Pislogtam Yukira, és nem tudtam választ adni. Aztán vállat vontam hanyagul, pedig szívem majd kiszakadt a mellkasomból, és megszólaltam.
-Semmi. Gondoltam, egy alapos csikizés lefáraszt, aztán bealszol. - piszkáltam a körmöm. Tudom, hogy irtó csikis, szóval ez most jól jön.
-Csikit ne! Inkább megyek egyedül! - lerakta a bögrét, és beszaladt az egyik szobába. Utána mentem, és minden hülye kütyüt elszedtem tőle. Így ha nem is alszik, de legalább pihen kicsit. Hisztizet egy sort, de csúnyán néztem rá, aztán homlokon pusziltam és kimentem. Lepakoltam a dolgait az asztalra, és csináltam reggelit. Mivel a fiúk fanmeetre mennek, Én is megyek velük, így legalább Yuki is tud nyugodtan aludni, meg figyelhetem a fiúkat. Hagytam neki is reggelit, az asztalára raktam, és megfenyegettem, egy cetlivel, jó nagy betűvel, hogy ha nem eszi meg nem kap kávét. Körbe néztem minden helyet ahová kidobhatja a kaját, szóval ez bukta! Vagy meg eszi, vagy nincs kávé. Ezzel útnak indultunk. Menedzser kiakadt miattam, de inkább rá hagytam, mert még elvágom a torkát.
Tegnap a nő, rendbe szedte a sebem, így vihetek fegyvert is magammal. Szóval nyugi.
Tényleg... tegnap Hanuko nagyon aranyos volt, Koreai a férje, csak itt volt konferenciája, de ott élnek kint, itt pedig a szülei, szóval ingáznak. Azért a kislány neve Dongyi. Azért hívott unnienak. És koreaiul is beszélt. Ami itt fura lenne.
Figyeltem a tömeget, kapucni volt a fejemen, és Ren mellett mentem. Tisztára olyan lettem mint egy testőr.
-Na? Látod valahol? - kérdezte hirtelen Minki.
-Nem. Eddig sehol se láttam. - néztem rá. Pedig érzem, hogy ma biztos lesz valami.
-Lehet feladta.
-Nem hiszem. Ahhoz túl kitartó. - néztem újra előre, és oldalra. Sehol se látom. Remélem nem bújt el sehová, hogy lesből támadhasson.
Fanmeet, elég nyugis volt. Aztán hirtelen minden felbojdult. Megjelent a lány, Én feszülten figyeltem oldalt mit tesz, aztán egy pisztolyt vett elő, és lőtt! Persze vétett, de így le tudtam szerelni. Ráordítottam a fiúkra, hogy feküdjenek a földre, aztán a tömeg ahogy kezdett szét esni, és sikongatva rohant mindenki el, Én leugrottam az emelvényről, és elkaptam a lány kezét amiben a pisztoly volt. Fene belé, úgy orrba vágott, hogy megszédültem. A rajongók közül páran megálltak nézni minket, de nem érdekelt. Kitekertem a pisztolyt a kezéből, és megfejeltem, majd gyomron térdeltem, és ahogy betont fogott kifeszítettem a karját a hátához, és amíg elraktam a pisztolyt hátra a nadrágomon lévő pisztoly szíjra -mindig ilyen szíj van rajtam, akár van nálam pisztoly, akár nincs-, amikor kifordult alólam, és rám vetette magát. Hajam tépte, karmolt, ütött, amíg tudott, aztán megelégeltem, és lerugtam magamról.
-Francba! - visitott.
-Nagyon hülye lehetsz, ha ilyet csinálsz! - álltam fel.
-Nem. Csak szerelmes! És Ren, nem lehet senkié! - hisztizet. Megforgattam a szemem.
-Beteg vagy. Menj orvoshoz! - egyetlen mozdulattal vágtam fejbe, amitől elájult. Mindenki tapsolni kezdet, Ren és Aron pedig hozzám szaladt.
-Jól vagy? - ölelt meg Ren aggódva.
-Igen. Azt hiszem. - néztem meg a sebem. De szerencsére nem szakadt fel.
-Itt vannak a zsaruk. - mondta a menedzser. Ijedten néztem Aronra és Renre, mire tolni kezdtek a tömeg féle.
-Lányok! Segítsetek, és senkinek se egy szót, Yunáról! - mondta Jason hangosan, rám mutatva. -Meg teszitek ezt nekünk? - mindenki bólintott. Egyik lány még a sálát és a sapiját is rám adta. Rámosolyogtam. Pisztolyt megtöröltem, és ledobtam a földre.
Lassan kezdtem araszolni ki a kapuhoz, amíg a zsaruk a fiúkkal beszélni kezdtek.
A lány aki rám adta a dolgait, jött velem.
-Ki vagy? - kérdezte.
-Senki. - néztem rá.
-Láttam, hogy Ren mellett jöttél be, és végig figyeltél. Miért?
-Mert a fiúk fogadtak fel, mert meg lettek fenyegetve. - álltam meg.
-Óh! Hát örülök, hogy nincs bajuk. Köszönöm. - hajolt meg.
-Én köszönöm ezeket. - levettem a dolgait magamról, és otthagytam.
Amikor haza értem, egy mérges Yukina állt előttem. O-ó, itt fejmosás lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése