Az ideigeim csaknem szét pattantak ahogy figyeltem Yunat a kamerák mögül, de nem is ez idegesített annyira, hanem az a kis cetli amit a gépemen hagyott!
-Nem!-rohantam körbe a lakást, de sehol egy csepp koffein! Se Cola, se kávé!-Neeee!-visítottam. Idegemben pedig össze turmixoltam és a budin lehúztam a kaját. De az ideg még mindig fortyogott bennem.-Meglátod, ha hazaérsz esküszöm hogy...-be sem fejeztem a mondatomat. Ez tudom beteges hogy magamban beszélek. De nagyon sokat vagyok egyedül és már megszoktam. Igaz szeretek egyedül lenni. Láttam a szálloda kameráin keresztül hogy Yuna itt van. Mobilomat nyomkodva idegbajosan álltam fel.
-O-ó.-jött ki hang a száján ahogy belépett. A szemeim izzottak és ökölbe szorult a kezem.
-Kávé!-mondtam összeszorított fogakkal.
-Yukina, nyugi! Higgadj le!-emelte maga elé a kezeit. Ekkor rezegni kezdett a telefonja és a füléhez kapta.-Hozzatok kávét, colat és négy tábla csokit ha azt akarjátok hogy éljek!-nyomta ki. Zsemre dugta megint a mobilt, de mind végig velem szemezett.-Mindjárt hozzák! Megetted a reggelit?
-Két perced van!-fenyegettem.
-Nyugalom...
-58-57-56...-kezdtem visszafelé számolni. Az 5-nél jártam mikor a fiúk megjöttek egy papírszatyorral a kezükben.
-Te miért itt álsz?-kérdezte Aron Yun-tól.
-Addja neki oda valaki azt a kávét!-szólította fel őket. Baekho volt az a bátor aki odahozta s az asztalomra tette le. Kezemet felé nyújtva vártam a triplanagy poharat, de csak egy kicsit éreztem meg.
-Most csak szívatsz?-fordultam felé.
-Kávét kértél nem?-értetlenkedett.
-Yukina kávéadagja, triplanagy! Nyolc cukorral, tejjel!-emeltem fel egyre jobban a hangomat, s dobbantottam egyet.
-Cola? Csoki?-nyújtotta nekem Minhyun. Idegesen pislogtam rá. Kikaptam a kezéből, s mérgesen kuporodtam a székembe. Zenét kapcsoltam be és kell valami amivel lenyugtatom magam.
-Aludtál?-jön közelebb Yun. Mint aki meg se hallja dallamos hangját, böngésztem tovább.
-Én KakaoTalk-oztam vele mikor elindultunk.-mondja Jas.
-Akkor az alvás kilőve, de legalább evett!-sóhajt Yuna.
-Ne vegyél rá mérget.-mondta Ren miközben a turmixot mutatja.
-Yukina Namato!-kiabál velem-Nagyon ajánlom hogy a gyomrodban van az a kaja!-gyilkos nézéssel fordultam felé, majd vissza a tripla monitorhoz.-Na ne...-mondta miközben leesett neki és a budi felé rohant.-Lehúztad a WCn?-kiabált ki. A colamat szürcsölve kopogtam a billentyűkön. Orromra tettem a szemüvegemet és a világ bankjainak adatai között lesekedtem.
-Komolyan mert nem volt kávé, lehúztad a kaját a budin?-állt mellém Jonghyun. Az egyik tábla csokit nyújtottam felé.-Nem kérek, köszönöm!
-Ha ad valamit, azt jelenti bízik benned.-mondta Yuna.
-Ha pedig nem ad?
-Akkor féltsd az életed! Az ex pasimnak nem adott. Genya és durva dolgokat csinált vele.
-Miket?-kérdezte Jason.
-Maradjunk annyiban, hogy már Mexikoban is kőrözik. Most pedig kisasszony, mész aludni! Ha nem, az ágyhoz kötözlek!-most irtó cuki kiscica szemekkel pislogtam rá-Ne csináld!-szorította össze a szemeit-Yuki! Jahj vigye már valaki aludni!
-Gyere szépségem!-jött oda Jas, mire rá is az ártatlan cica szemeket eresztettem-Tudom tudom! Nem vagy álmos! De hozhatod a csokit és a colat.-magamhoz öleltem a nagy pohár üdítőt, s a szívószállal ittam tovább. A csokit is fülön fogtam és bevonultam a szobába.-Ha pedig jó leszel, hozok kávét!-megint ránéztem ártatlanul-Simát!
-Tripla!
-Dupla!-alkudoztunk.
-Rendben.-szűkítettem össze a pilláimat. Török ülésben felkuporodtam az ágyra. Ő pedig, mindezt végig nézte. Kezemből kivette a poharat, s letette az éjjeli szekrényre. Hanyatt lökött és fölém mászott.
-Megveszek!-suttogta ajkaimra. Ettől pedig én vesztem meg! Lehelete csiklandozta a számat. Én pedig résznyire nyilt ajkakkal, csendben lélegeztem. Lassan hajolt le, míg ajkunk egybeforrt. Mintha a testem nem is én irányítottam volna, siklott egy tenyerem a mellkasára, másik pedig a tarkójára. Lábaim derekára fonódtak és faltam az ajkait.
-Alvás!-dörömbölt Yuna az ajtón. Jason halk kuncogó hangon vált el tőlem.
-Majd ha elaludt!-csókolt meg újra s gyorsan el is vált. Lihegve forgott az agyam, ettől pedig az adrenalinszintem az egekbe szökött. Betakart, majd egy homlokpuszi kíséretében kiballagott. Az eszem elvesztem lassan! Alig bírtam bealudni, de valahogy sikerült. Kb egy órát alhattam mikor kipattantak a szemeim. A kávé jellegzetes illata terjengett és csokis sütié!? Behunyt szemekkel mentem az illat után.
-Ez se tartott sokáig!-morgott Yuna, miközben visszacsukta a sütőt. Kikerülve lebegtem az édes tallérok felé.
-Hu-fu-hu!-kezdem dobálni a sütit, mivel iszonyat forró volt.
-Vigyázz, forró!-megint kikerülve mentem vissza az asztalomhoz, amin egy tripla kávéspohár hevert rajta egy cetlivel: "Mert az ártatlan cica szemeidnek nem lehet ellenállni!" Ez nem Yuna írása, így tuti Jason. Hátra sandítottam, ő pedig vigyorogva eszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése