Azt hiszem, jót tett, hogy kiadtam magamból a bánatom. Mosolyogva értem haza, közben be is vásároltam. Befogom valamelyik fiút mellém, és főzök valamit a fiúknak.
-Fél kézzel kiraboltál egy teljes boltot? - kérdezte Woohyun, közben kiszedte a kezemből a szatyrokat.
-Igen Namu kapitány! Ki. - nevettem. -Főzök nektek, de kell segítség. - mondtam.
-Én majd segítek. - pattogott Sungjong.
-Én is. - vigyorgott Hoya.
Fele banda sehol. Remek.
-Mit főzöl? - kérdezte Sunggyu.
-Hmm... galbira gondolom, és ramenra. Jó lesz? - mosolyogtam. -Tökéletes! - harsogták.
Végül mindenki segített. Nevetve kóstolgattam a dolgokat, és utasításokat adtam. Még énekeltek is. Szóval kaptam magán koncit.
Olyan jó volt így velük, és holnap karácsony, és azt is velük töltöm. El se hiszem, hogy végre, egyszer legalább, boldog lesz a karácsonyom.
-Egy igazi Infinite vacsora. Ennél jobb nem is lehetne. - sóhajtottam büszkén.
-De jó, mert ha nem segítesz, a kaja ehetetlen lenne. - röhögte el magát Dongwoo.
-És ha rajtam múlt volna, minden ecetes lenne. - mondta Sungyeol.
-Mert? - néztem fel.
-Egyszer volt szíves, és ecetet rakot spriccel a banánba. Mi meg mint a hülye gyerekek nem tudtuk miért ilyen a banán, aztán elárulta magát. Azóta nem bízunk rá semmi kaját. - mondta Woohyun.
-Az Én öcsém! - néztem rá büszkén. Elnevette magát.
-Mestertől tanultam! - mutatott rám.
-Csakis! - vigyorogtam.
-Asszem, úgy 14 voltam, amikor egy fiú beszólt neki, mire egy szál tangában vonszolta végig a sulin a gyereket. - röhögött.
-A fiú volt tangában, nem Én. Nehogy félre értsétek itt nekem. - leesett állal ültek. -Mi van? Sose voltam Szent! - vontam meg az ép vállam.
-Végzős volt, Halloweeni buli volt asszem... ugye? Amikor zombi halott nővér voltál. - nézett rám.
-Az amikor fellógattam a két gyökér gyereket mert megvertek? - Bólintott.
-Igen! Képzeljétek, totál kóma voltam, és két gyerek pedig jól megvert, elvették a pénzem meg még valamit, aztán otthagytak. Bent meg röhögve mondták a haverjaiknak mit csináltak velem. Yun hallotta, kijött, fel szedett, aztán hogy hogynem, a zászló tartó oszlopon volt a két gyerek. Másnap mondták nekem.
-Sátán asszonya! - nézett rám Dongwoo.
-Azt nem mondtad, hogy a farkukat is becsomagoltam. - mondtam.
-Ja, igen. Cseresznye a fagyira pedig az volt, hogy a kukacukat isten tudja hogy, de becsomagolta. - röhögött Yeol.
-Nem volt nekik olyan nagy, szóval könyű dolgom volt. - nevettem fel.
-Beszólt a diri, hogy kirak minket, ez a hülye felrobbantotta a budit. Két hónap szabit kaptak a diákok. - mondta Yeol.
-Sokra képes a sósav, meg pár dolog a kémia teremből. - vontam vállat.
-Noona, Te egy igazi rossz lány vagy. - hűlledezett Jongie.
-Bizony! - bólintott öcsém. -És ez csak pár dolog a sok közül. Többnyire mindig engem védett.
-Mert egy töketlen gyökér voltál. - fintorogtam. -Hagyta magát. - néztem rá.
-Én is téged. - grimaszolt.
-Ez az igazság. Erősebb voltál nálunk, mégis hagytad magad. Vagy csak lusta voltál visszacsapni. - mondtam.
-Inkább. - vigyorgott.
-Na, mik derülnek ki hallod-e? - röhögtem el magam.
-Lényeg a lényeg. Mindig segített, és jobb testvért kívánni se lehetne. - mosolygott.
-Sírni fogok! - szipogtam.
Megvacsiztunk, meséltünk még pár vicces sztorit, aztán segítettem nekik elpakolni, majd fát kezdtünk díszíteni. Ledumáltuk a holnapi menüt, amit segítenek elkészíteni. Nem tudom, hogy Ayu és a fiúk fognak e jönni, de remélem, hogy igen.
Zuhany és egyébb teendők után aludni mentem. Az ágyon ültem amikor kopogtak.
-Nem tudsz aludni cica? - néztem a belépő fiúra.
-Nem. Pedig álmos vagyok. - motyogta. Letelepedett mellém. Le vettem a kartartóm, így szabadon volt a karom, azzal kezdtem cirógatni az arcát amikor a fejét a combomra rakta. -Én épp készültem aludni, de jó lenne ha maradnál. - néztem rá. Már félig aludt.
-Oké. - motyogta, és a másik párnára telepedett, már aludt is. Elmosolyodtam, puszit adtam az arcára, és betakartam.
Még kimentem vizet bevinni, de kint volt Myungsoo.
-Beakartam menni hozzád. De már megelőztek. - dörmögte.
-Csak nem féltékeny vagy? - kuncogtam. -Tudod, hogy Te is oda férsz. - álltam elé.
-De! És tudom. - mondta.
-Akkor meg ne durciz. Olyan vagy mint egy óriási bébi. Nem áll jól. - simiztem meg az arcát. Becsukta a szemét.
-De más jól áll. Túlságosan is. - nézet le, aztán rám.
-Amint nem lesz béna a karom, azt csinálsz velem amit akarsz! - simultam hozzá. Megcsókolt. Ép kezemmel a tarkóján a hajába túrtam, Ő pedig bal kezét az Én jobb, sérült karomra simitotta. Hiányzott a csókja, Ő maga, és Sungjong is. Tegyen az Isten ahová tesz, de nem tudok róluk lemondani. Nem megy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése