Fel-fel pislogtam rá, de még mindig rohadtul nem értettem miről is van szó. S egyre jobban idegesített hogy mit akarhat. Letettem a pálcikákat és a dobozt.
-Nem vagy éhes?-pislogott nagyokat.
-Elmondanád mit akarsz?-emeltem fel a fejem. Felöltötte azt az irtó cuki fejet, amitől a falnak szoktak menni, de pechjére nem ájulok el tőle. Felemeltem jobb szemöldökömet. Halk sóhaj hagyta el ajkait.
-Tudod hogy nem mondtam komolyan.-nézett reménykedve.
-Nem tudom miről beszélsz!-csináltam a hülyét.
-De tudod!-vádolt, s közben csúnyán nézett.
-Nem! Nem tudom! És megsúgom hogy nem is érdekel! Szóval, ha nem akarsz semmit, akkor menj el!-álltam fel.
-Olyan elviselhetetlen liba vagy!-pattant fel.
-Akkor menj el!-kiabáltam rá. Majd halk kopogás hallatszott.-Mivan?-kiabáltam tovább. Taemin nyitott be és csak pislogott.
-Később vissza jövök.-fordult ki.
-Maradj!-szóltam neki-Kibum úgy is menni készült!
-Elviselhetetlen szipirtyó!-ment ki-Wáhh!-rúgott idegesen az egyik ajtóba. Becsuktam az ajtót, s ahogy mentem vissza kidobtam azt amit Kibum hozott.
-Ti nem utáljátok egymást?-huppant le Tae.
-De!-vetődtem az ágyamra.
-Akkor mit keresett itt?
-Kettőt és könyebbet!-vontam meg a vállam-Mellesleg te mit akarsz itt?
-Nem jöhetek látogatni?
-Megint min vitáztatok?
-Semmin.-vörösödött el.
-Ahha!-vontam meg a vállam-Majd ha akarod, elmondod!-meg se mukkant csak figyelte hogy takarítom a szobám.-Ha már itt vagy, töröld már le a felső polcot!
-Picúr.-kuncogott.
-Befoghatod!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Segíthetsz!-lépett közel.
-Kanos vagy, találj mást!
-Vagy te, vagy Soyun! Más nem kell!
-Te bolond vagy.-nevettem fel. Miután lepucolta el is pucolt. Este lefeküdtem, s halk kopogás ébresztett meg.
-Mivan?-nyüszögtem miközben kinyitottam az ajtót. Kibum nekem esett s el sem engedett amíg vissza nem csókoltam. Az ágyamra lökött s fölém mászott. Értetlen szemekkel figyeltem, de teljesen felpörgetett. Karmaimmal a pólóját szántottam végig a hátán, ő pedig nekem feszült. Alul fickós állapotban volt, de abba hagyta. Csak nézett csillogó szemekkel.-A porszívó szakított?
-Ne rontsd el a pillanatot!-szólított fel.
-Aludni akarok.-néztem rá nagy szemekkel. Felemelt s befektetett a takaró alá, levetkőzött alsógatyára és mellém bújt. Nem tudtam erre mit reagálni mert ahogy felkeltem be is aludtam. Reggel az órám csörgésére keltem fel, s nagyon meglepett hogy Kibum ott fekszik mellettem.
-Nekem már lejárt a vizsgaidőszak erre a félévre.-motyogta.
-Mit keresel te itt? És hogy jöttél be?-vakartam a tarkómat.
-Elkésel!-mutatott rá a tényre.
-De... én... Mi?-makogtam.
-Öltözz és spuri!-mutatott az ajtóra. Felvettem az uniformisomat és az egyik magassarkúmat.
-Mellesleg, azt csinálok amit akarok!-néztem vissza a vállam felett. Táskám szíját a vállamra dobtam s otthagytam egyedül a szobámban. Az "osztályból" nekem lett a legjobb eredményem. Az agyam tompán fekszik a fejemben. Ahogy lépkedtem Soyunnak mentem neki az aulában. Ahogy neki mentem, vállára borulva, behunytam a szemeimet.
-Sikerült a vizsga?-kérdezősködött.
-Aha.-sóhajtottam.
-Hány százalék?
-Max.
-Semmi hiba?-tolt el hogy lásson.
-Semmi. Neked?
-191 pont.
-Mázlid volt.
-Ne is mond! Most is ki vagyok akadva! Rohadt sokat tanultam!
-Ez a szopacs mindig.-fejelem meg a vállát.
-Ne káromkodj!
-Haggyál anyu!-kuncogok fel.
-Pihenned kéne!-szól nekem Minho.
-Pihenek a sírban.-nyomok el egy ásítást, erre Yun belenyúlt a számba. A macskámmal is ezt csinálja ha ásít. És a fejemen mindig elröhögi magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése