Seongyeollal külön lakásba költöztünk és ő folyamatosan ideges volt. Rohangált,mint a mérgezett egér.
-Yeol nem kérek semmit...-sóhajtottam.
-Muszáj reggelizned!-tette az ölembe a tányér gyümölcsöt-Ma megyünk az orvoshoz?-csókolt homlokon él leült velem szemben az ágyra.
-Igen.-mosolyogtam rá és a hasamra simítottam a kezemet. Már úgy néztem ki, mint aki lenyelt egy labdát. Mivel túl korán lettem terhes így még csak eljegyeztük egymást Yeollal.
-Annyira kíváncsi vagyok hogy fiam lesz-e vagy hercegnőm.-simogatta ő is a labdámat.
-Te mindig kíváncsi vagy.-kuncogtam és adtam az ajkára egy csókot. Hangosan kezdett csörögni a telefonja, az én első és egyben utolsó albumomról való számot állította be. Gyorsan felvette és a füléhez tartotta.
-Megyek...-sóhajtotta és bűnbánó szemekkel nézett rám. Egy apró mosolyt engedtem felé, hogy kissé megnyugtassam. Mindig rohangálnia kell a forgatásokra, mivel elvállalt, persze az én unszolásomra egy dráma szerepet. Gyorsan lerakta a ketyerét.-Még most sem hiszem el hogy rábeszéltél egy szerepre...-húzta össze a szemeit.
-Nem hagyom hogy abbahagyd azt ami az életed. Megígértem hogy, én és a kicsi nem fogunk a karriered útjában állni.-simogattam meg az arcát.
-Én pedig mondtam hogy engem meg nem erdekel semmi és senki! Csak te és Eunhee-m!-bújt a tenyerembe.
-S mi van ha fiú?-kuncogtam.
-Akkor Himsang.-mondta határozottan.
-Nekem tetszik.-gondolkoztam el-Lee Eunhee és Lee Himsang.-mondtam ki egyben őket.
-A te hangodon cseng a legszebben.-hajolt közel hozzám és megcsókolt.
-Nyalis.-kuncogtam.
-Mrs Lee, ne kötözködjön.-csókolt meg, megint.
-Menj mert elkésel a forgatásról.-löktem a vállán egy kicsit.
-Ki akarsz dobni?-maradt egyhelyben.
-Mi mást tehetnék ha jön a szeretőm?!-kacsintottam rá, mire olyan mérgesen morgott hogy egy vad kutya féltékeny lett volna rá.-Dongwoo jön csak.-nevettem fel-Ő is jönni akart az orvoshoz.
-Megyek én is...-morogta komoran.
-Te mész szerepelni cicuka.-forgattam meg a szemeimet-Felhívom még Yun-t is ha az megnyugtat.-adtam be a derekamat, úgy is régen láttam.
-Megtennéd?-csillogtak a szemei.
-Szeretlek Yeol, miért ne tenném?-mosolyogtam rá.
-Te vagy a mindenem.-ölelt meg-Meg persze a kicsi is.-nyomott puszit a hasamra.
-Na menj....-felkapkodta a ruháit és egy gyors csók és szeretlek után elviharzott. Elővettem a mobilomat és tárcsáztam Soyun számát-Szia Yun, nincs kedved eljönni velem és Dongwoo-val a kórházba?
-Szia, de persze.-hallottam a hangján hogy kissé furcsa a hangja, enyhén boldog, de még is keserű.
-Gyere hozzánk, ide jön Woo is.
-Rendben.-tette le a telefont én pedig eldőltem.
-Annyira nehéz mindenki kedvében járni.-simogattam a hasamat, mire a kicsi rúgott egyet.-Rugjak meg én is mindenkit?-kuncogtam. Egy sóhajjal keltem fel és felöltöztem s közben eszegettem azt a gyümölcsöt amit Yeol hozott.
-Jó napot kívánok!-jött be Dongwoo vigyorogva-Szia prücsök.-guggolt le a hasamhoz.
-Szia maci.-mosolyogtam rá.
-Csókot vársz?-vigyorgott rám.
-Hülye!-csaptam mellkason és felnevettem.
-Valld be hogy szeretnéd.-hajolt le hozzám és s egyre jobban közeledett hozzám. Ekkor hangos kopogás törte meg a csöndünket.-Franc bele.-morogta és elhajolt.-Kinyitom.-simogatta végig az arcomat és ment kinyitni az ajtót. Bementem a konyhába és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet és belekortyoltam.
-Yun jött!-jött vigyorogva Woo és belepuszilt a nyakamba ahogy elment mellettem s elvette a poharamat.
-Szia Yun.-mentem oda hozzá és megöleltem-Régen láttalak.-mosolyogtam rá.
-Szia.-mosolygott vissza-Hol van Seongyeol?
-Mennie kellett felvételre.-húztam a számat-Rá kellett beszélnem, mert folyton idegeskedik hogy mi van velem és a kicsivel. Pedig csak tüsszentettem egyet.
-Aggódik.-ült le a konyhapulthoz.
-Tudom.-sóhajtottam-De muszáj, mert én viszont idegbajos leszek a sok aggódástól.
-Ettél már?-nyitotta ki a hűtőt Woo.
-Ott a tanyérom ha nem látnád.-intettem a mosogató felé.
-Ezen csak barack volt.-fintorgott-Csokit egyél!-vett elő egy tablával.
-Oh oppa, csoki...-vettem el tőle és kibontottam-Ha folyton azt eszem amit megkívánok, akkora leszek mint egy hordó. Én pedig nem akarok viziló lenni.
-A te testfelépítésed alapból, nem olyan.-csapkodta meg Woo a csípőmet. Yun kicsit furán nézett ránk, nem értettem hogy miért. Maci mindig ezt csinálja, ő a legjobb barátom! Mindig mellettem volt, s biztos hogy nem gondolja tovább... Legalább is remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése