Semmit se aludtam az éjjel. Csak forgolódtam, reggel pedig Yumi még sokkolt is.
Egész úton a park féle, csendben voltam, persze zene az ment a fülem nem maradhat egyedül. Szóval fejes fel, és lassan csoszogtam Yumi mellett. Furán is nézett rám párszor. Persze biztos azért, mert nem pattogtam, meg minden, mint máskor. Szarul voltam lelkileg, és nem tudok mit tenni. Ritkán van ilyen velem, és általában ki se mutatom, De ma valahogy nem volt erőm. Holnap anyu temetésének az évfordulója, szóval mennem kellesz virágot vinni neki.
-Sziasztok lányok. - köszönt az öt tökkel ütött. Yesung azonnal megkörnyékezte Yumit, aki persze leoltva otthagyta.
-Ne törd már magad. Tudod, hogy sose fog lépni feléd. - mondtam neki.
-Wow! Mi ez a halálos hangulat? - kérdezte Chen.
-Szar kedvem van. - mondtam.
Olyan fejjel néztek, mintha hat fejem lenne. Sose látták rajtam, hogy ilyen lennék, de Ayumitól már megszokott ez a hangulat.
-Hé, szépség! - jelent meg előttem Woobi. Idióta egy gyerek, de szeretek vele lenni.
-Szia. - mosolyogtam rá.
-Ma egy randi? Szex lesz a vége. Vagy kezdhetjük azzal is. - vigyorgott.
-Inkább legközelebb. Ma nincs kedvem. - húztam a szám.
-Holnap? - hajolt közel.
-Holnap nem leszek. Dolgom lesz.
-Mi ez már? - lepődött meg. -Sose utasítasz vissza. - egyenesedett ki.
-Férfiak! - hagytam ott.
-Na! Yun! - kapta el a kezem. -Holnap után? - simult hozzám.
-Holnap után jó lesz. - bólintottam. El is engedett, így Yumihoz mentem. Fiúk is jöttek, Seoyong hozta is az IPodját, meg szerintem hangfalakat is tart a táskájában. Ki tudja.
Lényeg, hogy legyen zene.
Parkba mentünk, ahol a szökőkútnál telepedett le mindenki, és Seoyong zenét kapcsolt. Először Yumi táncolt. Majd csatlakoztam, Yong is jött, de Ő inkább brékel. Mi heten amolyan táncosok vagyunk. Én nem mindig táncolok, inkább Ayumi mindene a tánc és a fiúké. Nekem a zene a mindenem. Kerestem a mobilom, de szerintem otthon hagytam. Elmentünk enni, aztán jártunk a városban, lementünk Gangnamba. Vacsira is kell ám pénz. Általában így szerzünk pénzt, ha Yumi számlájára még nem lett utalva az árvasági.
-Nagyon hallgatag vagy ma. - mondta Yong. Zium is bólintott. Zium igazi nevét nem tudni, félig kínai a gyerek, onnan jött ide.
-Mi a baj? - kérdezte Zium.
-Semmi. Csak semmit se aludtam az éjjel, és kicsit lehangolt vagyok pár dolog miatt. - néztem a fejesem. Lila és szürke, kicsit már kopott, de még jó.
-Máskor volt, hogy két napot nem aludtál mert túl sok Red bullt ittál, és utána se voltál ilyen. Szóval. Ki vele baby. - mondta Yong
-Nem akarok erről beszélni, jó? - csattantam fel. Megijedtek. -Haza megyek. - álltam fel. -Otthon találkozunk. - néztem Ayumira aki bólintott, Én pedig otthagytam őket. Senkinek se mondtam, hogy holnap milyen nap lesz, és Ayu se tudja, pedig illene elmondani neki, de nem vissza rá a lélek, hisz neki is van ilyen gondja. Hatig van láthatás a sittent, és ezért elmentem.
-Szia. - köszönt apu.
-Szia. - ültem fel.
-Nagyon rég voltál... - mondta. Rá néztem. Hasonlítok rá, de inkább anyura.
-Dolgom volt.
-Két évig? - kérdezte. Tudom, hogy megbánta amit tett anyuval, és velem, de nem tudok megbocsátani neki. Nem megy.
-Kicsit elhúzódtak a dolgok. Nem éppen jók voltak a kilátások. Beteg is voltam...
-Ugye nem? - tudta, hogy amíg Ő itt volt, Én sajnos a rák ellen küzdtem. Először akkor amikor Ayut elvitték, aztán tavaly kicsit rosszul voltam, doki mondta, hogy pár hónapig szedni kell a gyógyszert újra. Persze Ayu ezt se tudta, de biztos sejtette, hogy valami nem stimmel. Kérdezte is, hogy hová lett a hosszú hajam.
-Nem, csak nem voltam jól. Doki pedig írt fel gyógyszert. - vontam vállat.
-Holnap kimész anyádhoz? - kérdezte hirtelen.
-Igen. - mondtam.
-Rendben.
-Lejárt az idő. - szólt az őr.
Felálltam, intettem apunak, és már mentem is.
Haza úton semmi zenét nem hallgattam. Vettem egy csokor virágot, aztán haza sétáltam. Elég késő lett mire haza értem, Ayu a kanapén aludt, be is takartam. Reggel pedig írtam egy cetlit, hogy ma későn jövök, ne aggódjon, telefonom pedig nincs meg, és a hűtőre raktam, majd irány az első busz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése