-Yuna!-kiabált valaki a fülembe.
-Mi van?!-riadtan ültem föl, pisztolyt magamhoz kapva.
-Most jelentkezett be Soora. - mondta Yuki, ekkor kapcsoltam, hogy Ő volt aki beleordított a fülembe, ezzel félig síket embert csinált belőlem.
-Mikor? - pattantam ki az ágyból.
-Három perce, negyvenkét
másodperce. És ha jól látom akkor pont a Nu'est-es srácok szobája felé tart.- hadarta.
-Rohanok!- elraktam két pisztolyt, és rohantam a fiúkhoz. Aron nyitott ajtót.
-Mozgás! Kifelé! - szóltam rá. -Itt a kiscsaj. És nem épp jó szándékkal. - hadartam.
-Bement a mellettük lévő szobába és lepakolta a cuccát, most pedig a táskájában turkál.
-Azonnal el kell mennünk!- ijedten pislogtak a pisztolyokra, majd magukhoz kapták a ruháikat -Majd
elmagyarázom!- toltam ki a fiúkat -Hol van a vészkijárat?-
kérdeztem Yukit.
-Három méterrel előtted fordulj
jobbra aztán pedig két méter
után balra. Kinyitod az ablakot
és kimásztok a tűzlétrán!-
hadarta, én pedig arra tereltem a fiúkat. -Hol vagytok? Yuna!-
kiabált a mikrofonba Yuki. Egyszer lerúgom.
-Ha megint elkiabálod magad!
Istenre megesküszöm hogy
lenyeletem veled a mikrofont!-
vágtam ki az ajtót. Alig tudtam át tuszkolni a fiúkat,
-Így gondoltad?!- kiabált, pedig ott voltam nem messze tőle.
-Yukina!-szóltam rá mérgesen. -Hol van a csaj?
Persze a hülye fejemmel ott hagytam a cuccom. Szóval rohantam vissza.
Nem lehet igaz! Én aztán nem alszok a két, bocsánat, már három majommal egy helyen.
-Yuukiii! Csak az egyiket hadd nyirjam ki. - nyafogtam.
-Nem! Menj aludni szépen! - szólt rá.
-Letérdelek eléd ha kell, csak hadd ne aludjak velük! Kérlek! - könyörögtem.
-Nem.
-Könyörtelen perszóna! Egyszer felrobbantom az össze cuccod! - morogtam az orrom alatt visszamenet.
-Hallottam! - kiabált.
-Pukkadj meg! - csaptam magasba a mancsim. Annyira imád szívatni ilyen helyzetben.
Fogtam egy paplant, meg párnát, és egy pokrócot, és a földre raktam őket.
-Egy dolog jó ebben. - néztem a szőke gyerekre. -Nem kell azt játszanom, hogy a csajod vagyok. - vigyorogtam.
-Pedig lehetnél. - mondta Aron.
-Na, majd ha véres hó fog esni Szent este! - mondtam.
-Na, most mond, hogy nem vagyok jó pasi. - húzta ki magát.
-Nem vagy jó pasi! - vágtam rá.
Kettőt pislogtam, és már rajtam ült.
-Most mond! - sziszegte. Másik kettő csak pislogott.
-Elfelejtetted drága szívem, egyetlen csücske, hogy épp egy bérgyilkoson ülsz, és két másodperc alatt, szét lövöm a fejed, ha most azonnal nem takarodsz le rólam! - nyomtam a homlokának a pisztolyt.
-Oké! - kezeit felemelve, állt fel rólam.
-Kösz. - elraktam a pisztolyt, hasra fordultam. -Jó éjt. - morogtam.
Másnap reggel arra mentem ki, hogy Yuki a Jackson vagy Jason a neve? Na mindegy. Szóval, arra mentem ki, hogy mind a ketten ki vannak nyúlva a kanapén, és alusznak. Megforgattam a szemem, felvettem a cipőm, és elmentem reggelit venni, mert Én csak a saját konyhámban főzök.
Sütit, fánkot, kávét, teát meg egyébb dolgokat vettem, és azokkal felpakolva mentem vissza. Amúgy a fene se gondolta, volna, hogy a kiscsaj ilyen kitartó.
-Óh, hogy az ég szakadna a kibaszott nyakadba! - morogtam.
-Kimosom a szád! - hallottam Yuki motyogását a fülesen keresztül.
-Hoztam neked kávét. - mosolyogtam. Mire levettem a cipőm, volt kávé, nincs kávé, elvette. -Igazán, köszönöm, hogy segítesz. Nagyon nehezek ám ezek a szatyrok. - morogtam.
-De morgós ma valaki. - mondta.
-Hallod, nem túl kényelmes a padló. - pakoltam le. -Fiúk?
-Még alusznak.
-Lusta banda. Amúgy, nincs valami, új meló? - álltam mellé.
-De, kettő is. Egy itt, másik Koreában.
-Akkor muti az ittenit. - hajoltam előre.
Könnyű dolgom lesz. Vigyorogva rohantam a szobába, ahol a fiúk még aludtak, elkezdtem felöltözni. Imádom a fekete színt, így fekete hosszú ujjú garbó, cica nadrág, csizma, hajam felfogtam, kesztyű, és pár szerszám, amivel megpiszkálom a pasi kocsiját.
Megkaptam a címet Yukitól, és már mentem is. Csak megpiszkáltam a kocsi féket, és kész is voltam.
-Most akkor mi lesz? Vársz? - kérdezte Yuki.
-Nem. Megyek szét nézek a környéken. - mondtam.
-Most kaptam még egy e-mailt. A másik meló gépen van, és ide jön. - mondta.
-Akkor nem kell haza menni. Na, 20 perc múlva visszamegyek.
Sétálni volt kedvem. Kivettem a fülest, fejemen a kapucni, és úgy indultam útnak.
Gondolkodnom kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése