Man in Love~ (Infinite) Ayumi 48. Fejezet~

Halk kopogás törte meg a zene s a könnyek folyását. Némaságba burkolózva feküdtem be a paplan alá. Hasamat ölelve, néztem az ablak üvegén átlátszó eget. A kopogás elmúlt, de lassan megint újabbak jöttek.
-Ayu!-szólított meg Sanghyun-Itt van Sungyeol! Gondolom hiányzott, azért nem jártál le.-szeretem mikor süketel. Ezután halk ajtónyitás, s csukódás hallattszott. Csendes léptek a padlón, majd lágy süppedés az ágyam szélén. Nem tudtam ki lehet ez, de most kifejezetten nem is érdekel. Egy hangos sóhaj, s bebújt mellém az ágyba. Yeol volt az. Erős fájdalom költözött a szívembe.
-Sajnálom.-ejtette ki ezt a nehéz szót-Tudom hogy szemét voltam. S hogy fájdalmat okoztam, pedig megígértem. Megígértem hogy soha nem foglak bántani. Sajnálom hogy megszegtem a szavam. Ayumi...-érintette meg a vállam. Szemeimet összeszorítva csordult ki a könnyem. Hátamra fordított, s arcomat simogatta. Pillantásomat rá vetettem, ő pedig egy apró mosolyt eresztett felém. Mosolya most is mint rendszerint nyugtatott. Nem szóltam semmit, ő pedig várt. De látta hogy feleslegesen. Az ágyra feküdt rendesen és magához húzott. Fejem mellkasán pihent, jobb kezével hátamat, ballal pedig az arcomat simogatta. Napok óta most aludtam csak rendesen. Igaz egy óra múlva felkeltem. Olyan volt mint egy álom, Seongyeol is aludt. Arca nyugodt volt. Fájt ami történt, fájtak a percek, a pillanatok. Csendes sóhajjal engedtem el Yeolt és próbáltam felülni, de valami akadályom volt. Seongyeol keze bilincsként, de mégis lágyan ölelte a derekamat.
-Hova mész?-suttogta, s megszorította körülöttem a karját. Egy nyekkenés nélkül vártam hogy eleresszen. Vártam. Semmi. Nem engedett.-Rosszul vagy?-eddig nem voltam, s nem is gondoltam rá, most pedig enyhe hányinger kerülgetett. Próbáltam magamról lefeszíteni Yeolt, persze nem sikerült. A percek teltek, én pedig egyre hisztisebb lettem. Tudtam ha ezt folytatja, meg fogok szólalni. Szerintem ezt ő is sejtette. Lassan ahogy ment fel bennem a pumpa mélyesztettem a karmaimat a kezébe. Ő a csuklómat megfogva gyűrt maga alá, s lovagló pózban ült rám.
-Engedj el.-szürtem a fogaim között.
-Nem!
-Utoljára mondom! Engedj el!-lettem egyre hangosabb. A válasza ugyan az volt, még egy kis mosoly is bújkált ajka csücskében.-Ha most rögtön nem engedsz el, sikítok.-fenyegettem­.
-Nem mersz!-vigyorodott el. Sikoltásra nyitottam a számat és már vettem a levegőt egy kiadós sikításhoz. Mikor Seongyeol ajkát az enyémre tapasztotta. Enyhe dührohamom keletkezett, s rángatózni kezdtem. Rugdalóztam, a kezeimet pedig feszegettem hogy kiszabaduljak a szorításából. Számat összeszorítva ellenkeztem, de nyelve könnyedén csusszant át. Hisztim hamar tova illant. De még azért mérges voltam rá. Hagytam magam. Bármennyire is pipa voltam. A szívem zakatolt. Ezt észrevette, s nyakam ostromolta. A vérem fortyogott, ajkaim közült halk nyüszörgés bújt ki.
-Engedj a fürdőbe, kérlek.-nyüszítettem mint egy kiskutya. Apró kuncogással, majd sóhajjal eresztett el. Berohantam a fürdőszobába s magamra zártam az ajtót. Mosdó szélét szorongatva pislogtam a tükörbe. Pilláim izzottak, ettől eltekintve ugyan az a lány tekintett vissza, mint az előtt. Arcomat megmosva, lassan lopóztam ki. Az udvarra sompolyogtam, majd a kerítésen átmászva, körbe pillantottam. Gyors futásnak eredtem, de ez természetes hogy Seunghonak mentem neki.
-Ajjaj.
-Merre, merre? Kis hercegnő?-fogta meg a vállam. A ház felé tolt, én pedig kapálóztam. De vissza vitt. Lenyomott a kanapéra. Ekkor lépett be Sanghyun és Joon. Yeol pedig lejött.

Man in Love~ (Infinite) Soyun. 47. Fejezet~

Pislogtam Myungsoora, mint hülye gyerek az ábécére, az első osztályban. Kezében volt a teszt, és úgy nézet ránk.
-Terhes vagy? - kérdezte.
-Mi? Nem! - tiltakoztam.
-Akkor kié a teszt? - Kidobta a kis kukámba, aztán újra ránk nézett.
-Ayumi tesztje. - sóhajtottam. -Én nem vagyok terhes, vagyis mindig védekezek, szóval nem lehetek az. - forgattam meg a szemem.
-Ugye, tudod, hogy ha az lennél, kettőn közül valaki lenne az apa? - mutatott magára és Jongra.
-Most azt mondod, hogy válasszak? - néztem rá.
-Igen! Vagy Én, vagy Ő! - mondta L. Pár percig hallgattam, aztán rájuk néztem.
-Egyikőtök se. - kifordultam, és otthagytam őket.
*********
Halkan figyeltem a fiúkat. Mindenki mérges volt, nem csodálom, tőlem is kapott otthon akkora fejmosást, hogy szerintem egy egész életen át emlékezni fog rá. Az Én öcsém, nem fog megfutamodni, és nem lesz egy beszari állat.
-Igen. Vele maradok, de csak mert szeretem. És nem adom Dongwoo-nak.
-Ne beszélj így Ayumiról. Nem egy kibaszott tárgy! - vágtam nyakon. -Indíts fel Yumihoz, és kérj tőle bocsánatot, amiért szemét voltál vele! - taszítottam egyet rajta. Felkullogott. -Bocsánat, a kellemetlenségekért, ha nem kezdem el faggatni, akkor nem tudtam volna meg, miért volt ez a feszült hangulat. - hajoltam meg.
-Jól tetted. És köszönjük. - mondta Thunder. -Jobban van már a karod? - kérdezte.
-Hát, gyógyul. - mosolyogtam. -De mi most megyünk. - belekaroltam Woo maciba, és haza indultunk.
-Jól vagy? - kérdezte. Lassan sétáltunk haza, Én pedig a vállának dőlve mentem mellette. -Nem igazán. - sóhajtottam.
-Elmondod? - kérdezte.
-Elmondjam? - néztem rá.
-Tudod, hogy mindig meghallgatlak. - mondta.
-Myungsoo, és Sungjong a baj. Myungsoo azt akarta, hogy válasszak, közte és Sungjong közt, de nem tudok, így egyiket se választottam. Soo tudja, hogy mind a ketten fontosak, és, hogy szerelmes vagyok beléjük, de úgy látszik nem érti meg. - hadartam.
-Wow. Érdekes szitu. - mondta.
-Az. Meg szar helyzet. - mondtam.
-Szerintem próbálj beszélni velük. Vagy gondolkoz kicsit, hogy mit akarsz. Vagy inkább kit akarsz jobban. - mondta.
-Szerintem, jobb ha most inkább hagyom őket, és arra összpontosítok, amit meg akarok valósítani. - néztem újra rá.
-És mi az? - nézett rám.
-Újra tanulni fogok. Visszamegyek a művészeti suliba, de itt Szöulban. - mosolyogtam.
-Büszke vagyok rád. - homlokon puszilt, és rám mosolygott.
Az út további részét, csendben tettük meg, de beültünk egyet enni. Éhes lettünk. Ott is kicsit beszélgettünk, majd desszert gyanánt, vettünk pár csomag Pockyt, és egy csomagot hazáig megettünk. Jó volt újra ketten tengeni ezzel a majommal.
Haza érve Woohyun, Sunggyu és a két dísz madaram a földön ülve néztek valami filmet. Rájuk se nézve mentem a szobámba, de fél úton megjelent Hoya, így muszáj voltam köszönni neki.
-Van kaja. Menedzser hyung hozta. - mosolygott.
-Dongwooval már ettünk. De aranyos, hogy szóltál. - puszit adtam az arcára és kikerülve őt bementem a szobámba, és a futonomra dőltem. Hasra fordultam, és úgy feküdtem, persze a vállamra vigyázva.
Hamar el is aludtam.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 35. Fejezet~

Miután ezek történtek, Hachiko miatt vissza mentem Koreaba. Dolgoztam, s már egy tucat újságon szerepeltem híresebbnél híresebb emberekkel. Most pedig a menedzserem kocsijának anyós ülésén hencsergek.
-Nana, felkértek hogy szerepelj a Beast új klipjében.
-Szívesen!-mosolyogt­am rá.
-Tudom, már elfogadtam. Csak gondoltam szólok.-nevetett fel.
-Igazán?-nevettem vele-S mit kell majd játszanom?
-Valamelyik fiú barátnőjét.
-Oki-doki!-vigyorogt­am. S csörögni kezdett a mobilom.-Hallo?
-Szia Nana!-szólalt meg Changsub a vonal másik végén.
-Szia Sub! Jól vagy?-még mindig lelkiismeret furdalásom van hogy Ilhoonnal vagyok, nem pedig vele.
-Persze. Jössz haza?
-Igen. Pár perc és otthon vagyok.
-Oké. Akkor szia!-nyomta ki a telefont. Némán utaztam tovább. Yooshin menedzser a ház előtt tett ki. Az ajtóban pár pillanatra megálltam, s egy mély levegő után nyitottam be. Ahogy beléptem meglepetésemre senki nem volt ott. A konyhába mentem, de ott is csend honolt. Táskámat a székre ledobva, a cipőm követte. Hát igen. A magassarkú nélkül viszonylag alacsony vagyok. Kivettem a hűtőből egy doboz pudingot. Ahogy levettem a tetejét, megpumpáltam tejszínhabbal és kanalat ragadva nyammogtam a habot. Ahogy a nappaliba totyogtam. Ment a TV. Szóval a fiúknak gyorsan kellett lelépniük. A kanapé mellett állva táncikáltam a zenecsatorna éppen most játszódó zenéjére. Mikor valaki megérintette a hajamat, kapálózva csapkodtam a kiskanállal és dőltem elfele. Changsub a csuklómat elkapva tartott meg.
-Mit keresel itthon?-halt el a hangom.
-Bocsi.-kuncogott ahogy talpra állított, s lenyúlta a pudingomat.
-Hé!-pislogtam az üres kezemre. Nevetve hagyott ott. Utána futottam és a hátára ugorva próbáltam elérni az ebédemet.-Adod vissza!
-Hmm de finom!-húzta az agyamat.
-Gonosz kobold! Add vissza!-másztam le róla és elé állva nyújtózkodtam. Közel hajolva vigyorgott.
-Nagyon fincsi!
-Az anyád kenyerit!-ugráltam. De naná hogy nem értem el!-Várjunk csak!-széket elkapva felmásztam.
-Ez így nem ér!-röhögött, s le tartotta.
-Kinyírlak!-másztam a nyakába.
-És az utolsó kanállal...-boci szemeket meresztettem rá.
-Ezt az egyet neee!-takarta el az arcomat. Kikaptam a kezéből a kanalat és bekaptam a csokis desszertet. Lerakott, én pedig ugrálva köröztem, körülötte.
-Zakkant nőszemély.-nyelvemet rá öltve, ugráltam a nappaliba. Sub a derekamat elkapva cipelt körbe a szobában.
-Tegyél le te hülye.-nevettem. Letett a kanapéra és rám ült.-Kinyomod a belem, ember!-csapkodtam a mellkasát.
-Akkor lehet többet kéne edzened, hogy izmosabb legyen a hasad!
-Adok én neked olyan edzést!-karmoltam meg.
-Vadóc!-fogta le a kezem. Lassan hajolt közel, ajka pedig súrolta az enyémet.
-Sub...-suttogtam, szívem majd kiugrott, a lélegzetem megremegett. Ekkor csukódott az ajtó. Nem mertem megszólalni, s ajkam remegett.
-Hát itt meg mi van?-szólalt meg Lex. Látszott hogy Changsubnak nem akaródzott leszállni rólam, de megerőltette magát.
-Szia Soyun.-ölelte meg, én pedig csak pislogtam mint Rozi a moziban.
-Mit csináltál szegénykével?-ült mellém a nővérem.
-Semmit.-vonta meg a vállát-Pudingot?
-Kérek!-ugrottam fel s a konyhába rohantam-És most nem lopod el!-kivettem a hűtőből, újra telepumpáltam habbal és messzire elkerültem a nasitolvajt. Lex csak pislogott ránk. A fotelba lehuppanva nassoltam, Soyun mesélt otthonról. Hiányzik Chikago. De nem annyira hogy haza akarjak menni.
-Megjöttünk!-kiabálta el magát Peniel, Minhyuk és Hachiko pedig elrohantak mellettünk.
-Nem evett két órát.-morogta Ilhoon a nyakamba miközben a csípőmre simította tenyereit. Gerincem megremegett. Derekamnál fogva megemelt, s lábra állított. Arcomra simította mindig meleg tenyerét és lágyan, de birtoklóan csókolt meg. Erős vágy késztetett arra hogy most rögtön az enyém legyen, de vissza fogtam magam.
-Megőrülök!-borzongtam meg. Ez nem az a fajta borzongás mikor félünk. Hanem mikor vágyunk valamire, vagyis valakire. Jobban mint el tudnánk képzelni. Kábán húztam be magam a zuhanyzóba.
Ledobáltam magamról a ruhát, s folyattam magamra a forró vizet. Izmaim lassan ernyedtek el. Feledtéb élvezetes. Magamra vettem a lenge hálóinget és bedőltem az ágyamba.

Broken heart (Shinee) 6.Rész /Haru/

Fel-fel pislogtam rá, de még mindig rohadtul nem értettem miről is van szó. S egyre jobban idegesített hogy mit akarhat. Letettem a pálcikákat és a dobozt.
-Nem vagy éhes?-pislogott nagyokat.
-Elmondanád mit akarsz?-emeltem fel a fejem. Felöltötte azt az irtó cuki fejet, amitől a falnak szoktak menni, de pechjére nem ájulok el tőle. Felemeltem jobb szemöldökömet. Halk sóhaj hagyta el ajkait.
-Tudod hogy nem mondtam komolyan.-nézett reménykedve.
-Nem tudom miről beszélsz!-csináltam a hülyét.
-De tudod!-vádolt, s közben csúnyán nézett.
-Nem! Nem tudom! És megsúgom hogy nem is érdekel! Szóval, ha nem akarsz semmit, akkor menj el!-álltam fel.
-Olyan elviselhetetlen liba vagy!-pattant fel.
-Akkor menj el!-kiabáltam rá. Majd halk kopogás hallatszott.-Mivan?-kiabáltam tovább. Taemin nyitott be és csak pislogott.
-Később vissza jövök.-fordult ki.
-Maradj!-szóltam neki-Kibum úgy is menni készült!
-Elviselhetetlen szipirtyó!-ment ki-Wáhh!-rúgott idegesen az egyik ajtóba. Becsuktam az ajtót, s ahogy mentem vissza kidobtam azt amit Kibum hozott.
-Ti nem utáljátok egymást?-huppant le Tae.
-De!-vetődtem az ágyamra.
-Akkor mit keresett itt?
-Kettőt és könyebbet!-vontam meg a vállam-Mellesleg te mit akarsz itt?
-Nem jöhetek látogatni?
-Megint min vitáztatok?
-Semmin.-vörösödött el.
-Ahha!-vontam meg a vállam-Majd ha akarod, elmondod!-meg se mukkant csak figyelte hogy takarítom a szobám.-Ha már itt vagy, töröld már le a felső polcot!
-Picúr.-kuncogott.
-Befoghatod!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Segíthetsz!-lépett közel.
-Kanos vagy, találj mást!
-Vagy te, vagy Soyun! Más nem kell!
-Te bolond vagy.-nevettem fel. Miután lepucolta el is pucolt. Este lefeküdtem, s halk kopogás ébresztett meg.
-Mivan?-nyüszögtem miközben kinyitottam az ajtót. Kibum nekem esett s el sem engedett amíg vissza nem csókoltam. Az ágyamra lökött s fölém mászott. Értetlen szemekkel figyeltem, de teljesen felpörgetett. Karmaimmal a pólóját szántottam végig a hátán, ő pedig nekem feszült. Alul fickós állapotban volt, de abba hagyta. Csak nézett csillogó szemekkel.-A porszívó szakított?
-Ne rontsd el a pillanatot!-szólított fel.
-Aludni akarok.-néztem rá nagy szemekkel. Felemelt s befektetett a takaró alá, levetkőzött alsógatyára és mellém bújt. Nem tudtam erre mit reagálni mert ahogy felkeltem be is aludtam. Reggel az órám csörgésére keltem fel, s nagyon meglepett hogy Kibum ott fekszik mellettem.
-Nekem már lejárt a vizsgaidőszak erre a félévre.-motyogta.
-Mit keresel te itt? És hogy jöttél be?-vakartam a tarkómat.
-Elkésel!-mutatott rá a tényre.
-De... én... Mi?-makogtam.
-Öltözz és spuri!-mutatott az ajtóra. Felvettem az uniformisomat és az egyik magassarkúmat.
-Mellesleg, azt csinálok amit akarok!-néztem vissza a vállam felett. Táskám szíját a vállamra dobtam s otthagytam egyedül a szobámban. Az "osztályból" nekem lett a legjobb eredményem. Az agyam tompán fekszik a fejemben. Ahogy lépkedtem Soyunnak mentem neki az aulában. Ahogy neki mentem, vállára borulva, behunytam a szemeimet.
-Sikerült a vizsga?-kérdezősködött.
-Aha.-sóhajtottam.
-Hány százalék?
-Max.
-Semmi hiba?-tolt el hogy lásson.
-Semmi. Neked?
-191 pont.
-Mázlid volt.
-Ne is mond! Most is ki vagyok akadva! Rohadt sokat tanultam!
-Ez a szopacs mindig.-fejelem meg a vállát.
-Ne káromkodj!
-Haggyál anyu!-kuncogok fel.
-Pihenned kéne!-szól nekem Minho.
-Pihenek a sírban.-nyomok el egy ásítást, erre Yun belenyúlt a számba. A macskámmal is ezt csinálja ha ásít. És a fejemen mindig elröhögi magát.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi 46. fejezet~

Miután Soyun bejött azt hittem ott esek össze.
-Kérdezhetek valamit?-hajolt közel.
-Persze.-értetlenkedtem.
-Nem vagy terhes?-menten levert a víz. Sosem védekeztünk Yeollal, de mi van ha Changmin az apa? Mi van ha terhes vagyok? Mi lesz velem ha így nem kellek Seongyeolnak? Ez a "mi lesz?" teljesen kiakaszt.
-Vettem egy testet. Ott van a táskámban, behoznád?-miután beadta nekem s elvégeztem a tesztet. A csapra tettem s remegő térdekkel rogytam újra a földre. A gyomrom émelygett, s majdnem kidobtam megint a taccsot. Yun bejött és Yeol aggódó kezdett lenni. Meggint szívták egymás vérét.-Mindjárt megyünk.-szóltam ki neki.
-Oké.-lágyult el a hangja mikor hozzám beszélt.
-Papucs!-heccelte Yun. Ilyenkor mikor ezt csinálják rám és a testvéreimre emlékeztetnek.
-Na?-kérdeztem mikor Soyun megnézte a tesztet.
-Hát szívem. Gratulálok! Nagynéni leszek!-a remény apró csillagkén hullt a porba.
-Oh.-nem lehetek terhes! Mit mondok Yeolnak? Mit csinálok ezek után? A karrieremnek annyi, ez már nem újdonság, de nem szakíthatom el Seongyeolt a bandától. Hisz olyan fiatalok vagyunk.-Ne mond el Yeolnak, majd én elmondom.-kértem, erre csak bólintott. Miután kimentünk, megcsináltuk azt a gyomorforgás elleni itókát. Hát mit ne mondjak, nagyon savanyú volt. De legalább nincs hányingerem. Yeollal felmentünk a szobánkba.
-Mi a baj?-kérdezte zavartan. Mert a színlelt jókedvemet itt vár nem folytattam.
-Beszélnünk kell!-motyogtam, s az ágyra húztam. A szemei aggódóak voltak. Nincs szívem elmondani neki hogy tönkreteszem az életét.-Hoznál nekem egy kis vizet?-suttogtam.
-Persze.-értetlenkedett. Miután kiment egy apró könnycsepp gördült le orcámon.
-Jól vagy?-jelent meg Dongwoo.
-Nem.-motyogtam.
-Megint rókázni kell? Tudtam hogy nem bírod a piát de hogy ennyire?-próbálta a feszültséget oldani.
-Terhes vagyok Dongwoo!-mondtam. Az arca először meglepett volt, majd egyre vörösebb. Ment fel benne a pumpa.
-Ugye ez csak vicc!
-Bár az lenne!-temettem az arcom a tenyerembe.
-Elmondtad neki?
-Nincs szívem elmondani hogy tönkre tettem az életét.
-Tönkre?-vágott meglepett fejet.
-Igen, hisz nem törhetem össze a karrierjét.
-Várjunk, te azt hiszed ezzel tönkre teszed az életét?-picit bólintottam-Na idefigyelj csillagom! Ez a legjobb dolog amit tehettél vele! El sem tudod képzelni én mit fel nem adnék ezért! Hogy te lehess a feleségem és egy csodás gyermekünk legyen! S te azt mondod hogy ez egy rossz dolog?
-Woo én...
-Mond el neki vagy én fogom! S ha neki ez nem kell, én feleségül veszlek és felnevelem a kicsit!
-Ne mond el neki kérlek!-másztam oda hozzá és pólóját szorongatva könyörögtem.
-Még meg adom az esélyt hogy te elmond! De ha nem teszed, én fogom!-felállt s ott hagyott. A kezeim remegtek s az utolsó mondata égett az agyamban.
-Ayumi!-nézett idegesen Yeol s miután lerakta az éjjeliszekrényre a vizet és azt a savanyú löttyöt, mellém kuporodott. Az ölébe húzott s ringatott.-Miről akartál beszélni?-kérdezte mikor kicsit lenyugodtam.
-Utálni fogsz!-könnyeztem meg.
-Sosem utálnálak!
-De el fogsz hagyni!-csuklott el a hangom.
-Nincs az a pénz! Még ha le is feküdtél DongWooval sem, hagynálak el!
-Biztos?-szipogtam.
-Az életemre megesküszöm!-tett keresztet a szívemre-De ugye nem feküdtél...?
-Nem!-vágtam rá.
-Rendben, akkor mondjad szerelmem!-bújt a nyakamba.
-Yeol, én...-akadt el a szavam.
-Igen?
-Tudod, mikor mi szeretkeztünk...
-Ühüm.-durmogta a nyakamba s belecsókolt.
-Nem szedtem semmilyen gyógyszert, te pedig nem húztál óvszert és...
-Mit akarsz ebből kihozni?-harapott a nyakamba.
-Yeol, terhes vagyok!-mondtam ki összeszorított szemekkel.
-Mi vagy?-fagyott le.
-Terhes.-halt el a hangom és vártam hogy lelök az öléből. A sokktól megszólalni sem tudott, s már annyi ideje ült csendben s mozdulatlanul azt hittem baja lett.-Seongyeol.-suttogtam a nevét, ő pedig zavart szemekkel nézett.-Sajnálom.-leheltem. Nem tudom hogy aludtunk el de én reggel egyedül keltem.
A napok teltek, s szinte hozzám sem szólt, vagy rám sem nézett. A szívem lüktetett a fájdalomtól.
Haza mentem taxival. Otthon nem mertem elmondani senkinek, ezért a szobámba zárkózva, a hasamat ölelve bámultam a falakat. Zenét kapcsoltam, hogy legalább ne ilyesszek meg senkit. De a magány belülről szaggatott apró darabokra. Ahogy tudatosult bennem hogy gyereket várok, hirtelen kötődni kezdtem hozzá. Miért most jött ki rajtam az anyai ösztön? Miért nem fogtam be, s vetettem el csendben? Azt vettem észre hogy megint sírok. Lentől a földszintről zajok szűrődtek fel. Az ajtót résnyire kinyitottam hogy halljak valamit.
-Teherbe ejtetted a húgomat?!-ez bizony Sanghyun volt.
-Nyugi Thunder!-csitította Seungho a bátyámat-Szóval, Ayumi terhes. Te pedig?
-Ő pedig egy betoji idióta!-kiabált idegesen Woo-Meg mondtam! Ha neked nem kell, akkor ne is strapáld magad! Majd feleségül veszem és felnevelem a gyereket! Én arra fogok törekedni hogy Ayunak és a kicsinek mindene meg legyen!
-De...-vált kétségbeesettre Yeol hangja.
-Seongyeol! Innen bármelyikőnk felvállalja!-mondta nyugottan Byunghee.
-Szóval döntsd el! Szereted annyira Ayumit hogy feleségül veszed ezek után is?-kérdezte Seungho.
-S felneveled azt a gyereket?-kontrázott rá ingerülten Changsun. Nekem sem kellett több, becsuktam az ajtót. Nem vagyok rá kíváncsi hogy mond nemet! A takaró alá bújva próbáltam nem szétesni. Ha Yeol nem akar engem így, vajon Soyun kíváncsi lesz még rám?

Secret girls~ (Nuest) Yuki 12. Chapter~

Az ideigeim csaknem szét pattantak ahogy figyeltem Yunat a kamerák mögül, de nem is ez idegesített annyira, hanem az a kis cetli amit a gépemen hagyott!
-Nem!-rohantam körbe a lakást, de sehol egy csepp koffein! Se Cola, se kávé!-Neeee!-visítottam. Idegemben pedig össze turmixoltam és a budin lehúztam a kaját. De az ideg még mindig fortyogott bennem.-Meglátod, ha hazaérsz esküszöm hogy...-be sem fejeztem a mondatomat. Ez tudom beteges hogy magamban beszélek. De nagyon sokat vagyok egyedül és már megszoktam. Igaz szeretek egyedül lenni. Láttam a szálloda kameráin keresztül hogy Yuna itt van. Mobilomat nyomkodva idegbajosan álltam fel.
-O-ó.-jött ki hang a száján ahogy belépett. A szemeim izzottak és ökölbe szorult a kezem.
-Kávé!-mondtam összeszorított fogakkal.
-Yukina, nyugi! Higgadj le!-emelte maga elé a kezeit. Ekkor rezegni kezdett a telefonja és a füléhez kapta.-Hozzatok kávét, colat és négy tábla csokit ha azt akarjátok hogy éljek!-nyomta ki. Zsemre dugta megint a mobilt, de mind végig velem szemezett.-Mindjárt hozzák! Megetted a reggelit?
-Két perced van!-fenyegettem.
-Nyugalom...
-58-57-56...-kezdtem visszafelé számolni. Az 5-nél jártam mikor a fiúk megjöttek egy papírszatyorral a kezükben.
-Te miért itt álsz?-kérdezte Aron Yun-tól.
-Addja neki oda valaki azt a kávét!-szólította fel őket. Baekho volt az a bátor aki odahozta s az asztalomra tette le. Kezemet felé nyújtva vártam a triplanagy poharat, de csak egy kicsit éreztem meg.
-Most csak szívatsz?-fordultam felé.
-Kávét kértél nem?-értetlenkedett.
-Yukina kávéadagja, triplanagy! Nyolc cukorral, tejjel!-emeltem fel egyre jobban a hangomat, s dobbantottam egyet.
-Cola? Csoki?-nyújtotta nekem Minhyun. Idegesen pislogtam rá. Kikaptam a kezéből, s mérgesen kuporodtam a székembe. Zenét kapcsoltam be és kell valami amivel lenyugtatom magam.
-Aludtál?-jön közelebb Yun. Mint aki meg se hallja dallamos hangját, böngésztem tovább.
-Én KakaoTalk-oztam vele mikor elindultunk.-mondja Jas.
-Akkor az alvás kilőve, de legalább evett!-sóhajt Yuna.
-Ne vegyél rá mérget.-mondta Ren miközben a turmixot mutatja.
-Yukina Namato!-kiabál velem-Nagyon ajánlom hogy a gyomrodban van az a kaja!-gyilkos nézéssel fordultam felé, majd vissza a tripla monitorhoz.-Na ne...-mondta miközben leesett neki és a budi felé rohant.-Lehúztad a WCn?-kiabált ki. A colamat szürcsölve kopogtam a billentyűkön. Orromra tettem a szemüvegemet és a világ bankjainak adatai között lesekedtem.
-Komolyan mert nem volt kávé, lehúztad a kaját a budin?-állt mellém Jonghyun. Az egyik tábla csokit nyújtottam felé.-Nem kérek, köszönöm!
-Ha ad valamit, azt jelenti bízik benned.-mondta Yuna.
-Ha pedig nem ad?
-Akkor féltsd az életed! Az ex pasimnak nem adott. Genya és durva dolgokat csinált vele.
-Miket?-kérdezte Jason.
-Maradjunk annyiban, hogy már Mexikoban is kőrözik. Most pedig kisasszony, mész aludni! Ha nem, az ágyhoz kötözlek!-most irtó cuki kiscica szemekkel pislogtam rá-Ne csináld!-szorította össze a szemeit-Yuki! Jahj vigye már valaki aludni!
-Gyere szépségem!-jött oda Jas, mire rá is az ártatlan cica szemeket eresztettem-Tudom tudom! Nem vagy álmos! De hozhatod a csokit és a colat.-magamhoz öleltem a nagy pohár üdítőt, s a szívószállal ittam tovább. A csokit is fülön fogtam és bevonultam a szobába.-Ha pedig jó leszel, hozok kávét!-megint ránéztem ártatlanul-Simát!
-Tripla!
-Dupla!-alkudoztunk.
-Rendben.-szűkítettem össze a pilláimat. Török ülésben felkuporodtam az ágyra. Ő pedig, mindezt végig nézte. Kezemből kivette a poharat, s letette az éjjeli szekrényre. Hanyatt lökött és fölém mászott.
-Megveszek!-suttogta ajkaimra. Ettől pedig én vesztem meg! Lehelete csiklandozta a számat. Én pedig résznyire nyilt ajkakkal, csendben lélegeztem. Lassan hajolt le, míg ajkunk egybeforrt. Mintha a testem nem is én irányítottam volna, siklott egy tenyerem a mellkasára, másik pedig a tarkójára. Lábaim derekára fonódtak és faltam az ajkait.
-Alvás!-dörömbölt Yuna az ajtón. Jason halk kuncogó hangon vált el tőlem.
-Majd ha elaludt!-csókolt meg újra s gyorsan el is vált. Lihegve forgott az agyam, ettől pedig az adrenalinszintem az egekbe szökött. Betakart, majd egy homlokpuszi kíséretében kiballagott. Az eszem elvesztem lassan! Alig bírtam bealudni, de valahogy sikerült. Kb egy órát alhattam mikor kipattantak a szemeim. A kávé jellegzetes illata terjengett és csokis sütié!? Behunyt szemekkel mentem az illat után.
-Ez se tartott sokáig!-morgott Yuna, miközben visszacsukta a sütőt. Kikerülve lebegtem az édes tallérok felé.
-Hu-fu-hu!-kezdem dobálni a sütit, mivel iszonyat forró volt.
-Vigyázz, forró!-megint kikerülve mentem vissza az asztalomhoz, amin egy tripla kávéspohár hevert rajta egy cetlivel: "Mert az ártatlan cica szemeidnek nem lehet ellenállni!" Ez nem Yuna írása, így tuti Jason. Hátra sandítottam, ő pedig vigyorogva eszik.

Broken heart (Shinee) 5.rész /Soyun/

Első vizsga alatti mottóm: Úristen meghalok!
Második pedig: A franc bele, átmentem!
Persze ezt csak fejben harcoltam le. Most kiterülve feküdtem a padlón, hason, és szabályosan fejeltem a padlót. Taemin szerintem elkönyvelt idióta pszichopatának, de nem érdekel.
-Egy nyamvadt százalék! Egy! Hát ez kibaszott szar! - adtam fel végül a padló ostromlását, és a hátamra fordultam. Felsóhajtottam, lapomat újra az orrom elé raktam, és azt a nyamvadt 191 százalékot néztem! Egy százalék, és nem jutok tovább. Szerintem szívat a tanár, mert a múltkor beszóltam neki. A köcsög. Na mindegy.
Fogtam magam, és felöltöztem, már épp pakoltam a zsebembe a tárcám és a telefont amikor Taemin megszólalt: -Hová mész? - néztem rá mint borjú az új kapura.
-Közöd? Semmi! - jól becsaptam magam után az ajtót. Végre pár napig nyugi, aztán jöhet újra a második vizsgához való hajtás. Vettem magamnak pockyt, és kiültem az egyik padra. Olyan jó volt a lágy szellő, és a langyos napsütés. Pedig már jön a tél. Pont a mi szobánkkal szemben ültem, vagyis fel kellett emelnem a fejem, hogy lássam, és pont Taeminnel néztem szembe. Engem nézet. Nem voltam zavarban, de inkább lehajtottam a fejem és a zacsinak szenteltem minden figyelmem. Élvezet volt kinyitni és elmajszolgattam.
-Szia! - hallottam Jonghyun hangját. Felnéztem. Fehér haján sapi, rajta pedig, sál, kabát. Huh, rég láttam ennyi ruhában.
-Szia szöszi. Mizu? - mosolyogva intettem, hogy üljön le.
-Nem sok. Na, sikerült a vizsga? - ült le. Kicsit lejjebb vette a sálat az arcán, így láttam, hogy mosolyog.
-Igen! Szerencsére. - bólintottam. -Akkor jó. Én hat százalékkal úsztam meg. Kicsit sok, de legalább átmentem. - hát igen, még a tesi tanároknak is kell ám tanulni, de keményen.
-Pacsit! - felemeltem a mancsom, és belecsapott.
-Amúgy, ezen kívül, mi a helyzet? - dőlt nekem.
-Hmm, nem sok. Jövő héttől újabb vizsga hajtás, még kiélvezem a négy nap szabit, és órára se kell mennem, mert a tanár beteg, így csütörtökön és pénteken aludni fogok, szombaton nagy mosás, vasárnap elő pakolok mindent, hogy holnap minden meglegyen, és ne kelljen szaladgálni. - mondtam elgondolkozva. Ránéztem Jonghyunra, aki pedig az ajkaimra hajolt, és megcsókolt. Ajkai mint mindig, most is puhák, és kívánatosak, így nem húzódtam el. Kezem a sálára raktam, és megfogtam az arcát, nyelve puhán és lomhán mozgott, mégis olyan kellemes volt.
-Nem jössz fel hozzám? - suttogta a csók után. Bólintottam, és már úton is voltunk.
Este kilenc volt mire haza értem. Hulla fáradtan, de mennem kellett zuhanyozni. Így csendben beosontam, pizsit magamhoz vettem és bementem a fürdőbe.
Lopakodva mentem az ágyamhoz. Hmm, vagyis a hajam törölgettem, és halk voltam, szóval nem is lopakodtam. Persze majd szívbajt kaptam amikor neki mentem valaminek. Inkább valakinek. Levettem a fejemről a kendőt, és Taemin állt előttem. Most vettem csak észre, hogy jó fejjel magasabb.
-Mi van? - néztem fel rá.
-Láttam, hogy Jonghyunnal mentél el. - mondta.
-És? - húztam fel az egyik szemöldököm.
-Ha fizetek, velem is lefekszel? - kérdezte.
-Nem vagyok kurva! És veled semmi pénzért nem bújnék ágyba! - löktem rajta egyet.
-Jonghyunnal ágyba bújtál! - hangja vádló volt. Kikerültem, és pakolni kezdtem a dolgaim.
-Nem bújtam. Nem tudtam. Csak filmet néztem vele. - vallottam be. De nem tudom miért. Kiegyenesedtem, mikor két kar simult a derekamra. Nem mozdultam, csak állt, és figyeltem mit tesz. De csak megölelt, arcát a nyakamba fúrta, és így volt pár percig. Éreztem a meleg leheletétt, és ahogy dobog a szíve, és szorít a karja. De amikor megfogtam az egyik kezét, hirtelen engedett el, és tűnt el. Hallottam ahogy becsapja az ajtót, aztán csend. Fogalmam nincs mi volt ez. De meglepett.