-Nem vagy álmos? - hallottam Eunkwang hangját.
-Nem. - ültem feljebb.
-Szeretnél valamit? - ült mellém, velem szemben volt.
-Mond el, hogy történt a baleset. - mondtam komolyan.
-Yun..
-Nem! Tudnom kell. - fogtam meg a kezét. -Kérlek. - kértem.
-Sungjae megcsókolt... Te pedig kirohantál. Jae utánad rohant, aztán Én is, mert láttam mindent. Számon kértelek, Sungjaeval összekaptam, Te pedig azt mondtad, hogy miattad nem fog szét menni a banda. És... azt mondtad, hogy vége... hátra léptél, ekkor jött a kocsi... - mondta mindezt könnyes szemmel.
-Szóval a saját hibám miatt van a sötétség az agyamban. - suttogtam magam elé meredve.
-Nem akarok nélküled lenni. - mondta Eunkwang.
-Erre nem tudok most válaszolni. Nem emlékszem mit éreztem, de azt igen, hogy üres vagyok. De, hogy miért, vagy ki miatt azt nem tudom. - ráztam meg a fejem. -Nehéz ez nekem. - mondtam.
-Elhiszem. Viszont, most már pihenj. - állt fel. Megfogtam a kezét.
-Csókolj meg. - kértem. -Tudnom kell milyen a csókod. Lehet ez hiányzik. - mondtam. Ha tudná, hogy mégis emlékszem, akkor nem maradna itt. De így legalább tudom, hogy velem. Van. Hiányzott az ajka, Ő maga is, de inkább nem mondom el nekik, hogy tegnap éjjel, majdnem minden emlékem visszatért.
Lágyan ért először az ajkamhoz, Én pedig úgy kaptam ajkai után mint egy éhező a szelet kenyér után. De nem volt már az a bizsergés mint rég, mégis szeretem. Persze van még pár homályos pont az emlékeim közt, a fontosabb dolgok azért meg vannak.
Zihálva szakadt el tőlem, és kíváncsian nézett rám.
-Igen! Határozottan ez az egyik dolog ami hiányzott. - motyogtam. Egyes érintés, nem tudtam kinek rakni odafent, de mostmár meg van. -Egyes dolgokhoz hiányzik az érzés, érintés, de már van egy fix pontom. - fogtam a fejem.
-Aludj. Nem akarom, hogy újra kórházban légy. - állt fel újra.
-Bejössz hozzám aludni? Kérlek. - néztem fel rá.
-Elrendezem a fiúkat, hogy hol aludjanak, aztán bejövök. - mosolygott.
Egyedül maradtam. Sajogni kezdet az oldalam, és a fejem. Már elmúlt a fájdalom csillapító hatása. Két szemet kivettem a csomagból, és vízzel lenyeltem. Szerintem elaludtam, mert amikor újra felkeltem, már pirkadt. Eunkwang mellettem feküdt, és egyenletesen szuszogott. Olyan aranyos volt. Mivel wc-re kellett mennem, nagy nehezen kikusztam az ágyból, és elmentem a fürdőbe.
Megmostam az arcom is utána, vizet is ittam, mert szomjas lettem. Pultnak dőlve néztem ki a fejemből, amikor két láb fej mászott a látó mezőmbe.
Felnéztem, és Sungjae volt az. Barna maci füles kapucni volt a fején, és álmosan pislogott rám.
-Szomjas vagyok. - dünyögte. Annyira aranyos volt. Mint egy nagy maci. Megdörszölte a szemeit. -Miért nem alszol? - vett el egy poharat, és kivette a hűtőből a naracslevet.
-Mert szomjas lettem. De már megyek aludni. - leraktam a poharat, és rendesen megálltam a lábaimon.
-Yun. - szólt utánam.
-Igen? - néztem rá.
-Sajnálom. Én is hibás vagyok abban, hogy ez történt. - mondta. -Ne ostorozd magad Jae, Eunkwang elmondta mi történt, és nincs bennem harag érzet. Vagyis, nincs olyan érzés benne, hogy haragszom valakire. Nem haragszom. És Én vagyok a legnagyobb hibás, mert félre léptem... minden értelemben. Jó éjt Sungjae. - hagytam ott. Eunkwang állt előttem ahogy elindultam a szobámba.
-Azt hittem bajod esett, hogy ilyen sokáig kint vagy. - mondta.
-WC-re mentem, aztán inni. Gyere, menjünk aludni. - indultam vissza. Bevackoltam magam a paplan alá, és pár perc múlva már aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése