Na a pakolás meg volt. Két napig pakoltam, szinte el voltam veszve a rengeteg ruha közt. Hoya párszor ki is mentet a kupacok alól.
-Kész kín szenvedés nektek pakolni. Oszt a fele cuccot nem fogjátok fel venni. - morogtam az orrom alatt. Már a reptéren voltunk.
-Asszony! Ne járjon a szád! - szólt rám Woo.
-Olyan asszony ne járjon a szádat adok neked, hogy az ükunokád is érezni fogja! - vágtam hozzá a laptop táskám. Szerencsére nála volt a gép. Elég fájdalmas lett volna neki, Én meg jót nevettem volna rajta.
-Te szadomazó! - röhögött.
-Fogjon le valaki, mert kiütöm a divatból! - néztem a fiúkra.
-Nyugi. Csak jó a kedve. - mondta Myungsoo és a kezét a derekamra rakta, majd a hasamra csúsztatta, és egy cuppanós puszit adott az arcomra.
-Hát nekem nem. És ha megint beszól halálra csikizem. - néztem Dongwoora. Nagyon csikisek mind a heten. Én meg nem. Heh, ezt megszívták!
-Befogtam! - emelte meg a kezét védekezően.
-Jobb is. - morogtam.
Nem tudom miért van ilyen hangulat változásaim már két napja. -Sungjong, van csokid? Nem akarok ki menni cigizni. - kommandóztam magam hozzá.
-Persze. - mosolygott.
-Jaj de nagyon szeretlek! - öleltem meg.
-Én is téged. - adott egy puszit a nyakamra.
-Még egy ilyen, és elrabollak a mosdóba, és megerőszakolak. - suttogtam neki, mire kuncogva elengedett és ki vett egy csokit a táskájából.
-Tessék. - nyújtotta az édességet.
-Este meghálálom. - doromboltam neki.
-Alig várom. - mosolygott. Kuncogva mentem vissza Myungsoohoz és Yeolhoz. Befészkeltem magam közéjük, és kibontottam a csokit.
-Kapok én is? - kérdezte L.
-Me'? Rokonok vagyunk? - kaptam be egy kockát.
-Nem. - nevetett. -De megkívántam. - vigyorgott. Megforgattam a szemem, láttam Én mit kívánt meg. Történetesen engem. Remek. Na de abból nem kap.
-Tessék. - adtam neki két kockát.
-Köszi. - vette el.
Most így belegondolva, kicsit fura nekem a két fiú. Sungjong és Myungsoo. Amióta a konyhában Myungsoo rám mászott, mind a ketten túl jóban vannak. És ezt tegnap vettem észre. Ha Jong szól, vagy ér hozzám, Soo nem kezd el pofát vágni, mint eddig, vagy hagy minket ott. Egyszerűen úgy csinál mintha nem látná. És pont ezt csinálja Jong is. És ez nem tetszik. Vagy terveznek valamit, vagy... vagy nem tudom.
A gépen Woohyunnal ülök. Végre egy normális ember. Persze mértékkel, de Ő is az. Párnának használtam a vállát. Igaz, hogy az ilyen utazásokon Dongwoo az igazi párna, de Ő most öcsémmel ül.
Befaltam az utolsó csokit, bedúgtam a fülesem, fejem Hyun vállán, és már aludtam is zenét hallgatva. Kifáradtam a sok pakolásban, meg mielőtt eljöttünk,rendet raktam, hogy ne akkor kezdjek neki ha visszaértünk. Amúgy, még mindig feleslegesnek érzem magam, nem tudom miért kell velük jönnöm. Jól meg lettem volna otthon Jureumival, meg Ayuval. Biztos jött volna hozzám.
Átaludtam az utat, majd a szállodához vezető utat, és még mindig álmos voltam. Egyedül voltam a szobában, a fiúk pedig párban ha jól tudom. Sungjong és Yeol hoztak be kaját nekem miután lepakoltam.
-Tegnap dél óta nem ettél. - mondta Yeol.
-Nem vagyok éhes. - ráztam meg a fejem.
-Csak egy kicsit. - mondta Jong. Yeol pedig egy kis adag rizst vett a pálcikára, és a szám elé rakta.
-A kedvemért. - mondta Yeol.
-Jó. - motyogtam és bekaptam a falatot.
-Sungjong figyelj rá, hogy mindet megegye. Megyek felhívom Ayut. - állt fel és a kezembe adta a tálcát.
-Puszilom Ayut. - mondtam. Yeol, bólintott, és kiment.
-Mostanában nagyon keveset eszel. - ült le Sungjong.
-Mert nem vagyok éhes. - piszkáltam a húst.
-Pedig enni kell. - vette el a másik pár pálcikát, és ettetni kezdet.
-Neked könyű, Te mindig eszel. - mondtam tele szájjal.
-Mert mindig éhes vagyok. - mosolygott.
Végül ketten ettük meg az ételt, aztán meg kulcsra zártam az ajtót, és kiraktam a ne zavarjanak táblát. -Na, hogy háláljam meg a csokit? - másztam fölé.
-Van pár ötletem. De lepj meg. - mondta.
-Amúgy.. - csókoltam a nyakába -Mit terveztek Myungsooval? - kérdeztem
-Semmit. - mondta.
-Látom, hogy valami nincs rendben. Túlságosan...
-Csak beszéltem vele. És mondtam neki, hogy nem engedlek el, mire jött azzal, hogy akkor osztozunk rajtad, mert nem akar fájdalmat neked. -És Te pedig elfogadtad? - egyenesedtem ki.
-Igen. - könyökölt föl. Rá néztem. -Ne nézz így. - csókolt meg.
-De ez olyan mintha egy kihasználnátok. - toltam el.
-Nem. Mind a ketten szeretünk, de nem engedünk, és így inkább elviseljük a másikat. - mondta.
-Rendben, Ti tudjátok. - csókoltam meg. -Akkor, most egy kis meditálás jöhet. - kezdtem kigombolni az ingét, és csókoltam meg.
Mozgalmas este lesz, már érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése