Nem lehet igaz. Komolyan, egy Idolt kell kinyírnom? Leraktam a puskát, aztán kocsiba ültem. Fene se fog egy Idolt kinyírni. Haza pakoltam magam, és idegesen vágtam ki az ajtót. Yuki ült a gép előtt, mint mindig.
-Tudj meg mindent erről a valakiről aki felbérelt. - csaptam egy cetlit az asztalra.
-Neked is szia, kedves társam. Gondolom, valami nem jól sikerült, ha így dühöngsz. - mondta fel se nézve.
-Ne idegelj fel jobban. - mentem zuhanyozni.
Igen, az a munkán, hogy mást megölök, vagy balesetnek álcázom, de egy Idolt, már én biztos nem fogok lelőni. Nem tudom, milyen egy eszement ötlet lehetett, de hogy nem normális, az már biztos.
Miután sikeresen lecsutakoltam magamról a koszt, kimentem Yukihoz.
-Szar híreim vannak...- kezdte.
-Még pedig, mik azok? - kérdeztem.
-Ez egy 15 éves kis csaj. Neve Soora Min. Pszichológiai eset, szép kis kartont találtam róla, és nem éppen normális. Rögeszmés, és most, ez a Ren nevű ipse, az akit kiszemelt magának. Nem épp jó szándékkal. - mondta. Lefagytam. Egy ilyen kis csitrinek, honnan vannak ilyen kapcsolatai, amin keresztül el tudott érni? -Elmélet kérdésedre válaszolva, fogalmam nincs, de az igen, hogy úgy látszik, egy Saseng fannal van dolgod. És nem épp azzal, aki egy idő után feladja, mint a többi. Ez ki akarja iktatni ezt a Ren ipsét. - rám nézet.
-Akkor most nekem kell megvédenem a seggét attól, hogy az a kis taknyos gyerek, ki ne nyírja? - pislogtam.
-Te tudod, de nem lenne valami jó ötlet, ha kimúlna. - fordult újra a gépe elé.
-Ergó, védjem meg egy pszichopata, csitritől? - kérdeztem. Naná, hogy egy váll rántás volt a válasza. Remek. kezembe adott egy mappát, amiben a kis csaj blogjának pár igen elvetemült ötletei voltak, kép róla, a világhálón mostanában leledzett oldalai, twitter, facebook, instagram, ilyesmik. Fogalmam nincs mik ezek, de a facebookot ismerem. Szóval, kocsiba pattantam, és irány az a szálloda, ahol az állítólagos Ren tartózkodott, a társaival. Mellettük lévő szobát kértem, vagyis kaptam, mert azt hazudtam, én vagyok az egyik fiú rokonja. Remélem nem bukok le.
Szokott lenni cucc nálam, és persze a gépem, mert anélkül, nem tudok kommunikálni Yukival.
-Minden rendben? - kérdezte a mikiben.
-Még igen. Eddig nyugi van. - sóhajtottam.
-Akkor szerintem egy darabig abban bízik, hogy majd Te elintézed a gyereket. Szerintem jobb ha tájékoztatod róla, hogy nem vállalod a munkát, akkor biztos lépni fog. - monda. kamerán keresztül láttam, hogy fel se néz, nagyban a billentyűzetet nyomkodja.
-Igaz. - bólintottam. Gyorsan írtam egy emailt, a kis csajnak, hogy nem vállalom, hát rá fél órára kaptam ám egy nem épp gyenge lebaszást. Nekem is pocsék pofám van, ami miatt rengeteget kapok Yukitól, de ennek a kis csajnak van ám bőr a képén, hogy így lehord. Figyelmeztettem, hogy nekem egy pillanat elég arra, hogy darabokban legyen, szóval ne csipogjon nekem. Azt válaszolta, akkor majd, Ő bevégzi a feladatot.
És bingó! Igaza volt Yukinak. Szerintem, már holnap lépni fog.
-Holnap haza jössz? - kérdezte.
-Nem hiszem. A kis csaj szerintem már holnap lépni fog. Innen pedig ezek, valami singre mennek. Figyelj, kellene a többi megjelenéseiknek a dátumaik, meg, hogy hová mikor jelentkeznek be. - mondtam, közben utánuk néztem.
-Mikorra? - kérdezte.
-Holnapra? Nem kéne már pihenned? Lapos lesz a segged a sok ülés miatt. - cukkoltam.
-Te csak ne féltsd az én seggem. - nevetett.
-Nem is féltem, de a leendő urad, nem fog neki örülni, ha lapos lesz a segged. - nyelvem rá nyújtottam.
-Yunaa! - vörös lett a feje.
-Igen szívem? - vigyorogtam.
Mindig így társalgunk. Voltaképpen, nélküle egy semmi lennék. Ő segít nekem a legtöbbet. Igaz, én végzem a piszkos munkát, de Ő a szemem. Ha információ kell, csak elég megmondanom miről, fél órán belül minden a kezemben lesz.
Én bealudtam, és gondolom, ez a zseni is elment, mert reggel kávét szürcsögve ordított a fülembe. Igen, rajtam maradt a fejhallgató és a miki.
-Anyád szekerét! - morogtam.
-Jó reggelt. - mondta.
-Aludtál? - néztem a kamerába.
-Igen anyuci! Ettem pizzát, aztán zuhany, és aludtam. - dobozt fel is emelte, és pizsi volt rajta. -Akkor e-mailben küldjem el a menetrendjüket? - nézett rám. Szemüvegét az orrára bigyesztette.
-Aha. Megyek reggelizni, aztán hívlak, amint helyzet van. - mondtam. Bólintott, és ki is lépett a beszélgetésből.
Félóra múlva már lent voltam, és két asztallal arrébb pedig ők. És három asztallal arrébb pedig a kis csaj. Jó az arcmemórián, ezért ismertem fel.
A fene se gondolta, hogy ilyen elvetemült.
Singen kint vártam, és amikor vége volt, megjelent a kis csaj is. Észrevétlenül bújtam a tömegbe, és amikor támadott volna, elé álltam.
-Tűnj el. - szóltam rá. Rám vigyorgott, és lenézett. És kisebb kés állt ki a hasamból. Páran felsíkítottak, amitől a fiúk visszafordultak.
-Rossz emberrel kezdet. - húzta ki belőlem a kést. Felnyögtem.
-Csak hiszed! - orron tenyereltem, mire megtántorodott, és hátra lépett.
-Nem neked szántam ezt a kurva kést hanem Rennek. - sziszegte.
-Takarodj innen. - lökött rajta egy lány aki mellettem állt.
Hátrálni kezdtem, a hasam fogva, aztán eltűntem. Szerintem a többi lány lerendezi a kis csajt. Zihálva ültem a kocsiba, és mentem a szállodába. Nem volt nagy vágás, de fájt. Szerintem a hasfalam se vágta át, csak kisebb mértékben.
Így nem fogok elvérezni.
-Ez a dög, megszúrt! - mondtam már rendbe szedtem magam, és az ágyon ültem, laptop a kezemben. Yuki szemei pedig valahol a golf és a tenisz labda méret közt volt.
-Oda megyek! - jelentette ki.
-Francokat! - szóltam rá. -Inkább intézd el, a repjegyet és a szálloda foglalásaim. Hamarosan haza megyek pakolni. - mondtam.
-Jó. - morogta.
Nem tudom, hogy miért viseli el a hülye fejem, de már három éve együtt dolgozok vele. Az utcán volt, pont a lakásom előtt a lépcsőn aludt, Én pedig nem vagyok túl rideg szívű, így felvittem, azóta pedig létesülni se tudok nélküle. Pár hónapig nem is szólalt meg, semmit se tudtam kiszedni belőle, aztán bekrepált a gépem, Ő pedig szét szedte, újra rakta, és tökéletesen ment. Akkor hallottam először beszélni, azt mondta, hogy egy hekker. Ez semmiség volt neki. Amúgy pedig csak egy morzsa miatt krepált be a gép. Pislogtam rá, mint borjú az új kapura. Még azon a héten megvettem neki a legmodernebb dolgokat amit felírt. Nagy kényszerből persze kiszedtem belőle, és ha bármire szükségem van, Ő megoldja. Igen, egy szívtelen bérgyilkosnő vagyok. És Yukina Namato a társam, a nevem pedig Yuna Moon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése