-Ezt a mobilodon lévő riasztótörő program is meg tudná oldani amit rátettem.- morogta Yuki. Megforgattam a szemem. Ott hagytam a mobilom a cuccaim közt a lakáson.
-Ne sírjon a szád! - mondtam, és kattant a riasztó.
-Kész! - mondta végszóra.
-Kösz! - óvatosan kinyitottam az ablakot és bemásztam.
-Már elmondtam mit hozz, na az az ára. - kuncogott -Mellesleg te meg miért vagy alattam?- hallottam a meglepett hangját.
-Hát... - ez asszem Ren volt.
-Jobb kérdésem van! Miért vagy a helyemen? - igen, Yukina mint egy domina.
-Csak beszélgettünk.- kezdett magyarázkodni Ren.
-Jó szuper! Kell még egy! - mondta Yuki.
-Szívem, kávé mérgezésed lesz már. - suttogtam. A füles hangját is lehúztam.
-Azért ne fájjon a fejed. - mondta. Megforgattam a szemem.
A pasi, valahol a harmadik emeleten kell, hogy legyen. Ott a szobája. Fellopakodtam, közben hallottam ahogy a többiek beszélgetni kezdenek. Ma mérget fogok használni. Elvileg mindig van egy pohár az éjjeli szekrényen, amiben víz van. Sokszor fel kel éjjel inni, mert cukros.
Besettenkedtem, két cseppet raktam a vízbe, az nem fog megjeleni semmilyen vizsgálaton, mert feloldódik egy órán belül. És igen, megvártam amíg felkel, megissza a vizet, aztán óvatosan kilopakodtam, de ahogy leértem, egy nő volt ott.
-Megkönnyíti a dolgom ezzel. Könnyen mondhatom majd, hogy maga betört, aztán a férjem szívrohamban meghalt. - szegezett rám egy pisztolyt a nő.
-Rám akarta kenni az egészet? Nem arra kellettem, hogy eltegyem lábalól az urát! - kezdtem hátrálni.
-Tűnj onnan Yuna! - hallottam Yuki hangját.
-Így senki se fog engem gyanúsítani, mert csak védtem magunkat. - vont vállat.
-Eszes! De nem annyira! - ahogy lőtt, én úgy ugrottam ki az üveg ablakon, de eltalált. Felnyögtem, Yuki kiabált a fülembe, hogy mi van, én pedig még levegőt se mertem venni, annyira fájt. Azt hiszem hason lőtt, de hogy az oldalam biztos eltalálta, az fix.
-Yunaa! A kibaszott életben! Szólalj már meg! - ez téritett észhez, mert sose káromkodik, elmásztam a kert végéig. De nem emlékszem, hogy, hogyan.
-Kimosom a szád. - mondtam halkan. Felsóhajtott.
-Vissza tudsz jönni? - hallottam a hangját.
-Azt hiszem, de nem tudom. - kibotorkáltam a kocsihoz, beültem, levettem a maszkom, beindítottam a kocsit, és fél kézzel, de elmentem a lakásig.
Ott felbotorkáltam a második emeletig. -Nincs több erőm felmenni Yuki. - suttogtam.
-Azonnal lemegyek érte! - hallottam Baekho hangját.
-Mennyi vért vesztettél? - mondta Yuki, hallottam, hogy aggódik.
-Nem tudom, de bennem van a golyó. - ekkor láttam meg Baekhot.
-Gyere. - vett kézbe.
-Áuuu! - nyögtem.
-Bocsánat. - ijedt meg.
-Vigyél már fel. - néztem rá.
Felvitt, lerakott a kanapéra, ott Yuki leszaggatta rólam a garbót, és felhúzta az atlétám.
-Benned maradt. De szerencsére nem ért létfontosságú szervet. - rakott rám egy kendőt.
-Akkor szed ki gyorsan, és adjon valaki valami kemény piát, mert meghalok úgy fáj! - markoltam a kanapét, és a kendőt. Ren ült mellém, és egy kisebb kendő segítségével letörölte a homlokom, a fejem pedig az ölébe vette.
Yuki kiszedte a golyót, és pia helyet kaptam szúrit, Ren pedig végig fogta a fejem, és a számba rakott Yuki egy kisebb kendőt, hogy azért annyira hangosan ne ordítsak már, mert a szomszédok még kihívják a zsarukat.
Aztán fáradtan feküdtem, és pislogtam a falra.
-Nem kérsz valamit? - hajolt kicsit előre.
-Nem. - motyogtam.
-Hogy érzed magad? - jött be Aron, és pont a fejem elé ült. Így pont láttam, mert egy színtben volt a fejünk.
-Pocsékul. - fintorogtam.
-Yuki azt mondta, két napig biztos ki leszel bukva. Sok vért vesztettél. - simogatta az arcom.
Homlokomra adott egy puszit, és az arcomra is. Ren betakart, Aront elzavarta, én pedig elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése