Man in Love~ (Infinite) Soyun 51. Fejezet~

Másnap reggel, a mobilom rezgése keltett. Álmosan kerestem meg, aztán megnéztem ki az.
Sungjong volt.
-Mondjad... - mondom álmosan.
-Szia Noona... felkeltettelek? - kérdi kicsit szomorú hangon.
-Ah, igen, de már amúgy is kelnem kell. - sóhajtok.
-Ne haragudj... nem mertelek eddig hívni. - mondja. Mellettem Myungsoo mocorogni kezd, aztán pedig hasra fordul, én lassan kimászok az ágyból és kimegyek a konyhába.
-Semmi baj! Nekem is idő kellett, ahhoz, hogy mindent átgondoljak. - tettem oda vizet forrni a teához.
-Gondolom... hogy tegnap mivel Myungsoo hyunggal voltál...
-Igen, vele jöttem haza. És mesélt rólad! - mosolyodok el.
-És nem haragszol? Suhee elég aranyos, de Ő nem Te... - motyog.
-Szívem.... - sóhajtok -Még fiatal vagy! Annyi lehetőség, és választék van a világon, csak figyelni kell! Ne ragadj le mellettem! Tudom, hogy szeretsz, én is téged, teljes szívből, és fogalmam nincs, hogy tudom ugyan úgy Myungsoot is szeretni... de itt leszek! Mindig! Érted? Attól... hogy most Myungsooval vagyok, vagy leszek, nem feledlek el! Élj! És ha már unod, esetleges nem megy, én itt leszek. Bármi gond van, vagy segíteni kell hívj bátran! - mondtam.
-Köszönöm Noona! - hallottam, hogy mosolygós a hangja.
-Ne köszönd! Viszont most megyek, mert mennem kellesz pár dolgot venni a sulihoz. - fintorgok.
-Rendben! Majd még hívlak! Szia Noona!
-Szia Pindur! - mosolyogva rakom le, és megcsinálom a teát. Leülök az asztalhoz, majd lassan kezdem kortyolgatni a forró folyadékot. Myungsoo, álmos fejjel, kócosan, egy szál boxerban jött be a konyhába.
-Jó reggelt! - hajolt le hozzám, és megcsókolt.
-Neked is. - mosolygok rá, mire arrébb tol, leül a helyemre, majd az ölébe húz. -Hogy aludtál? - adok puszit a nyakára.
-Hmm... nagyon jól. - lassan megérinti az egyik mellem, és felvezeti a kezét a nyakamra.
-Korán reggel már kanos vagy? - kuncogok.
-Én, mindig az vagyok! - nevet fel.
-Azért van pornó a telefonodon? - vihogok fel.
-Láttad a vidit? - nevet fel újra.
-Ühüm. - bólintok ajkam beharapva.
-Ah! Sose mosom már ezt le magamról! - hajtja hátra a fejét. Puszit adok a nyakára, végig az álla hegyéig, majd az ajkaira is.
-Tetszik amúgy a hajad, jól áll ez a rövidebb fazon. - dorombolom. Megfogja a derekam, felemel, felrak az asztalra, majd megcsókol. -Óh, ez jár minden "bók" után? - macska karmozok egyet a bók szóra.
-Jár még több... - feláll, úgy hajol hozzám, hogy elfekszem az asztalon. Össze-vissza csókol, néhány helyen csikis, így kuncogok egy sort.
-Ezt meg tudnám szokni. - mosolygok rá.
-Hidd el, én is. - rám tehénkedik vigyorogva, és megsimogatja az arcom. -Mi lesz Sungjonggal? - néz a szemembe.
-Már beszéltem vele, és semmi. - sóhajtok.
-Akkor az enyém vagy? - kérdi.
-Azt hiszem igen. - csukom be a szemeim.
-Yun... - szólt lágy hangon, így rá néztem -Velem is jó lesz, hisz én is szeretlek. Sungjong még gyerek, mégha tudom is mit jelent neked... azt kérem... felejtsd el. Szeretnék veled lenni, végleg. - levegőt is elfelejtettem venni. Csak néztem rá, mint Rozi a moziban.
-Ez... most... - nem tudtam megkérdezni, hogy most ez az volt amire gondolta, vagy sem, mert megszólalt a mobilom, így Soo segített felülni.
Nara volt. Mosolyogva egyeztem bele, hogy én is megyek velük a dokihoz, majd mentem felöltözni.
Egész végig az járt a fejemben, hogy ez most akkor egy burkolt leánykérés volt vagy sem. Majdnem csináltam egy balesetet is, de végül sikeresen megérkeztem Naráékhoz.
Amíg Dongwoo szaladgált, hogy mi kell a dokihoz, Nara mellém ült.
-Láttam, hogy valami nem stimmel. Mi a baj? - néz rám aggódva.
Rá nézek, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá.
-Én... azt hiszem Myungsoo megkérte a kezem... - suttogtam.
- Miazanyám? - tágult ki a szeme, szája tátva maradt és elfelejtett pislogni.
-Reggel, beszélgettünk, és azt mondta, hogy, velem akar maradni végleg. Gondolom, akkor ez... azt jelenti. - motyogtam.
-Én úgy veszem le, hogy ez igen csak az! Várj! - fogja meg a kezem -Dongwoo! - kiált, mire Maci jelenik meg.
-Mondjad. - néz ránk.
-Nálatok, pasiknál, milyen jelentősége van a végleg szónak? Ha lánynak mondod például, hogy végleg vele akarsz maradni!?
-Természetesen házasság... de miért? - pislog ránk. Ijedten fogom meg a fejem, és hajolok a térdeimre.
-Soo burkoltan megkérte Yun kezét! - röhög Nara.
-Hogy mi? - bukik ki Dongwooból.
-Először beszélek Soo-val, aztán majd lehet lemenni hídba! - nézek fel. -Addig egy szót se senkinek! - sóhajtok.
-Hát ez most kicsit sokkolt. - pislog Dongwoo
-Na, de menjünk, mert elkésünk a dokitól! - állok fel.
Persze fél órát késtünk, de a doki szerencsére nem szólt. Mind a ketten Macival bementünk az ultrahangos vizsgálatra, csak a kis bitang, nem mutatta milyen nemű!
Elvittem utána őket enni, majd haza mentem.
-Megjöttem! - dobom le a kulcsaim, de semmi válasz. Felsóhajtok, bemegyek a konyhába, és ott volt egy cetli a hűtőn: "El kellett mennem, de este jövök. Beszélnünk kell!"
Elveszem a cetlit, és kidobom. Iszok egy kis vizet, majd a nappaliba, megyek. Pont mire leülök, nyílik a bejárti ajtó.
Myungsoo jött be, és megáll a nappali előtt.
-Elvettem a pót kulcsot. - lengeti meg a sárga matricás kulcsot.
-Oké. - néztem az asztalra. Pár percig csend, majd mellém ül.
-Gondolkodtam... és... - szólal meg. Rá nézek, de a kezeit nézi. -Reggel... én komolyan gondoltam amit mondtam. - sóhajt fel és rám néz. -Szeretlek. Bármire képes lennék érted. - ellágyultam tőle, meg attól amit láttam a szemeiben. Odahajoltam hozzá, puszit adtam az ajkaira, majd megöleltem.
-Én is érted, nagyon szeretlek! - suttogtam neki. Szorosan ölelt meg, majd elengedett, benyúlt a felsője zsebébe, kivett egy fekete dobozt, kinyitotta, benne pedig egy egyszerű fehér arany szív alaku kővel ülő gyűrű volt.
-Ma vettem... megláttam, és azonnal tudtam, hogy ez kell. - mosolyog rám. Elkuncogom magam, kezem pedig odanyújtom. Feladja rám a gyűrűt, majd megcsókol. Kuncogva bújok hozzá, mire eldönt a kanapén.
-Akarsz valamit? - vigyorogtam rá.
-Egy két dolgot igen. - szedi le magáról a felsőt. Elnevetem magam rajta mert a póló félig rajta volt félig kibújt belőle, és úgy pislogott rám.
-Édes vagy így, mint egy esetlen kismacska! - segítek neki.
-Gonosz vagy! - vigyorog.
-Amúgy... szeretném egy ideig titokban tartani ezt! - mutatok a gyűrűre.
-Amíg akarod! - hajol fölém és csókol meg. Kis telhetetlen!