Fájt minden részem, de az jobban megijesztett, hogy fogalmam nincs arról ki vagyok, vagy, hogy mit keresek itt. A lány -aki elvileg a húgom-, az ágyra dőlve aludt.
-Jó reggelt. - jött be csendben a nővér. -Elkell vigyem CT-re. - mosolygott. Mellém tolta a széket, és leszedte a tasakot ami fel volt akasztva, és egy vékony cső vezette a kezembe a folyadékot.
-És vele mi lesz? - mutattam a lányra.
-Mindjárt szólok az egyik ápolónknak, hogy rakja fel az ágyra. Úgy is sok idő mire végeznek a vizsgálatokkal. - mosolygott kedvesen.
-Köszönöm. - lassan másztam ki az ágyból a nővér pedig segített.
Tényleg szólt az egyik férfi ápolónak, aki be is ment, mi pedig liftbe szálltunk, és fel mentünk két emeletett.
-Elmondaná mi történt velem? - néztem fel, De nem volt jó ötlet. Megsajdult a fejem.
-Elütötte egy kocsi. Agyrázkódása lett, és mint látja eltört a karja. És két bordája repedt meg. - mondta.
-Akkor azért fáj a fejem és az oldalam. Meg semmire se emlékszem. Magamra se. - mondtam szomorúan.
-Természetesen.
Egy halom vizsgálatott végeztek rajtam. Azt mondták Max két hónap és emlékezni fogok, ha feloszlik a rög az agyamban, ha pedig nem, akkor műteni fogják. Szobába visszaérve, már voltak bent. Sarah az ágyon ült, és a takarót piszkálta.
-Lex! - pattant le az ágyról, engem pedig visszafektettek.
-Annyira sajnálom. - egy barna hajú srác hajolt hozzám. Melegség töltött el, de mégis elhúzódtam. -Eunkwang vagyok. A barátod. - mondta könnyes szemmel.
-Haver barát, vagy úgy barát? - kérdeztem.
-Úgy. - bólintott.
-Jó az ízlésem akkor. - mosolyogtam rá. Szemei felragyogtak.
-De még milyen jó. - mondta.
-Én.. sajnálom, hogy nem emlékszem rátok... de a doki.. azt mondta, hogy van egy vér rög a fejemben, az agyam azon részén, ami az emlékért felelős... és azért nem emlékszem... se magamra, se rátok. - mondtam akadozva, takarót piszkálva. -Ettől eltekintve, nincs nagy bajom. Azt mondta, hogy nagyon nagy szerencsém volt. - sóhajtottam.
-Az biztos. Nem tudom mi lett volna velem ha elveszítelek. - mondta Sarah.
-Mesélsz nekem magadról? És róluk? Meg rólam? Csak, hogy képben legyek nagyjából. - kértem.
Nevetve fogtam a fejem. Kicsit sajgot, ahogy az oldalam is szúrt, de jó volt hallgatni Saraht.
Elmesélte, hogy itt dolgozom, mint Idol sminkes, aztán, hogy két nevem van. Soyun, mivel a fiúk ezt a nevet adták, a másik nevem Alexa. Alexandra. Eunkwang a párom, és pár hete vagyunk együtt. És szilveszterezni voltunk. Én persze nem ittam, pedig azt hittem, hogy amiatt volt a baleset, de arról mindenki hallgatott, hogy miért történt pontosan. Vagy hogyan. Nem tudom miért.
-Nem vagy éhes? - kérdezte Sarah, miután a fiúk elmentek. Kate maradt vele csak.
-Kicsit igen. Tudod.. tavaly ettem utoljára. - mosolyogtam rá. Felkuncogott.
-Akkor hozunk enni neked valamit. - állt fel.
-Köszönöm. - mosolyogtam rájuk. Egyedül maradtam.
Mi lesz ha semmire se fogok emlékezni, még műtét után se? Amiket elmeséltek a fiúk és Sarah, arról nem szívesen mondanék le. Hisz így hallgatva csodás emlékek. A telefonomat Eunkwang adta ide, azóta azt szorongatom. Kioldottam a billentyűzárt, és megkerestem a képeket. Rengeteg volt, főleg a fiúkról, aztán pár friss -dátum alapján-, rólam és Sarahról. Hátul mintha Szellem kastély lett volna. Aztán Eunkwang és Én, majd Sungjae és Peniel, Changsub és Minhyuk. Könnyes lett a szemem. Ezekre nem emlékezni?
-Itt a kaja. - mondta Kate ugrálva. -Baj van? - ijedt meg.
-Lex? - pakolt le elém mindent Sarah, s aggódva nézett rám.
-Fáj a fejem. - motyogtam.
-Egyél akkor kicsit, Én pedig szólok a nővérnek, hogy adjon be valamit. - rohant ki Sarah.
Megvártam amíg visszajön, és bekaptam pár falatot.
-Szerintem menjetek haza, neked se ártana át venni a ruhát. - mondtam Sarahnak.
-Igaz. - sóhajtott.
-Reggel bejösztök. - mosolyogtam rá.
-Jó pihenést. És egyél még. - mondta.
-Rendben. - bólintottam. A nővér megvizsgálta a vérnyomásom, aztán adott be gyógyszert, amitől álmos lettem. Még a lányok elköszöntek, Én pedig el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése