Fene gondolta volna, hogy elájulok. Pedig semmi bajom nem volt. A doki megvizsgálgatott, vért vettek, meg mit tudom Én miket csináltak, nagyon kába voltam. Vagy háromszor el is dőltem, csak visszaültettek.
Aztán hagytak aludni. Szinte arra se emlékszem, hogy mivel hoztak be.
Az éjjel közepe felé keltem. Szomjas lettem, meg a mosdóba is menni kellett. Pislogtam párat, aztán észre vettem Myungsoo-t mellettem, ahogy nagyban nyomkodja a mobilját. Játszott. Hülye gyerek.
-Óh, felkeltél? - rakta le a mellettem lévő polcra a mobilt. Nem volt nagy fény, de láttam, és Ő is engem. -Szeretnél valamit? - állt fel. Bólintottam, és a mosdóra mutattam. Szédelegve másztam ki az ágyból, és belekapaszkodva céloztuk meg a mosdót. Miután meggyőződött arról, hogy nem fejelem le a budit, kiment. Dolgom végeztével, megmostam a kezem, az arcom, és egy kicsit a nyakam. Sokkal jobban lettem. Ekkor vettem észre, hogy másik póló van rajtam, és egy melegítő nadrág. Mérges lettem.
-Te öltöztettél át? - vágtam ki az ajtót. Szegény Myungsoo kezéből kiesett a kis flakon víz.
-Mi? - pislogott rám.
-Te vetted le rólam a pizsim? - kérdeztem újra.
-Nem. Dongwoo adta be amikor megjöttünk, a nővér adta rád, mivel minket nem engedtek be még akkor. - pislogott tovább. Felsóhajtottam.
-Rendben. - bólintottam.
-Miért? - kérdezte.
-Mit miért? - lassan csoszogtam vissza az ágyhoz.
-Miért támadtál rám? Mit rejtegetsz? - kérdezte.
-Semmi közöd hozzá L! - néztem rá. Elém lépett, fogta a póló szélét, és felemelte.
-Ezért? - húzta végig az egyik hegen az ujját. -Mik ezek? - vette el a kezét, és hagyta, hogy lefeküdjek.
-Hegek. - takaróztam be. Majd elvettem a vizet amit időközben felvett.
-De kilenc egymás mellett? - ült le.
-Most azt várod, hogy lelkizni fogok neked? - néztem rá miután ittam. -Felejtsd el Myungsoo! Te lennél az utolsó, akit beavatnék. - mondtam neki. Leraktam a flakont, oldalra fordultam, és becsuktam a szemeim. Jó volt a csend. Éreztem, ahogy mellém fekszik, arcát a lapockáim közzé furta, kezét a derekamra rakta, majd a hasamra csúsztatta. Fejét kicsit megemelte, a nyakamba csókolt. Aztán visszarakta a fejét a lapockáim közzé. Így aludtunk el.
Reggel a doki haza engedett, otthon pedig Ayumi fogadott, palacsintával, ami Isteni volt. De nem tudtam sokat enni, inkább aludni. Megköszöntem a reggelit, és bementem a szobába, hasra vágtam magam és már aludtam is.
Valamikor délután keltem, a fele banda aludt, Ayumi pedig már nem volt itt. Kicsit rendet raktam, aztán írtam Ayunak, egy üzit, hogy elnapoljuk a fogadást, holnaputánra.
Visszaheveredtem a paplanom alá, aztán elszunyókáltam, majd éreztem, hogy valaki bebújt mellém. Sungjong volt.
-Nem tudsz aludni? - fordultam felé.
-Nem. - motyogta.
-Miért? - kezdtem simogatni az arcát.
-Aggódtam érted - motyogta.
-Rossz pénz nem vész el Cica. - mosolyogva adtam a homlokára egy puszit.
-Cica? - nézet rám.
-A szemeid miatt. - simogattam meg az arcát. Elmosolyodott, Én pedig csak egy picit mozdultam felé, azonnal az ajkaimon volt. Mostanában túl sokat vannak a számban. Ami kezd kicsit kusza lenni. Persze mind két fiút szeretem, de... Igen, ott az a bizonyos DE! De Myungsoo megbántott, míg Sungjong egyszer se.
Dilemma, nagyon nagy dilemma.
Szív és ész harca.
Miért ilyen bonyolult minden? Miért nem lehet minden szép és jó? Túl sok a miért. Túl sok kérdés. És nincsenek válaszok.
Sungjong... olyan tiszta, ártatlan, és aranyos. És nem utolsó sorban édesek az ajkai, puha a bőre, szinte selyem puhaságu.
Illata pedig elkábít.
-Hmm... - hümmögtem az ajkaiba. -Csokit ettél. - mosolyogtam rá.
-Tudod, hogy csoki mániás vagyok. - kuncogott.
-Ühüm. - bólintottam. Cirógatni kezdtem a nyakát, ajkaimmal simitottam végig a az ajkain, picit bele is haraptam, amitől felnyöszörgött, majd a nyakát vettem célba, vállát, mellkasát, mivel fekete atléta volt rajta könnyű dolgom volt.
-Soyun... - suttogta a nevem amikor a hasához értem, fel toltam a póló alját, és jobb kezemmel a kemény részére simitottam. -Istenem.. - sóhajtott fel elfolytottan. Elmosolyodtam, és beleharaptam a csípőjébe picit. Amitől pedig felnyögött.
-Hangos vagy Cica. - kuncogtam.
-Bocsánat. - nézet rám.
-Szeretnéd? - toltam fel magam, egész az arcához, de a kezem a nadrágjába vezettem, megremegett.
-Én... nem tudom... - mondta elakadt lélegzettel.
-Akkor nem. - kuncogtam, megcsókoltam, közben pedig lent is foglalkoztam vele. De csak lassan, és lágy érintésekkel.
-Yun.. - pihegett -Én... - kezdte, de ahogy a nyakára csókoltam, megremegett, és elment. Háta ívbe feszült, ajkaiba harapott, arca piros lett, szemeit összeszoritotta, sietve szedte az orrán a levegőt.
-Szádon vegyél levegőt Cica. - súgtam a fülébe. Megéreztem a nyakamon a meleg leheletét. -Ez az. - néztem rá. Lassan kinyitotta a szemeit, amik úgy csillogtak mint a gyémánt. Persze még pihegett. Kivettem a kezem, oldalról elvettem egy papír zsepit, megtöröltem a kezem. -Menj, vedd át a nadrágod és az alsót. - mosolyogtam rá. Bólintott, adtam egy puszit az arcára, és felálltam. Én mentem kezét mosni, meg vizet inni, Ő pedig elcsoszogott alsót váltani. Néztem valami nasit, de nem volt, pedig éhes lettem.
-Van csokim. Kérsz? - éreztem meg két kart a derekamon. Sungjong a nyakamba szuszogott.
-Aha. Éhes vagyok, és úgy látom Dongwoo felfalta a hűtőt tartalmát. - fordultam meg a karjaiban. -Ah, de kicsi vagyok. - pislogtam a mellkasára.
-De így vagy jól Noona. - hajolt le, és megcsókolt.
-Hmm... ezt megtudnám szokni. - mondtam a csók után. -De most ide azzal a csokival mert téged foglak fel falni. - vigyorogtam rá.
-Benne vagyok. - vigyorgott vissza.
-Juj, de rossz lettél. - kuncogtam.
-Gyere, menjünk aludni. - mondta és le vette a polcról a csokit. A szobámban elmajszolgattuk a csokit, közben dumáltunk kicsit. Majd bealudtunk.
Reggel hamar keltem, csináltam reggelit.
-De jó erre kelni. - hallottam Dongwoo álmos hangját.
-Jó reggelt Mackó! - mosolyogtam rá.
-Neked is. - kaptam egy homlok puszit és Ő is leült enni.
-Sungjong! Felkelni! - kiabáltam.
-Fent vagyok! - jött a válasz.
-Akkor hol a reggeli puszim? - háborodtam fel.
-Itt. - jelent meg. Hatalmas vigyor volt az arcán.
-Egyem azt a perverz fejed Te fiú. - nevettem el magam.
-Volt kitől tanulni. - jött oda hozzám, és adott egy puszit az arcomra. Majd a karjaiba vont.
-Jó reggelt. - dorombolta.
-Hohó! Álljon meg a nászmenet! - szólalt meg Sungyeol.
Rájuk néztük. Olyan fejük volt, mintha UFO szállt volna le itt.
-Ti együtt vagytok? - kérdezte meg Sunggyu.
-Nem. - mondta Sungjong. Azt hittem azt fogja mondani igen, de örülök, hogy nem tette. Még korai lenne. Sungjong adott egy puszit a homlokomra, és Ő is leült enni. Tovább minden ment a maga kerékvágásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése