-Már csak egy kandalló hiányzik, és, hogy kint essen a hó... - motyogtam Soo karját simogatva. Egy pléd takar minket, meztelenül fekszünk a kanapén. -Minden tökéletes lenne. - sóhajtok.
-Mert, most nem tökéletes minden? Pedig én az vagyok. - hajol a nyakamra. Elnevetem magam.
-Egoista! - csaptam a karjára. -Amúgy éhes vagyok! - sóhajtok.
-Most, hogy mondod én is! - keresztül hajol rajtam, félig rám tehénkedik, amitől felnyögök fájdalmasan, mire még jobban rám fekszik, persze nevetve.
-De dög vagy! - préselem ki magamból. Elő veszi a mobilját, és vissza fekszik. Megkönnyebbülten sóhajtok fel.
-Óh, de még milyen! - vigyorog. Megforgatom a szemeim, Myungsoo pedig hív egy éttermet, hogy kaját rendeljen. Most én tehénkedek rá, állam a mellkasára rakom, úgy nézek rá. Lerakja a mobilt, majd rám mosolyog. -Húsz perc és itt a kaja.
-Az remek. - csukom be a szemeim, és fejem a mellkasára rakom, hallgatom a szív verését, oldalt pedig óvatosan cirógatom a puha bőrt. -Istenem, hogy van benned ennyi energia!? - kérdem, a lent elédő tartozékra utalva.
-Ott mindig van energia. - kuncog. Elmosolyodom.
-Ne haragudj, de nekem semmi erőm. Tegnap, meg ma is, nem egy menetet nyomtunk le, kifáradtam, éhes vagyok, és álmos. - motyogtam. Myungsoo felnevet, puszit ad a fejemre.
-Menj, zuhanyoz le, addig megjön a kaja, eszünk, és irány aludni! - simogatja meg a hátam.
-Ez egy jó ötlet! - mocorgok rajta, mire felnyög.
-Ha ezt csinálod, nem mész zuhanyozni. - néz mélyen a szemembe. Megforgatom a szemeim, aztán lemászok róla, felkapom a pólóját, beiszkolok a fürdőbe. Lezuhanyzok, ami csodákat tesz, aztán felveszek egy pizsit és kimegyek Myungsoohoz.
-Azt hiszem sokkot kapott a kiszálltó csaj! - röhögve jön a nappaliba. Rá nézek, és csak egy pléd van a derekán.
-Nem csoda! Nálam is okozol néha szívritmúszavart. - vigyorgok rá.
Felvonja az egyik szemöldökét, és megáll.
-Néha? - billenti oldalra a fejét.
-Aha. - vonok vállát.
-Ez fájt! - grimaszol.
-Kis érzékeny. - mosolyogva állok fel, és megyek hozzá. -Éhes vagyok. - veszem el tőle a szatyrot, majd letelepedek a kanapéra. Bekapcsolom a TV-t, és pont a Last Romeo megy. Felhúzom jó hangosra. Amikor Myungsoo énekel, elmosolyodom és rá nézek, nagyon el van merülve a kajában, a hangos zene nem különösebben zavarja. Ezért megszólalok, vagyis én is énekelek. Ettől pedig rám pillant.
-Saranghamnada... - mosolyogva mondom, és újra a TV-t nézem. Lejjebb veszem a hangot. Enni kezdek.
-Miért lettél szerelmes belém? - szólal meg.
-Te miért lettél szerelmes belém? - kérdezek vissza, de nem nézek rá.
Bekapok egy falat tekercset.
-Én azért, mert van, egyfajta kisugárzásod. Mindenkit szeretsz, kedves vagy velük, figyelmes... - elhallgatott, én pedig abbahagytam a rágást és rá néztem. -Teljesen az ellentétem vagy. - néz rám. Elmosolyodom. Lenyelem a falatot.
-Az ellentétek vonzák egymást! - vonok vállát. Úgy helyezkedem, hogy az ölébe tudjak ülni, átkaroltam a nyakát, és úgy nézek rá.
-Örülök, hogy velem vagy. - simogatja meg az arcom.
-Elhiszem. - kuncogok.
Kaja után Soo is elment zuhanyozni, majd ágyba dőltünk. Én konkrétan mint egy darab fa, de semmi baj. Szörnyen fáradt voltam, és aludni akartam. Holnap pedig suli.
-Szeretnél majd gyereket tőlem? - kérdi, miután elhelyezkedtünk.
-Gondolom igen. És Te? - fogom meg a mancsát.
-Én nagyon! Látom milyen boldog Sungyeol, és Én is ilyen boldog akarok lenni. Na nem mintha nem az lennék már most is... csak...
-Csak úgy lennénk teljes! Értlek én. - mosolyogva csuktam be a szemem.
-Ezért szeretlek Én ennyire. - kuncog.
Másnap reggel halkan osonok ki, aztán egy gyors öltözés után, már felpakolva megyek a suliba.
Első utam a rajzterem. És akkor most csináljunk pár vázlatot a "dolgozathoz". Nem tudom mi fog ebből kisülni. Remélem valami jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése