Másnap reggel újra vizsgálattal kezdődött a nap, aztán amikor visszavittek a szobába, Eunkwang, Hyunsik és Peniel volt bent, nem sokra rá ahogy a nővér megállt az ágyam mellett, Sungjae is megjelent.
-Hoztam enni, és ruhát neked. - mondta Eunkwang.
-Óh, nagyon köszönöm. Nem valami kényelmes ez a kórházi ruha. - álltam fel a tolószékből.
-Szólok a doktornak, hogy készen vannak a vizsgálatok. - mondta a nővér kedvesen.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Gyere, segítek átvenni a ruhát. - segített Eunkwang. Bólintottam, és valahogy nem lettem szégyenlős, attól, hogy hozzám ér. Volt a táskában szivacs, és tűsfürdő, így, óvatosan az oldalamon lévő vágásra, és a többi sebemre vigyázva, lemosott.
-Eunkwang... - szóltam neki.
-Tessék? - nézett rám.
-Furcsa... de... élvezem az érintésed, mármint nem úgy... hanem, hogy nem viszolygok, mint például a dokitól. - mondtam zavartan.
-Egy pár voltunk, ez csak természetes. - mosolygott.
-Tudom, hogy járunk vagy mi a szösz, de Én nem emlékszem rád. - hajtottam le a fejem.
-Majd fogsz. Na, gyere. - kisegített a zuhany alól, megtörölgetett, és felöltöztetett. -Ez jól esett. - sóhajtottam.
-Gyere enni, aztán pihenni. - mentünk ki.
-Á, Soyun kisasszony. - jelent meg a doki. -A leletei jók, a balesethez képest nagyon is. Szóval, ha szeretne, haza mehet. Adok fájdalom csillapítótt is. De három hét múlva le kell szedni a gipszet, és ha esetleg valami nem a megszokott, fáj a feje, hányinger. Azonnal bejön. - hadarta.
-Rendben. - mosolyogtam.
-Az emlékei pedig hamar visszatérnek, ne aggódjon. A vér rög kezd lassan felszívódni, szóval szedni kell még a gyógyszereket.
Fantasztikus hír volt ez mára, de inkább megkértem a fiúkat, hogy pár olyan helyre vigyenek, ahol együtt voltunk.
Először oda mentünk ahol dolgoztam. A Cube-hoz, ahol rengeteg ember üdvözölt engem. És senkit se ismerek.
-Soyun! - ölelt meg egy lány. -Tudom, hogy nem ismersz fel, de legalább jól vagy. Hyuna vagyok. Nagyon sokat beszélgettünk már, és szinte barátnők vagyunk. - hadarta. Elnevettem magam.
-Szoktál levegőt is venni? - mosolyogtam rá.
-Mindig ezt mondod! - nevetett. -Viszont most rohanok, mert fellépés. - puszit nyomott az arcomra és elrohant.
-Látod mennyi ember szeret? - kérdezte Eunkwang.
-Igen. És fáj is a szívem, hogy senkire se emlékszem. - ráztam meg a fejem.
-Hamarosan fogsz. Ne aggódj. - mondta Hyunsik. Bólintottam.
Még jó egy órát ültünk a Cube-nál, aztán mentünk mert éhes lettem. Kint pár aranyos lány volt.
-Soyun. Jobbulást! - zengték.
-Úgy látszik neked is vannak rajongóid. - mondta Eunkwang. Puszit adott a halántékomra.
-Igazán köszönöm lányok. Nagyon kedvesek vagytok. - pityeredtem el.
-Ne sírj. Mert akkor oppa is szomorú. Azt pedig nem akarjuk. - mondta az egyik. Aranyos kis csaj volt.
-Rendben... csak kicsit nehéz. - mosolyogtam.
-Na, gyertek, kaptok selcát. - mondta Jiyong menedzser. Szegény lányok majd szívbajt kaptak.
Végül csak rájöttem miért jöttek a lányok, és honnan tudták ki vagyok. Hát tele van az újság velem, és Eunkwanggal.
Egyik újságban ezt olvastam: A BTOB leadere és menedzsere, megerősítette, hogy együtt van, a Szilveszter esti balesetet szenvedett lánnyal...
Kicsit idegesítő volt. Na mimdegy. Haza mentünk, de csak Kate volt otthon.
A többiek nem tudom merre, és Sarah se jött haza tegnap óta. Remélem nem esett baja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése