-Hallasz? - piszkáltam meg a mikrofont a nyakláncomon.
-Ha így kapargatod tovább, akkor megsüketülök! - szólt rám.
-De most komolyan... Olyan mintha épp bevezetésen lennék! Tiszta fasza, hogy tombol bennem az adrenalin! - röhögtem.
-Kitépem egyszer a nyelved! - fenyegetett.
-Bocsi anyuci. - fintorogtam.
-Itt a kiscsaj is! Most jelentkezett be. - hallottam újra Yuki hangját.
-Fene a fajtáját. - morogtam.
Eddig embereket öltem, most meg védem az egyiket. Kicsit irónikus a dolog, de jót tesz a változás. Kiléptem a szobából, mire egy szőke buksi majd fellapitott az ajtóra.
-Téged ismerlek! Miért követsz minket? - kérdezte.
-Yu, szőke haj, kicsit vékony, hülye gyerek. Ő ki? - kérdeztem japánul.
-Aron. - válaszolt.
-Nem értem mit beszélsz. És tudom, hogy beszélsz koreaiul! Te vagy a lány, aki Ren elé állt. - úgy igazi, vesébe látó nézése van. -És aztán? Amúgy meg nem követek senkit. - flegmáztam.
-Mond el mit akarsz! - mondta.
-Yu, kapcsold ki a kamerát egy pillanatra kérlek. - mondtam.
-Kihez beszélsz? - kérdezte Aron.
-Kész! - mondta Yuki. Fogtam és lecsaptam a gyereket, aztán becipeltem a szobába.
-Visszakapcsolhatod. - szóltam neki újra. Aront leültettem, és megkötöztem.
-Hol vagytok? Ugye nem fejelted le szegény gyereket? - kérdezte Yuki.
-Csak leütöttem. Amúgy meg. Mi az istent csináljak most vele? - ültem le vele szembe.
-Mittom Én!? Avasd be, hátha segít. Meg közelebb leszel a fiúkhoz. - mondta.
-Jó. - előre hajoltam, és felpofoztam szegény gyereket. Leraktam a kilenc millis pisztolyom az asztalra, ő pedig ébredezni kezdet.
-Áucs!. - nyögte. Megakarta fogni a fejét, de le van kötve.
-Na ide figyelj Te gyökér! Nem játszani jöttem ide, és főleg nem követlek titeket. - fogtam meg az arcát. -Egy idióta kiscsaj még a múltkor felfogadott, hogy lőjem le a Ti kis Ren gyereketeket. Mivel Idolt nem gyilkolászok, visszautasítottam, erre bedurvult. Amikor Ren elé álltam, megszúrt. És most jól figyelj! Ha lebuktatsz, felrobbantom a segged, egy kibaszott c24-es bombával! Világos? - mondtam.
-Durva vagy, és csúnyán beszélsz! - dorgált meg Yuki.
-Yuki, ne szólj be, mert nem kapsz több kávét! - szóltam rá.
-Szerintem Aron kiakadt. - kuncogott Yu a fülembe.
És tényleg! Akkora szemekkel nézett rám a gyerek, hogy félő volt, kiesik a szeme.
-Röviden és tömören! Bérgyilkos vagyok, és most az lett a dolgom, hogy megvédjem a Ti Renetek seggét, egy beteg saseng fantól, aki mellesleg tízenvalahány éves. Vetted? - engedtem el.
-Igen. Asszem!
-Helyes. Amúgy, Yuna a nevem. És Yuki a társam. - felnyítottam a gépet, Yuki meg is jelent, és mosolyogva intet.
-És mi a terved? - kérdezte Aron.
Kioldoztam.
-Az még nincs. Sose terv után megyek. - elraktam a függöny kötelet, mert azt kaptam le.
-Hmm...
-Lehetnél a barátja. Így a fiúk közelében lehetnél. - mondta Yuki, egy pillanatra eltűnt, aztán újra megjelent.
-Köszönöm, hogy nem azt mondtad, hogy nem a barátnője. - vigyorogtam rá.
-Your welcome. - vigyorgott vissza.
-Pedig az jobb lenne. Az hihetőbb lenne. - mondta Aron.
-Megfejeljelek, vagy összeessel magadtól? - néztem rá.
-Most miért? Ha azt mondom haverok vagyunk, kérdezgetni fognak, és fura lesz, hogy mit keresel itt. De, ha a csajom lennél, akkor így érthető lenne, hogy utánam jöttél. - mondta Aron.
-Yukiiii! - nyüszítettem.
-Nem szólok bele. - nézett egy másik gépre.
-Gonosz vagy. - mondtam gyerekes hangon.
-Ti együtt vagytok? - mutatott ránk Aron.
-Igen! Nem. - Én mondtam igent, Yuki nemet.
-Nem. Nem vagyunk együtt, mind a ketten pasi párti vagyunk. - mondta Yuki.
-Áruló! - morogtam.
-Én is téged. Na, menjetek, nekem dolgom van. Visszakapcsolom a fülest. - ki is kapcsolta a kamerát.
-Menjünk. A fiúk már biztos aggódnak. - indult ki Aron.
-Várj, át öltözök. - mentem a szobába. Egy cica nadrágot vettem fel, meg egy inget, hozzá egy magas sarkú hajam felfogtam, és eldugtam két pisztolyom is.
-Rakd le a stukikat! - szólt rám Yuki.
-Yuki...
-Tedd le szépen a stukikat. Most! - mondta.
-Jó! - fogtam a két fegyvert, és kimentem. Elraktam őket, meg a többi dolgokat, mert véletlen jöhet egy takarítás, oszt mehetek amerre látok.
-Mire neked ennyi fegyver? - kérdezte.
-Csak mert. - néztem pár pillalatig a kilenc millisem, végül fogtam, és elraktam. Biztos ami biztos alapon.
-Nem zavar a pisztoly? - kérdezte Aron.
-Yuna! Teszed azt le? - szólt rám Yuki megint.
-A gépen azon rinyáltál, hogy meztelen vagy a sok kütyük nélkül, akkor legalább egy pisztolyt had vigyek. - nyafogtam. -Akkor vigyed. - sóhajtott.
-Kösz. - vigyorogva néztem a fiúra. -Kész vagyok. - indultam ki. Három szoba van köztünk. -Nincs tapi, csók, és a többi dolog. Max megfoghatod a kezem. - álltam meg az ajtó előtt.
-Rendben. - vigyorgott. Már most szarul kezdődik a dolog. Megfogta a kezem, és bevezetett. -Srácok! Ő a barátnőm, Yuna. - állt meg az öt fiú előtt. Olyan fejjel néztek, mintha hat fejem lenne.
-Sziasztok. - intettem, és kicsit közelebb mentem Aronhoz.
-Hogy hogy utána jöttél? - kérdezte Jr. Aron beadott nekik egy jó kis mesét.
-Itt volt dolgom, Én már hamarabb érkeztem, Aron mondta, hogy jössztök, gondoltam megvárom. - mosolyogtam. Már fáj az arcom.
-És milyen jól tetted. - Aron az arcomra adott egy puszit, aztán a vállamra. Azt hittem lefejelem.
-Lassan aludni kell menni. Holnap fellépés. - mondta Baekho.
-Nekem is mennem kell. - álltam fel.
-Kikisérlek. - pattant Aron. Az ajtónál álltunk meg, Én, mint egy cuki szerelmes kiscsaj, a pólója szélét piszkálva néztem a mellkasát.
-Még egyszer hozzám érsz, kitekerem a nyakad. - mondtam halkan.
-Pedig a fiúk néznek. - mondta, és közel hajolt.
-Gyors, és fájdalom mentes lesz a halálod ha közelebb jössz. - néztem a szemeibe.
-Csak egy gyors puszi. Amúgy kéne a számod. - mosolygott. Kivettem egy kártyát a zsebemből, és a zsebébe raktam. Adott egy puszit az ajkaimra, mire majdnem neki ugrottam a nyakának. -Jó éjt. - mosolygott.
-Neked is. Szólj azonnal ha valami van. - kinyitottam az ajtót, és otthagytam. Mérges voltam rá. Na mindegy, holnap szét kapom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése