Miután ezek történtek, Hachiko miatt vissza mentem Koreaba. Dolgoztam, s már egy tucat újságon szerepeltem híresebbnél híresebb emberekkel. Most pedig a menedzserem kocsijának anyós ülésén hencsergek.
-Nana, felkértek hogy szerepelj a Beast új klipjében.
-Szívesen!-mosolyogtam rá.
-Tudom, már elfogadtam. Csak gondoltam szólok.-nevetett fel.
-Igazán?-nevettem vele-S mit kell majd játszanom?
-Valamelyik fiú barátnőjét.
-Oki-doki!-vigyorogtam. S csörögni kezdett a mobilom.-Hallo?
-Szia Nana!-szólalt meg Changsub a vonal másik végén.
-Szia Sub! Jól vagy?-még mindig lelkiismeret furdalásom van hogy Ilhoonnal vagyok, nem pedig vele.
-Persze. Jössz haza?
-Igen. Pár perc és otthon vagyok.
-Oké. Akkor szia!-nyomta ki a telefont. Némán utaztam tovább. Yooshin menedzser a ház előtt tett ki. Az ajtóban pár pillanatra megálltam, s egy mély levegő után nyitottam be. Ahogy beléptem meglepetésemre senki nem volt ott. A konyhába mentem, de ott is csend honolt. Táskámat a székre ledobva, a cipőm követte. Hát igen. A magassarkú nélkül viszonylag alacsony vagyok. Kivettem a hűtőből egy doboz pudingot. Ahogy levettem a tetejét, megpumpáltam tejszínhabbal és kanalat ragadva nyammogtam a habot. Ahogy a nappaliba totyogtam. Ment a TV. Szóval a fiúknak gyorsan kellett lelépniük. A kanapé mellett állva táncikáltam a zenecsatorna éppen most játszódó zenéjére. Mikor valaki megérintette a hajamat, kapálózva csapkodtam a kiskanállal és dőltem elfele. Changsub a csuklómat elkapva tartott meg.
-Mit keresel itthon?-halt el a hangom.
-Bocsi.-kuncogott ahogy talpra állított, s lenyúlta a pudingomat.
-Hé!-pislogtam az üres kezemre. Nevetve hagyott ott. Utána futottam és a hátára ugorva próbáltam elérni az ebédemet.-Adod vissza!
-Hmm de finom!-húzta az agyamat.
-Gonosz kobold! Add vissza!-másztam le róla és elé állva nyújtózkodtam. Közel hajolva vigyorgott.
-Nagyon fincsi!
-Az anyád kenyerit!-ugráltam. De naná hogy nem értem el!-Várjunk csak!-széket elkapva felmásztam.
-Ez így nem ér!-röhögött, s le tartotta.
-Kinyírlak!-másztam a nyakába.
-És az utolsó kanállal...-boci szemeket meresztettem rá.
-Ezt az egyet neee!-takarta el az arcomat. Kikaptam a kezéből a kanalat és bekaptam a csokis desszertet. Lerakott, én pedig ugrálva köröztem, körülötte.
-Zakkant nőszemély.-nyelvemet rá öltve, ugráltam a nappaliba. Sub a derekamat elkapva cipelt körbe a szobában.
-Tegyél le te hülye.-nevettem. Letett a kanapéra és rám ült.-Kinyomod a belem, ember!-csapkodtam a mellkasát.
-Akkor lehet többet kéne edzened, hogy izmosabb legyen a hasad!
-Adok én neked olyan edzést!-karmoltam meg.
-Vadóc!-fogta le a kezem. Lassan hajolt közel, ajka pedig súrolta az enyémet.
-Sub...-suttogtam, szívem majd kiugrott, a lélegzetem megremegett. Ekkor csukódott az ajtó. Nem mertem megszólalni, s ajkam remegett.
-Hát itt meg mi van?-szólalt meg Lex. Látszott hogy Changsubnak nem akaródzott leszállni rólam, de megerőltette magát.
-Szia Soyun.-ölelte meg, én pedig csak pislogtam mint Rozi a moziban.
-Mit csináltál szegénykével?-ült mellém a nővérem.
-Semmit.-vonta meg a vállát-Pudingot?
-Kérek!-ugrottam fel s a konyhába rohantam-És most nem lopod el!-kivettem a hűtőből, újra telepumpáltam habbal és messzire elkerültem a nasitolvajt. Lex csak pislogott ránk. A fotelba lehuppanva nassoltam, Soyun mesélt otthonról. Hiányzik Chikago. De nem annyira hogy haza akarjak menni.
-Megjöttünk!-kiabálta el magát Peniel, Minhyuk és Hachiko pedig elrohantak mellettünk.
-Nem evett két órát.-morogta Ilhoon a nyakamba miközben a csípőmre simította tenyereit. Gerincem megremegett. Derekamnál fogva megemelt, s lábra állított. Arcomra simította mindig meleg tenyerét és lágyan, de birtoklóan csókolt meg. Erős vágy késztetett arra hogy most rögtön az enyém legyen, de vissza fogtam magam.
-Megőrülök!-borzongtam meg. Ez nem az a fajta borzongás mikor félünk. Hanem mikor vágyunk valamire, vagyis valakire. Jobban mint el tudnánk képzelni. Kábán húztam be magam a zuhanyzóba.
Ledobáltam magamról a ruhát, s folyattam magamra a forró vizet. Izmaim lassan ernyedtek el. Feledtéb élvezetes. Magamra vettem a lenge hálóinget és bedőltem az ágyamba.
2014. április 14., hétfő
2014. február 25., kedd
Broken heart (Shinee) 6.Rész /Haru/
Fel-fel pislogtam rá, de még mindig rohadtul nem értettem miről is van szó. S egyre jobban idegesített hogy mit akarhat. Letettem a pálcikákat és a dobozt.
-Nem vagy éhes?-pislogott nagyokat.
-Elmondanád mit akarsz?-emeltem fel a fejem. Felöltötte azt az irtó cuki fejet, amitől a falnak szoktak menni, de pechjére nem ájulok el tőle. Felemeltem jobb szemöldökömet. Halk sóhaj hagyta el ajkait.
-Tudod hogy nem mondtam komolyan.-nézett reménykedve.
-Nem tudom miről beszélsz!-csináltam a hülyét.
-De tudod!-vádolt, s közben csúnyán nézett.
-Nem! Nem tudom! És megsúgom hogy nem is érdekel! Szóval, ha nem akarsz semmit, akkor menj el!-álltam fel.
-Olyan elviselhetetlen liba vagy!-pattant fel.
-Akkor menj el!-kiabáltam rá. Majd halk kopogás hallatszott.-Mivan?-kiabáltam tovább. Taemin nyitott be és csak pislogott.
-Később vissza jövök.-fordult ki.
-Maradj!-szóltam neki-Kibum úgy is menni készült!
-Elviselhetetlen szipirtyó!-ment ki-Wáhh!-rúgott idegesen az egyik ajtóba. Becsuktam az ajtót, s ahogy mentem vissza kidobtam azt amit Kibum hozott.
-Ti nem utáljátok egymást?-huppant le Tae.
-De!-vetődtem az ágyamra.
-Akkor mit keresett itt?
-Kettőt és könyebbet!-vontam meg a vállam-Mellesleg te mit akarsz itt?
-Nem jöhetek látogatni?
-Megint min vitáztatok?
-Semmin.-vörösödött el.
-Ahha!-vontam meg a vállam-Majd ha akarod, elmondod!-meg se mukkant csak figyelte hogy takarítom a szobám.-Ha már itt vagy, töröld már le a felső polcot!
-Picúr.-kuncogott.
-Befoghatod!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Segíthetsz!-lépett közel.
-Kanos vagy, találj mást!
-Vagy te, vagy Soyun! Más nem kell!
-Te bolond vagy.-nevettem fel. Miután lepucolta el is pucolt. Este lefeküdtem, s halk kopogás ébresztett meg.
-Mivan?-nyüszögtem miközben kinyitottam az ajtót. Kibum nekem esett s el sem engedett amíg vissza nem csókoltam. Az ágyamra lökött s fölém mászott. Értetlen szemekkel figyeltem, de teljesen felpörgetett. Karmaimmal a pólóját szántottam végig a hátán, ő pedig nekem feszült. Alul fickós állapotban volt, de abba hagyta. Csak nézett csillogó szemekkel.-A porszívó szakított?
-Ne rontsd el a pillanatot!-szólított fel.
-Aludni akarok.-néztem rá nagy szemekkel. Felemelt s befektetett a takaró alá, levetkőzött alsógatyára és mellém bújt. Nem tudtam erre mit reagálni mert ahogy felkeltem be is aludtam. Reggel az órám csörgésére keltem fel, s nagyon meglepett hogy Kibum ott fekszik mellettem.
-Nekem már lejárt a vizsgaidőszak erre a félévre.-motyogta.
-Mit keresel te itt? És hogy jöttél be?-vakartam a tarkómat.
-Elkésel!-mutatott rá a tényre.
-De... én... Mi?-makogtam.
-Öltözz és spuri!-mutatott az ajtóra. Felvettem az uniformisomat és az egyik magassarkúmat.
-Mellesleg, azt csinálok amit akarok!-néztem vissza a vállam felett. Táskám szíját a vállamra dobtam s otthagytam egyedül a szobámban. Az "osztályból" nekem lett a legjobb eredményem. Az agyam tompán fekszik a fejemben. Ahogy lépkedtem Soyunnak mentem neki az aulában. Ahogy neki mentem, vállára borulva, behunytam a szemeimet.
-Sikerült a vizsga?-kérdezősködött.
-Aha.-sóhajtottam.
-Hány százalék?
-Max.
-Semmi hiba?-tolt el hogy lásson.
-Semmi. Neked?
-191 pont.
-Mázlid volt.
-Ne is mond! Most is ki vagyok akadva! Rohadt sokat tanultam!
-Ez a szopacs mindig.-fejelem meg a vállát.
-Ne káromkodj!
-Haggyál anyu!-kuncogok fel.
-Pihenned kéne!-szól nekem Minho.
-Pihenek a sírban.-nyomok el egy ásítást, erre Yun belenyúlt a számba. A macskámmal is ezt csinálja ha ásít. És a fejemen mindig elröhögi magát.
-Nem vagy éhes?-pislogott nagyokat.
-Elmondanád mit akarsz?-emeltem fel a fejem. Felöltötte azt az irtó cuki fejet, amitől a falnak szoktak menni, de pechjére nem ájulok el tőle. Felemeltem jobb szemöldökömet. Halk sóhaj hagyta el ajkait.
-Tudod hogy nem mondtam komolyan.-nézett reménykedve.
-Nem tudom miről beszélsz!-csináltam a hülyét.
-De tudod!-vádolt, s közben csúnyán nézett.
-Nem! Nem tudom! És megsúgom hogy nem is érdekel! Szóval, ha nem akarsz semmit, akkor menj el!-álltam fel.
-Olyan elviselhetetlen liba vagy!-pattant fel.
-Akkor menj el!-kiabáltam rá. Majd halk kopogás hallatszott.-Mivan?-kiabáltam tovább. Taemin nyitott be és csak pislogott.
-Később vissza jövök.-fordult ki.
-Maradj!-szóltam neki-Kibum úgy is menni készült!
-Elviselhetetlen szipirtyó!-ment ki-Wáhh!-rúgott idegesen az egyik ajtóba. Becsuktam az ajtót, s ahogy mentem vissza kidobtam azt amit Kibum hozott.
-Ti nem utáljátok egymást?-huppant le Tae.
-De!-vetődtem az ágyamra.
-Akkor mit keresett itt?
-Kettőt és könyebbet!-vontam meg a vállam-Mellesleg te mit akarsz itt?
-Nem jöhetek látogatni?
-Megint min vitáztatok?
-Semmin.-vörösödött el.
-Ahha!-vontam meg a vállam-Majd ha akarod, elmondod!-meg se mukkant csak figyelte hogy takarítom a szobám.-Ha már itt vagy, töröld már le a felső polcot!
-Picúr.-kuncogott.
-Befoghatod!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Segíthetsz!-lépett közel.
-Kanos vagy, találj mást!
-Vagy te, vagy Soyun! Más nem kell!
-Te bolond vagy.-nevettem fel. Miután lepucolta el is pucolt. Este lefeküdtem, s halk kopogás ébresztett meg.
-Mivan?-nyüszögtem miközben kinyitottam az ajtót. Kibum nekem esett s el sem engedett amíg vissza nem csókoltam. Az ágyamra lökött s fölém mászott. Értetlen szemekkel figyeltem, de teljesen felpörgetett. Karmaimmal a pólóját szántottam végig a hátán, ő pedig nekem feszült. Alul fickós állapotban volt, de abba hagyta. Csak nézett csillogó szemekkel.-A porszívó szakított?
-Ne rontsd el a pillanatot!-szólított fel.
-Aludni akarok.-néztem rá nagy szemekkel. Felemelt s befektetett a takaró alá, levetkőzött alsógatyára és mellém bújt. Nem tudtam erre mit reagálni mert ahogy felkeltem be is aludtam. Reggel az órám csörgésére keltem fel, s nagyon meglepett hogy Kibum ott fekszik mellettem.
-Nekem már lejárt a vizsgaidőszak erre a félévre.-motyogta.
-Mit keresel te itt? És hogy jöttél be?-vakartam a tarkómat.
-Elkésel!-mutatott rá a tényre.
-De... én... Mi?-makogtam.
-Öltözz és spuri!-mutatott az ajtóra. Felvettem az uniformisomat és az egyik magassarkúmat.
-Mellesleg, azt csinálok amit akarok!-néztem vissza a vállam felett. Táskám szíját a vállamra dobtam s otthagytam egyedül a szobámban. Az "osztályból" nekem lett a legjobb eredményem. Az agyam tompán fekszik a fejemben. Ahogy lépkedtem Soyunnak mentem neki az aulában. Ahogy neki mentem, vállára borulva, behunytam a szemeimet.
-Sikerült a vizsga?-kérdezősködött.
-Aha.-sóhajtottam.
-Hány százalék?
-Max.
-Semmi hiba?-tolt el hogy lásson.
-Semmi. Neked?
-191 pont.
-Mázlid volt.
-Ne is mond! Most is ki vagyok akadva! Rohadt sokat tanultam!
-Ez a szopacs mindig.-fejelem meg a vállát.
-Ne káromkodj!
-Haggyál anyu!-kuncogok fel.
-Pihenned kéne!-szól nekem Minho.
-Pihenek a sírban.-nyomok el egy ásítást, erre Yun belenyúlt a számba. A macskámmal is ezt csinálja ha ásít. És a fejemen mindig elröhögi magát.
2014. február 23., vasárnap
Man in Love~ (Infinite) Ayumi 46. fejezet~
Miután Soyun bejött azt hittem ott esek össze.
-Kérdezhetek valamit?-hajolt közel.
-Persze.-értetlenkedtem.
-Nem vagy terhes?-menten levert a víz. Sosem védekeztünk Yeollal, de mi van ha Changmin az apa? Mi van ha terhes vagyok? Mi lesz velem ha így nem kellek Seongyeolnak? Ez a "mi lesz?" teljesen kiakaszt.
-Vettem egy testet. Ott van a táskámban, behoznád?-miután beadta nekem s elvégeztem a tesztet. A csapra tettem s remegő térdekkel rogytam újra a földre. A gyomrom émelygett, s majdnem kidobtam megint a taccsot. Yun bejött és Yeol aggódó kezdett lenni. Meggint szívták egymás vérét.-Mindjárt megyünk.-szóltam ki neki.
-Oké.-lágyult el a hangja mikor hozzám beszélt.
-Papucs!-heccelte Yun. Ilyenkor mikor ezt csinálják rám és a testvéreimre emlékeztetnek.
-Na?-kérdeztem mikor Soyun megnézte a tesztet.
-Hát szívem. Gratulálok! Nagynéni leszek!-a remény apró csillagkén hullt a porba.
-Oh.-nem lehetek terhes! Mit mondok Yeolnak? Mit csinálok ezek után? A karrieremnek annyi, ez már nem újdonság, de nem szakíthatom el Seongyeolt a bandától. Hisz olyan fiatalok vagyunk.-Ne mond el Yeolnak, majd én elmondom.-kértem, erre csak bólintott. Miután kimentünk, megcsináltuk azt a gyomorforgás elleni itókát. Hát mit ne mondjak, nagyon savanyú volt. De legalább nincs hányingerem. Yeollal felmentünk a szobánkba.
-Mi a baj?-kérdezte zavartan. Mert a színlelt jókedvemet itt vár nem folytattam.
-Beszélnünk kell!-motyogtam, s az ágyra húztam. A szemei aggódóak voltak. Nincs szívem elmondani neki hogy tönkreteszem az életét.-Hoznál nekem egy kis vizet?-suttogtam.
-Persze.-értetlenkedett. Miután kiment egy apró könnycsepp gördült le orcámon.
-Jól vagy?-jelent meg Dongwoo.
-Nem.-motyogtam.
-Megint rókázni kell? Tudtam hogy nem bírod a piát de hogy ennyire?-próbálta a feszültséget oldani.
-Terhes vagyok Dongwoo!-mondtam. Az arca először meglepett volt, majd egyre vörösebb. Ment fel benne a pumpa.
-Ugye ez csak vicc!
-Bár az lenne!-temettem az arcom a tenyerembe.
-Elmondtad neki?
-Nincs szívem elmondani hogy tönkre tettem az életét.
-Tönkre?-vágott meglepett fejet.
-Igen, hisz nem törhetem össze a karrierjét.
-Várjunk, te azt hiszed ezzel tönkre teszed az életét?-picit bólintottam-Na idefigyelj csillagom! Ez a legjobb dolog amit tehettél vele! El sem tudod képzelni én mit fel nem adnék ezért! Hogy te lehess a feleségem és egy csodás gyermekünk legyen! S te azt mondod hogy ez egy rossz dolog?
-Woo én...
-Mond el neki vagy én fogom! S ha neki ez nem kell, én feleségül veszlek és felnevelem a kicsit!
-Ne mond el neki kérlek!-másztam oda hozzá és pólóját szorongatva könyörögtem.
-Még meg adom az esélyt hogy te elmond! De ha nem teszed, én fogom!-felállt s ott hagyott. A kezeim remegtek s az utolsó mondata égett az agyamban.
-Ayumi!-nézett idegesen Yeol s miután lerakta az éjjeliszekrényre a vizet és azt a savanyú löttyöt, mellém kuporodott. Az ölébe húzott s ringatott.-Miről akartál beszélni?-kérdezte mikor kicsit lenyugodtam.
-Utálni fogsz!-könnyeztem meg.
-Sosem utálnálak!
-De el fogsz hagyni!-csuklott el a hangom.
-Nincs az a pénz! Még ha le is feküdtél DongWooval sem, hagynálak el!
-Biztos?-szipogtam.
-Az életemre megesküszöm!-tett keresztet a szívemre-De ugye nem feküdtél...?
-Nem!-vágtam rá.
-Rendben, akkor mondjad szerelmem!-bújt a nyakamba.
-Yeol, én...-akadt el a szavam.
-Igen?
-Tudod, mikor mi szeretkeztünk...
-Ühüm.-durmogta a nyakamba s belecsókolt.
-Nem szedtem semmilyen gyógyszert, te pedig nem húztál óvszert és...
-Mit akarsz ebből kihozni?-harapott a nyakamba.
-Yeol, terhes vagyok!-mondtam ki összeszorított szemekkel.
-Mi vagy?-fagyott le.
-Terhes.-halt el a hangom és vártam hogy lelök az öléből. A sokktól megszólalni sem tudott, s már annyi ideje ült csendben s mozdulatlanul azt hittem baja lett.-Seongyeol.-suttogtam a nevét, ő pedig zavart szemekkel nézett.-Sajnálom.-leheltem. Nem tudom hogy aludtunk el de én reggel egyedül keltem.
A napok teltek, s szinte hozzám sem szólt, vagy rám sem nézett. A szívem lüktetett a fájdalomtól.
Haza mentem taxival. Otthon nem mertem elmondani senkinek, ezért a szobámba zárkózva, a hasamat ölelve bámultam a falakat. Zenét kapcsoltam, hogy legalább ne ilyesszek meg senkit. De a magány belülről szaggatott apró darabokra. Ahogy tudatosult bennem hogy gyereket várok, hirtelen kötődni kezdtem hozzá. Miért most jött ki rajtam az anyai ösztön? Miért nem fogtam be, s vetettem el csendben? Azt vettem észre hogy megint sírok. Lentől a földszintről zajok szűrődtek fel. Az ajtót résnyire kinyitottam hogy halljak valamit.
-Teherbe ejtetted a húgomat?!-ez bizony Sanghyun volt.
-Nyugi Thunder!-csitította Seungho a bátyámat-Szóval, Ayumi terhes. Te pedig?
-Ő pedig egy betoji idióta!-kiabált idegesen Woo-Meg mondtam! Ha neked nem kell, akkor ne is strapáld magad! Majd feleségül veszem és felnevelem a gyereket! Én arra fogok törekedni hogy Ayunak és a kicsinek mindene meg legyen!
-De...-vált kétségbeesettre Yeol hangja.
-Seongyeol! Innen bármelyikőnk felvállalja!-mondta nyugottan Byunghee.
-Szóval döntsd el! Szereted annyira Ayumit hogy feleségül veszed ezek után is?-kérdezte Seungho.
-S felneveled azt a gyereket?-kontrázott rá ingerülten Changsun. Nekem sem kellett több, becsuktam az ajtót. Nem vagyok rá kíváncsi hogy mond nemet! A takaró alá bújva próbáltam nem szétesni. Ha Yeol nem akar engem így, vajon Soyun kíváncsi lesz még rám?
-Kérdezhetek valamit?-hajolt közel.
-Persze.-értetlenkedtem.
-Nem vagy terhes?-menten levert a víz. Sosem védekeztünk Yeollal, de mi van ha Changmin az apa? Mi van ha terhes vagyok? Mi lesz velem ha így nem kellek Seongyeolnak? Ez a "mi lesz?" teljesen kiakaszt.
-Vettem egy testet. Ott van a táskámban, behoznád?-miután beadta nekem s elvégeztem a tesztet. A csapra tettem s remegő térdekkel rogytam újra a földre. A gyomrom émelygett, s majdnem kidobtam megint a taccsot. Yun bejött és Yeol aggódó kezdett lenni. Meggint szívták egymás vérét.-Mindjárt megyünk.-szóltam ki neki.
-Oké.-lágyult el a hangja mikor hozzám beszélt.
-Papucs!-heccelte Yun. Ilyenkor mikor ezt csinálják rám és a testvéreimre emlékeztetnek.
-Na?-kérdeztem mikor Soyun megnézte a tesztet.
-Hát szívem. Gratulálok! Nagynéni leszek!-a remény apró csillagkén hullt a porba.
-Oh.-nem lehetek terhes! Mit mondok Yeolnak? Mit csinálok ezek után? A karrieremnek annyi, ez már nem újdonság, de nem szakíthatom el Seongyeolt a bandától. Hisz olyan fiatalok vagyunk.-Ne mond el Yeolnak, majd én elmondom.-kértem, erre csak bólintott. Miután kimentünk, megcsináltuk azt a gyomorforgás elleni itókát. Hát mit ne mondjak, nagyon savanyú volt. De legalább nincs hányingerem. Yeollal felmentünk a szobánkba.
-Mi a baj?-kérdezte zavartan. Mert a színlelt jókedvemet itt vár nem folytattam.
-Beszélnünk kell!-motyogtam, s az ágyra húztam. A szemei aggódóak voltak. Nincs szívem elmondani neki hogy tönkreteszem az életét.-Hoznál nekem egy kis vizet?-suttogtam.
-Persze.-értetlenkedett. Miután kiment egy apró könnycsepp gördült le orcámon.
-Jól vagy?-jelent meg Dongwoo.
-Nem.-motyogtam.
-Megint rókázni kell? Tudtam hogy nem bírod a piát de hogy ennyire?-próbálta a feszültséget oldani.
-Terhes vagyok Dongwoo!-mondtam. Az arca először meglepett volt, majd egyre vörösebb. Ment fel benne a pumpa.
-Ugye ez csak vicc!
-Bár az lenne!-temettem az arcom a tenyerembe.
-Elmondtad neki?
-Nincs szívem elmondani hogy tönkre tettem az életét.
-Tönkre?-vágott meglepett fejet.
-Igen, hisz nem törhetem össze a karrierjét.
-Várjunk, te azt hiszed ezzel tönkre teszed az életét?-picit bólintottam-Na idefigyelj csillagom! Ez a legjobb dolog amit tehettél vele! El sem tudod képzelni én mit fel nem adnék ezért! Hogy te lehess a feleségem és egy csodás gyermekünk legyen! S te azt mondod hogy ez egy rossz dolog?
-Woo én...
-Mond el neki vagy én fogom! S ha neki ez nem kell, én feleségül veszlek és felnevelem a kicsit!
-Ne mond el neki kérlek!-másztam oda hozzá és pólóját szorongatva könyörögtem.
-Még meg adom az esélyt hogy te elmond! De ha nem teszed, én fogom!-felállt s ott hagyott. A kezeim remegtek s az utolsó mondata égett az agyamban.
-Ayumi!-nézett idegesen Yeol s miután lerakta az éjjeliszekrényre a vizet és azt a savanyú löttyöt, mellém kuporodott. Az ölébe húzott s ringatott.-Miről akartál beszélni?-kérdezte mikor kicsit lenyugodtam.
-Utálni fogsz!-könnyeztem meg.
-Sosem utálnálak!
-De el fogsz hagyni!-csuklott el a hangom.
-Nincs az a pénz! Még ha le is feküdtél DongWooval sem, hagynálak el!
-Biztos?-szipogtam.
-Az életemre megesküszöm!-tett keresztet a szívemre-De ugye nem feküdtél...?
-Nem!-vágtam rá.
-Rendben, akkor mondjad szerelmem!-bújt a nyakamba.
-Yeol, én...-akadt el a szavam.
-Igen?
-Tudod, mikor mi szeretkeztünk...
-Ühüm.-durmogta a nyakamba s belecsókolt.
-Nem szedtem semmilyen gyógyszert, te pedig nem húztál óvszert és...
-Mit akarsz ebből kihozni?-harapott a nyakamba.
-Yeol, terhes vagyok!-mondtam ki összeszorított szemekkel.
-Mi vagy?-fagyott le.
-Terhes.-halt el a hangom és vártam hogy lelök az öléből. A sokktól megszólalni sem tudott, s már annyi ideje ült csendben s mozdulatlanul azt hittem baja lett.-Seongyeol.-suttogtam a nevét, ő pedig zavart szemekkel nézett.-Sajnálom.-leheltem. Nem tudom hogy aludtunk el de én reggel egyedül keltem.
A napok teltek, s szinte hozzám sem szólt, vagy rám sem nézett. A szívem lüktetett a fájdalomtól.
Haza mentem taxival. Otthon nem mertem elmondani senkinek, ezért a szobámba zárkózva, a hasamat ölelve bámultam a falakat. Zenét kapcsoltam, hogy legalább ne ilyesszek meg senkit. De a magány belülről szaggatott apró darabokra. Ahogy tudatosult bennem hogy gyereket várok, hirtelen kötődni kezdtem hozzá. Miért most jött ki rajtam az anyai ösztön? Miért nem fogtam be, s vetettem el csendben? Azt vettem észre hogy megint sírok. Lentől a földszintről zajok szűrődtek fel. Az ajtót résnyire kinyitottam hogy halljak valamit.
-Teherbe ejtetted a húgomat?!-ez bizony Sanghyun volt.
-Nyugi Thunder!-csitította Seungho a bátyámat-Szóval, Ayumi terhes. Te pedig?
-Ő pedig egy betoji idióta!-kiabált idegesen Woo-Meg mondtam! Ha neked nem kell, akkor ne is strapáld magad! Majd feleségül veszem és felnevelem a gyereket! Én arra fogok törekedni hogy Ayunak és a kicsinek mindene meg legyen!
-De...-vált kétségbeesettre Yeol hangja.
-Seongyeol! Innen bármelyikőnk felvállalja!-mondta nyugottan Byunghee.
-Szóval döntsd el! Szereted annyira Ayumit hogy feleségül veszed ezek után is?-kérdezte Seungho.
-S felneveled azt a gyereket?-kontrázott rá ingerülten Changsun. Nekem sem kellett több, becsuktam az ajtót. Nem vagyok rá kíváncsi hogy mond nemet! A takaró alá bújva próbáltam nem szétesni. Ha Yeol nem akar engem így, vajon Soyun kíváncsi lesz még rám?
Secret girls~ (Nuest) Yuki 12. Chapter~
Az ideigeim csaknem szét pattantak ahogy figyeltem Yunat a kamerák mögül, de nem is ez idegesített annyira, hanem az a kis cetli amit a gépemen hagyott!
-Nem!-rohantam körbe a lakást, de sehol egy csepp koffein! Se Cola, se kávé!-Neeee!-visítottam. Idegemben pedig össze turmixoltam és a budin lehúztam a kaját. De az ideg még mindig fortyogott bennem.-Meglátod, ha hazaérsz esküszöm hogy...-be sem fejeztem a mondatomat. Ez tudom beteges hogy magamban beszélek. De nagyon sokat vagyok egyedül és már megszoktam. Igaz szeretek egyedül lenni. Láttam a szálloda kameráin keresztül hogy Yuna itt van. Mobilomat nyomkodva idegbajosan álltam fel.
-O-ó.-jött ki hang a száján ahogy belépett. A szemeim izzottak és ökölbe szorult a kezem.
-Kávé!-mondtam összeszorított fogakkal.
-Yukina, nyugi! Higgadj le!-emelte maga elé a kezeit. Ekkor rezegni kezdett a telefonja és a füléhez kapta.-Hozzatok kávét, colat és négy tábla csokit ha azt akarjátok hogy éljek!-nyomta ki. Zsemre dugta megint a mobilt, de mind végig velem szemezett.-Mindjárt hozzák! Megetted a reggelit?
-Két perced van!-fenyegettem.
-Nyugalom...
-58-57-56...-kezdtem visszafelé számolni. Az 5-nél jártam mikor a fiúk megjöttek egy papírszatyorral a kezükben.
-Te miért itt álsz?-kérdezte Aron Yun-tól.
-Addja neki oda valaki azt a kávét!-szólította fel őket. Baekho volt az a bátor aki odahozta s az asztalomra tette le. Kezemet felé nyújtva vártam a triplanagy poharat, de csak egy kicsit éreztem meg.
-Most csak szívatsz?-fordultam felé.
-Kávét kértél nem?-értetlenkedett.
-Yukina kávéadagja, triplanagy! Nyolc cukorral, tejjel!-emeltem fel egyre jobban a hangomat, s dobbantottam egyet.
-Cola? Csoki?-nyújtotta nekem Minhyun. Idegesen pislogtam rá. Kikaptam a kezéből, s mérgesen kuporodtam a székembe. Zenét kapcsoltam be és kell valami amivel lenyugtatom magam.
-Aludtál?-jön közelebb Yun. Mint aki meg se hallja dallamos hangját, böngésztem tovább.
-Én KakaoTalk-oztam vele mikor elindultunk.-mondja Jas.
-Akkor az alvás kilőve, de legalább evett!-sóhajt Yuna.
-Ne vegyél rá mérget.-mondta Ren miközben a turmixot mutatja.
-Yukina Namato!-kiabál velem-Nagyon ajánlom hogy a gyomrodban van az a kaja!-gyilkos nézéssel fordultam felé, majd vissza a tripla monitorhoz.-Na ne...-mondta miközben leesett neki és a budi felé rohant.-Lehúztad a WCn?-kiabált ki. A colamat szürcsölve kopogtam a billentyűkön. Orromra tettem a szemüvegemet és a világ bankjainak adatai között lesekedtem.
-Komolyan mert nem volt kávé, lehúztad a kaját a budin?-állt mellém Jonghyun. Az egyik tábla csokit nyújtottam felé.-Nem kérek, köszönöm!
-Ha ad valamit, azt jelenti bízik benned.-mondta Yuna.
-Ha pedig nem ad?
-Akkor féltsd az életed! Az ex pasimnak nem adott. Genya és durva dolgokat csinált vele.
-Miket?-kérdezte Jason.
-Maradjunk annyiban, hogy már Mexikoban is kőrözik. Most pedig kisasszony, mész aludni! Ha nem, az ágyhoz kötözlek!-most irtó cuki kiscica szemekkel pislogtam rá-Ne csináld!-szorította össze a szemeit-Yuki! Jahj vigye már valaki aludni!
-Gyere szépségem!-jött oda Jas, mire rá is az ártatlan cica szemeket eresztettem-Tudom tudom! Nem vagy álmos! De hozhatod a csokit és a colat.-magamhoz öleltem a nagy pohár üdítőt, s a szívószállal ittam tovább. A csokit is fülön fogtam és bevonultam a szobába.-Ha pedig jó leszel, hozok kávét!-megint ránéztem ártatlanul-Simát!
-Tripla!
-Dupla!-alkudoztunk.
-Rendben.-szűkítettem össze a pilláimat. Török ülésben felkuporodtam az ágyra. Ő pedig, mindezt végig nézte. Kezemből kivette a poharat, s letette az éjjeli szekrényre. Hanyatt lökött és fölém mászott.
-Megveszek!-suttogta ajkaimra. Ettől pedig én vesztem meg! Lehelete csiklandozta a számat. Én pedig résznyire nyilt ajkakkal, csendben lélegeztem. Lassan hajolt le, míg ajkunk egybeforrt. Mintha a testem nem is én irányítottam volna, siklott egy tenyerem a mellkasára, másik pedig a tarkójára. Lábaim derekára fonódtak és faltam az ajkait.
-Alvás!-dörömbölt Yuna az ajtón. Jason halk kuncogó hangon vált el tőlem.
-Majd ha elaludt!-csókolt meg újra s gyorsan el is vált. Lihegve forgott az agyam, ettől pedig az adrenalinszintem az egekbe szökött. Betakart, majd egy homlokpuszi kíséretében kiballagott. Az eszem elvesztem lassan! Alig bírtam bealudni, de valahogy sikerült. Kb egy órát alhattam mikor kipattantak a szemeim. A kávé jellegzetes illata terjengett és csokis sütié!? Behunyt szemekkel mentem az illat után.
-Ez se tartott sokáig!-morgott Yuna, miközben visszacsukta a sütőt. Kikerülve lebegtem az édes tallérok felé.
-Hu-fu-hu!-kezdem dobálni a sütit, mivel iszonyat forró volt.
-Vigyázz, forró!-megint kikerülve mentem vissza az asztalomhoz, amin egy tripla kávéspohár hevert rajta egy cetlivel: "Mert az ártatlan cica szemeidnek nem lehet ellenállni!" Ez nem Yuna írása, így tuti Jason. Hátra sandítottam, ő pedig vigyorogva eszik.
-Nem!-rohantam körbe a lakást, de sehol egy csepp koffein! Se Cola, se kávé!-Neeee!-visítottam. Idegemben pedig össze turmixoltam és a budin lehúztam a kaját. De az ideg még mindig fortyogott bennem.-Meglátod, ha hazaérsz esküszöm hogy...-be sem fejeztem a mondatomat. Ez tudom beteges hogy magamban beszélek. De nagyon sokat vagyok egyedül és már megszoktam. Igaz szeretek egyedül lenni. Láttam a szálloda kameráin keresztül hogy Yuna itt van. Mobilomat nyomkodva idegbajosan álltam fel.
-O-ó.-jött ki hang a száján ahogy belépett. A szemeim izzottak és ökölbe szorult a kezem.
-Kávé!-mondtam összeszorított fogakkal.
-Yukina, nyugi! Higgadj le!-emelte maga elé a kezeit. Ekkor rezegni kezdett a telefonja és a füléhez kapta.-Hozzatok kávét, colat és négy tábla csokit ha azt akarjátok hogy éljek!-nyomta ki. Zsemre dugta megint a mobilt, de mind végig velem szemezett.-Mindjárt hozzák! Megetted a reggelit?
-Két perced van!-fenyegettem.
-Nyugalom...
-58-57-56...-kezdtem visszafelé számolni. Az 5-nél jártam mikor a fiúk megjöttek egy papírszatyorral a kezükben.
-Te miért itt álsz?-kérdezte Aron Yun-tól.
-Addja neki oda valaki azt a kávét!-szólította fel őket. Baekho volt az a bátor aki odahozta s az asztalomra tette le. Kezemet felé nyújtva vártam a triplanagy poharat, de csak egy kicsit éreztem meg.
-Most csak szívatsz?-fordultam felé.
-Kávét kértél nem?-értetlenkedett.
-Yukina kávéadagja, triplanagy! Nyolc cukorral, tejjel!-emeltem fel egyre jobban a hangomat, s dobbantottam egyet.
-Cola? Csoki?-nyújtotta nekem Minhyun. Idegesen pislogtam rá. Kikaptam a kezéből, s mérgesen kuporodtam a székembe. Zenét kapcsoltam be és kell valami amivel lenyugtatom magam.
-Aludtál?-jön közelebb Yun. Mint aki meg se hallja dallamos hangját, böngésztem tovább.
-Én KakaoTalk-oztam vele mikor elindultunk.-mondja Jas.
-Akkor az alvás kilőve, de legalább evett!-sóhajt Yuna.
-Ne vegyél rá mérget.-mondta Ren miközben a turmixot mutatja.
-Yukina Namato!-kiabál velem-Nagyon ajánlom hogy a gyomrodban van az a kaja!-gyilkos nézéssel fordultam felé, majd vissza a tripla monitorhoz.-Na ne...-mondta miközben leesett neki és a budi felé rohant.-Lehúztad a WCn?-kiabált ki. A colamat szürcsölve kopogtam a billentyűkön. Orromra tettem a szemüvegemet és a világ bankjainak adatai között lesekedtem.
-Komolyan mert nem volt kávé, lehúztad a kaját a budin?-állt mellém Jonghyun. Az egyik tábla csokit nyújtottam felé.-Nem kérek, köszönöm!
-Ha ad valamit, azt jelenti bízik benned.-mondta Yuna.
-Ha pedig nem ad?
-Akkor féltsd az életed! Az ex pasimnak nem adott. Genya és durva dolgokat csinált vele.
-Miket?-kérdezte Jason.
-Maradjunk annyiban, hogy már Mexikoban is kőrözik. Most pedig kisasszony, mész aludni! Ha nem, az ágyhoz kötözlek!-most irtó cuki kiscica szemekkel pislogtam rá-Ne csináld!-szorította össze a szemeit-Yuki! Jahj vigye már valaki aludni!
-Gyere szépségem!-jött oda Jas, mire rá is az ártatlan cica szemeket eresztettem-Tudom tudom! Nem vagy álmos! De hozhatod a csokit és a colat.-magamhoz öleltem a nagy pohár üdítőt, s a szívószállal ittam tovább. A csokit is fülön fogtam és bevonultam a szobába.-Ha pedig jó leszel, hozok kávét!-megint ránéztem ártatlanul-Simát!
-Tripla!
-Dupla!-alkudoztunk.
-Rendben.-szűkítettem össze a pilláimat. Török ülésben felkuporodtam az ágyra. Ő pedig, mindezt végig nézte. Kezemből kivette a poharat, s letette az éjjeli szekrényre. Hanyatt lökött és fölém mászott.
-Megveszek!-suttogta ajkaimra. Ettől pedig én vesztem meg! Lehelete csiklandozta a számat. Én pedig résznyire nyilt ajkakkal, csendben lélegeztem. Lassan hajolt le, míg ajkunk egybeforrt. Mintha a testem nem is én irányítottam volna, siklott egy tenyerem a mellkasára, másik pedig a tarkójára. Lábaim derekára fonódtak és faltam az ajkait.
-Alvás!-dörömbölt Yuna az ajtón. Jason halk kuncogó hangon vált el tőlem.
-Majd ha elaludt!-csókolt meg újra s gyorsan el is vált. Lihegve forgott az agyam, ettől pedig az adrenalinszintem az egekbe szökött. Betakart, majd egy homlokpuszi kíséretében kiballagott. Az eszem elvesztem lassan! Alig bírtam bealudni, de valahogy sikerült. Kb egy órát alhattam mikor kipattantak a szemeim. A kávé jellegzetes illata terjengett és csokis sütié!? Behunyt szemekkel mentem az illat után.
-Ez se tartott sokáig!-morgott Yuna, miközben visszacsukta a sütőt. Kikerülve lebegtem az édes tallérok felé.
-Hu-fu-hu!-kezdem dobálni a sütit, mivel iszonyat forró volt.
-Vigyázz, forró!-megint kikerülve mentem vissza az asztalomhoz, amin egy tripla kávéspohár hevert rajta egy cetlivel: "Mert az ártatlan cica szemeidnek nem lehet ellenállni!" Ez nem Yuna írása, így tuti Jason. Hátra sandítottam, ő pedig vigyorogva eszik.
Broken heart (Shinee) 5.rész /Soyun/
Első vizsga alatti mottóm: Úristen meghalok!
Második pedig: A franc bele, átmentem!
Persze ezt csak fejben harcoltam le. Most kiterülve feküdtem a padlón, hason, és szabályosan fejeltem a padlót. Taemin szerintem elkönyvelt idióta pszichopatának, de nem érdekel.
-Egy nyamvadt százalék! Egy! Hát ez kibaszott szar! - adtam fel végül a padló ostromlását, és a hátamra fordultam. Felsóhajtottam, lapomat újra az orrom elé raktam, és azt a nyamvadt 191 százalékot néztem! Egy százalék, és nem jutok tovább. Szerintem szívat a tanár, mert a múltkor beszóltam neki. A köcsög. Na mindegy.
Fogtam magam, és felöltöztem, már épp pakoltam a zsebembe a tárcám és a telefont amikor Taemin megszólalt: -Hová mész? - néztem rá mint borjú az új kapura.
-Közöd? Semmi! - jól becsaptam magam után az ajtót. Végre pár napig nyugi, aztán jöhet újra a második vizsgához való hajtás. Vettem magamnak pockyt, és kiültem az egyik padra. Olyan jó volt a lágy szellő, és a langyos napsütés. Pedig már jön a tél. Pont a mi szobánkkal szemben ültem, vagyis fel kellett emelnem a fejem, hogy lássam, és pont Taeminnel néztem szembe. Engem nézet. Nem voltam zavarban, de inkább lehajtottam a fejem és a zacsinak szenteltem minden figyelmem. Élvezet volt kinyitni és elmajszolgattam.
-Szia! - hallottam Jonghyun hangját. Felnéztem. Fehér haján sapi, rajta pedig, sál, kabát. Huh, rég láttam ennyi ruhában.
-Szia szöszi. Mizu? - mosolyogva intettem, hogy üljön le.
-Nem sok. Na, sikerült a vizsga? - ült le. Kicsit lejjebb vette a sálat az arcán, így láttam, hogy mosolyog.
-Igen! Szerencsére. - bólintottam. -Akkor jó. Én hat százalékkal úsztam meg. Kicsit sok, de legalább átmentem. - hát igen, még a tesi tanároknak is kell ám tanulni, de keményen.
-Pacsit! - felemeltem a mancsom, és belecsapott.
-Amúgy, ezen kívül, mi a helyzet? - dőlt nekem.
-Hmm, nem sok. Jövő héttől újabb vizsga hajtás, még kiélvezem a négy nap szabit, és órára se kell mennem, mert a tanár beteg, így csütörtökön és pénteken aludni fogok, szombaton nagy mosás, vasárnap elő pakolok mindent, hogy holnap minden meglegyen, és ne kelljen szaladgálni. - mondtam elgondolkozva. Ránéztem Jonghyunra, aki pedig az ajkaimra hajolt, és megcsókolt. Ajkai mint mindig, most is puhák, és kívánatosak, így nem húzódtam el. Kezem a sálára raktam, és megfogtam az arcát, nyelve puhán és lomhán mozgott, mégis olyan kellemes volt.
-Nem jössz fel hozzám? - suttogta a csók után. Bólintottam, és már úton is voltunk.
Este kilenc volt mire haza értem. Hulla fáradtan, de mennem kellett zuhanyozni. Így csendben beosontam, pizsit magamhoz vettem és bementem a fürdőbe.
Lopakodva mentem az ágyamhoz. Hmm, vagyis a hajam törölgettem, és halk voltam, szóval nem is lopakodtam. Persze majd szívbajt kaptam amikor neki mentem valaminek. Inkább valakinek. Levettem a fejemről a kendőt, és Taemin állt előttem. Most vettem csak észre, hogy jó fejjel magasabb.
-Mi van? - néztem fel rá.
-Láttam, hogy Jonghyunnal mentél el. - mondta.
-És? - húztam fel az egyik szemöldököm.
-Ha fizetek, velem is lefekszel? - kérdezte.
-Nem vagyok kurva! És veled semmi pénzért nem bújnék ágyba! - löktem rajta egyet.
-Jonghyunnal ágyba bújtál! - hangja vádló volt. Kikerültem, és pakolni kezdtem a dolgaim.
-Nem bújtam. Nem tudtam. Csak filmet néztem vele. - vallottam be. De nem tudom miért. Kiegyenesedtem, mikor két kar simult a derekamra. Nem mozdultam, csak állt, és figyeltem mit tesz. De csak megölelt, arcát a nyakamba fúrta, és így volt pár percig. Éreztem a meleg leheletétt, és ahogy dobog a szíve, és szorít a karja. De amikor megfogtam az egyik kezét, hirtelen engedett el, és tűnt el. Hallottam ahogy becsapja az ajtót, aztán csend. Fogalmam nincs mi volt ez. De meglepett.
Második pedig: A franc bele, átmentem!
Persze ezt csak fejben harcoltam le. Most kiterülve feküdtem a padlón, hason, és szabályosan fejeltem a padlót. Taemin szerintem elkönyvelt idióta pszichopatának, de nem érdekel.
-Egy nyamvadt százalék! Egy! Hát ez kibaszott szar! - adtam fel végül a padló ostromlását, és a hátamra fordultam. Felsóhajtottam, lapomat újra az orrom elé raktam, és azt a nyamvadt 191 százalékot néztem! Egy százalék, és nem jutok tovább. Szerintem szívat a tanár, mert a múltkor beszóltam neki. A köcsög. Na mindegy.
Fogtam magam, és felöltöztem, már épp pakoltam a zsebembe a tárcám és a telefont amikor Taemin megszólalt: -Hová mész? - néztem rá mint borjú az új kapura.
-Közöd? Semmi! - jól becsaptam magam után az ajtót. Végre pár napig nyugi, aztán jöhet újra a második vizsgához való hajtás. Vettem magamnak pockyt, és kiültem az egyik padra. Olyan jó volt a lágy szellő, és a langyos napsütés. Pedig már jön a tél. Pont a mi szobánkkal szemben ültem, vagyis fel kellett emelnem a fejem, hogy lássam, és pont Taeminnel néztem szembe. Engem nézet. Nem voltam zavarban, de inkább lehajtottam a fejem és a zacsinak szenteltem minden figyelmem. Élvezet volt kinyitni és elmajszolgattam.
-Szia! - hallottam Jonghyun hangját. Felnéztem. Fehér haján sapi, rajta pedig, sál, kabát. Huh, rég láttam ennyi ruhában.
-Szia szöszi. Mizu? - mosolyogva intettem, hogy üljön le.
-Nem sok. Na, sikerült a vizsga? - ült le. Kicsit lejjebb vette a sálat az arcán, így láttam, hogy mosolyog.
-Igen! Szerencsére. - bólintottam. -Akkor jó. Én hat százalékkal úsztam meg. Kicsit sok, de legalább átmentem. - hát igen, még a tesi tanároknak is kell ám tanulni, de keményen.
-Pacsit! - felemeltem a mancsom, és belecsapott.
-Amúgy, ezen kívül, mi a helyzet? - dőlt nekem.
-Hmm, nem sok. Jövő héttől újabb vizsga hajtás, még kiélvezem a négy nap szabit, és órára se kell mennem, mert a tanár beteg, így csütörtökön és pénteken aludni fogok, szombaton nagy mosás, vasárnap elő pakolok mindent, hogy holnap minden meglegyen, és ne kelljen szaladgálni. - mondtam elgondolkozva. Ránéztem Jonghyunra, aki pedig az ajkaimra hajolt, és megcsókolt. Ajkai mint mindig, most is puhák, és kívánatosak, így nem húzódtam el. Kezem a sálára raktam, és megfogtam az arcát, nyelve puhán és lomhán mozgott, mégis olyan kellemes volt.
-Nem jössz fel hozzám? - suttogta a csók után. Bólintottam, és már úton is voltunk.
Este kilenc volt mire haza értem. Hulla fáradtan, de mennem kellett zuhanyozni. Így csendben beosontam, pizsit magamhoz vettem és bementem a fürdőbe.
Lopakodva mentem az ágyamhoz. Hmm, vagyis a hajam törölgettem, és halk voltam, szóval nem is lopakodtam. Persze majd szívbajt kaptam amikor neki mentem valaminek. Inkább valakinek. Levettem a fejemről a kendőt, és Taemin állt előttem. Most vettem csak észre, hogy jó fejjel magasabb.
-Mi van? - néztem fel rá.
-Láttam, hogy Jonghyunnal mentél el. - mondta.
-És? - húztam fel az egyik szemöldököm.
-Ha fizetek, velem is lefekszel? - kérdezte.
-Nem vagyok kurva! És veled semmi pénzért nem bújnék ágyba! - löktem rajta egyet.
-Jonghyunnal ágyba bújtál! - hangja vádló volt. Kikerültem, és pakolni kezdtem a dolgaim.
-Nem bújtam. Nem tudtam. Csak filmet néztem vele. - vallottam be. De nem tudom miért. Kiegyenesedtem, mikor két kar simult a derekamra. Nem mozdultam, csak állt, és figyeltem mit tesz. De csak megölelt, arcát a nyakamba fúrta, és így volt pár percig. Éreztem a meleg leheletétt, és ahogy dobog a szíve, és szorít a karja. De amikor megfogtam az egyik kezét, hirtelen engedett el, és tűnt el. Hallottam ahogy becsapja az ajtót, aztán csend. Fogalmam nincs mi volt ez. De meglepett.
Secret girls~ (Nuest) Yuna 11. Chapter~
Pislogtam Yukira, és nem tudtam választ adni. Aztán vállat vontam hanyagul, pedig szívem majd kiszakadt a mellkasomból, és megszólaltam.
-Semmi. Gondoltam, egy alapos csikizés lefáraszt, aztán bealszol. - piszkáltam a körmöm. Tudom, hogy irtó csikis, szóval ez most jól jön.
-Csikit ne! Inkább megyek egyedül! - lerakta a bögrét, és beszaladt az egyik szobába. Utána mentem, és minden hülye kütyüt elszedtem tőle. Így ha nem is alszik, de legalább pihen kicsit. Hisztizet egy sort, de csúnyán néztem rá, aztán homlokon pusziltam és kimentem. Lepakoltam a dolgait az asztalra, és csináltam reggelit. Mivel a fiúk fanmeetre mennek, Én is megyek velük, így legalább Yuki is tud nyugodtan aludni, meg figyelhetem a fiúkat. Hagytam neki is reggelit, az asztalára raktam, és megfenyegettem, egy cetlivel, jó nagy betűvel, hogy ha nem eszi meg nem kap kávét. Körbe néztem minden helyet ahová kidobhatja a kaját, szóval ez bukta! Vagy meg eszi, vagy nincs kávé. Ezzel útnak indultunk. Menedzser kiakadt miattam, de inkább rá hagytam, mert még elvágom a torkát.
Tegnap a nő, rendbe szedte a sebem, így vihetek fegyvert is magammal. Szóval nyugi.
Tényleg... tegnap Hanuko nagyon aranyos volt, Koreai a férje, csak itt volt konferenciája, de ott élnek kint, itt pedig a szülei, szóval ingáznak. Azért a kislány neve Dongyi. Azért hívott unnienak. És koreaiul is beszélt. Ami itt fura lenne.
Figyeltem a tömeget, kapucni volt a fejemen, és Ren mellett mentem. Tisztára olyan lettem mint egy testőr.
-Na? Látod valahol? - kérdezte hirtelen Minki.
-Nem. Eddig sehol se láttam. - néztem rá. Pedig érzem, hogy ma biztos lesz valami.
-Lehet feladta.
-Nem hiszem. Ahhoz túl kitartó. - néztem újra előre, és oldalra. Sehol se látom. Remélem nem bújt el sehová, hogy lesből támadhasson.
Fanmeet, elég nyugis volt. Aztán hirtelen minden felbojdult. Megjelent a lány, Én feszülten figyeltem oldalt mit tesz, aztán egy pisztolyt vett elő, és lőtt! Persze vétett, de így le tudtam szerelni. Ráordítottam a fiúkra, hogy feküdjenek a földre, aztán a tömeg ahogy kezdett szét esni, és sikongatva rohant mindenki el, Én leugrottam az emelvényről, és elkaptam a lány kezét amiben a pisztoly volt. Fene belé, úgy orrba vágott, hogy megszédültem. A rajongók közül páran megálltak nézni minket, de nem érdekelt. Kitekertem a pisztolyt a kezéből, és megfejeltem, majd gyomron térdeltem, és ahogy betont fogott kifeszítettem a karját a hátához, és amíg elraktam a pisztolyt hátra a nadrágomon lévő pisztoly szíjra -mindig ilyen szíj van rajtam, akár van nálam pisztoly, akár nincs-, amikor kifordult alólam, és rám vetette magát. Hajam tépte, karmolt, ütött, amíg tudott, aztán megelégeltem, és lerugtam magamról.
-Francba! - visitott.
-Nagyon hülye lehetsz, ha ilyet csinálsz! - álltam fel.
-Nem. Csak szerelmes! És Ren, nem lehet senkié! - hisztizet. Megforgattam a szemem.
-Beteg vagy. Menj orvoshoz! - egyetlen mozdulattal vágtam fejbe, amitől elájult. Mindenki tapsolni kezdet, Ren és Aron pedig hozzám szaladt.
-Jól vagy? - ölelt meg Ren aggódva.
-Igen. Azt hiszem. - néztem meg a sebem. De szerencsére nem szakadt fel.
-Itt vannak a zsaruk. - mondta a menedzser. Ijedten néztem Aronra és Renre, mire tolni kezdtek a tömeg féle.
-Lányok! Segítsetek, és senkinek se egy szót, Yunáról! - mondta Jason hangosan, rám mutatva. -Meg teszitek ezt nekünk? - mindenki bólintott. Egyik lány még a sálát és a sapiját is rám adta. Rámosolyogtam. Pisztolyt megtöröltem, és ledobtam a földre.
Lassan kezdtem araszolni ki a kapuhoz, amíg a zsaruk a fiúkkal beszélni kezdtek.
A lány aki rám adta a dolgait, jött velem.
-Ki vagy? - kérdezte.
-Senki. - néztem rá.
-Láttam, hogy Ren mellett jöttél be, és végig figyeltél. Miért?
-Mert a fiúk fogadtak fel, mert meg lettek fenyegetve. - álltam meg.
-Óh! Hát örülök, hogy nincs bajuk. Köszönöm. - hajolt meg.
-Én köszönöm ezeket. - levettem a dolgait magamról, és otthagytam.
Amikor haza értem, egy mérges Yukina állt előttem. O-ó, itt fejmosás lesz!
-Semmi. Gondoltam, egy alapos csikizés lefáraszt, aztán bealszol. - piszkáltam a körmöm. Tudom, hogy irtó csikis, szóval ez most jól jön.
-Csikit ne! Inkább megyek egyedül! - lerakta a bögrét, és beszaladt az egyik szobába. Utána mentem, és minden hülye kütyüt elszedtem tőle. Így ha nem is alszik, de legalább pihen kicsit. Hisztizet egy sort, de csúnyán néztem rá, aztán homlokon pusziltam és kimentem. Lepakoltam a dolgait az asztalra, és csináltam reggelit. Mivel a fiúk fanmeetre mennek, Én is megyek velük, így legalább Yuki is tud nyugodtan aludni, meg figyelhetem a fiúkat. Hagytam neki is reggelit, az asztalára raktam, és megfenyegettem, egy cetlivel, jó nagy betűvel, hogy ha nem eszi meg nem kap kávét. Körbe néztem minden helyet ahová kidobhatja a kaját, szóval ez bukta! Vagy meg eszi, vagy nincs kávé. Ezzel útnak indultunk. Menedzser kiakadt miattam, de inkább rá hagytam, mert még elvágom a torkát.
Tegnap a nő, rendbe szedte a sebem, így vihetek fegyvert is magammal. Szóval nyugi.
Tényleg... tegnap Hanuko nagyon aranyos volt, Koreai a férje, csak itt volt konferenciája, de ott élnek kint, itt pedig a szülei, szóval ingáznak. Azért a kislány neve Dongyi. Azért hívott unnienak. És koreaiul is beszélt. Ami itt fura lenne.
Figyeltem a tömeget, kapucni volt a fejemen, és Ren mellett mentem. Tisztára olyan lettem mint egy testőr.
-Na? Látod valahol? - kérdezte hirtelen Minki.
-Nem. Eddig sehol se láttam. - néztem rá. Pedig érzem, hogy ma biztos lesz valami.
-Lehet feladta.
-Nem hiszem. Ahhoz túl kitartó. - néztem újra előre, és oldalra. Sehol se látom. Remélem nem bújt el sehová, hogy lesből támadhasson.
Fanmeet, elég nyugis volt. Aztán hirtelen minden felbojdult. Megjelent a lány, Én feszülten figyeltem oldalt mit tesz, aztán egy pisztolyt vett elő, és lőtt! Persze vétett, de így le tudtam szerelni. Ráordítottam a fiúkra, hogy feküdjenek a földre, aztán a tömeg ahogy kezdett szét esni, és sikongatva rohant mindenki el, Én leugrottam az emelvényről, és elkaptam a lány kezét amiben a pisztoly volt. Fene belé, úgy orrba vágott, hogy megszédültem. A rajongók közül páran megálltak nézni minket, de nem érdekelt. Kitekertem a pisztolyt a kezéből, és megfejeltem, majd gyomron térdeltem, és ahogy betont fogott kifeszítettem a karját a hátához, és amíg elraktam a pisztolyt hátra a nadrágomon lévő pisztoly szíjra -mindig ilyen szíj van rajtam, akár van nálam pisztoly, akár nincs-, amikor kifordult alólam, és rám vetette magát. Hajam tépte, karmolt, ütött, amíg tudott, aztán megelégeltem, és lerugtam magamról.
-Francba! - visitott.
-Nagyon hülye lehetsz, ha ilyet csinálsz! - álltam fel.
-Nem. Csak szerelmes! És Ren, nem lehet senkié! - hisztizet. Megforgattam a szemem.
-Beteg vagy. Menj orvoshoz! - egyetlen mozdulattal vágtam fejbe, amitől elájult. Mindenki tapsolni kezdet, Ren és Aron pedig hozzám szaladt.
-Jól vagy? - ölelt meg Ren aggódva.
-Igen. Azt hiszem. - néztem meg a sebem. De szerencsére nem szakadt fel.
-Itt vannak a zsaruk. - mondta a menedzser. Ijedten néztem Aronra és Renre, mire tolni kezdtek a tömeg féle.
-Lányok! Segítsetek, és senkinek se egy szót, Yunáról! - mondta Jason hangosan, rám mutatva. -Meg teszitek ezt nekünk? - mindenki bólintott. Egyik lány még a sálát és a sapiját is rám adta. Rámosolyogtam. Pisztolyt megtöröltem, és ledobtam a földre.
Lassan kezdtem araszolni ki a kapuhoz, amíg a zsaruk a fiúkkal beszélni kezdtek.
A lány aki rám adta a dolgait, jött velem.
-Ki vagy? - kérdezte.
-Senki. - néztem rá.
-Láttam, hogy Ren mellett jöttél be, és végig figyeltél. Miért?
-Mert a fiúk fogadtak fel, mert meg lettek fenyegetve. - álltam meg.
-Óh! Hát örülök, hogy nincs bajuk. Köszönöm. - hajolt meg.
-Én köszönöm ezeket. - levettem a dolgait magamról, és otthagytam.
Amikor haza értem, egy mérges Yukina állt előttem. O-ó, itt fejmosás lesz!
Man in Love~ (Infinite) Soyun 45. fejezet~
Bekopogtam Ayumihoz, és bementem hozzá. Adtam neki kendőt oda, meg vizet. Ő a csempének dőlt, és piheget.
-Kérdezhetek valamit? - ültem le elé.
-Persze. - nézett rám.
-Terhes vagy? - dőltem picit előre. Jó pár percig hallgatott, aztán újra rám nézett, mert amikor megkérdeztem lehajtotta a fejét.
-Vettem egy tesztet. A taskámban van. Behozod? - cica szemekkel nézett rám. Bólintottam, és kimentem érte. Beadtam neki, és megvártam amíg nem szól, hogy végzet. Amikor visszamentem, már újra a földön ült, teszt pedig a mosdón volt. Leültem Én is, de most a kád szélére.
-Ayu! Minden rendben? - kopogott be Yeol.
-Mindjárt megyünk! - szóltam ki.
-Soyun? - szólalt meg hülye hangon.
-Nem! Nagyi szelleme Te idióta! - Ayu felröhögött mellettem.
-Jól vagy már! Hülye boszorkány! - toporzékolt.
-Mindjárt megyünk! - mondta most Ayu.
-Oké. - lágyult el öcsi hangja.
-Papucs! - szóltam ki.
-Uh, baszki! Csak gyere ki Te boszorkány!
-Béna a karom, nem bánthatsz! - álltam fel röhögve és megnéztem a tesztet. Már csináltam régen, szóval tudtam mi a helyzet.
-Na? - kérdezte Ayu.
-Hát szívem... gratulálok. Nagynéni leszek. - mosolyogva guggoltam mellé.
-Óh. - szomorú lett. Aztán sóhajtott, és rám nézett. -Ne mond el Yeolnak. Majd elmondom neki. - bólintottam.
-Tudok egy jó receptet hányinger ellen. Gyere megcsinálom neked. - kidobtam a tesztet a kukába, aztán fogtam Ayut és kuncogva mentünk a konyhába.
-Lehet elköltözök. - mondtam. -Vagy, ha ti költöztök el egy másik lakásba akkor maradok. - gondolkodtam.
-Nem fogok egy rakás pasi közt élni. - nevetett fel Yumi.
-Most is velük élsz! - röhögtem.
-Igaz. De ha házas leszek, akkor nem. Jobb nekünk külön. - mondta Ayu.
-Így van! Na ha ti mentek, Én maradok. - kuncogtam. Közben összeszedtem ami kell, és Ayu vagdosta fel. Nos, citrom, kivi és narancs kell bele, és kevés cukor, hogy azért annyira savanyú ne legyen.
Ez nekem mindig bejött ha másnapos voltam.
-Na? - kérdeztem miután bele ivott. Tudom, hogy elsőre nem valami fantasztikus, de a gyomra ettől megnyugszik.
-Hát... - fintorgott -savanyú. De jó. Mert nem forog a gyomrom. - rakta a hasára a kezét.
-Na, ezért nem kellesz többet annyit innunk. - röhögtem. -Még mindig érzem. - vigyorogtam.
-Fúj! Tiszta alkisták lettünk. - nevetett Ayu.
-Milyen kisták? - fogtam a hasam. -Kicsit hosszú volt a szó, és rövidítettem, na! - csapott a vállamra. Persze az épre.
-Te szadista! - kuncogtam.
-Mi ez a jó kedv? - jött be Soo. Azonnal hozzám jött, és hátulról megölelt.
-Hmm, csak poénkodunk. Ha öcsi elveszi Ayut Én maradok veletek. Ayu nem akar egy rakás pasival élni. - kuncogtam.
-De most is velük van. - mondta Soo.
-Én is ezt mondtam. - röhögtem el magam.
Pár nap múlva doki szólt, hogy menjek be, kiszedik a varrást, meg leveszik a kötést ha rendesen mozog a karom. Alig vártam már. Sungjong jött velem, mert lusta voltam egyedül jönni.
Doki kiszedte a varratokat, aztán bekötözte a karom. Nagyon nehezen akart megmozdulni, de ment. Így már csak kis ideig kell hordani a tartót. Viszont, minden nap tornáztatni kell. Doki elmagyarázta Jongienak, hogy mikor hová, hogyan mozditsa, mert Rá bízta a dolgot.
-Szét foglak kínozni! - vigyorgott.
-Nincs szex akkor. - vontam vállat.
-Befogtam! - torpant meg.
-Jobb is. - kuncogtam. -Menjünk haza. - puszit adtam az arcára, és segített a táskával, meg bementem a gyógyszertárba, kivenni a kenőcsöket. Ezekkel felpakolva mentünk haza, ahol Myungsoo elég ideges fejjel nézett ránk, majd tolt be minket a szobámba.
-Kérdezhetek valamit? - ültem le elé.
-Persze. - nézett rám.
-Terhes vagy? - dőltem picit előre. Jó pár percig hallgatott, aztán újra rám nézett, mert amikor megkérdeztem lehajtotta a fejét.
-Vettem egy tesztet. A taskámban van. Behozod? - cica szemekkel nézett rám. Bólintottam, és kimentem érte. Beadtam neki, és megvártam amíg nem szól, hogy végzet. Amikor visszamentem, már újra a földön ült, teszt pedig a mosdón volt. Leültem Én is, de most a kád szélére.
-Ayu! Minden rendben? - kopogott be Yeol.
-Mindjárt megyünk! - szóltam ki.
-Soyun? - szólalt meg hülye hangon.
-Nem! Nagyi szelleme Te idióta! - Ayu felröhögött mellettem.
-Jól vagy már! Hülye boszorkány! - toporzékolt.
-Mindjárt megyünk! - mondta most Ayu.
-Oké. - lágyult el öcsi hangja.
-Papucs! - szóltam ki.
-Uh, baszki! Csak gyere ki Te boszorkány!
-Béna a karom, nem bánthatsz! - álltam fel röhögve és megnéztem a tesztet. Már csináltam régen, szóval tudtam mi a helyzet.
-Na? - kérdezte Ayu.
-Hát szívem... gratulálok. Nagynéni leszek. - mosolyogva guggoltam mellé.
-Óh. - szomorú lett. Aztán sóhajtott, és rám nézett. -Ne mond el Yeolnak. Majd elmondom neki. - bólintottam.
-Tudok egy jó receptet hányinger ellen. Gyere megcsinálom neked. - kidobtam a tesztet a kukába, aztán fogtam Ayut és kuncogva mentünk a konyhába.
-Lehet elköltözök. - mondtam. -Vagy, ha ti költöztök el egy másik lakásba akkor maradok. - gondolkodtam.
-Nem fogok egy rakás pasi közt élni. - nevetett fel Yumi.
-Most is velük élsz! - röhögtem.
-Igaz. De ha házas leszek, akkor nem. Jobb nekünk külön. - mondta Ayu.
-Így van! Na ha ti mentek, Én maradok. - kuncogtam. Közben összeszedtem ami kell, és Ayu vagdosta fel. Nos, citrom, kivi és narancs kell bele, és kevés cukor, hogy azért annyira savanyú ne legyen.
Ez nekem mindig bejött ha másnapos voltam.
-Na? - kérdeztem miután bele ivott. Tudom, hogy elsőre nem valami fantasztikus, de a gyomra ettől megnyugszik.
-Hát... - fintorgott -savanyú. De jó. Mert nem forog a gyomrom. - rakta a hasára a kezét.
-Na, ezért nem kellesz többet annyit innunk. - röhögtem. -Még mindig érzem. - vigyorogtam.
-Fúj! Tiszta alkisták lettünk. - nevetett Ayu.
-Milyen kisták? - fogtam a hasam. -Kicsit hosszú volt a szó, és rövidítettem, na! - csapott a vállamra. Persze az épre.
-Te szadista! - kuncogtam.
-Mi ez a jó kedv? - jött be Soo. Azonnal hozzám jött, és hátulról megölelt.
-Hmm, csak poénkodunk. Ha öcsi elveszi Ayut Én maradok veletek. Ayu nem akar egy rakás pasival élni. - kuncogtam.
-De most is velük van. - mondta Soo.
-Én is ezt mondtam. - röhögtem el magam.
Pár nap múlva doki szólt, hogy menjek be, kiszedik a varrást, meg leveszik a kötést ha rendesen mozog a karom. Alig vártam már. Sungjong jött velem, mert lusta voltam egyedül jönni.
Doki kiszedte a varratokat, aztán bekötözte a karom. Nagyon nehezen akart megmozdulni, de ment. Így már csak kis ideig kell hordani a tartót. Viszont, minden nap tornáztatni kell. Doki elmagyarázta Jongienak, hogy mikor hová, hogyan mozditsa, mert Rá bízta a dolgot.
-Szét foglak kínozni! - vigyorgott.
-Nincs szex akkor. - vontam vállat.
-Befogtam! - torpant meg.
-Jobb is. - kuncogtam. -Menjünk haza. - puszit adtam az arcára, és segített a táskával, meg bementem a gyógyszertárba, kivenni a kenőcsöket. Ezekkel felpakolva mentünk haza, ahol Myungsoo elég ideges fejjel nézett ránk, majd tolt be minket a szobámba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)