Halálra untam magam ez alatt a pár nap alatt. Viszont Yeol nagyon ki volt akadva, hogy Ayu nem veszi a telefont. Amikor haza értünk, első dolgom az volt, hogy elmegyek az MBLAQ dormba. Persze fáradt vagyok, de már én is ideges vagyok.
-Szia Joon. - köszöntem a fiúnak.
-Szia Yun. - mosolygott, ekkor jelent meg a hangomra Jureumi.
-Szia picim. - vettem fel a macsekot. -Amúgy Ayut keresem. -Ayu nincs itthon. - lepődött meg. -Írt egy papírra, hogy nálatok lesz, de vigyázzunk a macsekra. - mondta.
-Ayumi nincs nálunk. Most értünk haza Hong Kongből. - mondtam.
-Az lehetetlen. - sápadt el.
-Changmin! - mondtuk egyszerre.
Fél óra múlva már az Infinite dormban voltunk.
-Ekkora hülye is csak Én lehetek, hogy nem vettem észre, hogy Ez nem Ayu írása. - fogta a fejét Joon.
-Ne hibáztasd magad. - mondtam neki, közben feltúrtam mindent, hogy a fekete hosszabb szárú cipőm megtaláljam. Félig kilógtam a szekrényből.
-Te meg mit keresel? - kérdezte GO.
-Már meg van. - rántottam ki a cipőt és rá néztem.
-Mire az neked? - kérdezte.
-Embert fogok vadászni. - néztem a fiúkra.
Egy fekete cica nadrágot vettem fel, egy fekete pólót, pulcsit. Mindenem fekete volt.
Elő vettem a vas dobozkám, amiben benne volt a pisztolyom. Rég nem volt a kezemben. A reptéren odaadtam egy légi kísérőnek ahogy kérték, én pedig nem ellenkeztem. Papírjaim is rendben voltak akkor, és pont ezzel problémázzak? Isten ments. Kimentem, és elvettem Dongwoo fél kesztyűjét.
-Ezt kölcsön veszem. - néztem rá. -Noona! Az egy pisztoly? - ijedt meg Jong.
-Egy kilenc milis. - megnéztem a golyókat, aztán hátra a nadrágomba raktam.
-Veled megyek. - állt elém Joon.
-Majd ha piros hó esik. - fogtam össze a hajam.
-De egyedül nem mehetsz. - mondta L.
-Sok mindent nem tudtok rólam fiúk. Viszont azt már most jobb ha az eszetekbe vésítek! Értetek, akár embert is ölök. És ez már nem az első esett rá. - néztem rájuk. Le voltak döbbenve. -Kérem Ayu mobilját. - nyújtottam a kezem. Yeol a kezembe adta. -Maradjatok itt. - léptem Sungjonghoz és egy csókot adtam az ajkaira. -Szeretlek titeket. - néztem Myungsoora, majd a többiekre. Sarkon fordultam, és irány Chaerin. Ő biztos tudja hová vitte Changmin Ayut. Másra nem tudok gondolni.
-Megyek már! - hallottam a csaj hangját mivel már öt perce verem az ajtaját. -Mi van? - nyitott ajtót álmosan. Megijedt a pisztoly láttán. Betoltam, és kibiztozítottam a fegyvert.
-És most szépen elmondod, hol van Changmin és hová vitte Ayumit, vagy szemrebbenés nélkül öllek meg.
Csicserget is szépen. Kapott tőlem három millió dollárt, csak azért, hogy eltűnjön örökre Yeol életéből.
Megtaláltam a raktárt. És mielőtt elindultam volna, Ayu mobiljáról küldtem egy SMS-t az enyémre. Így majd lesz alibim a zsaruk előtt.
Halkan akartam beosonni, de egy fa darabban hasra estem.
-Francba. - suttogtam. Kivágódott az ajtó, és Changmin jött ki rajta, én pedig fogtam a fa darabot és pofán vágtam, amitől kiterült. Berohantam.
-Ayu! - kerestem a szememmel és amikor megláttam a szívem szakadt meg. -Te jó Isten. - rogytam hozzá, és elkezdtem betakargatni. Lehúztam a szoknyáját, ráadtam a pulcsim. -Minden rendben lesz. Már itt vagyok. - öleltem volna meg, mire valaki elkapta a hajam és hátra rángatott.
-Tudtam! Mondtam Chaerinnek, hogy már rég meg kellett volna téged ölni. - pofozott fel. Gyomron rúgtam. Sajgot a fejem és az arcom is, éreztem, hogy folyik a vér a számból.
-Kár, hogy ilyen gyengék vagytok. Rin pár millió dollárért elárult, és lelépett. - mondtam neki.
-Leszarom amit az a ribanc csinál. - biztosította ki a pisztolyom amit el vett. -Végre Ayumi az enyém, Te pedig megdöglesz. - tartotta rám a fegyvert. A jó reflexemnek köszönve miután lőtt, elrugtam a kezét, így a falba lőtt. Felugrottam és behúztam neki egyet. Fogta a fegyvert és el is sütötte, mire vállon talált. Felnyögtem a fájdalom miatt és megtántorodtam, Ayu pedig felsíkitott. Összeszedtem a maradék erőm, kicsavartam a kezéből a pisztolyt és lelőttem. Majd összerogytam.
-Yun. - mondta kábán Ayu és odakuszott hozzám, és az ölébe vette a fejem.
-Ayu.. - fogtam meg a kezét. -Felhívom a zsarukat. De Te ne mondj semmit ha elájulnék. Én elintézem a dolgokat ha életben maradok, Te csak annyit mondj, hogy nem emlékszel, mert elkábított, de miután sikerült magadhoz térve írtál nekem. De ha meghalok, mondj él mindent. Jó? - fogtam meg a vállam szorító kezét.
-Jó. - szipogta.
Felhívtam a zsarukat, Ők pedig 10 perc múlva már kint voltak. Ayumi sírt amikor a mentősök ki vettek a karjaiból.
-Mond meg a fiúknak, hogy szeretem őket...
Ez volt az utolsó szavam. Még hallottam ahogy Ayu a nevem ordítja, aztán semmit se éreztem már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése