Sarah eltűnt, csak egy cetlit hagyott, Én pedig tiszta ideg lettem.
-Mi az Istent csináltatok? - förmedtem a két fiúra.
-Mi semmit. - mondta Sub.
-Semmi miatt nem ment volna el. - mondtam -De tudjátok mit? Szóljatok Jiyong menedzsernek, hogy felmondok! Sok nekem ez az egész, a baleset, Ti, Sarah elment, Sungjae, és az idióta csókja, ami miatt teljesen ki készültem, Eunkwang.... Nekem ez nem megy... - fogtam a fejem. Megszédültem. -Egy hely van ahová mehetett, és Én is oda megyek. Nem is jövök vissza. - Kate csak pislogott rám, a fiúkkal együtt. Hátrálni kezdtem.
-Úgy érted.. - kérdezte Kate.
-Igen! Haza megyünk. - kifordultam az ajtón, és hazáig meg se álltam. Kate is jött.
-Biztos vagy ebben? - kérdezte halkan.
-Ha akarsz maradhatsz. - vontam vállat. -Megkeresem Saraht, aztán pedig megbeszélitek mi legyen. Meg úgy is vigyázni kell a lakásra, és látom, hogy Minhyuk miatt is maradnál.
-Igen. - pirult. -Akkor Te most emlékszel?
-Nem sok mindenre, de a javára igen. - mondtam.
Kate maradt, Én pedig az esti géppel már utaztam is. Miami volt az egyetlen hely ahová mehetet.
-Mit akarsz itt? - fogadott a nagyi. -Ne aggódj, nem maradok. Sarah itt van? - rá se néztem. Leraktam a bőröndöm.
-A parton van. - mondta nagyi. Nem tudom miért utál ennyire, lehet azért mert hasonlítok anyura, vagy azért mert elvileg anyám miattam baszta el az életét. Persze Saraht szereti, mert Őt mindig is jobban szerette mindenki.
Ott ültem lent a parton, és néztem ahogy szörfözik, aztán észre vett, és kijött. Rá mosolyogtam, Ő pedig hozzám szaladt, ledobta a szörf deszkát, és a karjaimba ugrott amikor felálltam.
-Nem szép dolog egyedül hagyni az amnéziás nővéred tücsök. - dorgáltam meg.
-De... tücsök... és... - dadogott.
-Emlékszem már. Nem mindenre, de emlékszem. - nem érdekelt, hogy vizes lettem. Jó volt ölelni. Főleg így, hogy emlékszem rá.
Sírni kezdet. Lerogytunk a homokba, és hagytam, hogy kisírja magát.
-Összezavarodtam. - mondta miután megnyugodott. -Hoon, és Changsub egyszerre környékeztek meg, és a csókok, meg Hoon ridegsége először, és Changsub kedves feje... Nem tudok mit tenni már. - hadarta sírva.
-Menjünk, iszunk valahol egy forrócsokit. - mondtam kedvesen.
Megvártam Saraht, és elmentünk, ketten mint rég, amikor Chicagoban éltünk.
-Emlékszem, amikor Chicagoban laktunk, akkor télen, minden este, amikor kedvünk volt hozzá, elmentünk a kis kávézóba, ahol isteni forrócsoki volt, meg gyümölcs tea. - mosolyogva kavargattam a csokit.
-Arra én is olyan finom volt. Vajon meg van még a hely? - nézet rám.
-Majd megnézzük. - kuncogtam.
Sarahval rengeteg dologról beszéltünk, elmondta, hogy mi volt LA-ban.
-És akkor most mi is van otthon? - kérdezte.
-Semmi. Felmondtam, és otthagytam a fiúkat, persze szörnyű nélkülük, pont mint nélküled, de... nem tudok mit tenni. Úgy érzem, mintha két szék közül a földre estem volna.
-Nekem is ilyen érzésem van. Csak annyi a különbség, hogy fogalmam nincs kit szeretek és kit csak vonzalomból.
-Igaz. A csók óta... azt hiszem, Sungjaet szeretem, de Eunkwanghoz csak kötődök, mert sokat segített, és szeretem is, de nem úgy mint Sungjaet. - sóhajtottam fel.
-Gázak vagyunk, és romokban a szerelmi életünk. - hajtotta a fejét a vállamra.
Lent voltunk a parton, a naplementét néztük. Nem tudom mi lesz tovább. Én szállodában aludtam, mikor visszamentük, nagyi kirakott. Hívtak a fiúk, írtak üzit is, de egyikre se válaszoltam. Gondolkodnom kell, és a legjobb, ha egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése