Telefonom hangja hozott vissza a valóságba, ezért megpróbáltam elő kotorni azt, majd felvenni.
-Igen? - szóltam bele.
-Hol vagy? Vagy harmincszor hívtalak de nem vetted! Írtam is, arra se reagáltál, és a fiúkat is riasztottam. - hadarja Myungsoo.
-Ne haragudj! Hány óra? - kezdtem pakolni.
-Hajnali fél kettő! - sóhajt.
-Öt perc és otthon vagyok! - raktam le a telefont, és bedobtam a táskába, és így, festékesen, megyek a kocsimhoz, és indulok haza.
Otthon, lerakom a cipő tartó mellé a letakart festményt, és bemegyek a nappaliba, ahol szinte egyszerre sóhajtott fél mindenki. Sungjong pattan fel, és könnyes szemmel jön hozzám és ölel meg.
-Ennyire aggódtatok? - simogatom meg a hátát. -Festékes leszel! - tettem még hozzá.
-Nagyon. És nem érdekel. - szipogott.
-Ne haragudjatok. - engedem el, és a többiekre nézek. Yeol lép mellém, és vesz el valamit a fülem mellől. Az pedig egy eccset volt. -Óh. - fogtam a fülem -Köszönöm öcsi. - néztem rá.
-Mindig ilyen voltál ha festettél. Se lát se hal. - mosolyog rám.
-Menjetek mostmár pihenni. - néztem mindenkire -Minden rendben van. - mosolyogtam rájuk.
Myungsoo jött hozzám, és fogta meg a kezem, majd magához vont.
-Nagyon aggódtam! Reggel eltűnsz, egész nap hívlak nem veszed, megijedtem, és a fiúk is. - mondja.
-Az egyetemen voltam, rajzoltam, és festettem. - rakom a fejem a mellkasára. Fiúk pedig sorban jöttek puszit adni a fejemre, és mentek el. Ketten maradtunk, én pedig szörnyen álmos lettem.
-Zuhanyozz le. Addig melegítek neked kaját. - enged el.
-Ez nagyon jó ötlet. - bólintok, aztán a fürdőbe csoszogok. Egy alapos zuhany után, frissen megyek a konyhába, ahol Soo már pakolta ki a kaját az asztalra.
-Örülnék, ha nem csinálnál ilyet többet! Azt hittem elvisz egy szívroham. - néz rám Soo.
-Bocsánatot kértem már, nem? - ülök le. Hirtelen ránt fel és fogja meg a tarkóm, hogy rá nézzek.
-Az egy dolog! De értsd meg, annyira szeretlek, hogy ha bajod esne, abba belehalnék! - néz mélyen a szemembe. Ilyenkor tök félelmetes! -Darabokra szakadna a lelkem... - enged el, és kicsit hátra lép.
-Sajnálom. - sóhajtok, és odalépek hozzá. -Mikor akarod az esküvőt? - ölelem meg.
-Hízelegsz? - ölel vissza.
-Csak picit. - kuncogtam. -Amúgy is, pár dolgot akkor rendesen át kell beszélni, mi, hogy legyen. - engedem el.
-Először egyél! - tol az asztalhoz. Nevetve ültem le enni, aztán pedig mentünk aludni. Lebeszéltük közben az időpontot, hogy miután Yumi megszült, rá két hónapra legyen, aztán veszünk egy nagyobb lakást, hogy tudjak magamnak egy kis helyet csinálni, ahol tudok festeni és nem az egyetemen. Majd bealudtam.
Reggel első dolgom az volt, hogy menjek Yumihoz.
-Na, mesélj! - telepedik mellém. Még szerencse, hogy egyedül van itthon.
-Hát... - megemelem a gyűrűs kezem, mire hol rám, hol a gyűrűre mered.
-Myungsoo? - bólintok a kérdésre. -Ha nem lenne bálna méretem, most rád ugrottam volna! - neveti el magát. -Gratulálok! - ölel meg, úgy ahogy tud.
-Köszönöm.
Elkezdtük beszélni, hogy mikorra tervezzük az esküvőt, milyen ruhát akarok, miegymás.
Két nap múlva leadtam a rajzokat és a festményt, majd rohantam haza, mesrt este vacsi, és mindenki jön. Kicsit izgultam, főleg, hogy mit szól majd Sungjong. De remélem minden rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése