-Dongwoo ezt nem kéne.-mondta Soyun neki.
-Mit nem kéne?-kérdezett vissza Woo.
-Nyomulni a nőmre!-vágta a fejéhez Yeol. Nem láttam még ilyen idegesnek Yeolt, s mikor elkiabálta magát összerezzentem.
-Túl jó hozzád! És én...-kiabált vissza Woo.
-Sungyeol nyugi.-mondta Soyun mikor készült felállni Yeol. Olyan könnyedén megemelt hogy azt hittem felkenődök az asztalra.-Mackó,menjünk ki jó?
Bólintott egy aprót és kimentek. Miért volt ez? Nem értem! Lassan körbe pillantottam és mindenki rám nézett. Yeol idegesen átölelt hátulról, mire remegő hangon meg mertem nyekkenni.
-Utálom magam.-motyogtam és könny kezdett gyülekezni a szemeimben.
-Miért? Mi a baj?-simogatta meg a karom Hoya.
-Nem a te hibád Ayumi.-lágyult meg Yeol és a mellkasára vont.
-De az én hibám. Ha nem jelenek meg nem lett volna ez.-akartam felállni és Woo után menni de Yeol nem engedett.
-Ayumi!-mondta kis Seongyeol lágyan de határozottan a nevem-Nem a te hibád.-tagolta a szavakat.
-De nem hittem volna hogy még mindig...-akadt el a hangom.
-Még mindig?-kérdezte Sungjong.
-Soyun mi a baj?-kérdezte ijedten Hoya amire felkaptam a fejem.
-Elvesztettem a fogadást. Holnap kilenc után találkozunk a plázába, most haza megyek.-kapta fel a táskáját én pedig csak egy ijedt bólintásra jutottam.
-Mi is veled megyünk.-pattant fel Woohyun, Hoya és Sungjong. Majd kiviharzottak, akár egy tornádó. Az MBLAQ-s srácok már mint a kámfor eltűntek, így csak Sunggyu, Seongyeol és én maradtunk ott. Ja igen és Myungsoo tántorgott be ahogy a többiek elmentek.
-Mi a búbánat történt?-akadt ki Gyu.
-Azt hiszem kicsit rámásztam Yunra a parkolóban.-motyogta Soo.
-Mit csináltál te idióta??!-ugottam fel.
-Majd nem...-akadt el a szava mikor egy hatalmas pofonom csattant a képén.
-Te idióta, elvetemült, vadbarom!-kiabáltam vele mire Sunggyu és Yeol elkapták a derekam mert már éppen indultam hogy nekimegyek.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
-Egy gusztustalan gyökér vagy!-kiabáltam rá és ahogy kiszabadultam a fiúk karjai közül még egy pofon talált magának helyet az arcán.
-Sajnálom.
-Takarodj a szemem elől.-mondtam idegesen-Azonnal menjünk haza.
-Rendben.-fogta meg a kabátomat Yeol aki úgy meglepődött rajtam és a reakciómon hogy még Woo-t is elfelejtette. Kiviharzottam az utcára, s Gyun leintett egy taxit.
-Én ezzel a...-néztem végig undorral Myungsoo-n – Nem utazok együtt.
-Én megyek vele.-lökte be Sunggyu az autóba L-t majd beszállt mellé. Yeol leintett nekünk egy másik taxit, beültünk és odahúzott magához s próbált lenyugtatni. Ami meglepő módon sikerült is neki. Mire a házhoz értünk inkább már azon járt az eszem hogy Woo még mindig... Megráztam a fejemet, nem. Kizárt. Mi barátok vagyunk. A háznál kiszálltunk a taxiból és lassan felfelé sétáltunk a lépcsőn és ahogy Woo szobája előtt haladtunk el Yeol lábai földbe gyökereztek és újra kikelt magából.
-Nem elég hogy Ayumira rá akarsz mászni, de Soyunt is behálózod?-kiabált újra.
-Sungyeol ez...-kezdte Yun.
-Ez nem az aminek látszik? Hisz a nyakadba liheg!
-Yeol kérlek.-kezdtem el inkább a konyha felé húzni de túl erős és nehéz így nem bírok el vele.
-Félre érted öcsi...-mondta Yun és felállt hogy kettőjük között legyen.
-Akadj le Ayumiról!-kiabálta még mindig Seongyeol. Ahogy Yunra pillantottam láttam hogy itt valami baj lesz, ahogy esett hátra megpróbáltam utána nyúlni de nem értem el így Woo kapta el mikor összeesett.
-Soyun!-kiabáltam és odarongyoltam hozzá-Yeol hívd a mentőket.-löktem egyet rajta-Woo fektesd fel az ágyra.
-Rohanok.-tűnt el Seongyeol.
-Vigyázz.-toltam el mackót hogy fel tudjam emelni Yun lábait hogy vér kerüljön a fejébe.
-Ayu...-kezdte Woo.
-Hozol nekem egy vizes ruhát légyszi?-kérdeztem tőle kedvesen.
-Hozok.-bólintott és ő is eltűnt. Ahogy borogattuk a fejét Yun felébredt.
-M... Mi történt?-kérdezte még mindig kábán.
-Maradj így.-mondtam neki és megjöttek a mentősök. Betették az autóba én pedig hátra ültem mellé. Mikor a kórházba értünk felvitték egy szobába és elkezdték vizsgálni. Sungjong ült elől a mentőben és feljött velem, majd a folyosón vártunk.
-Mit értettél azon hogy "Nem hittem volna hogy még mindig..."-idézte a mondatomat.
-Tudod én...-kezdtem el.-Én már rég óta ismerem Woo-t. S miután megismertük egymást Woo-val nagyon jó barátságban lettünk. De ő az egyik találkozásunkkor elhívott randira.
-Tényleg?-lepődött meg a kis cicaszemű.
-Igen.-hajtottam le a fejem-De én mondtam neki hogy, számomra a barátságunk sokkal többet jelent annál hogy elrontsam. Főleg így.
-Elutasítottad.-mondta ki egy szóval.
-Igaz én is kicsit többet éreztem mint barátság, de nem akartam elveszíteni. S mikor összejöttem....-akadt el a hangom-Changminnal.-nyeltem egy nagyot-Utálta Woo. A féltékenysége néha kiakasztott, de megtanultam hogy a kis csipkelődései felett elsiklok. Így már észre sem veszem ha komolyan kéne vennem amit heccel.
-Értem.-hagyta annyiban Sungjong mikor megjöttek a többiek. Woo jött elől és végig a szemeimbe nézett, újra előbukkantak azok a kicsi érzések amiket éreztem iránta. Yeol megelőzte és odajött hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte lágyan.
-Igen.-mosolyogtam rá és hozzá bújtam. Nem akarok semmiről tudni, nem érdekel semmi. Szeretem Seongyeolt és ezen semmi sem változtat. Egy kis idő elmúltával még mindig vizsgálták Yunt mikor elmentem a másik folyosón lévő autómatához hogy hozzak magamnak valamit inni. Mikor megfordultam Woo állt előttem azokkal a sajnálkozó de még is édes szemeivel.-Jól vagy?-kérdeztem tőle.
-Nem mondhatnám.-mosolygott rám azzal a visszafogott mosolyával.
-Nem szabadott volna megjelennem.-hajtottam le a fejem.
-Ayu. Nem a te hibád.-emelte fel a fejem hogy rámnézhessen-Még mindig szeretlek.-mondta.
-Én nem úgy érzek irántad Dongwoo.-válaszoltam.
-Imádom rajtad, hogy még magadnak is próbálsz hazudni.-kuncogott egyet-Tudtad ha hazudsz, a szemed megcsillan?
-Woo.-sóhajtottam.
-Tudom hogy szereted Seongyeolt.-engedett el-De azt is tudom hogy engem úgyszintén. És hidd el. Én mindig küzdeni fogok érted.
-Ayumi.-hallottam Hoya hangját mire odakaptam a fejemet.
-Megyek.-szóltam vissza-Kérlek maci.-kérleltem. De visszaindultam a többiekhez.
-Hoztunk neked váltóruhát.
-Köszönöm.-vettem el a szatyrot és a kezébe nyomtam az üdítőmet. A mosdóban átvettem a jelmezt egy rövidnadrágra és Yeol pólójára. A nadrág gondolom Yun-é. Vissza vánszorogtam hozzájuk és leültem. Felhúztam a lábaimat majd a térdemre fektettem az államat. Seongyeol átkarolta a derekamat Woo pedig velem szembe ült le, s a változatosság kedvéjért engem lesett. Mikor efejezte az orvos a vizsgálatokat közölte hogy Soyun kimerült, a folytonos stresszhelyzet váltotta ki ezt belőle. Nem lesz már baja, de az éjszakát bent kell eltöltenie. Be is mehettünk hozzá de elaludt, így mi is haza indultunk. Myungsoo azt mondta bent marad vele, igaz nem tetszett az ötlet de más választásom nincs. Haza értünk, csináltam nekik enni, majd mindenki lefeküdt aludni. Yeol teljesen magához húzva ahogy letette a fejét elaludt, én egy kis emlékezés után követtem a példáját.
Másnap reggel nagyon korán felébredtem. Kimásztam Seongyeol karjai közül és kómásan, kócosan levánszorogtam a konyhába. Még senki nem volt sehol és az egész ház csendbe burkolózott. Csináltam a fiúknak reggelit és főztem magamnak egy kávét. A nagy bögre kíséretében beültem a nappaliba és figyeltem ahogy kint egyre világosodik minden.
-Te fent?-lepődött meg Dongwoo-és csináltál palacsintát?-lesett be a konyhába.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Akkor csináltál utoljára palacsintát nekem amikor...
-Amikor még otthon laktam és anyuék elmentek valahová. Te pedig átjöttél hogy ne unatkozzak.-fejeztem be helyette a mondatát.
-Úgy van.-ült le mellém.
-Hüm?-kínáltam meg a kávémból.
-Még mindig olyan rohadt sok cukorral iszod?-kortyolt bele-Kahh. Igen, még mindig annyival.
-Ezt sosem fogom kinőni.-kuncogtam.
-Az ilyen nem kinőtt dolgaidtól vagy te különleges.-mondta lágy hangon.
-Woo...-sóhajtottam.
-Jó reggelt.-hallottam az álmos Yeol hangját ahogy jön le a lépcsőn.
-Szia.-fordultam meg és feltérdeltem a kanapéra. Kómás fejjel és elaludt hajjal nyomott a számra egy puszit.
-Reggelt.-mondta fapofával Dongwoo és bement a konyhába reggelizni.
-Én még kiütöm.-morogta Yeol.
-Seongyeol, kérlek.-mondtam-Ő a barátom.
-Te lehet hogy csak barátként tekintesz rá, de ő rád nem.-morogta és még egy puszit nyomott a számra-Mi ez az illat?-szimatolt a levegőbe.
-Csináltam reggelit.-mosolyogtam rá félve.
-Egy főnyeremény vagy.-pislogott nagyokat és lekapott. A kanapéra estem ő pedig rám.
-Össze nyomsz, te bolond.-vinnyogtam nevetve.
-Ilyen kora reggel?-jött le szemdörzsölgetve Sunggyu-Legalább ne mindenki előtt.
Yeol nevetve lemászott rólam, én pedig pipacs vörös fejjel feküdtem. Mikor látta a párom hogy nem kelek fel, nevetve felhúzott és a konyha felé tolt. Mindenki el volt ájulva attól hogy én reggelit csináltam. Még nem fejezték be a reggelit mikor Myungsoo és Soyun jöttek be. Leültettem Yun-t hogy egyen egy kis palacsintát.
-Nem vagyok éhes.-motyogta.
-De enned kell.-mondtam-Amúgy sem sűrűn ehetsz abból amit csinálok.-kuncogtam.
-Rendben.-adta be a derekát-De csak egy kicsit.-mutatott az ujjával miliméter méretet. Juharsziruppal és tejszínhabbal tettem le elé, egy aprót belevágva evett egy kis falatot.
-Ez isteni.-tágultak ki a szemei.
-Örülök hogy ízlik.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm a reggelit.-állt fel Woo-Mennyei volt, mint mindig.-nyomott egy puszit az arcomra, mire Yeol mérgesen kezdett morogni.
-Szívesen.-mosolyogtam a legjobb macira akit ismerek. Seongyeol izzó szemekkel nézte Dongwoo-t és ahogy mellette álltam átölelte a a csípőmet.-És nektek hogy ízlik?-kérdeztem a többieket miközben simogattam Yeol haját. Ettől úgy éreztem hogy lassan megnyugszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése