem, halk feszült kuncogás hagyta el az ajkait. Kérdőn felvontam a szemöldököm, de ő csak újra elveszett a bőrömön.
-Mi a baj?-húztam fel hogy a szemeibe nézhessek.
-Szeretlek.-foglalta le az ajkaimat, tudtam hogy csak témát terel, de nem tudok ellene tenni. Nem tudok ellenállni, hogy is tudnék neki? Mikor meglátom már akkor elvesztem az ép elmém nem hogy ilyenkor. Teljesen belekábultam. Hosszú volt a nap, így gyorsan elaludtam Yeol óvó kezei között. Másnap kora reggel zavartan ébredtem. Yeol mellkasába fúrtam az arcom, s azt kívántam a tegnapi nap bár meg sem történt volna. Szorosabban ölelt, de mikor felnéztem rá maszkszerű arccal vizsgálta a plafont.
-Seongyeol...-suttogtam a nevét, de választ nem kaptam rá-Jól vagy?-szobor szépségű arccal s fájdalommal teli szemekkel pillantott rám.
-Persze.-mosolygott álszentül. Tudom hogy bántja valami de nem mondja el, miért nem mondja meg nekem? Hisz egy párt alkotunk, bennem megbízhat ezt is tudja, de nem szól semmit.
-Rendben.-motyogtam s lehajtva a fejem visszafeküdtem a mellkasára. A hátamat kezdte simogatni. Mi van akkor ha elbizonytalanodott? Mit teszek akkor ha nem kellek neki? Vissza fog jönni az a lány? Mit tesz ha nem hagyom Seongyeolt és vele maradok? Könnycsepp gördült ki csendben a szememből s Yeol mellkasára csorgott. Nem vette észre, de tovább csurogtak szememből a sós cseppek.-Kimegyek inni.-motyogtam újra, s letotyogtam. A konyhában Dongwoo egy alsógatyában ült az asztalnál kócosan.
-Jó reggelt.-húzódott görcsös mosolyra az ajkam.
-Neked is.-húzta össze a szemöldökét-Mi a baj?-fogta meg a kezem.
-Semmi, mi lenne?-vigyorogtam színészien.
-Túlságosan ismerlek ahhoz hogy átlássak a színésznőn.-mondta miközben egy pohár narancslé kíséretében felültem a pultra.-Ayu...Mond el.-ejtette ki a szavakat artikulálva.
-De nincs semmi baj.-pislogtam rá.
-Park Ayumi.-mondta ki a nevem mikor elém állt-Nem tudsz hazudni nekem, nem emlékszel?
-Semmi bajom nincs.-motyogtam és letettem magam mellé a poharamat.
-Ayu-emelte fel a fejem hogy ránézzek-Kérlek.
-Mi van ha...-akadt el a szavam és megráztam a fejem.
-Beszélnünk kell.
-Most is beszélünk.-értetlenkedtem.
-De kettőnkről kell beszélnünk.-fejem újra lehajta azt kívántam bár meghalnék.
-Woo én...-szorítottam össze a szemeimet.
-Tudom szívem.-emelte meg az arcom-Elgondolkoztam.
-És mire jutottál?-motyogtam.
-Arra hogy tényleg szeretlek. Ez nem csak fellángolás.
-Maci...
-És mivel szeretlek, nem tehetem ezt veled. Nem zavarhatlak össze és szakíthatlak el Sungyeoltól. Mert boldog vagy vele és nem lehetek önző. Én azt akarom hogy boldog legyél, még ha nem is velem akkor is.
-Woo...-suttogtam a nevét ahogy szemeibe néztem. Őszinte pillákkal meredt rám.
-Mindig várni fogom azt a percet mikor velem leszel. De megígérem, nem fogok közétek állni és mindig vigyázni fogok rád. Bármi is lesz. A lehető legjobb amit tehetek és ezzel legalább nem bántalak.-hajtotta le a fejét.
-Szeretlek Woo.-öleltem át ő pedig magához szorított-Fel megyek.-suttogtam a mellkasába, de előtte még egy utolsót szívtam az édeskés illatából.
-Szeretlek.-motyogta majd elengedett. Leszálltam a pultról és megfogtam a poharamat, majd felmentem. Az ajtó előtt megálltam, s visszanéztem a konyha irányába. Mély lélegzetet vettem és bementem. Az ajtót becsukva magam mögött, leültem Yeol mellé.
-Kérsz?-suttogtam neki, hogy végre rámnézzen.
-Ayumi...-ejtette ki lágyan a nevemet.
-Igen Yeol?
-Te is szereted Dongwoot?
-Igen.-hajtottam le a fejemet-De nem úgy mint téged.-motyogtam.
-Akkor ezért mondta neked?-szemeim kitágulva néztem rá.
-Te hallgatgóztál?-fakadtam ki és felálltam.
-Nem tudtam mi tart eddig egy ivásban. Így azt hittem baj van és lementem. De meghallottam mit mond DongWoo és elgondolkoztam.-az ütő megállt bennem-Nem akarok neked fájdalmat okozni azzal hogy ennyire féltékeny vagyok. Bevallom néha azt hiszem felrobbanok, ahogy rád néznek csorog a pasik nyála. De ez dicséret is, gusztustalan, de dícséret. Én pedig büszke vagyok rá hogy az enyém vagy. Nekem sikerült az ami másoknak nem. Szeretlek és ezen semmi nem változtat.
-Seongyeol...-motyogtam.
-Tudom hogy néha elviselhetetlen tudok lenni, de nem tehetek ellene.
-Yeol.-letettem a poharat az éjjeli szekrényre s az ölébe másztam.
-Ha megcsalnál én akkor is ott lennék veled, de tudom hogy a múltam nehézségekkel van tele. És nem szeretném ha ebben neked bajod esne...
-Yeol fogd be.-tapasztottam a tenyerem az ajkaira-Soha nem csalnálak meg. Szeretlek Lee Seongyeol és ezen nem változtat semmi. Veled maradok, nem érdekel mi volt a múltadban és az sem érdekel mi lesz. Nem foglak elhagyni Cherin fenyegetése miatt és akkor sem ha már a koporsót szögelik le a fejem felett. Akkor is veled maradok mert szeretlek.-levettem a szájáról a kezem.
-Tényleg nem érdemellek meg.-mosolyodott el s magához húzott. Mellkasába bújva nyugodtam meg.-Szeretlek.-motyogta a hajamba.
-Én is nagyon szeretlek.-suttogtam s élveztem a pillanatot.

Man in Love~ (Infinite) Soyun. 24. Fejezet.~

Haza sétáltam. Otthon ledőltem a kanapéra, fejemre raktam a párnát, és meditáltam.Elfáradtam.
-Szia Noona. - hallottam meg egy halk hangot.
-Te miért vagy itthon? - motyogtam.
-Mindenkinek dolga volt. Nekem nem. Inkább pihentem.
Leveszem a párnát a fejemről, és mit látok? Cicám egy szál boxerban, vizes hajjal, csokival a szájában áll előttem. Még a nyál is összefolyt a számban, olyan guszta volt a kis vékony testével.
-Gyere ide! - kapom el a kezét és magamra húzom. -Adj a csokiból. - doromboltam neki, mire elpirult.
-Zavarba hozol. - motyogta.
-Pedig nem kéne zavarban lenned. - adtam az ajkaira egy puszit. -Max nekem, de nagyon. Inspiritek ezrei, ölnének ezért a látványért; Te, csoki, és egy boxer. Maga a megtestesült képernyőn keresztül látott álom. - minden szó után, mint egy vessző, csókot adtam a nyakára. Felsóhajtott. -Úgy szeretem, hogy ilyen esetlen vagy, és nem esel nekem azonnal, mint a legtöbb pasi tenné. - állára adtam egy apró csókot.
-Ennek meg van az oka. - motyogta.
-Tudom. - ajkait vettem célba, először csak lágyan csókoltam meg, majd biztosabban, és nyelvemmel bebocsátást kértem a nyelvéhez. Csoki íze volt, édes és csábító. Könyökével támaszkodva volt fölöttem, így egyik kezem a hátára vezettem, másikat pedig a még vizes hajába. Azok a puha tincsek...
Még jó, hogy volt egy nagyon de nagyon pici önuralmam, mert ha az a pici nem lett volna, akkor Myungsoo rajta kap, ahogy épp elveszem Cica szüzességét a kanapén. Pedig már megint belelendültem a dologba. Ez a fiú sírba visz. Na meg Myungsoo. Annak is póló nélkül kell ám előttem mászkálnia, mint pók a hálóján. Cica egy ideig kerülte a kanapé közélet... Naná, hogy azért mert ott fetrengtem mint egy giliszta a betonon, esőben. Közben meg vigyorgott a szemtelen kölök, ahányszor rá néztem.
-Kell valami hobbi. - fordultam a támla felé, hogy ne lássam a két fiút, ahogy dumálnak éves közben. Két csábítás! Kész kínszenvedés ez a mai nap. -Fiúk, hol van Dongwoo? - kérdeztem.
-Nem tudjuk. Elvileg este jön Woohyun és Sunggyu is Vele van.  - mondta L.
-Rá kell gyújtanom. - másztam le a kanapéról, és mint egy zombi, úgy vonszoltam be magam a szobámba, elő kotortam a cigim és kimentem a mosókonyha erkélyére. Jó kis hely szerintem, nyáron mindig ide hozom ki a ruhaszárítót, és nem kell várni mire megszárad, ott fél óra, és meglesz, nyáron persze.  Leültem, fejem a hideg beton falnak nyomtam, és rágyújtottam. Két száll cigi után leapadt a libidóm, a gyomromban a görcs picit feloldódott, agyamról a vörös köd elszállt. Végre tudtam gondolkodni, és nem azt kántálta az agyam, hogy:  Menj és tépd le a ruhát a két fiúról, és tedd magadévá őket. Megkönnyebbülés volt.
Jóval hat óra tájt, mire kész voltam a vacsorával, megjött Dongwoo, Sunggyu, és Woohyun.
Majd az öcsém és Ayu. Az öcsém elment zuhanyozni, Ayu pedig letelepedett mellém. Fejem a vállára raktam.
-Meg fogok bolondulni. - motyogtam.
-Na, miért? - kérdezte.
-A két fiú őrületbe kerget. - sóhajtottam. -Tudod mi a helyzet köztem, meg Cica és Myungsoo közt. - bólintott -Na, Én totál kész vagyok. Ma majdnem megerőszakoltam Jongot, amúgy hagyta magát - Ayu felkuncogott. -És aztán meg L járkált itt előttem egy szál nadrágban. Úgy láttam nem volt rajta boxer - az utolsó mondatot suttogtam.
-Miért nem támadtad le Myungsoo-t is?-suttogta vissza Ayu.
-Nem tudom. - motyogtam.
Még pár percig vegetáltam a vállán, aztán felálltam, mert csengettek.
-Kinyitom. - álltam fel mikor Sungyeol indult volna. Bólintott, és leült Ayu mellé. -Igen? - nyitottam ajtót, aztán felnéztem, mert a papucsom fél úton elhagytam.
-Oh, azt hittem Sungyeol fog ajtót nyitni. - na ez az a hang amitől úgy fel megy bennem a pumpa, hogy kiviszi a plafont.
-Van pofad ide tolni a képed? Azok után amit tettél? - ordítottam rá. Felnevetet. -Rendben, Te provoláltál. - elkaptam a haját és kirángattam a dorm elé. -Te utolsó ringyó! - kezdtem el pofozni, mire Ő is támadott. Olyan pofont adott, hogy kihasadt az ajkam, és bele mart a hajamba. Úgy vertem akár a dobot. -Megmondtam, hogy ha meglátlak még egyszer, szét téplek Te ribanc. - nyomtam a földre úgy arcon könyökölt, hogy kihasadt az arcom. Hülye cipzár!
-Soyun engedj el vagy megbánod! - sipitozott alattam.
-Hangosabban! - martam a hajába.
-Soyun! Mi az eget csinálsz? - rohantak ki a fiúk. Dongwoo és Gyu alig tudtak leszedni Cherinről.
-Engedj el! - kapálóztam.
-Dehogy engedlek. Normális vagy? - förmedt rám.
-Szia Sungyeol! - állt fel Cherin és rá köszönt.
-Hozzá ne szólj az öcsémhez Te ribanc! - ugrottam volna neki újra, de Dongwoo lefogott.
-Mert megtiltod? - nézet rám.
-Neked igen. - mondtam.
-Hogy oda ne rohanjak. - gúnyolódott.
-Hogy a jó.... - haraptam le a véget. -Ütne el egy kamion! - mondtam undorral.
-Mit akarsz itt Cherin? - kérdezte Yeol. Sose hallottam ilyen keménynek a hangját.
-Téged! Hiányzol. - nyávogott.
-Te nekem pedig nem. - láttam, hogy megfogja Ayu kezét.
-Szép pár vagytok. De nem sokáig. Ezt garantálom. - kuncogott.
-Elfelejtheted. Sungyeol az Én barátom és az is marad. Egy ilyen olcsó ribanc nem fog keresztbe tenni. - mondta Ayu.
-Csak hiszed. - nevetett fel. -Milyen volt az amerikai drogos élet Yun? - nézett rám.
-Te! Te voltal! - kiszabadultam Dongwoo karjaiból és újra neki rohantam. Ököllel kezdtem verni, de Ő is engem. -Takarodj az életünkből. - fogtam a torkát. Egy centire se engedtem el. Pedig a levegőben voltam mert Sunggyu és Dongwoo fogtak.
-Vigyáz hová lépsz majd. Mert ezt még megkeserülöd. - mondta a torkát fogva.
-Én foglak hamarabb megölni téged Cherin Lee. Az életemre esküszöm. Kitépem a szíved, és oda adom a kóbor kutyáknak. - sziszegtem rá. A fiúk úgy néztek rám, mint egy zombira. -Megkeserülöd amit tettél. A Te piti fenyegetéseid semmik az enyémhez képest. - feszültem meg. -Saját kezűleg foglak megfojtani. És nem mással fogom elvégeztetni, mint ahogy Te tervezed. Mert tudom, hogy tervezel. Nagyon jól ismerlek. Kevés vagy Te hozzám. - léptem hátra, ki Dongwoo karjaiból. -Majd meglátod! Te egy lépést, Én kettőt. Pont úgy mint Te régen fenyegettél, most Én is azt teszem, és fájni fog. De nem nekem.  - sarkon fordultam és bementem a dormba. Ayu és Sungyeol előttem jött, mert megtoltam az öcsém Ayu pedig húzni kezdte be.
Sungjong azonnal rohant a fürdőbe, és hozott vizes kendőt, meg elsősegély dobozt.
-Nem kell szívem. - fogtam a kezét, homlokom az övének döntöttem, szemeim becsuktam. Ott térdelt előttem, Én pedig a széken ültem az asztalnál.
-Akkor legalább had töröljem le a vért. - mondta. Kiegyenesedtem, és hagytam, hogy letörölje az arcom.
-Ez kevés lesz így. - hallottam L hangját, majd éreztem a kezét az arcomon. -Sungjong, te a kezét, Én pedig az arcát. - mondta. Nem láttam mit reagált rá Cica, de éreztem ahogy a kezem is kezdi lemosni.
-Noona, két körmöd felrepedt. Nem kéne inkább kórház? - kérdezte.
-Jobb kezekben vagyok nálatok. - néztem rá. Bólintott.
Myungsoo elkezdte az arcom alkohollal fertőtleníteni, majd leragaszgatta.
-Elmondanátok, ki volt ez a nő? - kérdezte Gyu.
-Ez igen hosszú, és fájdalmas sztori, de ígérem, mindent elmondok, amint lesz újra lelki erőm rá. - álltam fel. Sunggyu bólintott, Én pedig bementem a szobámba. Nem tudom miért, de Myungsoo és Sungjong jöttek velem, és két oldalról mellém feküdtek. Sungjong a hátamnál, szorosan ölelt, arcom Myungsoo mellkasába furtam, Ő is ölelt, de csak a derekam. Megnyugodtam köztük, rám tört a reszketés, majd az álom, és el is aludtam.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi 23. Fejezet~

A könnyek már lassan csillapodni kezdtek és tudtam hogy most nekem is el kell mondanom ami velem történt.
-Én...-küszködtem a szavakkal, muszáj elmondanom így erőt véve magamon elkezdtem hadarni.-Tudod öhhhm. Velem is történtek dolgok.-hajtottam le a fejem-Nem is tudom hol kezdjem.
-Szerintem az elején ha lehet.
-Rendben.-bólintottam-Mikor a családom úgy mond híres lett a bátyám és a nővérem által. Én megismerkedtem egy fiúval, szerelem volt első látásra. Ő is idol. De ahogy teltek a hónapok egyre jobban elhidegült tőlem. Eleinte nem is értettem miért, rengeteget veszekedtünk miatta. De az egyik nap megjelent előttem, elvitt nyaralni és ott megkérte a kezemet. Én természetesen igent mondtam, hogy is mondhattam volna mást mikor teljesen meg voltam érte bolondulva. Úgy volt hogy bejelentjük ország, világ előtt hogy együtt vagyunk és nem titkoljuk tovább. S az interjú estéjén már ott álltam hogy belépek a kamerák elé mikor megjelent egy másik lány. Én sokkhatása alatt meg sem tudtam mozdulni, s kimentem a nézőtérre. Ott Changmin észrevett és folytatta az enyelgést a lánnyal, kiviharoztam onnan és hazáig futottam. Ott a fiúk nem értették de meglátták a műsort. A szobámba bezárkózva töltöttem a heteket. Changmin próbált bejutni hozzám de egyszerűen nem érdekelt, olyan voltam mint egy zombi, megszűntem létezni. Egy nap sikerült hozzám férkőznie, de csak magyarázkodott én pedig üveges tekintettel néztem el mellette. Kiakadt és kiabálni kezdett majd felpofozott hogy szólaljak meg. Egy apró szó sem hagyta el ajkaimat, csak a könnyeim kezdtek csorogni amitől lelkiismeret-furdalás kapta el. Én a gyűrűjét a kezébe tettem és felmentem a szobámba. Hónapok után most lettem valaki. De úgy látszik megint elrontottam valamit, mert nem lehetek boldog. Seongyeol mellett igazán boldog voltam, de Woo volt az aki megvédett azok után és talpra állított. Igaz barátom volt mikor nem érdemeltem volna meg. És most nem tudom mit tegyek, legyek önző és az én boldogságom legyen a célom vagy pedig az hogy őt boldoggá tegyem? Visszaadni azt a sok boldog percet amivel összeszedte a darabkáimat és meggyógyította a szívem? Ilyenkor nem tudom mit is tehetnék, hisz azt akarom hogy Dongwoo is boldog legyen.-szorítottam össze a szemeimet. Soyun a könnyei újra megindultak és hangtalanul folytak végig arcán.
-Légy önző, Dongwoo kiheveri.Ezért kérlek, hogy szeresd Sungyeolt, mert egymás sebét gyógyítjátok meg. Te is csalódtál, Ő is. És szeretitek egymást, mi kell még nektek? Dongwoo-val ideiglenes lenne mert túl dinka és szeleburdi. Az öcsém pedig melletted lenne, sose hagyna magadra. Jól gondold meg kit választasz!
-Értem.-hajtottam le a fejem-Szerintem elmegyek sétálni.
-Rendben.-bólintott. Elbúcsúztam tőle és lassan sétálva tipegtem a titkos búvóhelyem felé. Bemásztam és leültem a padra, összezavarodva dőltem hátra és pislogtam az égre egy kis résen keresztül. Szeretem Yeolt és tudom hogy nélküle soha nem leszek igazán önmagam. De azt sem élném túl ha Woo-t elveszíteném. Miatta éltem túl azokat a hónapokat, ha nem segített volna és nem állt volna mellém talán még most is a szobámban ülnék egy sarokban és telesírnám a párnámat. De Seongyeol. Ahogy hozzám ér, ahogy megcsókol. Hiányzik!
-Tudtam hogy itt vagy.-mondta Yeol majd fölém támaszkodott a padon.
-Miért jöttél?-kérdeztem tőle suttogva tág szemekkel.
-Azért mert szeretlek. És nem érdekel ha hisztirohamba törsz is ki akkor is a közeledben maradok.-állt fel jelentőségteljesen. Felültem majd végig pillantottam rajta, a szívem versenyautó gyorsasággal száguldott. S hirtelen elkapott egy hihetetlenül erős vágy hogy megöleljem és megcsókoljam. Lassan felálltam ő csak nézte végig a mozdulat soromat. Oda léptem hozzá majd se szó se beszéd, ajkam az övére tapasztottam. Teljesen magához ölelt én pedig ölébe ugorva faltam az ajkait. A fának döntött és nyakam vette célkeresztbe, ajkai akár a lángoló tollpihék égették és csikizték a bőrömet.-Szeretlek.-suttogta mikor a fülem mögötti részhez ért.
-Szeretlek.-mondtam remegő hangon. Abba hagyta a csókolgatásomat és ölelt, belélegeztem az illatát, soha nem fogok tudni betelni vele.
-Haza viszlek.-vitt ki az utcára. Végig az arcát néztem, nem érdekelt hogy ki lát meg így minket vagy mások mit gondolnak.
-Így viszel haza?-kapcsoltam mikor még mindig úgy vitt mint egy gyereket. Letett a lábaimra és magához ölelve kísért. Negyed óra alatt haza értünk.-Be jössz?-kérdeztem tőle reménykedve.
-Nem hiszem hogy szívesen látná a bátyád hogy itt vagyok.-húzta el a száját.
-Kérlek.-néztem rá tág szemekkel amit úgy vettem észre hogy mindig használ.
-Rendben.-sóhajtott és előre engedett.
-Sziasztok.-mosolyogtam mindenkire.
-Hol jártál?-sandít rám Changsun.
-Kibékültem Yeollal. -bólintottam és behúztam szegényt a veszélyes zónába.
-Nem meg mondtam tegnap reggel?-állt fel idegesen Joon.
-Én pedig azt mondtam hogy azt csinálok amit akarok. Nem vagyok gyerek.-szűkítettem össze a szemeimet.
-Ayumi. -indult meg felém.
-Changsun! Nem tudsz megvédeni mindig! Tudom hogy most úgy látod hogy hibát követek el, de én szeretem Seongyeolt. És felvállalom a kockázatot hogy átejt, mert nem tudok nélküle meglenni. Ha ez neked tetszik akkor jó, de ha nem akkor úgy is jó.-zártam le a témát.
-Figyellek öcsi.-mutatott Yeolra majd vissza ült a helyére.
-Igenis.-hajolt meg.
-Gyere.-húztam fel a szobámba, bezártam az ajtót és felültem az ágyam közepére.
-Én nem akarom hogy miattam össze vessz velük.-mutat az ajtó felé és lehajtja a fejét.
-Figyelj.-sóhajtottam-Nekik nincs beleszólásuk az életembe, ők maximum támogatni tudnak vagy tanácsot adni. Magamnak kell megtapasztalnom mindent. Ha átversz, akkor magamnak okoztam.
-Állj, állj, állj.-fogta meg az arcomat- Én téged soha, de soha nem foglak átverni.-nézett őszintén a szemeimbe.
-Ezt már mondták nekem.-hajtottam le a fejem.
-De én nem csak mondom, hanem megígértem.
-Rendben.-fürkésztem a tekintetét. Ajkát lassan az enyémnek nyomta és fölém került.-Hiányoztál.-suttogtam.
-Te jobban hiányoztál nekem.-kuncogott és egy mély csókot adott. Nyaka köré fontam a karjaimat, majd újra a nyakamra tévedt.
-Ezzel ölsz meg.-nyögtem egyet mire újra felkuncogott. A hévtől remegő kezekkel gomboltam le róla az inget. Maga fölé lökött és most én vettem tulajdonomba a mellkasát. Apró karmolásaim helyét csókokkal halmoztam el majd ledobta rólam a pólót.
-Szeretlek.-suttogta mielőtt elvesztünk volna az érzések tengerében. Órákkal később egymáshoz bújva aludtunk el és azt kívántam bár örökké tartana ez a pillanat.

Man in Love~ (Infinite) #Ayumi & Soyun. 22. Fejezet.

~Ayumi~
Az éjszaka folyamán a hideg rázott és végig Woo és Yeol cikáztak a fejemben. Reggel nyomottan és kedvtelenül keltem, egész éjszaka csak a két fiú és a háromszög járt a fejemben.
-Szia Yun. -hívtam szegényt kora reggel nyolckor.
-Szia.
-Bocsánat hogy ilyen korán zavarlak de...
-Korán? Már vagy egy órája fent vagyok.-kuncogott.
-Oh rendben. Találkozunk valahol kettő körül?-kérdeztem tőle unott és élettelen kedvel.
-Persze. Jól vagy?-aggódott.
-Nem tudom. Majd kettőkor a park melletti kis kávézóban. Szia.-nyomtam ki a telefont és fejem a párnába nyomva próbáltam megfojtani magam, de valahogy nem akaródzott sikerülni. Nem tudom meddig fetrengtem az ágyon de már nagyon untam azt hogy létezem így felnyitottam a laptopomat és böngészni kezdtem az interneten. Negyed kettőkor felvettem a szokásos macskanadrágot és a hosszú toppot magassarkú kíséretében és elvitettem magam a park melletti kis kávézóba. Körülbelül öt perc várakozás után meg is érkezett Soyun.
~Soyun~
Úgy állt ott az ajtónban, mint egy kölyök kutya aki rosszat csinált.
-Magyarázd el ezt nekem! - toltam az orra alá a telefont.
-Soyun..
-Nem! Megmondtam, hogy hagyd békén Ayut. Az öcsém barátnője. Most végre boldog. Azért félti, azért támad rád. Értsd meg Dongwoo, nem díszből féltem Ayut tőled. - mondtam neki. -Nagyon de nagyon szeretlek Mackó. Te vagy a másik felem, Te érzed a legjobban ha baj van.
-Ez igaz. - bólintott.
-Debüt előtt, Sungyeolnak volt egy barátnője. Én mondtam neki, hogy csak kihasználja, és mással is jár, nem hitte. Aztán, egyik este, azzal hívott fel, hogy bevett egy doboz altatót. Azonnal rohantam hozzá. Azt hittem a kezeim közt fog meghalni. Végül kiderült, hogy a csaj az összes pénzét zsebre vágta, és a legjobb haverja segített neki. Mind a ketten eltűntek.
-Ezt nem tudtam. - hajtotta le a fejét.
-Figyelj! - emeltem fel a fejét. -Nem azért mondtam, hogy sajnáld, vagy elmond neki. Tudom, hogy szereted Ayut. Ő is téged, de csak mint havert. Ha többet érezne, akkor nem hagyott volna ott a csók után. Csak össze van zavarodva. De Sungyeolt szereti. Látszik rajta. Máshogy néz rád, és máshogy rá. Barát és Szerelem.
-Mostmár világos. Akkor lehet, nekem is csak fellángolás ez az egész? - nézett rám.
-Igen. Emlékszel, hogy első három hétben, feszt csak udvaroltál? - bólintott. -Most is ugyan azt érzed Ayu iránt? - pár percig gondolkodott, aztán bólintott.
-Igazad van. - nézett rám.
-Beszéld meg ezt majd vele is. Tisztázd ezt magadban, és vele is. Velem is így volt, nem? Azóta Te vagy a lelki társam Dongwoo. Nem tudom mi lenne velem nélküled. - öleltem meg. Nagy mancsait rám rakta és felemet. Ott lógott a lábam a levegőben.
-Tényleg szeretem Ayut. De... nem tudom, hogy. Ezen tényleg gondolkodnom kell. - motyogta a hajamba.
-Ezt mondom. - simogattam a haját.
Reggel hamar keltem. Elrendeztem a fiúk dolgait, csináltam reggelit, aztán hívott Ayumi, hogy talizzunk. A megbeszélt időben már ott voltam.
-Szia. - öleltem meg.
-Szia. - engedett el.
A pincér oda jött, Én egy teát kértem két citrommal és 3 teáskanál cukorral, Ayu pedig egy cappucinot rendelt.
-Hallgatlak. - néztem Ayura.
-Dongwoo lekapott. - mondta.
-Tudom. Seungho írt. - mondtam. Meglepődött.
-És mit tegyek most? - hajtotta le a fejét.
-Tegnap beszéltem Woo-val is. Nem tudok tanácsot adni, ezt nektek kell tisztázni. De egy biztos. Ez csak fellángolás Ayu.
-Igen. Tudom.
-Tegnap Dongwoonak is elmondtam. De most neked is. Nem akarom elveszíteni az öcsém. Nem akarom, hogy újra romokban heverjen az élete. És most, boldog! Te teszed azzá Ayu. Nagyon szépen kérlek, ne rontsd el ezt a dolgot. Én vagyok a nővére, nekem az a legfontosabb, hogy boldog legyen. És amióta vagy neki, csillog a szeme, mosolyog, és nem kényszerből, nem csak a kamerák miatt. Úgy igazán, szívből mosolyog, ahogy nekem szokott ha ketten vagyunk. De most mindenkire úgy mosolyog. És ez felbecsülhetetlen érzés nekem. - hajtottam le a fejem. Szemeimből megindultak a könnyek. -Az Én öcsém nagyon bolond ha szeret. Se lát, se hall. - sóhajtottam. -Utoljára, amikor szerelmes volt, akkor volt először is. Akkor tudtam, hogy a csaj rosszban sántít, velem durván beszélt, hazudott Sungyeolnak, csak azért mert Én láttam, hogy rosszat akar. Sokat hallgattam, sose veszekedtem vele, akkor se, pedig a csaj állandóan ellenem beszélte. Egyszer meg is pofozott a csaj, de álltam előtte, egy ujjal se értem hozzá, pedig folyt a vér a számból. Ezt látta Sungyeol. Akkor mellém állt, viszont a csaj nem adta fel. Visszanyalta magát, másnap láttam, hogy Sungyeol legjobb haverjával nyalakodott. Évekig együtt ült a fiúval a suliban. Aztán rá három napra, éjjel arra keltem, hogy szól a mobilom. Sungyeol, egy egész doboz altatót vett be. Mire oda értem, már félig eszméletlen volt. Fogtam, és ledugtam az ujjam a torkán, hogy hányjon. Aztán mire megjött a mentő, leállt a szíve. Elkezdtem újra éleszteni, azt hittem ott hal meg a kezem alatt. - emeltem fel a kezem -Annál nagyobb fájdalom nem kell. Látni ahogy lilul az ajka, és nem reagál...  Ezt még a szüleink se  tudják, csak Te, és mostmár Dongwoo. A csaj az egész pénzt, amit ketten gyűjtöttünk, hogy menjen idol újoncnak, lenyúlta. Eltűnt, és Yeol haverja is. Végül életben maradt az öcsém, és azóta sokkal szorosabb a kapcsolatunk. Óvom mindentől és mindenkitől. De tőled nem. Mert remélem, hogy Te, be tudod gyógyítani azt a sebet ami a szívén van.
Mondatom végén Ayura néztem, Én is és Ő is könnyeztünk. Csendben elfogyasztottuk a teát, és kiültünk a parkba.

Man in Love~ (Infinite) Soyun : 21. Fejezet

Reggel feszült volt a hangulat. Dongwoo és Sungyeol is próbálkozot, Én pedig rendre levegőnek néztem Őket. Tudok Én kemény is lenni, nem csak kedves csupa szív Yun, aki a lelkét kidolgozza a fiúk miatt.
-Hol a cukor? - állt meg mellettem Myungsoo.
-Ott. - mutattam jobbra. Előttem hajolt át a cukorért. Éreztem, hogy direkt csinálta. Plusz, ahogy visszahajolt orra érte az enyémet.
-Noona, hol a farmerom? Tudod, az amelyik kicsit szaggatott elől. - jött be Sungjong, az ingét befelé gombolva.
-Nekem jó vagy ruha nélkül is. - mondtam, mire felnézet, és vörös lett a feje. Szerintem a perverz fejem miatt pirult így el.
-Vicces vagy Noona. - motyogta.
-Tudom Én azt. - nevettem el magam. -Gyere ide, kihagytált két gombot. - intettem neki. Myungsoo meg ott állt mellettem, épp kávézot. Sungjong oda jött elém, Én pedig újra kezdtem gombolni. Láttam, hogy ahányszor hozzá értem, libabőrös lett, és az arcom nézte. -Yun, mit főzöl ma? - kérdezte L.
-Még nem tudom, vásárolni is kell mennem. Miért? - néztem rá.
-Csinálsz valami sütit is? - kérdezte mosolyogva, Én meg csak pislogtam.
-Ha akarsz akkor igen. - ajkain,  nem az a gúnyos, hanem, az az igazi, szívből jövő mosolyka volt.
-Szeretnék. - mondta.
-Oké. - néztem Sungjongra. -Kész is vagy. A nadrág pedig ott van a szekrény bal sarkában, az alsó polcon asszem. De inkább nézd meg először, ha nincs akkor megkeresem. - bólintott és elszökelt. Myungsoo is elment öltözni, kint pedig esni kezdet. Szeretem az esőt, de a nyári záport még jobban. Ekkor beugrott, hogy az első heten, nyár vége volt, egy kicsit eláztam, de megjelent Tom. Bőr kabátját a fejem fölé emelte, és megkérdezte, tudok angolul!? Elnevettem magam. Hevesen bólogatva, törölgettem az arcom, és ahogy felpillantottam.. ott állt maga a tökéletes pasi! De tényleg. Kék szem, szőkés barna haj, magas, teste izmos, két karján tetoválás. Szerelem volt első látásra. És rá két hónapra, baj jött baj hátán, az életem felfordult, olyan dolgokat tettem amire Ő kért, s Én vakon megbíztam benne. Egy évre rá, verni kezdet. Először nem volt durva, csak megmutatta, ha ellenkezem, többet, és nagyobbat kapok. Aztán ahogy kezdet tisztulni a fejem a rózsaszín ködtől, úgy próbáltam ellenkezni. Akkor kaptam az első heget. Nem akartam bevenni a szert amit vett, amivel velem akart elszállni. És cserébe, fogta a bicskáját, és egy egyenletes vágást ejtett rajtam...  És ez így ment, egész két hónappal ez előttig. Megszöktem amikor ki volt ütve.
Egyik kezem a csípőmre szorítottam ahol a vágások voltak, másikkal pedig megtámaszkodtam az ablakon.
-Soyun, jól vagy? - hallottam meg Woohyun ijedt hangját.
-Mi a baj? - jelent meg Hoya is.
-Jól vagyok. Nincs baj. - töröltem le a szemem.
-Biztos? - kérdezte Hoya.
-Igen. Csak fáradt vagyok. - legyintettem.
-Rendben. - bólintott Woohyun. Neki álltam mosogatni, majd miután elmentek elpakoltam a szét dobált dolgokat. Leültem a kanapéra, és csak ültem. Magam elé meredtem, és csak akkor eszméltem fel, amikor a fiúk megjöttek. Este volt már. Semmi kaját se csináltam.
-Soyun? Jól vagy? - kérdezte Sunggyu. Ő látott meg először.
-Nem. Nem vagyok. - hajtottam le a fejem.
-Soyun! - szaladt hozzám Sungyeol.
-Szédülök. - hazudtam.
-Gyere. - segített fel.
-Fiúk, sajnálom, nem főztem semmit. - mondtam.
-Semmi baj, rendelünk valamit, most inkább pihenj. - mondta Woohyun.
Bementünk a szobámba, ott pedig lefeküdtem. Persze Sungyeol magamra hagyott, Én pedig csak bámultam a plafont.
Este írtam egy SMS-t Ayuminak, aztán elolvastam amit Seungho írt. Lesokkoltam!
-Jang Dong Woo! Azonnal vonszold be a valagad! Mi a jó Istent csináltál már? - kiabáltam ki. Na most kap a fejére!