Másnap reggel kómásan és kócosan botorkáltam ki a konyhába. Csak Lex és Sub voltak fent. Ahogy oda értem mind a ketten elhallgattak és látványos csend lett.
-Csak nem megzavartam valamit?-ültem bele Sub ölébe, mivel a többi szék nincs előmelegítve.
-Dehogy is!-vakarta zavartan Lex a tarkóját.
-Ahha.-sandítottam rá.
-Na és hogy aludtál?-szorított meg Changsub.
-Azt hiszem jól.-mosolyogtam hátra, majd hogy rendes megszokott helyemre kerüljek, felültem a konyhapultra. Yun szemei köztem és Sub között cikáztak. A fiú pedig felkelt magának egy pohár üdítőért. A fejem egyik oldalán elnyúlt egy pohárért, a másikon egy szívószálért. Megakadtak a szemei az enyémekben és csak nézett. Hosszú percekig némaságba burkolózva pislogott s egyre közelebb hajolt. A szívem és az agyam egyik fele Ilhoon arcát dobálta, a másik pedig az okokat és az érveket kereste a csókra. A halk lélegzetünk perzselte a másik ajkát. Szája súrolta az enyémet, majd a tárgyakkal a kezében vissza ballagott a helyére. Lexa sokat sejtően sandázott ide-oda. Az agyam ködösen lebegett és azt is elfelejtettem fiú vagyok-e, vagy lány.
Csendesen másztam le s botorkáltam be a nappaliba. Ledőltem a kanapéra s bambultam. Zavart elmémmel nem tudtam mit kezdeni. Tudom hogy most azok ott ketten rólam társalognak, de erőm nincs arra hogy hallgatózzak. Elernyedt karjaim a kanapéról csüngtek.
-Szia baby.-mászott hátulról fölém Hoon és csókokkal kezdte bombázni a nyakamat. Ez a két bolond teljesen össze zavar!
-Jó reggelt.-fordultam meg alatta.
-Fordítva jobban tetszene ez a szituáció.-vigyorgott kajánul s megcsókolt. A lélegzetem is elakadt. A csóknak hamar vége lett, de kézen fogott és vissza húzott a konyhába. Automatikusan bele ültem Sub ölébe. Mondhatni ez nálam természetes, mindig valaki ölébe ülök, nem pedig az üres székre. Azoknak akik nem ismernek biztos furcsa, de nem nagyon tud érdekelni mit gondolnak. Hoon csúnyán nézett Changsubra mikor ő pedig átölelt. Azt hitte nem veszem észre, de azokat a szikrázó szemeket nehéz nem észrevenni.
-Eszel valamit?-állt fel Lex és kinyitotta a frigot.
-Műzlit kérek.-vigyorogtam rá. Mikor kicsi voltam is mindig ezt feleltem. Hangosan kuncogott.
-Mi lesz velem majd két gyerekkel.-sóhajtotta alig hallhatóan.
-Két gyerekkel?-vontam fel a fél szemöldököm. Nagyot nyelt, de nem válaszolt. Értetlenül pislogtam körbe, de senki nem felelt semmit.-Elmondaná valaki hogy mi folyik itt?!-háborodtam fel hangosan.
-Hallkabban mert a többiek alszanak!-fogta be a számat Sub.
-Engedd el!-förmedt rá Ilhoon.
-Mert ha nem, mi lesz?- feszült meg alattam Changsub.
-Hidd el nekem, nem akarod megtudni!-fenyegette meg Hoon.
-Nyugi már!-húztam le a számról Sub kezét és az ölembe fektettem. Magához szorított, gondolom hogy lenyugodjon. Hoon erősen fujtatott s ökölbe szorult a keze. Nagyon nagy önuralma van általában mind a két fiúnak. Nem tudom mi üthetett beléjük. Lexa lerakta elém a kis tálka müzlit. Kanalat a kezembe fogva pakolgattam egyik oldalából a másikba a tálban lévő cuccost.
-Egyél.-durmolta lágyan a lapockámba Changsub. Csak a fejemet megrázva válaszoltam. Hisz ha most megszólalnék észre vennék hogy a könnyeimmel küszködöm. Utálom ha veszekednek! Mind a kettőjüket szeretem és azt akarom hogy boldogok legyenek. Ne pedig ingerültek miattam. Peniel jött ki s ahogy rám és a fiúkra pillantott, egyből levágyta a helyzetet.
-Jobb reggelt.-nyomott az én és Yun homlokára egy puszit.
-Neked is.-válaszolta a nővérem. Én pedig csak egy bólintással reagáltam. Csend honolt a konyhán amíg befejeztük a reggelit. Mindenki bevonult a szobába vagy a nappaliba, csak én és Sik maradtunk.
-Ma megint fotózás?-törte meg a némaságot.
-Nem. Ma szabadnapos vagyok.-suttogtam. Nem akarom hogy mindenki tudja, hisz inkább elmegyek valahova, mint hogy veszekedést hallgassak.
-Értem.-mosolyog rám. Egy apró mosolyt én is engedtem felé, majd bementünk a többiekhez. Yun ruhákat hajtogatott a többiek pedig Guitar Hero-zni kezdtek. Csendben beültem mögéjük az egyik fotelba, felhúztam a tappancsaimat és csak figyeltem.
-Csak nem megzavartam valamit?-ültem bele Sub ölébe, mivel a többi szék nincs előmelegítve.
-Dehogy is!-vakarta zavartan Lex a tarkóját.
-Ahha.-sandítottam rá.
-Na és hogy aludtál?-szorított meg Changsub.
-Azt hiszem jól.-mosolyogtam hátra, majd hogy rendes megszokott helyemre kerüljek, felültem a konyhapultra. Yun szemei köztem és Sub között cikáztak. A fiú pedig felkelt magának egy pohár üdítőért. A fejem egyik oldalán elnyúlt egy pohárért, a másikon egy szívószálért. Megakadtak a szemei az enyémekben és csak nézett. Hosszú percekig némaságba burkolózva pislogott s egyre közelebb hajolt. A szívem és az agyam egyik fele Ilhoon arcát dobálta, a másik pedig az okokat és az érveket kereste a csókra. A halk lélegzetünk perzselte a másik ajkát. Szája súrolta az enyémet, majd a tárgyakkal a kezében vissza ballagott a helyére. Lexa sokat sejtően sandázott ide-oda. Az agyam ködösen lebegett és azt is elfelejtettem fiú vagyok-e, vagy lány.
Csendesen másztam le s botorkáltam be a nappaliba. Ledőltem a kanapéra s bambultam. Zavart elmémmel nem tudtam mit kezdeni. Tudom hogy most azok ott ketten rólam társalognak, de erőm nincs arra hogy hallgatózzak. Elernyedt karjaim a kanapéról csüngtek.
-Szia baby.-mászott hátulról fölém Hoon és csókokkal kezdte bombázni a nyakamat. Ez a két bolond teljesen össze zavar!
-Jó reggelt.-fordultam meg alatta.
-Fordítva jobban tetszene ez a szituáció.-vigyorgott kajánul s megcsókolt. A lélegzetem is elakadt. A csóknak hamar vége lett, de kézen fogott és vissza húzott a konyhába. Automatikusan bele ültem Sub ölébe. Mondhatni ez nálam természetes, mindig valaki ölébe ülök, nem pedig az üres székre. Azoknak akik nem ismernek biztos furcsa, de nem nagyon tud érdekelni mit gondolnak. Hoon csúnyán nézett Changsubra mikor ő pedig átölelt. Azt hitte nem veszem észre, de azokat a szikrázó szemeket nehéz nem észrevenni.
-Eszel valamit?-állt fel Lex és kinyitotta a frigot.
-Műzlit kérek.-vigyorogtam rá. Mikor kicsi voltam is mindig ezt feleltem. Hangosan kuncogott.
-Mi lesz velem majd két gyerekkel.-sóhajtotta alig hallhatóan.
-Két gyerekkel?-vontam fel a fél szemöldököm. Nagyot nyelt, de nem válaszolt. Értetlenül pislogtam körbe, de senki nem felelt semmit.-Elmondaná valaki hogy mi folyik itt?!-háborodtam fel hangosan.
-Hallkabban mert a többiek alszanak!-fogta be a számat Sub.
-Engedd el!-förmedt rá Ilhoon.
-Mert ha nem, mi lesz?- feszült meg alattam Changsub.
-Hidd el nekem, nem akarod megtudni!-fenyegette meg Hoon.
-Nyugi már!-húztam le a számról Sub kezét és az ölembe fektettem. Magához szorított, gondolom hogy lenyugodjon. Hoon erősen fujtatott s ökölbe szorult a keze. Nagyon nagy önuralma van általában mind a két fiúnak. Nem tudom mi üthetett beléjük. Lexa lerakta elém a kis tálka müzlit. Kanalat a kezembe fogva pakolgattam egyik oldalából a másikba a tálban lévő cuccost.
-Egyél.-durmolta lágyan a lapockámba Changsub. Csak a fejemet megrázva válaszoltam. Hisz ha most megszólalnék észre vennék hogy a könnyeimmel küszködöm. Utálom ha veszekednek! Mind a kettőjüket szeretem és azt akarom hogy boldogok legyenek. Ne pedig ingerültek miattam. Peniel jött ki s ahogy rám és a fiúkra pillantott, egyből levágyta a helyzetet.
-Jobb reggelt.-nyomott az én és Yun homlokára egy puszit.
-Neked is.-válaszolta a nővérem. Én pedig csak egy bólintással reagáltam. Csend honolt a konyhán amíg befejeztük a reggelit. Mindenki bevonult a szobába vagy a nappaliba, csak én és Sik maradtunk.
-Ma megint fotózás?-törte meg a némaságot.
-Nem. Ma szabadnapos vagyok.-suttogtam. Nem akarom hogy mindenki tudja, hisz inkább elmegyek valahova, mint hogy veszekedést hallgassak.
-Értem.-mosolyog rám. Egy apró mosolyt én is engedtem felé, majd bementünk a többiekhez. Yun ruhákat hajtogatott a többiek pedig Guitar Hero-zni kezdtek. Csendben beültem mögéjük az egyik fotelba, felhúztam a tappancsaimat és csak figyeltem.
