Reggel mikor felébredtem agyam ködösen működött és egy apró prüszköléssel ültem fel.
-Mondtam hogy megfázol!-mondta rosszallóan Ilhoon s felállt hogy lásson.
-Dehogy fáztam!-és persze megcáfoltam a saját állításomat mert újra prüszköltem.
-Mert nem...-forgatta meg a szemeit. Lemásztam a helyemről s Hoon nekinyomott a létrának. Ekkor pillantottam körbe hogy csak ketten vagyunk a szobában.-Gyere ide...-húzott magához közel és homlokomra nyomott egy csókot. Szemeim behunyva élveztem a hosszú pillanatot.-Nincs lázad.-döntötte homlokát az enyémnek és ijedt szemeimbe pislogott.
-Megőrjítetek...-suttogtam miközben erősen szorítottam össze a szemeimet s fejem ráztam.
-Válassz engem.-lehelte az ajkamra Hoon én pedig majdnem elájultam tőle.
-Nem... tudom...-akadoztak a szavaim és elmentem mellette. Magamra kaptam Yun egyik itt maradt nadrágját és a ház előtt teintettem egy taxit. Hazavitt és néma üzemmódban berongyoltam a lakásba. Írtam egy levelet Kate-nek és Lexanak, majd összepakoltam néhány ruhámat, átöltöztem és fogtam egy másik taxit ami kivitt a reptérre.
~Levél:
Lányok! Én nem bírom! Össze vagyok zavarodva! Kate kérlek vigyázz a nővéremre! Majd írok!
Csók Sarah!
Megvettem magamnak a legelső repülőre a jegyet ami Miami-ba megy. A repülő út az unalmasnál is unalmasabban telt. Mikor leszálltam kapcsoltam magam vissza a hálózatba és vagy húsz üzenetem és hívásom volt. A legtöbbet Hachi, Lex, Ilhoon és Changsub küldte. Felhívtam a nagyiékat hogy jöjjenek ki elém.
-Minek köszönhetjük a látogatásodat?-örült nekem a nagymama otthon.
-Már hiányoztatok!-öleltem vissza és a komornyik felvitte a szobámba a csomagjaimat. Valahogy sosem fogom megszokni hogy a nagyiék ilyen gazdagok.
-Te is hiányoztál nekünk kedvesem!-ölelt meg nagypapi is.
-Terítsék meg az asztalt!-intett nagyi a felszolgálónak.
-Áhh! Nem kell!-vakartam a tarkómat zavartan- Megeszek egy szendvicset és én jól vagyok!
-Ne butáskodj már!-karolt belém mama-Rendesen kell étkezni! Terítsék csak meg!
-Igenis Mrs. Morrison!-hajolt meg Natalia.
-Köszi!-mosolyogtam rá vörös fejjel.
-Ne alacsonyodj le a dolgozók szintjére!-húzta fel az orrát a nagyi.
-Ne kezd megint!-emeltem magam elé a kezem.
-Morrison vagy!-és elkezdte megint.
-Lemegyek a partra.-forgattam meg a szemeimet.
-De vacsorára érj haza!-szólt utánam. Felrohantam az emeletre és magamra kaptam a bikinimet és levettem a falról a szörfdeszkámat. Ezt a nagypapától kaptam még, mikor elkezdtem szörfözni. Egy fehér deszka hatalmas kék betűkkel ráírva hogy „Sarah”. Nem kell túl messzire menni mivel a parton laknak, így kimentem a hátsó kapun és már a víznél rúgtam a homokot. Bevetettem magam a vízbe és úsztam egyre beljebb hogy elkapjak egy nagy hullámot. Végig Ilhoon-on és Changsub-on járt az eszem. Miután kiéltem a szörfözési hiányomat, visszamentem vacsorázni.
-Éppen időben!-mosolygott rám Morrison nagypapa.
-Már éppen ideje volt! Öltözz át és gyere enni!-pattogott a nagyi. Szemeimet megforgatva mentem fel öltözni és lementem vacsorára. Evés után felmentem a szobámba és az ágyon hanyatt dőlve jutottak eszembe Ilhoon ajkai és Sub nevetése. Könnyes szemekkel aludtam el...
 |
| Bikinim~ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése