Miután Soyun bejött azt hittem ott esek össze.
-Kérdezhetek valamit?-hajolt közel.
-Persze.-értetlenkedtem.
-Nem vagy terhes?-menten levert a víz. Sosem védekeztünk Yeollal, de mi van ha Changmin az apa? Mi van ha terhes vagyok? Mi lesz velem ha így nem kellek Seongyeolnak? Ez a "mi lesz?" teljesen kiakaszt.
-Vettem egy testet. Ott van a táskámban, behoznád?-miután beadta nekem s elvégeztem a tesztet. A csapra tettem s remegő térdekkel rogytam újra a földre. A gyomrom émelygett, s majdnem kidobtam megint a taccsot. Yun bejött és Yeol aggódó kezdett lenni. Meggint szívták egymás vérét.-Mindjárt megyünk.-szóltam ki neki.
-Oké.-lágyult el a hangja mikor hozzám beszélt.
-Papucs!-heccelte Yun. Ilyenkor mikor ezt csinálják rám és a testvéreimre emlékeztetnek.
-Na?-kérdeztem mikor Soyun megnézte a tesztet.
-Hát szívem. Gratulálok! Nagynéni leszek!-a remény apró csillagkén hullt a porba.
-Oh.-nem lehetek terhes! Mit mondok Yeolnak? Mit csinálok ezek után? A karrieremnek annyi, ez már nem újdonság, de nem szakíthatom el Seongyeolt a bandától. Hisz olyan fiatalok vagyunk.-Ne mond el Yeolnak, majd én elmondom.-kértem, erre csak bólintott. Miután kimentünk, megcsináltuk azt a gyomorforgás elleni itókát. Hát mit ne mondjak, nagyon savanyú volt. De legalább nincs hányingerem. Yeollal felmentünk a szobánkba.
-Mi a baj?-kérdezte zavartan. Mert a színlelt jókedvemet itt vár nem folytattam.
-Beszélnünk kell!-motyogtam, s az ágyra húztam. A szemei aggódóak voltak. Nincs szívem elmondani neki hogy tönkreteszem az életét.-Hoznál nekem egy kis vizet?-suttogtam.
-Persze.-értetlenkedett. Miután kiment egy apró könnycsepp gördült le orcámon.
-Jól vagy?-jelent meg Dongwoo.
-Nem.-motyogtam.
-Megint rókázni kell? Tudtam hogy nem bírod a piát de hogy ennyire?-próbálta a feszültséget oldani.
-Terhes vagyok Dongwoo!-mondtam. Az arca először meglepett volt, majd egyre vörösebb. Ment fel benne a pumpa.
-Ugye ez csak vicc!
-Bár az lenne!-temettem az arcom a tenyerembe.
-Elmondtad neki?
-Nincs szívem elmondani hogy tönkre tettem az életét.
-Tönkre?-vágott meglepett fejet.
-Igen, hisz nem törhetem össze a karrierjét.
-Várjunk, te azt hiszed ezzel tönkre teszed az életét?-picit bólintottam-Na idefigyelj csillagom! Ez a legjobb dolog amit tehettél vele! El sem tudod képzelni én mit fel nem adnék ezért! Hogy te lehess a feleségem és egy csodás gyermekünk legyen! S te azt mondod hogy ez egy rossz dolog?
-Woo én...
-Mond el neki vagy én fogom! S ha neki ez nem kell, én feleségül veszlek és felnevelem a kicsit!
-Ne mond el neki kérlek!-másztam oda hozzá és pólóját szorongatva könyörögtem.
-Még meg adom az esélyt hogy te elmond! De ha nem teszed, én fogom!-felállt s ott hagyott. A kezeim remegtek s az utolsó mondata égett az agyamban.
-Ayumi!-nézett idegesen Yeol s miután lerakta az éjjeliszekrényre a vizet és azt a savanyú löttyöt, mellém kuporodott. Az ölébe húzott s ringatott.-Miről akartál beszélni?-kérdezte mikor kicsit lenyugodtam.
-Utálni fogsz!-könnyeztem meg.
-Sosem utálnálak!
-De el fogsz hagyni!-csuklott el a hangom.
-Nincs az a pénz! Még ha le is feküdtél DongWooval sem, hagynálak el!
-Biztos?-szipogtam.
-Az életemre megesküszöm!-tett keresztet a szívemre-De ugye nem feküdtél...?
-Nem!-vágtam rá.
-Rendben, akkor mondjad szerelmem!-bújt a nyakamba.
-Yeol, én...-akadt el a szavam.
-Igen?
-Tudod, mikor mi szeretkeztünk...
-Ühüm.-durmogta a nyakamba s belecsókolt.
-Nem szedtem semmilyen gyógyszert, te pedig nem húztál óvszert és...
-Mit akarsz ebből kihozni?-harapott a nyakamba.
-Yeol, terhes vagyok!-mondtam ki összeszorított szemekkel.
-Mi vagy?-fagyott le.
-Terhes.-halt el a hangom és vártam hogy lelök az öléből. A sokktól megszólalni sem tudott, s már annyi ideje ült csendben s mozdulatlanul azt hittem baja lett.-Seongyeol.-suttogtam a nevét, ő pedig zavart szemekkel nézett.-Sajnálom.-leheltem. Nem tudom hogy aludtunk el de én reggel egyedül keltem.
A napok teltek, s szinte hozzám sem szólt, vagy rám sem nézett. A szívem lüktetett a fájdalomtól.
Haza mentem taxival. Otthon nem mertem elmondani senkinek, ezért a szobámba zárkózva, a hasamat ölelve bámultam a falakat. Zenét kapcsoltam, hogy legalább ne ilyesszek meg senkit. De a magány belülről szaggatott apró darabokra. Ahogy tudatosult bennem hogy gyereket várok, hirtelen kötődni kezdtem hozzá. Miért most jött ki rajtam az anyai ösztön? Miért nem fogtam be, s vetettem el csendben? Azt vettem észre hogy megint sírok. Lentől a földszintről zajok szűrődtek fel. Az ajtót résnyire kinyitottam hogy halljak valamit.
-Teherbe ejtetted a húgomat?!-ez bizony Sanghyun volt.
-Nyugi Thunder!-csitította Seungho a bátyámat-Szóval, Ayumi terhes. Te pedig?
-Ő pedig egy betoji idióta!-kiabált idegesen Woo-Meg mondtam! Ha neked nem kell, akkor ne is strapáld magad! Majd feleségül veszem és felnevelem a gyereket! Én arra fogok törekedni hogy Ayunak és a kicsinek mindene meg legyen!
-De...-vált kétségbeesettre Yeol hangja.
-Seongyeol! Innen bármelyikőnk felvállalja!-mondta nyugottan Byunghee.
-Szóval döntsd el! Szereted annyira Ayumit hogy feleségül veszed ezek után is?-kérdezte Seungho.
-S felneveled azt a gyereket?-kontrázott rá ingerülten Changsun. Nekem sem kellett több, becsuktam az ajtót. Nem vagyok rá kíváncsi hogy mond nemet! A takaró alá bújva próbáltam nem szétesni. Ha Yeol nem akar engem így, vajon Soyun kíváncsi lesz még rám?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése