Behívott Soyun én pedig elbőgtem magam. A szívem fájt, mivel tudom hogy az én hibám volt hogy ide került. De rávett hogy egyek, ami nagyon meglepte a két fiút. Kikönyörögtük hogy haza jöhessen. Másnap átmentünk Ho-val látogatni őket, Sanghyun pedig folyamatosan hívogatott hogy hol vagyunk.
-Megyünk.-vette fel a telefont már kissé idegesen Seungho -Oké, veszünk valami kaját is.-forgatta meg a szemeit majd letette-Egy éhenkórász egy bátyád van ugye tudod?-karolta át a vállamat.
-Mindig is az volt.-kuncogtam fel.
-Hiányzott már a nevetésed.-mosolyodott el Ho és megszorított.
-Szeretlek Oppa. -szorítottam meg én is egy kicsit.
-Ayu...-jött oda Yeol vágyakozó szemekkel.
-Igen?-kérdeztem még mindig suttogva.
-Be...-mutatott rám meglepetten és Seungho-ra pislogott-Beszél?
-Amint hallod.-nevetett halkan az én oppam.
-Végre!-kapott Yeol a karjaiba és megpörgetett.
-Bolond!-kuncogtam újra halkan.
-Szeretlek!-nyomott egy csókot az ajkamra. Még az ilyen megnyilvánulásoktól kicsit kiráz a hideg, mert mindig az eszembe villannak a történtek. De hiányzik Yeol! Így nem törődtem a sebekkel.
-Na mi ez a vigalom?-léptek be a többiek és Myungsoo meg Sungjong támogatták Soyun-t befelé.
-Megszólalt!-ugrált örömében Seongyeol -És nevetett!
-Örülünk!-láttam mindenki lelkesedését, mindenkiét, kivéve egy személyt
-Dongwoo...-suttogtam, de senki nem hallotta csak ő. Fejét kissé megemelve egy lágy mosolyra húzódott az ajka.
-Na gyere hercegnő, az otthoniaknak már kopog a szemük! És ha nem akarjuk hogy Cheolyong megegyen mindenkit akkor sietünk.-fogta meg a kezem Ho és elkezdett az ajtó felé húzni.
-Woo...-suttogtam megint rá pislogva, majd kihúztak a kocsihoz. Soyun bent maradt Woo-val a többiek pedig kikísértek.
-Hiányoztál.-ölelt meg könnyes szemekkel Yeol.
-Szeretlek.-suttogtam a fülébe és beszálltam a kocsiba. Ho tényleg gyorsan vezetett és vettünk egy gyorsétteremben Rament és mivel én megkívántam fagyit is. Otthon az ajtóban megállva figyeltem a srácokat ahogy rohangálnak fel alá egymást kergetve. Egy apró mosolyra húzódott az ajkam s leültem a kanapéra.
-Hiányoztál már ugye tudod?-vigyorgott rám teli pofával Changsun.
-Bocsánat.-suttogtam és belemásztam az ölébe.
-Na szép! Az ő ölébe mászol miközben a bátyád itt árválkodik!-kezdte óvatosan szívni a vérem Sanghyun.
-Nálad félek hogy megeszel ha közéd és a kaja közé kerülök.-mutattam az asztal felé.
-Hát sajnos az még most is megtörténhet!-fenyegetett egy kicsi kacsintással.
-Megmondtam hogy éhenkórász.-böktem hason Joon-t.
-De így szeretjük.-bólintott aprókat.
-Igen.-kuncogtam fel. Imádok úgy beszélgetni valakivel arról a személyről aki ott ül mellettünk és pontosan hallja mit mondunk.
-Én is szeretlek titeket.-mondta tele szájjal a bátyám.
-Ez a kajának szólt vagy nekünk?-pislogtam hátra.
-Nektek és a kajáknak!-szólalt fel Cheolyong aki eddig tömte a buciját.
-Hamm!-nyújtotta felém a pálcikáját Byunghee. Kitártam a számat és leettem a pálcikájáról a kaját. Sun és a többiek is adogatták a számba az ennivalót így lassacskán tele lettem. Nagy ásítás hagyta el a számat miközben a fiúk civakodását néztem.
-Megyek aludni...-nyomott el az álmosság.
-Jó éjt Goyangi.-adott egy puszit az arcomra Joon.
-Jó éjt hercegnő.-most Byunghee puszilt meg.
-Jóccakát!-nyomott a másik három fiú három különböző helyre a fejemen egy cuppanósat. A lépcső alján megálltam s visszanéztem a nevetgélő srácokra, majd hirtelen rezegni kezdett a mobilom. Egy SMS-t jelzett ki.
Gyere ki az udvarra.Dw
Kómás pillákkal fel sem fogva botorkáltam ki a sötétbe és egy Dongwoo-val találtam magam szemben.
-Woo...-suttogtam meglepetten. Meg sem várva bármit közel lépett és megcsókolt. Magához közel húzva bújtatott el a világ elől.
-Annyira aggódtam!-suttogta mikor elvált tőlem és magához szorított az eddigieknél is jobban. Lehet hogy rossz vagyok, de ez hiányzott. Hiányzott hogy átölel az én mackóm, és megvéd mindentől, úgy mint azelőtt.
-Maci...-mondtam halkan és egy könnycsepp gördült ki a szememből. Vágyom rá, de nekem ott van Yeol. Szeretem Seongyeol! S őt is! De ha egyikkel vagyok a másikkal nem lehetek.
-Csssssh-tette az ujját a szám elé és újra elfoglalta az ajkaimat. Teljesen kábult fejjel az álmosságtól azt sem tudtam mi történik.-Menj aludni.-harapott egy picit a számba s fenekemnél kicsit meglökve indított meg újra a ház irányába.
-Holnap jössz?-fordultam hozzá kíváncsian de még is hullaként.
-Igen.-mosolyodott el-Na de menj!-parancsolt rám lágyan.
-Jó éjt.-dörgöltem meg a pilláimat és felvánszorogtam a szobámba. Az ágyba bebújva éreztem hogy Mir mellém mászik és mély álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése