Reggel szürkén ébredtem, eszembe jutottak a tegnap esti dolgok. Dongwoo és a csók... Cheolyong már nem volt mellettem így írtam egy SMS-t Seongyeolnak.
~Át jössz?~
~Indulok!~
Kinyúltam az ágyon és fejem a párnába nyomtam. Nem sok idő múlva éreztem hogy besüpped mellettem az ágy s egy óvatos kar simul a fenekemre. Fejemet felemeltem s Yeol felé fordultam, közel kúsztam hozzá és mellkasába fúrtam a fejemet. Átölelt és a fejem búbjára nyomott egy puszit.
-Yeol...-suttogtam bátortalan hangon.
-Mondjad szerelmem!-mormogta édesen s a hátam kezdte simogatni.
-Tegnap este miután eljöttem...-kezdtem el a mondatot- Dongwoo átjött este.-szorítottam össze a pilláimat-És.... megcsókolt.-halt el a hangom.
-Semmi baj.-szorított magához Yeol.
-De, én szeretlek! És nem akarom hogy fájjon.-telt meg könnyel a szemem.
-Nyugi szerelmem.-emelte fel a fejem hogy a szemeimbe tudjon nézni-Nem a te hibád! Szeretlek!-emelt meg és az ágyra fektetett. Fölém mászott és mély, érzékeny csókot adott az ajkaimra. Tarkójára simítottam a jobb tenyeremet, a balt pedig a mellkasára. Szíve csak úgy döngette a mellkasát. Csókja akár a méz, egyik keze a hátam alá siklott amíg a másik az arcomat simogatta. Mikor elvált tőlem lehelete csiklandozta az arcomat, megkívántam mint kiscica a langyos tejet! Remegő kezekkel kezdtem kigombolni az ingét s nyakába csókoltam. -Ayumi! Nem szeretném ha csak azért tennéd mert én kívánlak.-nézett szemeimbe őszintén.
-De én is...-húztam magamhoz és faltam az ajkait. Teste nekem feszült én pedig a hajába túrtam. Lassan kezdett hátrálni, én pedig csak mentem utána. Vissza lökött az ágyra és levette magáról az inget. Nyakam vette célba és pihe csókokat jutalmazta. Gyorsan kezdtem letépni magamról a hálóinget, de elkapta a csuklómat. Lefektette a fejem mellé és óvatos pille mozdulatokkal húzta le rólam a ruhát. Minden felfedett bőr felületre csókot nyomott és apró sóhajok hagyták el az ajkamat. Egy lágy szerelmeskedés után édesen bújtam hozzá, s mellkasát karmolászva evett még mindig a bűntudat.
-Megint bűntudatod van.-mosolygott rám Seongyeol, s végigsimított az ajkamon.
-Mi?-pislogtam értetlenül.
-Olyankor rágod a szád.-puszilta meg az orromat.
-Szeretlek!-bújtam el a nyakánál s puszit nyomtam arra. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Nem tudom és nem is akarom megtudni soha. Egész nap Yeollal voltam a szobámban.
-Holnapra mi a terved?-suttogta a fülembe.
-Semmi. Hozatok a fiúkkal sütit és ülök a TV előtt.
-Átjössz?
-Nem akarok zavarni...-vörösödtem el.
-Nem fogsz!
-De...
-Fiúk mikor mennek haza?
-Nyolc körül.-pislogtam a nyakára.
-Akkor fél nyolcra jövök érted!-mondta ellent mondást nem tűrően.
-Hát drágám, akkor majd bebújsz még mellém egy kicsit.-kuncogtam és lábammal átöleltem a derekát.
-Bármikor!-csókolta meg a vállamat. Délután sajnos el kellett mennie ezért a fiúkat boldogítottam. Este megint Cheolyong mászott be mellém és reggel hétkor a telefonja ébresztett.
-Kapcsold ki a mobilod Mir. -csikiztem meg a hasát erre felröhögött és leborult az ágyról-Bocsi...-motyogtam és hasra fordultam. Nem tudom hogy hány óra lehetett mikor újra felébredtem, de Yeol már mellettem feküdt és engem nézett.
-Jó reggelt.-mosolyodott el mikor a fénytől újra összeszorítottam a szemeimet.
-Ühhmm...-másztam a mellkasára és próbáltam minél kevesebb fényt a szemeimben tudni-Mennyi az idő?-vált rekedtessé a hangom.
-Negyed tíz.-játszadozott a hajammal.
-Miért nem keltettél fel?-hunyorogtam rá.
-Mert édesen aludtál.-nyomott puszit az orromra.
-Mikorra kell odaérni?-motyogtam a mellkasába.
-Amikor csak elkészültél.-kulcsolta össze a kezünket.
-Jössz velem zuhanyozni?-sandítottam rá.
-Csinálok neked reggelit. Hogy mire kijössz tudjál enni.-húzott fel és megcsókolt.
-Rendben.-biggyesztettem le az ajkaimat és elvonultam zuhanyozni. A forró zuhany égette a bőrömet s mikor kiszálltam a törölközőt magamra csavarva vonszoltam le magam a konyhába.-Mi a reggeli?-öleltem meg hátulról.
-Tojás.-mosolygott rám a hóna alatt. Miután kitette tányérra fordult csak meg.-Te megőrjítesz!-emelte a plafonra a tekintetét mikor meglátta hogy egy szál törölközőben vagyok.
-Miért?-pislogtam rá ártatlan szemekkel.
-Szeretlek.-forgatta meg a szemeit és magához húzott. Fenekemre simította egyik kezét másikkal pedig csípőmet tartotta.-Nincs rajtad bugyi sem igaz?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Jó, akkor felöltözök.-vontam vállat és próbáltam kibújni a karjai közül.
-Most már késő.-csókolt meg s felrakott a konyha pultra, de tépő zárként tapadtam rá s hajába túrtam.
-Rossz vagy.-kuncogtam mikor elváltunk s csillogott a szeme.
-És téged is elrontottalak.-kuncogott ő is és puszit nyomott az ajkamra-Hiányoztál!-ölelt meg, s letett a lábaimra.
-Te is nekem.-bújtam hozzá. Hosszú percekig álltunk ott.
-Na menj felöltözni.-csapott a fenekemre-Mert a végén téged kaplak karácsonyra.-paskolta meg a fenekemet.
-Grrrr.- doromboltam neki s felmentem a szobámba. Magamra kaptam egy vastagabb macska nadrágot és egy fekete magassarkút felülre pedig egy kék fekete skót kockás inget. Miután kibogoztam a hajamból a csomókat mentem vissza a szerelmemhez a konyhába. Beleültem az ölébe s enni kezdtem. A fél tányér reggelit sem bírtam megenni mert olyan teltség érzet jött rám.-Ez mennyei volt.-bújtam a nyakába és halk doromboló hangot hallattam.
-Akkor indulhatunk hozzánk.-kuncogott. Miután elmostam a tányéromat, mobilomat Yeol farmer zsebébe dugtam.-Hívtam taxit.-csókolt meg s felkapott a kezébe úgy vitt ki. Bezártam az ajtót s beszálltunk az autóba. Ahogy kiszálltunk Seongyeol újra a karjaiba kapott fel és gondolom a nevetésemre figyeltek fel, mert Woohyun nyitott nekünk ajtót.
-Éljen az ifjú pár!-vigyorgott.
-Most meghajolnék, de mivel nem tudok így bocsi.-kuncogtam fel.
-Sziasztok!-köszönt nekünk Yun mosolyogva s egy tálca sütit tett a dohányzó asztalra.
-Segítsek valami?-kérdeztem én is mosolyogva.
-Hát így kétlem hogy bármit is tudnál!-nevetett fel.
-Mindjárt vissza jövök!-ígértem Yeolnak és egy puszit nyomtam az ajkára, s rohantam segíteni Soyunnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése