Első vizsga alatti mottóm: Úristen meghalok!
Második pedig: A franc bele, átmentem!
Persze ezt csak fejben harcoltam le. Most kiterülve feküdtem a padlón, hason, és szabályosan fejeltem a padlót. Taemin szerintem elkönyvelt idióta pszichopatának, de nem érdekel.
-Egy nyamvadt százalék! Egy! Hát ez kibaszott szar! - adtam fel végül a padló ostromlását, és a hátamra fordultam. Felsóhajtottam, lapomat újra az orrom elé raktam, és azt a nyamvadt 191 százalékot néztem! Egy százalék, és nem jutok tovább. Szerintem szívat a tanár, mert a múltkor beszóltam neki. A köcsög. Na mindegy.
Fogtam magam, és felöltöztem, már épp pakoltam a zsebembe a tárcám és a telefont amikor Taemin megszólalt: -Hová mész? - néztem rá mint borjú az új kapura.
-Közöd? Semmi! - jól becsaptam magam után az ajtót. Végre pár napig nyugi, aztán jöhet újra a második vizsgához való hajtás. Vettem magamnak pockyt, és kiültem az egyik padra. Olyan jó volt a lágy szellő, és a langyos napsütés. Pedig már jön a tél. Pont a mi szobánkkal szemben ültem, vagyis fel kellett emelnem a fejem, hogy lássam, és pont Taeminnel néztem szembe. Engem nézet. Nem voltam zavarban, de inkább lehajtottam a fejem és a zacsinak szenteltem minden figyelmem. Élvezet volt kinyitni és elmajszolgattam.
-Szia! - hallottam Jonghyun hangját. Felnéztem. Fehér haján sapi, rajta pedig, sál, kabát. Huh, rég láttam ennyi ruhában.
-Szia szöszi. Mizu? - mosolyogva intettem, hogy üljön le.
-Nem sok. Na, sikerült a vizsga? - ült le. Kicsit lejjebb vette a sálat az arcán, így láttam, hogy mosolyog.
-Igen! Szerencsére. - bólintottam. -Akkor jó. Én hat százalékkal úsztam meg. Kicsit sok, de legalább átmentem. - hát igen, még a tesi tanároknak is kell ám tanulni, de keményen.
-Pacsit! - felemeltem a mancsom, és belecsapott.
-Amúgy, ezen kívül, mi a helyzet? - dőlt nekem.
-Hmm, nem sok. Jövő héttől újabb vizsga hajtás, még kiélvezem a négy nap szabit, és órára se kell mennem, mert a tanár beteg, így csütörtökön és pénteken aludni fogok, szombaton nagy mosás, vasárnap elő pakolok mindent, hogy holnap minden meglegyen, és ne kelljen szaladgálni. - mondtam elgondolkozva. Ránéztem Jonghyunra, aki pedig az ajkaimra hajolt, és megcsókolt. Ajkai mint mindig, most is puhák, és kívánatosak, így nem húzódtam el. Kezem a sálára raktam, és megfogtam az arcát, nyelve puhán és lomhán mozgott, mégis olyan kellemes volt.
-Nem jössz fel hozzám? - suttogta a csók után. Bólintottam, és már úton is voltunk.
Este kilenc volt mire haza értem. Hulla fáradtan, de mennem kellett zuhanyozni. Így csendben beosontam, pizsit magamhoz vettem és bementem a fürdőbe.
Lopakodva mentem az ágyamhoz. Hmm, vagyis a hajam törölgettem, és halk voltam, szóval nem is lopakodtam. Persze majd szívbajt kaptam amikor neki mentem valaminek. Inkább valakinek. Levettem a fejemről a kendőt, és Taemin állt előttem. Most vettem csak észre, hogy jó fejjel magasabb.
-Mi van? - néztem fel rá.
-Láttam, hogy Jonghyunnal mentél el. - mondta.
-És? - húztam fel az egyik szemöldököm.
-Ha fizetek, velem is lefekszel? - kérdezte.
-Nem vagyok kurva! És veled semmi pénzért nem bújnék ágyba! - löktem rajta egyet.
-Jonghyunnal ágyba bújtál! - hangja vádló volt. Kikerültem, és pakolni kezdtem a dolgaim.
-Nem bújtam. Nem tudtam. Csak filmet néztem vele. - vallottam be. De nem tudom miért. Kiegyenesedtem, mikor két kar simult a derekamra. Nem mozdultam, csak állt, és figyeltem mit tesz. De csak megölelt, arcát a nyakamba fúrta, és így volt pár percig. Éreztem a meleg leheletétt, és ahogy dobog a szíve, és szorít a karja. De amikor megfogtam az egyik kezét, hirtelen engedett el, és tűnt el. Hallottam ahogy becsapja az ajtót, aztán csend. Fogalmam nincs mi volt ez. De meglepett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése