Man in Love~ (Infinite) Ayumi 18.Fejezet~

Soyun pár falat után már nem kérte a palacsintát így Yeol nagy örömmel befalta.
-Szerintem én megyek.-szólaltam meg miután elmosogattam hogy ne kelljen Yunnak.
-Már is?-tágultak ki Seongyeol pupillái.
-Tudod drágám én nem itt lakom.-kuncogtam és átkaroltam a nyakát.
-Pedig igazán ide költözhetnél.-biggyesztette le az ajkait.
-Sajnálom.-húztam el a számat-Annak is örülhetek hogy a cég nem küldött el egy külön dormba és maradhatok a bátyámékkal.
-Nem tettek volna ilyet.-szűkítette össze a szemeit.
-Még várd ki a végét. Bármi megeshet.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Hívok neked taxit.-csókolt meg érzékien, a csípőm köré fonta jobb karját, bal kezével pedig az arcomat simogatta.
-Ne csináld ezt, mert nem bírok elmenni.-lettem kába a csókjától.
-Segítsek?-kuncogott.
-Perverz.-nevettem el magam.
-Csak amennyire kell.-kacsintott és felment a mobiljáért az emeletre. Miután kiment, mackó jött be helyette.
-Mész is haza Yuyu?-teljesen megfagyott az ereimben a vér.
-Y-Yuyu?-makogtam és megjelent Yeol.
-Igen.-pislogott Woo nagyokat-Ez az Ayumi becézve.
-Me-Mennem kell.-trappoltam el Dongwoo mellett-Holnap.-nyomtam egy puszit Yeol szájára majd kirohantam a házból. A taxim még nem volt itt így elindultam gyalog, igaz kicsit messze van, de legalább kitisztul a fejem. Mobilom után kotortam a táskámban és akkor vettem észre hogy Seungho írt SMS-t.

~Próbán leszünk, este érünk haza. Vigyázz magadra noona.
Puszi: Seungho♥~

-Csodálatos.-motyogtam majd újra a táska mélyére helyeztem a készüléket. Közel két óra kellett hogy hazaérjek. Leültem a kanapéra s eszembe jutott egy emlék.
~-Szeretlek.-suttogta a fülembe Changmin a tengerparti homokban.
-Ezért jöttünk el Hawaii-ra hogy elmond?-kuncogtam.
-Is-nyomott egy csókot ajkaimra ami olyan forró volt mint a déli nap alatt csillogó tengerparti homok-És azért hogy elmondjam, gyönyörű vagy bikiniben.-csókolta meg a hasamat.
-Minnie.
-Igen szerelmem?-kérdezte miközben jött egyre feljebb míg újra rátalált az ajkaimra.
-Szeretlek.-suttogtam az ajkaiba.
-Én jobban.-kuncogja el magát-Nem jössz be velem a vízbe?
-Szerintem inkább napozok.-tettem az arcomra a könyvemet. De egy váratlan pillanatban Changmin feldobott a vállára.-Changmin!-visítottam mire mindenki felém nézett.
-Mondjad baby.-nevetett mikor a vállán voltam.
-Tegyél le.-nevettem el magam.
-Jössz velem úszni.-nevetett.
-De én napozni akarok.-kezdtem el a hátsóját csapkodni.
-Napozás előtt felfrissülünk egy kicsit.-ért nála már bokáig a víz.
-Segíts légyszi.-kezdtem el könyörögni egy idegen srácnak.
-Ne pasizz asszony.-mondta nevetve mikor már derékig ért a víz és eldobott. Körülbelül öt percig bírom a víz alatt így leültem kicsit duzzogni a víz aljára. Három perc után ő is lebukott hozzám és riadtan kezdett keresni. Mikor meglátta hogy ott ülök és duzzogok mint egy ötéves a víz fenekén, átfonta a karjaival a csípőmet és felvitt.-A szívbajt hozod rám.
-Soha többet nem szólok hozzád.-nyújtottam rá a nyelvemet mint egy óvodás.
-Ne nyújtogasd a nyelved, mert leharapom.-fenyegetett.
-Akkor nyújtogatom amikor én akarom.-nyújtottam rá újra mire lekapott.~
-Jól vagy?-lépett be Dongwoo a szobámba, mert az emlékezés menete közben úgy látszik lezuhanyoztam és bejöttem a szobámba.
-Igen.-töröltem le egy kóbor könnycseppet ami kiszökött az emlék miatt, de ő nem hinném hogy észre vette mivel a hajamból szinte csöpög a víz.
-Figyelj, sajnálom.-mondta miközben leült mellém-Nem tudom hogy miért reagáltál arra a névre így, de sajnálom.
-Semmi baj.-erőltettem mosolyt az arcomra-Kérsz valami nasit?
-Ha filmezünk közben akkor igen.-mosolygott rám.
-Filmezzünk.-adtam meg magam és lementünk a konyhába valami édességért.
-Elmondod miért akadtál ki úgy?-kérdezte miközben a fagyasztóból halásztam ki két doboz fagyit.
-Changmin hívott így.-tettem le üveges tekintettel az asztalra a két dobozt.
-Jaaaj.-állt fel és ölelt meg-Sajnálom.-bújt el a hajamban. Erősen magamhoz szorítottam és úgy éreztem magam mint mikor először ölelt meg azóta a pofára esés óta.
-Túlteszem magam rajta.-motyogtam a mellkasába. Körülbelül öt percig álltunk ott így összeborulva mikor eszembe jutott hogy elolvadnak a fagyik.-Mit akarsz nézni?-bújtam ki a karjai alól.
-Nem tudom.-fogta meg a két dobozt és karolta át a derekamat.
-Megnézzük a Hopp-ot?
-Ha szeretnéd.-ült le én pedig megkerestem a listában. Körülbelül a film elkezdése után negyed órával elfogyott a fagyija így az ölembe fekve néha én adtam a szájába egy-egy kanállal.
-Vége.-mondtam miközben a dobozt fordítottam fejjel lefelé.
-Hát mivel az volt kiírva hogy The End. Minden bizonnyal.-röhögött Woo miközben felült.
-A fagyinak van vége.-dugtam az orra alá az üres műanyagot.
-Ja hogy annak is?-pislogott miközben forgatta.
-Most mit nézzünk?-döntöttem a vállára a fejemet.
-Amerikai pite.-mutat a TV-re-Most kezdődött el.
-Nekem jó.-kuncogtam.-Beteg ez a Stifler.-röhögtem el magam.
-De a Sörminátor sem piskóta.-röhögött Woo miközben kivette alólam a kezét és átkarolt.
-Idióta egy film.-vigyorogtam. A film menetele közben sokszor majd leestünk a kanapéról úgy nevettünk, de mikor Stiflert telibe vizelték ő pedig élvezte undorkodva inkább elbújtam mackó oldalába.-Gusztustalan.-nevettem.
-Ez a lényege a filmnek. Jáj a Kulagép.-dőlt meg úgy Dongwoo hogy elindult lefelé és mivel belém kapaszkodott így magával rántott.
-Te hülye állat.-nevettem bele a mellkasába.
-Meg tudnám ezt szokni.-mondta mosolyogva de érezhetően komolyan.
-Woo én...-nyomta oda az ujját a számhoz-Leharapom az ujjad ha itt tartod.
-Nem hiszek neked.-kuncogott mire beleharaptam az ujjába-Héé te kis pirannya.
-Én szóltam.-nevettem el magam ez a majom meg feldobott a kanapéra-Nem vagyok rongybaba.
-Amíg 20 kiló vagy vaságyastól, nekem az vagy.-került fölém és lefogta a kezeimet amikkel csapkodtam a vállát.
-Engedj el.-kezdtem mocorogni és színészien szenvedni nevetve, de nem eresztett el.
-Most úgy megcsókolnálak.-mondta miközben végig a szemeimbe nézett, én pedig lihegve pislogtam rá. Teljesen lefagytam tőle, lassan kezdett közeledni. Te jó isten mit csináljak? Az eszem Yeol nevét kiabálja és a szívem egyik része is, de a másik egy nagyon pici eldugott része pedig könyörög már ezért a csókért. Mindjárt megcsókol?! Mit mondjak? Mondjak egyáltalán valamit? Hála az égnek a telefonom elkezdett csörögni a dohányzóasztalon.
-Felveszed?-intett a fejével a telefon felé. Néma bólogatással jeleztem hogy igen szeretném. Egy mélyről jövő sóhajjal leszállt felőlem én pedig gyorsan felültem. Elkaptam a telefont és a kijelzőre pillantottam.
-Szia.-lett kissé fura a hangom.
-Mi a baj?-kérdezte Seongyeol a telefon túlsó végéről.
-Semmi, jól vagyok.-ráztam magam előtt a kezem mintha láthatná.
-Biztos?-kérdezte.
-Ki az?-kérdezte Dongwoo a háttérből szinte kiabálva.
-Ki volt az?-kérdezte Yeol a túlsó végen-Dongwoo?
-Seungho az?-kérdezte vigyorogva Woo. Most mit mondjak?
-Igen. Nem.-adtam választ.
-Most igen vagy nem?-kérdezte Yeol miközben éreztem a hangján hogy kicsit kezd ideges lenni.
-Neked igen.-nyeltem egy nagyot-Neki nem.
-Mit keres ott? Már otthon sem hagy békén?!-kiabált a telefonba mire összerezzentem-Azonnal ott vagyok.-tette le a kagylót.
-Csak nem Seongyeol volt az?-kérdezte hatalmas vigyorral a képén.
-Azonnal el kell tűnnöd.-néztem rá ijedt szemekkel.
-Már miért kellene?-vonta fel az egyik szemöldökét.
-Mert ide jön és ideges, Woo kérlek.-kezdett kissé hisztérikussá válni a hangom.
-Hát felőlem jöjjön.-nyúlt el kényelmesen a kanapén.
-Woo kérlek.-könyörögtem miközben próbáltam húzni a kezénél fogva hogy lelépjen.
-Majd elmegyek, de nem akkor amikor a kis királyfi csettint.
-Kérlek, bármelyik pillanatban itt lehet.-toporzékoltam miközben még mindig a kezét rángattam.
-Mondtam Cica.-húzott közelebb ahogy behajlította a kezét, tényleg híznom kell mert mindenki úgy rángat ahogy akar-Elmegyek ha kedvem van.
Hangos dörömbölés hallatszott a bejárati ajtón. Elengedtem Woo kezét és lassan az ajtó felé araszoltam. Résnyire kinyitottam az ajtót és kikukucskáltam.
-Sz-szia.-remegett a hangom mikor köszöntem az idegtől izzó szemű Yeolt.
-Hol van?-dühöngte miközben félretolt és miközben elment mellettem adott egy puszit. Annyira szeretem hogy elmaradhatatlan puszikat kapok. Na de most nem szabad elkamilláznom, mert két tesztoszterontól túlcsorduló pasi áll a nappalimban. Gyorsan besiettem és láttam ahogy Woo kapcsolgatja a TV-t.
-Üdv.-intett Yeolnak aki ettől csak még idegesebb lett.
-Mi a picsát keresel te itt?!-kiabálta le a fejét Seongyeol.
-Yeol kérlek.-fogtam meg a kezét.
-Én kérlek szépen, filmezek.-mutat a televízió felé.
-Szakadj le a csajomról!-üvölt.
-Na idefigyelj öcsi.-állt fel most már Dongwoo is idegesen-Te nekem nem szabod meg hol lehetek, most pedig állítsd le magad még mielőtt én állítalak le.
-Woo kérlek.-álltam közéjük.
-Takarodj Ayumi házából!-indult meg Yeol Woo felé.
-Yeol kérlek.-fogtam meg a mellkasát.
-Gyere és üss meg.-ütötte meg Dongwoo a mellkasát.
-Fiúk, légyszi.-fogtam meg mindkettőjük mellkasát hogy közéjük álljak.
-Ayumi, ezt hagyd ránk.-tett arrébb Woo.
-Ne érj hozzá!-támadt neki Yeol.
-Hagyjátok abba!-kiabáltam miközben könnyek csordultak végig az arcomon. Még pont időben jöttek meg Sanghyun-ék. Amíg bátyám, Seungho, Byunghee és Changsun szétszedték a két fiút, Cheolyong pedig próbált vigasztalni és kivitt a konyhába.
-Szakadj le a barátnőmről!-kiabálta Yeol Woonak a szoba egyik végéből a másikba.
-Túl jó hozzád!-kiabálta vissza Woo.
-Jól vagy?-csukta be az ajtót Mir és újra átölelt.
-Miért kell mindig rajtam veszekedniük?-néztem fel rá könnyes szemekkel. S majd újra a mellkasába fúrtam a fejemet.
-Hol van Ayumi?-hallottam a bátyám kérdését majd benyitott hozzánk.
-Jól vagy?-kérdezte és átbújtam az ő ölelésébe és bejöttek a többiek is.
-Utálom ha veszekednek.-sírtam még jobban.
-Ayumi.-szólalt meg Yeol és felém nyúlt.
-Sajnálom.-indult meg felém Woo.
-Hagyjatok békén.-kezdtem el igazán bőgni és felrohantam a szobámba. Az ajtómat erősen bevágtam magam mögött és az ágyra esve folytak a könnyek. Halk kopogás törte meg a sírásom hangját.
-Goyangi, bejöhetek?-kukucskált be Changsun, meg sem szólalva sírtam tovább.Behajtotta az ajtómat mire mindenki az ajtóm elé tömörült. Lefeküdt mellém és a hátamat simogatta. Karjaiba bújtam és ott bőgtem tele az ingét.
-Ayumi, én sajnálom.-hallottam Seongyeol hangját.
-Ch...-sziszegett Woo.
-Hagyjátok abba.-szólt rájuk Seungho-Elég fájdalomban és veszekedésben volt része, nem kell még ezt fokozni.
-Bocsánat.-hallottam szinkronban a két fiút. Nem tudom meddig sírhattam Changsun mellkasán de a hátunk mögül eltűntek a hangok, én pedig lassan elaludtam.