Bekopogtam Ayumihoz, és bementem hozzá. Adtam neki kendőt oda, meg vizet. Ő a csempének dőlt, és piheget.
-Kérdezhetek valamit? - ültem le elé.
-Persze. - nézett rám.
-Terhes vagy? - dőltem picit előre. Jó pár percig hallgatott, aztán újra rám nézett, mert amikor megkérdeztem lehajtotta a fejét.
-Vettem egy tesztet. A taskámban van. Behozod? - cica szemekkel nézett rám. Bólintottam, és kimentem érte. Beadtam neki, és megvártam amíg nem szól, hogy végzet. Amikor visszamentem, már újra a földön ült, teszt pedig a mosdón volt. Leültem Én is, de most a kád szélére.
-Ayu! Minden rendben? - kopogott be Yeol.
-Mindjárt megyünk! - szóltam ki.
-Soyun? - szólalt meg hülye hangon.
-Nem! Nagyi szelleme Te idióta! - Ayu felröhögött mellettem.
-Jól vagy már! Hülye boszorkány! - toporzékolt.
-Mindjárt megyünk! - mondta most Ayu.
-Oké. - lágyult el öcsi hangja.
-Papucs! - szóltam ki.
-Uh, baszki! Csak gyere ki Te boszorkány!
-Béna a karom, nem bánthatsz! - álltam fel röhögve és megnéztem a tesztet. Már csináltam régen, szóval tudtam mi a helyzet.
-Na? - kérdezte Ayu.
-Hát szívem... gratulálok. Nagynéni leszek. - mosolyogva guggoltam mellé.
-Óh. - szomorú lett. Aztán sóhajtott, és rám nézett. -Ne mond el Yeolnak. Majd elmondom neki. - bólintottam.
-Tudok egy jó receptet hányinger ellen. Gyere megcsinálom neked. - kidobtam a tesztet a kukába, aztán fogtam Ayut és kuncogva mentünk a konyhába.
-Lehet elköltözök. - mondtam. -Vagy, ha ti költöztök el egy másik lakásba akkor maradok. - gondolkodtam.
-Nem fogok egy rakás pasi közt élni. - nevetett fel Yumi.
-Most is velük élsz! - röhögtem.
-Igaz. De ha házas leszek, akkor nem. Jobb nekünk külön. - mondta Ayu.
-Így van! Na ha ti mentek, Én maradok. - kuncogtam. Közben összeszedtem ami kell, és Ayu vagdosta fel. Nos, citrom, kivi és narancs kell bele, és kevés cukor, hogy azért annyira savanyú ne legyen.
Ez nekem mindig bejött ha másnapos voltam.
-Na? - kérdeztem miután bele ivott. Tudom, hogy elsőre nem valami fantasztikus, de a gyomra ettől megnyugszik.
-Hát... - fintorgott -savanyú. De jó. Mert nem forog a gyomrom. - rakta a hasára a kezét.
-Na, ezért nem kellesz többet annyit innunk. - röhögtem. -Még mindig érzem. - vigyorogtam.
-Fúj! Tiszta alkisták lettünk. - nevetett Ayu.
-Milyen kisták? - fogtam a hasam. -Kicsit hosszú volt a szó, és rövidítettem, na! - csapott a vállamra. Persze az épre.
-Te szadista! - kuncogtam.
-Mi ez a jó kedv? - jött be Soo. Azonnal hozzám jött, és hátulról megölelt.
-Hmm, csak poénkodunk. Ha öcsi elveszi Ayut Én maradok veletek. Ayu nem akar egy rakás pasival élni. - kuncogtam.
-De most is velük van. - mondta Soo.
-Én is ezt mondtam. - röhögtem el magam.
Pár nap múlva doki szólt, hogy menjek be, kiszedik a varrást, meg leveszik a kötést ha rendesen mozog a karom. Alig vártam már. Sungjong jött velem, mert lusta voltam egyedül jönni.
Doki kiszedte a varratokat, aztán bekötözte a karom. Nagyon nehezen akart megmozdulni, de ment. Így már csak kis ideig kell hordani a tartót. Viszont, minden nap tornáztatni kell. Doki elmagyarázta Jongienak, hogy mikor hová, hogyan mozditsa, mert Rá bízta a dolgot.
-Szét foglak kínozni! - vigyorgott.
-Nincs szex akkor. - vontam vállat.
-Befogtam! - torpant meg.
-Jobb is. - kuncogtam. -Menjünk haza. - puszit adtam az arcára, és segített a táskával, meg bementem a gyógyszertárba, kivenni a kenőcsöket. Ezekkel felpakolva mentünk haza, ahol Myungsoo elég ideges fejjel nézett ránk, majd tolt be minket a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése