-Alexa!!-kiabáltam a nővérem nevét ahogy elcsapta az autó. Könnyes szemekkel törtem át a fiúk által okozott kordont és odarohantam hozzá. Ölembe húztam ernyedt testét és zokogva ölelgettem.-Hívjátok már a mentőket!!!-kiabáltam bőgve.
-Mi a...-akadt el Ilhoon és elkerekedtek a szemei. A nővérem liszteszsákként nyúlt el a karjaim között. A könnyek teljesen eláztatták a ruháját. A mentő megérkezett pár percen belül, engem pedig alig bírtak lefeszegetni róla. Changsub és Ilhoon téptek el tőle és fogtak vissza hogy tudjanak dolgozni a mentősök. Hoon nyakába borulva folytak patakokban a sós cseppek amíg taxival követtük a mentős autót. Amint megállt az autó berongyoltam és rohantam hátha meglátom valahol a nővéremet, de elveszett.
-Most hoztak be egy nőt! Merre vitték?-kérdeztem a recepciós hölgyet.
-A sürgősségibe vitték, a műtőbe.-bújt el egy akta mögé.
-Kössz a semmit!-vágtam a pultra és elrohantam amerre gondoltam hogy vannak a műtők. Megláttam a haját ahogy tolják be egy ajtón és utána rohantam-Alexa!-kiabáltam és elkapta egy ápolósrác a derekamat.
-Oda nem mehet be hölgyem!-mondta lágyan én pedig ahogy tudtam fészkelődtem.
-Akkor is bemegyek hozzá!-kiabáltam miközben sírtam.
-Sarah!-kiabálta el magát Eunkwang és el próbált venni az ápolótól.
-Takarodj a közelemből!-löktem el magamtól-Miattad volt az egész!-ömlöttek a sós cseppek.
-Sarah...-halt el a hangja.
-Francért nem tudsz vigyázni rá! Megígérted hogy vigyázol rá!!!-üvöltöttem. Hyunsik a vállaimat átkarolva vezetett oda a székekhez és az ölébe vont. Lelkemből egy kis darab tört ki ahogy láttam Lex-t az autó előtt. Mielőtt elütötte az autó szemei fájdalmat tükröztek. A szívem összeszorult és még jobban sírtam.
-Semmi baja nem lesz...-simogatta a hátamat Hachiko.
-Mi lesz velem nélküle?-fordultam felé kibőgött pillákkal és ő is elkezdett könnyezni.
-Veled marad...-ölelt meg és ő is elkezdett sírni.
-Nana.-szólított meg Sungjae. Nem törődve vele próbáltam elapasztani a könnyeimet mert már nagyon fájtak a szemeim.
-Ki kell mennem a levegőre!-szipogtam és otthagytam mindenkit. Egyedül akartam lenni! Ahogy végig haladtam a folyosókon mindenki engem bámult mint borjú az új kapura. Üres tekintettel vágtam át magam az embereken amíg valahová kilukadtam. Csak én lehetek ekkora szerencsétlen hogy eltévedek egy rohadt kórházban!! Szemeimet erősen behunyva, öklömet összeszorítva legszívesebben az idegtől sikoltanék akár egy őrült.
-Jól van kisasszony?-lépett oda mellém az az ápoló aki megfogott a műtő előtt.
-Nem!-vágtam rá és elindultam valamerre. Ahogy bolyongtam az ideg lassan felemésztett, míg újra ugyan ott a műtőknél kötöttem ki. Csendben leültem s felhúzott lábakkal azt kívántam bár csak velem történt volna mind ez. Ekkor lépett ki az orvos a szobából. Felpattantam, mint egy villám termettem előtte és a falnak kentem.-Hogy van a nővérem?
-Stabil állapotban van. A keze eltört és nagy valószínűséggel agyrázkódása van.
-Ez magának stabil?!-fakadtam ki.
-Sarah!-szólt rám Kate és átkarolta a derekamat-Be lehet hozzá menni?
-Igen, de még egy kicsit kába lesz!
-Köszönjük szépen!-hajolt meg Kate én pedig berongyoltam Alexa-hoz, s ahogy megláttam a nyakába ugrottam.
-Te ki vagy?-ült fel és bamba fejjel bámult rám.
-Te nem emlékszel rám?-bugyogtak ki a könnyek a szemeimből.
-Sajnálom de nem!-gondolkozott el fél pillanatra.
-Sarah vagyok! Tudod, Nana a kishúgod! Hát még mindig nem emlékszel?!-ekkor már ténylegesen újra bőgtem mint egy kislány.
-Sajnálom...-suttogta miközben elhúzta az ajkát. Nekem sem kellett több a földre rogyva zokogtam. Fel lettem ültetve egy székre és egész nap csak bámultam Soyunt. Fiúk többsége hazament és hazavitték Hachiko-t is aludni éjszakára. Én pedig miután Yun bealudt odakuporodtam mellé a székkel és a kezét szorongattam. Szerintem olyan egy óra könnyes bámulás után aludhattam be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése