Már zsong az agyam. De komolyan. Túl sok nekem ez a pszichológia. Lefejeltem az asztalt, és felnyögtem.
-Ez még nekem is fájt. Jól vagy? - kérdezte Onew.
-Persze. A legnagyobb rendben vagyok. - morogtam. -De még egy pszichoszomatikus rendellenes feljegyzést leírok, elpusztulok.
-Oké, Én leragadtam a pszicho és a matikus közt. - mondta Jonghyun.
-Ez fájt. - egyenesedtem ki.
-Filozófiai, tízes terem, kilenc harminc. - olvasta Onew a homlokomra ragadt cetliról.
-Úr Isten! Elkések! - kapkodtam. Csak Én lehetek ennyire hülye, hogy elfelejtem az első órám. Ma csak ez lesz. Szóval laza napom lesz.
Egyetemista vagyok. Utolsó éves a pszichológiai szakon. És, koromhoz képest, koleszban lakok. Jobban jöttem így ki. Szobatársam még nincs, és a legjobb, hogy koedukált. Így a halban, nyugodtan el lehetek a haverokkal. Szám szerint öt. Az Én Napocskám, Haru. Másod éves, szintén pszichológus szakos, így ismertem meg. Elkérte az Én első és másod éves jegyzeteim. Azóta jóban vagyunk. Úgy terveztem ma beszélek a dirivel, hogy rakja fel hozzám, úgy is mind a ketten egyedül vagyunk, mert erre a szakra kevesen jelentkeztek, így ketten lakótárs nélküliek vagyunk. Akkor ott van Jonghyun, Onew, Minho és Kibum. Meg a nagy okos Minho, aki öt másodperc alatt leépítést tesz az agyamban, ha beszélni kezdi a hülye dolgait. Jonghyun tesi tanári akar lenni, Onew biosz. Kibum pedig történelem tanár. Minho pedig orvosin van. Igaz, hogy csak Minho és Kibum lakik velünk egy helyen, de a másik két dinka nem messze tőlünk, egy albérletben.
Még időben vágtam le magam a helyemre, aztán pár pillanat múlva megjelent a tanár.
Két kilencven perces órát ültem végig. Már fájt a hátam, és a mancsom az írás miatt, de körmölni kellett, mert hamarosan vizsga, és ebből az anyagból is lesz kérdés. A 10 perces útból, ami a koliig tart, 25 lett. Vonszoltam magam.
Kinyitottam az ajtóm, és igen csak meglepett, hogy á másik ágy foglalt és nem Haru az, de még csak nem is csaj!!!
Pánikrohamom lett két másodpercre. A fiú, rám emelt tekintetét, és egy fintorral nyugtázta: megjött a szobatárs.
Azt hittem megfejelem, mint hülye gyerek a kalapos gombát. De inkább bementem, lepakoltam és...
-Soyun Park. - nyújtottam a mancsom.
-Lee Taemin. - mondta, fel se nézve a könyvből. Ekkora alakot! Illő lenne bemutatkoznia rendesen! Visszahúztam a kezem, és inkább rá hagytam a dolgot. Megcéloztam a fürdőt, ahol az egyik polc ami eddig üres volt, most tele volt. Úgy látom, az a tipikus cica fiú. Félre értés ne essék.. pont az ilyen kaliberű pasik jönnek be, de ez a majom túl flegma hozzám. Na nem mintha ennyi egoista lennék, csak na...
Lemostam magamról a nem létező koszt, aztán melegítőbe és egy atlétába bújva, elhasaltam az ágyon. Bealudtam. Egész héten alig aludtam, és a mai nap ezzel telt. Délután arra keltem, hogy rezeg a mobilom.
-Na csipogj vagy hagyj aludni. - mondtam a hajam alól.
-Nem twitter vagyok, és szed ki a hajad az arcodból. - mondta Haru.
-Egyetlen gyöngyszemem! Ne idegelj fel. - szusszantottam.
-Beszéltél a dirivel? - kérdezte.
-Már kaptam egy cica fiút. Szóval ez bukta. - sóhajtottam.
-Francba. - morgott.
-Hát igen. Amúgy meg van a filozófiai füzetem még? Meg a többi? Ismételnem kell. - mondtam.
-Persze. Később felviszem. Jó légy. - rakta le.
Felsóhajtottam és a hátamra fordultam.
-Nem vagyok cica fiú. - mondta Taemin az arcomba mászva. És ne hidd, hogy Önszántamból lettem a szobatársad. De jobb hely nem volt.
-Ki másznál a személyes teremből? - vágtam rá. Kiegyenesedett. -Köszöntem. - ültem föl. Ha ilyen, akkor nem leszünk jóban, az már fix.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése