A kórházban keltem. Fájt a vállam, zúgott a fejem... Minden kínom volt. De legalább élek.
-Jó reggelt Miss Park. - hallottam egy férfi hangot.
-Magának is. - pislogtam a pasira.
-Choi rendőr kapitány vagyok, én nyomozok az ügyben. Elmondaná mi történt? Ayumi kisasszony még alszik a sokk miatt. - ült le a pasi. -Először is. A fegyver amivel lelőtte Lee Changmint, az Öné?
-Igen. Minden papír megvan, és az ország is beengedte amikor megérkeztem. - ültem fel picit. Hiába volt befáslizva a karom, és volt kéz tartóban, fájt.
-Tehát legálisan van bent? - kérdezte.
-Igen. Még Amerikában vettem önvédelmi célból, mert megtámadtak egyszer amikor haza értem az iskolából, a lakás fel volt túrva. Ezért az ottani rendőrség ajánlotta fel. Három hétig vártam rá, hogy engedélyt kapjak. - mondtam higgadtan. Hisz ez volt az igazság.
-Milyen célból vitte magával a fegyvert? - kérdezte.
-Önvédelm célból. Ő vette el tőlem és lőtt rám. Először fejbe vertem, amitől eszméletlen lett pár percre, addig kioldoztam Ayumit, amikor feleszmélt, odajött pofon vágott, elvette a pisztolyt, megint pofon vágott, mire azt hittem leszakad a fejem, úgy estem, ekkor én támadtam rá, azzal a fa darabbal amivel fejbe vertem, a pisztoly kiesett a kezéből, én pedig valahogy úgy estem a következő pofon után, hogy a kezembe került a pisztoly, és amikor a bottal amivel Én vertem fejbe támadni akart, Én akkor sütöttem el a fegyvert. - hajtottam le a fejem. -Én nem akartam, reflex volt. - lett könnyes a szemem. -Szörnyű volt látni Ayumit úgy, kikötözve. - szipogtam. -Ha ezért lecsúknak, állok elébe, de legalább Ayumi él. - néztem fel.
-Hogy tudta meg, hogy elrabolták Ayumi kisasszonyt? - kérdezte.
-Kaptam tőle egy SMS-t. Ott a mobilom. Nyugodtan elolvashatja. - mutattam a készülékre. El is vette, és meg is nézte.
-Mit csinált, az után, hogy megkapta? - rakta le.
-Kicsit lesokkolt a dolog. Aztán nem hagyhattam annyiban a dolgot. Elindultam megkeresni Changmint, egy boltnál láttam meg, követtem. A többit már tudja. - néztem újra a pasira.
-Akkor ez teljesen önvédelem volt? - kérdezte.
-Én nem tudom. Maga a rendőr. - mondtam. -Én csak magam és Ayumit védtem.
-Rendben. Értesítem Önt, amint lesz fejlemény. - állt fel. Köszönés nélkül hagyott magamra.
-Soyun! - rontott be a kicsi maknaem, és azonnal megölelt.
-Kicsit fájdalmas ölelés. - nyögtem ki.
-Ó! Bocsánat, bocsánat! - engedett el.
-Semmi baj. - fújtattam.
-Úgy megijedtem. - mondta könnyes szemmel.
-Sajnálom. - fogtam meg az arcát. -Ayumi jól van? - kérdeztem.
-Igen. És Te? - csókolt bele a tenyerembe. Ekkor jöttek be a többiek.
-Soyun. - rohant hozzám Dongwoo.
-Csak a vállamra vigyáz! - szóltam rá. Valahogy úgy ölelt, hogy a vállamhoz nem ért. Annyira jó volt látni őket.
-Köszönöm. - suttogta Yeol amikor megölelt.
-Érted bármit. - adtam puszit az arcára.
-Szeretlek.
-Én is téged. - simiztem meg az arcát.
Még beszéltünk pár szót, aztán ment Dongwooval Ayumihoz.
-Jól vagy? - kérdezte Myungsoo.
-A fájdalmat leszámítva ja, jól. - fintorogtam. Sungjong, Hoya, Hyun és Leader elmentek hozni nekem ruhát, meg kaját.
-Féltem, hogy bajod esik, és többet nem látlak. - homlokát az enyémnek támasztotta.
-Esett is bajom. De élek. - sóhajtottam. Egy lágy csókot nyomot az ajkaimra. Viszonoztam.
-Gyorsan elmegyek a mosdóba. - állt fel, és bement a kis mosdóba. Ekkor láttam meg Ayut az üvegen keresztül. Először olyan üveges tekintete volt, aztán pedig mintha minden más lenne, tele lett fájdalommal. Sajnáltam, hisz olyan ember tette ezt vele, akit szerettet, és most az Én kezemen szárad a vére. Remélem nem fog megutálni ezért.
Visszajöttek a fiúk, megvizsgált a doki, és meg engedte, hogy egyek és felvegyem a saját ruhám.
Amint ettem és felöltöztem, persze segítséggel, mert a karom nem tudtam mozdítani a kötés miatt, de annak örülök, hogy nem bénult le a karom. Szerencsére átment az izmon a golyó.
Este a fiúk is elmentek, Én pedig aludni próbáltam, de nem nagyon ment. Éjfél felé bejött a nővér és adott nekem nyugtatót, és attól elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése