Secret girls~ (Nuest) Yuna: 3. Chapter~

-Hallasz? - piszkáltam meg a mikrofont a nyakláncomon.
-Ha így kapargatod tovább, akkor megsüketülök! - szólt rám.
-De most komolyan... Olyan mintha épp bevezetésen lennék! Tiszta fasza, hogy tombol bennem az adrenalin! - röhögtem.
-Kitépem egyszer a nyelved! - fenyegetett.
-Bocsi anyuci. -  fintorogtam.
-Itt a kiscsaj is! Most jelentkezett be. - hallottam újra Yuki hangját.
-Fene a fajtáját. - morogtam.
Eddig embereket öltem, most meg védem az egyiket. Kicsit irónikus a dolog, de jót tesz a változás. Kiléptem a szobából, mire egy szőke buksi majd fellapitott az ajtóra.
-Téged ismerlek! Miért követsz minket? - kérdezte.
-Yu, szőke haj, kicsit vékony, hülye gyerek. Ő ki? - kérdeztem japánul.
-Aron. - válaszolt.
-Nem értem mit beszélsz. És tudom, hogy beszélsz koreaiul! Te vagy a lány, aki Ren elé állt. - úgy igazi, vesébe látó nézése van. -És aztán? Amúgy meg nem követek senkit. - flegmáztam.
-Mond el mit akarsz! - mondta.
-Yu, kapcsold ki a kamerát egy pillanatra kérlek. - mondtam.
-Kihez beszélsz? - kérdezte Aron.
-Kész! - mondta Yuki. Fogtam és lecsaptam a gyereket, aztán becipeltem a szobába.
-Visszakapcsolhatod. - szóltam neki újra. Aront leültettem, és megkötöztem.
-Hol vagytok? Ugye nem fejelted le szegény gyereket? - kérdezte Yuki.
-Csak leütöttem. Amúgy meg. Mi az istent csináljak most vele? - ültem le vele szembe.
-Mittom Én!? Avasd be, hátha segít. Meg közelebb leszel a fiúkhoz. - mondta.
-Jó. - előre hajoltam, és felpofoztam szegény gyereket. Leraktam a kilenc millis pisztolyom az asztalra, ő pedig ébredezni kezdet.
-Áucs!. - nyögte. Megakarta fogni a fejét, de le van kötve.
-Na ide figyelj Te gyökér! Nem játszani jöttem ide, és főleg nem követlek titeket. - fogtam meg az arcát. -Egy idióta kiscsaj még a múltkor felfogadott, hogy lőjem le a Ti kis Ren gyereketeket. Mivel Idolt nem gyilkolászok, visszautasítottam, erre bedurvult. Amikor Ren elé álltam, megszúrt. És most jól figyelj! Ha lebuktatsz, felrobbantom a segged, egy kibaszott c24-es bombával! Világos? - mondtam.
-Durva vagy, és csúnyán beszélsz! - dorgált meg Yuki.
-Yuki, ne szólj be, mert nem kapsz több kávét! - szóltam rá.
-Szerintem Aron kiakadt. - kuncogott Yu a fülembe.
És tényleg! Akkora szemekkel nézett rám a gyerek, hogy félő volt, kiesik a szeme.
-Röviden és tömören! Bérgyilkos vagyok, és most az lett a dolgom, hogy megvédjem a Ti Renetek seggét, egy beteg saseng fantól, aki mellesleg tízenvalahány éves. Vetted? - engedtem el.
-Igen. Asszem!
-Helyes. Amúgy, Yuna a nevem. És Yuki a társam. - felnyítottam a gépet, Yuki meg is jelent, és mosolyogva intet.
-És mi a terved? - kérdezte Aron.
Kioldoztam.
-Az még nincs. Sose terv után megyek. - elraktam a függöny kötelet, mert azt kaptam le.
-Hmm...
-Lehetnél a barátja. Így a fiúk közelében lehetnél. - mondta Yuki, egy pillanatra eltűnt, aztán újra megjelent.
-Köszönöm, hogy nem azt mondtad, hogy nem a barátnője. - vigyorogtam rá.
-Your welcome. - vigyorgott vissza.
-Pedig az jobb lenne. Az hihetőbb lenne. - mondta Aron.
-Megfejeljelek, vagy összeessel magadtól? - néztem rá.
-Most miért? Ha azt mondom haverok vagyunk, kérdezgetni fognak, és fura lesz, hogy mit keresel itt. De, ha a csajom lennél, akkor így érthető lenne, hogy utánam jöttél. - mondta Aron.
-Yukiiii! - nyüszítettem.
-Nem szólok bele. - nézett egy másik gépre.
-Gonosz vagy. - mondtam gyerekes hangon.
-Ti együtt vagytok? - mutatott ránk Aron.
-Igen! Nem. - Én mondtam igent, Yuki nemet.
-Nem. Nem vagyunk együtt, mind a ketten pasi párti vagyunk. - mondta Yuki.
-Áruló! - morogtam.
-Én is téged. Na, menjetek, nekem dolgom van. Visszakapcsolom a fülest. - ki is kapcsolta a kamerát.
-Menjünk. A fiúk már biztos aggódnak. - indult ki Aron.
-Várj, át öltözök. - mentem a szobába. Egy cica nadrágot vettem fel, meg egy inget, hozzá egy magas sarkú hajam felfogtam, és eldugtam két pisztolyom is.
-Rakd le a stukikat! - szólt rám Yuki.
-Yuki...
-Tedd le szépen a stukikat. Most! - mondta.
-Jó! - fogtam a két fegyvert, és kimentem. Elraktam őket, meg a többi dolgokat, mert véletlen jöhet egy takarítás, oszt mehetek amerre látok.
-Mire neked ennyi fegyver? - kérdezte.
-Csak mert. - néztem pár pillalatig a kilenc millisem, végül fogtam, és elraktam. Biztos ami biztos alapon.
-Nem zavar a pisztoly? - kérdezte Aron.
-Yuna! Teszed azt le? - szólt rám Yuki megint.
-A gépen azon rinyáltál, hogy meztelen vagy a sok kütyük nélkül, akkor legalább egy pisztolyt had vigyek. - nyafogtam. -Akkor vigyed. - sóhajtott.
-Kösz. - vigyorogva néztem a fiúra. -Kész vagyok. - indultam ki. Három szoba van köztünk. -Nincs tapi, csók, és a többi dolog. Max megfoghatod a kezem. - álltam meg az ajtó előtt.
-Rendben. - vigyorgott. Már most szarul kezdődik a dolog. Megfogta a kezem, és bevezetett. -Srácok! Ő a barátnőm, Yuna. - állt meg az öt fiú előtt. Olyan fejjel néztek, mintha hat fejem lenne.
-Sziasztok. - intettem, és kicsit közelebb mentem Aronhoz.
-Hogy hogy utána jöttél? - kérdezte Jr. Aron beadott nekik egy jó kis mesét.
-Itt volt dolgom, Én már hamarabb érkeztem, Aron mondta, hogy jössztök, gondoltam megvárom. - mosolyogtam. Már fáj az arcom.
-És milyen jól tetted. - Aron az arcomra adott egy puszit, aztán a vállamra. Azt hittem lefejelem.
-Lassan aludni kell menni. Holnap fellépés. - mondta Baekho.
-Nekem is mennem kell. - álltam fel.
-Kikisérlek. - pattant Aron. Az ajtónál álltunk meg, Én, mint egy cuki szerelmes kiscsaj, a pólója szélét piszkálva néztem a mellkasát.
-Még egyszer hozzám érsz, kitekerem a nyakad. - mondtam halkan.
-Pedig a fiúk néznek. - mondta, és közel hajolt.
-Gyors, és fájdalom mentes lesz a halálod ha közelebb jössz. - néztem a szemeibe.
-Csak egy gyors puszi. Amúgy kéne a számod. - mosolygott. Kivettem egy kártyát a zsebemből, és a zsebébe raktam. Adott egy puszit az ajkaimra, mire majdnem neki ugrottam a nyakának. -Jó éjt. - mosolygott.
-Neked is. Szólj azonnal ha valami van. - kinyitottam az ajtót, és otthagytam. Mérges voltam rá. Na mindegy, holnap szét kapom.

Man in Love~ (Infinite) Soyun 39. Fejezet~

Azt hiszem, jót tett, hogy kiadtam magamból a bánatom. Mosolyogva értem haza, közben be is vásároltam. Befogom valamelyik fiút mellém, és főzök valamit a fiúknak.
-Fél kézzel kiraboltál egy teljes boltot? - kérdezte Woohyun, közben kiszedte a kezemből a szatyrokat.
-Igen Namu kapitány! Ki. - nevettem. -Főzök nektek, de kell segítség. - mondtam.
-Én majd segítek. - pattogott Sungjong.
-Én is. - vigyorgott Hoya.
Fele banda sehol. Remek.
-Mit főzöl? - kérdezte Sunggyu.
-Hmm... galbira gondolom, és ramenra. Jó lesz? - mosolyogtam. -Tökéletes! - harsogták.
Végül mindenki segített. Nevetve kóstolgattam a dolgokat, és utasításokat adtam. Még énekeltek is. Szóval kaptam magán koncit.
Olyan jó volt így velük, és holnap karácsony, és azt is velük töltöm. El se hiszem, hogy végre, egyszer legalább, boldog lesz a karácsonyom.
-Egy igazi Infinite vacsora. Ennél jobb nem is lehetne. - sóhajtottam büszkén.
-De jó, mert ha nem segítesz, a kaja ehetetlen lenne. - röhögte el magát Dongwoo.
-És ha rajtam múlt volna, minden ecetes lenne. - mondta Sungyeol.
-Mert? - néztem fel.
-Egyszer volt szíves, és ecetet rakot spriccel a banánba. Mi meg mint a hülye gyerekek nem tudtuk miért ilyen a banán, aztán elárulta magát. Azóta nem bízunk rá semmi kaját. - mondta Woohyun.
-Az Én öcsém! - néztem rá büszkén. Elnevette magát.
-Mestertől tanultam! - mutatott rám.
-Csakis! - vigyorogtam.
-Asszem, úgy 14 voltam, amikor egy fiú beszólt neki, mire egy szál tangában vonszolta végig a sulin a gyereket. - röhögött.
-A fiú volt tangában, nem Én. Nehogy félre értsétek itt nekem. - leesett állal ültek. -Mi van? Sose voltam Szent! - vontam meg az ép vállam.
-Végzős volt, Halloweeni buli volt asszem... ugye? Amikor zombi halott nővér voltál. - nézett rám.
-Az amikor fellógattam a két gyökér gyereket mert megvertek? - Bólintott.
-Igen! Képzeljétek, totál kóma voltam, és két gyerek pedig jól megvert, elvették a pénzem meg még valamit, aztán otthagytak. Bent meg röhögve mondták a haverjaiknak mit csináltak velem. Yun hallotta, kijött, fel szedett, aztán hogy hogynem, a zászló tartó oszlopon volt a két gyerek. Másnap mondták nekem.
-Sátán asszonya! - nézett rám Dongwoo.
-Azt nem mondtad, hogy a farkukat is becsomagoltam. - mondtam.
-Ja, igen. Cseresznye a fagyira pedig az volt, hogy a kukacukat isten tudja hogy, de becsomagolta. - röhögött Yeol.
-Nem volt nekik olyan nagy, szóval könyű dolgom volt. - nevettem fel.
-Beszólt a diri, hogy kirak minket, ez a hülye felrobbantotta a budit. Két hónap szabit kaptak a diákok. - mondta Yeol.
-Sokra képes a sósav, meg pár dolog a kémia teremből. - vontam vállat.
-Noona, Te egy igazi rossz lány vagy. - hűlledezett Jongie.
-Bizony! - bólintott öcsém. -És ez csak pár dolog a sok közül. Többnyire mindig engem védett.
-Mert egy töketlen gyökér voltál. - fintorogtam. -Hagyta magát. - néztem rá.
-Én is téged. - grimaszolt.
-Ez az igazság. Erősebb voltál nálunk, mégis hagytad magad. Vagy csak lusta voltál visszacsapni. - mondtam.
-Inkább. - vigyorgott.
-Na, mik derülnek ki hallod-e? - röhögtem el magam.
-Lényeg a lényeg. Mindig segített, és jobb testvért kívánni se lehetne. - mosolygott.
-Sírni fogok! - szipogtam.
Megvacsiztunk, meséltünk még pár vicces sztorit, aztán segítettem nekik elpakolni, majd fát kezdtünk díszíteni. Ledumáltuk a holnapi menüt, amit segítenek elkészíteni. Nem tudom, hogy Ayu és a fiúk fognak e jönni, de remélem, hogy igen.
Zuhany és egyébb teendők után aludni mentem. Az ágyon ültem amikor kopogtak.
-Nem tudsz aludni cica? - néztem a belépő fiúra.
-Nem. Pedig álmos vagyok. - motyogta. Letelepedett mellém. Le vettem a kartartóm, így szabadon volt a karom, azzal kezdtem cirógatni az arcát amikor a fejét a combomra rakta. -Én épp készültem aludni, de jó lenne ha maradnál. - néztem rá. Már félig aludt.
-Oké. - motyogta, és a másik párnára telepedett, már aludt is. Elmosolyodtam, puszit adtam az arcára, és betakartam.
Még kimentem vizet bevinni, de kint volt Myungsoo.
-Beakartam menni hozzád. De már megelőztek. - dörmögte.
-Csak nem féltékeny vagy? - kuncogtam. -Tudod, hogy Te is oda férsz. - álltam elé.
-De! És tudom. - mondta.
-Akkor meg ne durciz. Olyan vagy mint egy óriási bébi. Nem áll jól. - simiztem meg az arcát. Becsukta a szemét.
-De más jól áll. Túlságosan is. - nézet le, aztán rám.
-Amint nem lesz béna a karom, azt csinálsz velem amit akarsz! - simultam hozzá. Megcsókolt. Ép kezemmel a tarkóján a hajába túrtam, Ő pedig bal kezét az Én jobb, sérült karomra simitotta. Hiányzott a csókja, Ő maga, és Sungjong is. Tegyen az Isten ahová tesz, de nem tudok róluk lemondani. Nem megy!

Secret girls~ (Nuest)Yuki: 2.Chapter~

Yuna Moon~

Yukina Namato~

Miután a cetlit odavágta az asztalomra, egy apró pillantást vetettem a két kódra. Az egyik egy mobil szám volt a másik pedig egy IP cím. Gyorsan feltörtem a mobil szolgáltató rendszerét és elindítottam a mobil szám keresőt. Amíg ez dolgozott átnyúltam a másik gépemhez és beírtam a régió keresőbe az IP címet. Mind a kettő dolgozott ezerrel, én pedig szürcsöltem a nagy pohár kávémat. Yuna gyorsan zuhanyzik, de én még is gyorsabban töröm fel a világ összes gépét. Éppen kilépett mikor kidobta az összes adatot a két gép.

-Szar híreim vannak...-kezdtem el mondani, miközben még kutattam pár infót a Twitterjéről, Facebook-járól és a blogjairól.

-Még pedig mik azok?-tette fel a kérdést.

-Ez egy 15 éves kis csaj. Neve Soora Min. Pszichológiai eset, szép kis kartont találtam róla, és nem éppen normális. Rögeszmés, és most, ez a Ren nevű ipse, az akit kiszemelt magának. Nem épp jó szándékkal.-még gyorsan beleolvastam a blog bejegyzéseibe-Elmélet kérdésedre válaszolva, fogalmam nincs, de az igen, hogy úgy látszik, egy Sasaeng fannal van dolgod. És nem épp azzal, aki egy idő után feladja, mint a többi. Ez ki akarja iktatni ezt a Ren ipsét.-néztem rá jelentőség teljesen.

-Akkor most nekem kell megvédenem a seggét attól, hogy az a kis taknyos gyerek ki ne nyírja?-kérdezte azt amit csak ő tudhat. Én erre voksolnék de túl sok beleszólásom nincs. Mivel én bírom ezt a bandát így a kis csajos srác nélkül nem lenne az igazi.

-Te tudod, de nem lenne valami jó ötlet, ha kimúlna.-fordultam vissza a szerelmem felé.

-Ergo, védjem meg egy pszichopata csitritől?-tette fel az egyértelmű kérdést. Egy apró váll rántás válaszoltam és bújtam újra az infók világába. Éppen Észak-Korea elnökének a leveleit törtem fel és a titkos terveket amiket azok a barmok egy számítógépes mappába tároltak aminek csak három gyönge jelszava volt. Hát mit ne mondjak, elég kiszámítható ez a Jongun... Nem tetszik neki Dél-Korea hírneve és hogy nem kommunizmusban élnek ezért minden megpróbál elkövetni hogy tönkretegye, kisemmizze és porrá változtassa.

-Szánalmas...-dünnyögtem magamnak-Minden rendben?-kérdeztem a szokásosan Yuna-tól a számítógépemben lévő adó vevő és kamera segítségével. Hát igen, ilyenkor mikor távol van így szoktunk társalogni.

-Még igen, eddig nyugi van.-sóhajtotta és majd leragadt a szeme.

-Akkor szerintem egy darabig abban bízik, hogy majd Te elintézed a gyereket. Szerintem jobb ha tájékoztatod róla, hogy nem vállalod a munkát, akkor biztos lépni fog.-mondtam miközben éppen törtem fel az FBI szerverét.

-Igaz.-mondta és valamit pötyögött a telefonjával. Én pedig mint jó hekkerhez illően megnéztem miután elküldte. Na ez sem fog szép választ vissza írni az tuti. Éppen Yuna legfrissebb ügyeinek aktáit töröltem és égettem ki az FBI rendszeréből mikor olvasni kezdte az e-mailt amit a kislány válaszolt neki. Nekem sem kellett több már olvastam én is. De egy mocskos pofája van ennek a lánynak fiatal kora létére!

-Holnap haza jössz?

-Nem hiszem, a kis csaj szerintem már holnap lépni fog. Innen pedig ezek, valami singre mennek. Figyelj, kellene a többi megjelenéseiknek a dátumaik, meg hogy hová mikor jelentkeznek be.

-Mikorra?-erre rendszerint a tegnapra választ szoktam kapni, de néha kapok pár óra haladékot.

-Holnapra? Nem kéne már pihenned? Lapos lesz a segged a sok ülés miatt.-kezdte megint a piszkálódását. Ha én is harcos lennék ilyenkor tuti úgy fenéken billenteném ahogy illik, de nem tudok mit csinálni. Mivel nem vagyok erős. Maximum tönkre teszem az elektronikus cuccait, de az sem jó! Mivel akkor nekem kell megjavítanom. Még mikor először találkoztam vele, egy morzsa szemet nem bírt kiszedni az alaplapból! Én azt hittem ezt mindenki tudja, de hát úgy tűnik hogy még sem.

-Te csak ne féltsd az én seggem.-kuncogtam fel.

-Nem is féltem, de a leendő urad nem fog neki örülni ha lapos lesz a segged.-nyújtotta rám a nyelvét.

-Yuna!-kiabáltam rá miközben egyre vörösebb lett a képem.

-Igen szívem?-vigyorgott mint a tejbe tök, majd bealudt. Szuper! A még reggel rendelt pizzából ettem pár falatot és gyorsan lezuhanyoztam. S pizsamára vettem át a ruhámat. Bedőltem az ágyba és bineálisan számolgattam amíg el nem aludtam. Másnap reggel ötkor keltem és a legnagyobb poharat ami volt az egész házban szokás szerint tele töltöttem kávéval és szívó szálon keresztül hörpintgettem.

-Ébresztő!-kiabáltam a fülébe, mikor észrevettem hogy rajta maradt a füles.

-Anyád szekerét!-morogta magának.

-Jó reggelt.-szürcsöltem a frissítő italomat. Mondjuk nem frissítő, mivel én szinte víz helyett is ezt iszom. Talán azért van hogy napokig nem alszom? Ki tudja!

-Aludtál?-nézett rám a kamerán keresztül.

-Igen anyuci! Ettem pizzát, aztán zuhany és aludtam.-ráztam meg a pizzás dobozt amiben már csak két szelet pizza széle árválkodott.-Akkor e-Mailben küldjem el a menetrendjüket?-pislogtam rá és az orrom hegyére csúszott a szemüvegem.

-Aha, megyek reggelizni, aztán hívlak ha helyzet van.-morogta én pedig kikapcsoltam a kamerákat. Végig követtem a biztonsági kamerákon és mikor leért az étkezőbe vettem észre Soora-t. Láttam Yuna szemein is hogy észrevette, így nem zaklatom. Végig az ideget ettem és próbáltam minél több mindent megtudni a kislány életéről. Szép kis előélete van 15 éves létére azt meg kell hagyni. Nekem is volt mikor még kezdő voltam, de mivel profi vagyok abban amit csinálok, simán kitöröltem minden észrevett apró bakimat az összes szerverről. Kitöröltem magam a világból. Hamis elhalálozási papírt írtam és Yuna becsempészte nekem az aktát, én pedig minden hozzám kapcsolatos dolgot blokkoltam és likvidáltam.

-Ez a dög megszúrt!-mondta bekötözött hassal Yuna nekem pedig majd kiestek a szemeim.

-Oda megyek!-álltam fel.

-Francokat! Inkább intézd el a repjegyet és a szállodai foglalásaim. Hamarosan hazamegyek pakolni.-jelentette ki.

-Jó!-ültem vissza morogva és elintéztem mindent amit kért. A legelső gépre foglaltam neki a legjobb helyet és utalással ki is fizettem. Jó ha a szüleim gazdagok, én pedig hekker vagyok. Simán úgy nyúlom le a pénzüket hogy észre sem veszik. Hisz nekik mit számít pár millió mínusz havonta?! Újabb kávét szürcsölgetve figyeltem a Nu'est-es srácok útját. Még jó hogy mindenhová követi őket kamera! Imádom a technológiát! Pár óra múlva Yun lépett be az ajtón. Szúrós szemekkel fordultam felé, majd jelentőség teljesen fordultam vissza a monitorok irányába.

-Van valami?-támasztotta meg magát a székem hát támláján.

-Negatív!-válaszoltam hivatalosan és tovább törtem fel a kamerákat ahogy haladtak.

-Most mi a bajod?-fordított maga felé.

-Ha nem zavar éppen a dolgomat csinálom!-szóltam rá és a gépekre mutattam.

-Azt laptopon is tudod csinálni.-s otthagyott a bögrémet pedig vitte magával.

-Minek csinálnám laptopon mikor itt vannak a cuccaim?-vontam fel a fél szemöldökömet.

-Mert jössz velem!-nyomta a kezembe a tele töltött poharat.

-Hová?-szürcsöltem a kávémba.

-Kína.-hát ami a számban volt kávé mind Yuna-n landolt mert úgy köptem rá, mintha forró láva lenne.

-Cseszd meg!-állt odébb-Most mehetek megint átöltözni!

-Amúgy sem tetszett ez a gatya.-vigyorogtam rá. Azt hittem fellök a székkel mikor otthagyott.

-Gyorsan béreld azt a szállítót és vedd a jegyeket!-kiabált ki a szobájából.

-Jól van, jól van!-legyintettem és megrendeltem a jegyeket. Felhívtam a legjobb szállítót aki egy órán belül a megadott címre szállítja a cuccaimat, bárhová a világban és közöltem vele hogy azonnal kell Kínába.-Milyen címre legyenek víve a cuccok?-kiabáltam be.

-Nézd meg a menetrendjüket!-kiabált vissza.

-Tényleg!-csaptam magam homlokon.-A Dragon hotellel szemben lévő panel harmadik emeleti 32-es lakásába!-mondtam a telefonba és kinyomtam. Húsz percen belül ott voltak és kezdték szétszedni a cuccaimat.-Óvatosan, mert letépem a heréiteket!-fenyegettem őket az ajtóból.

-Jahj kussolj már!-kapta el a csuklómat Yuna és húzott kifelé.

-Olyan sebezhetőnek és csupasznak érzem magam egy laptoppal, egy Ipad-del és négy mobillal!-nyöszörögtem már a repülőn ülve.

-Életemben nem volt ennyi kütyüm.-morogta Yun és letakarta a szemeit. Hangos sóhaj hagyta el az ajkamat és zenét kapcsolva borultam ez a bolond gyilok gép vállára, majd szépen lassan elaludtam.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 30. Fejezet~

-Nem vagy álmos? - hallottam Eunkwang hangját.
-Nem. - ültem feljebb.
-Szeretnél valamit? - ült mellém, velem szemben volt.
-Mond el, hogy történt a baleset. - mondtam komolyan.
-Yun..
-Nem! Tudnom kell. - fogtam meg a kezét. -Kérlek. - kértem.
-Sungjae megcsókolt... Te pedig kirohantál. Jae utánad rohant, aztán Én is, mert láttam mindent. Számon kértelek, Sungjaeval összekaptam, Te pedig azt mondtad, hogy miattad nem fog szét menni a banda. És... azt mondtad, hogy vége... hátra léptél, ekkor jött a kocsi... - mondta mindezt könnyes szemmel.
-Szóval a saját hibám miatt van a sötétség az agyamban. - suttogtam magam elé meredve.
-Nem akarok nélküled lenni. - mondta Eunkwang.
-Erre nem tudok most válaszolni. Nem emlékszem mit éreztem, de azt igen, hogy üres vagyok. De, hogy miért, vagy ki miatt azt nem tudom. - ráztam meg a fejem. -Nehéz ez nekem. - mondtam.
-Elhiszem. Viszont, most már pihenj. - állt fel. Megfogtam a kezét.
-Csókolj meg. - kértem. -Tudnom kell milyen a csókod. Lehet ez hiányzik. - mondtam. Ha tudná, hogy mégis emlékszem, akkor nem maradna itt. De így legalább tudom, hogy velem. Van. Hiányzott az ajka, Ő maga is, de inkább nem mondom el nekik, hogy tegnap éjjel, majdnem minden emlékem visszatért.
Lágyan ért először az ajkamhoz, Én pedig úgy kaptam ajkai után mint egy éhező a szelet kenyér után. De nem volt már az a bizsergés mint rég, mégis szeretem. Persze van még pár homályos pont az emlékeim közt, a fontosabb dolgok azért meg vannak.
Zihálva szakadt el tőlem, és kíváncsian nézett rám.
-Igen! Határozottan ez az egyik dolog ami hiányzott. - motyogtam. Egyes érintés, nem tudtam kinek rakni odafent, de mostmár meg van. -Egyes dolgokhoz hiányzik az érzés, érintés, de már van egy fix pontom. - fogtam a fejem.
-Aludj. Nem akarom, hogy újra kórházban légy. - állt fel újra.
-Bejössz hozzám aludni? Kérlek. - néztem fel rá.
-Elrendezem a fiúkat, hogy hol aludjanak, aztán bejövök. - mosolygott.
Egyedül maradtam. Sajogni kezdet az oldalam, és a fejem. Már elmúlt a fájdalom csillapító hatása. Két szemet kivettem a csomagból, és vízzel lenyeltem. Szerintem elaludtam, mert amikor újra felkeltem, már pirkadt. Eunkwang mellettem feküdt, és egyenletesen szuszogott. Olyan aranyos volt. Mivel wc-re kellett mennem, nagy nehezen kikusztam az ágyból, és elmentem a fürdőbe.
Megmostam az arcom is utána, vizet is ittam, mert szomjas lettem. Pultnak dőlve néztem ki a fejemből, amikor két láb fej mászott a látó mezőmbe.
Felnéztem, és Sungjae volt az. Barna maci füles kapucni volt a fején, és álmosan pislogott rám.
-Szomjas vagyok. - dünyögte. Annyira aranyos volt. Mint egy nagy maci. Megdörszölte a szemeit. -Miért nem alszol? - vett el egy poharat, és kivette a hűtőből a naracslevet.
-Mert szomjas lettem. De már megyek aludni. - leraktam a poharat, és rendesen megálltam a lábaimon.
-Yun. - szólt utánam.
-Igen? - néztem rá.
-Sajnálom. Én is hibás vagyok abban, hogy ez történt. - mondta. -Ne ostorozd magad Jae, Eunkwang elmondta mi történt, és nincs bennem harag érzet. Vagyis, nincs olyan érzés benne, hogy haragszom valakire.  Nem haragszom. És Én vagyok a legnagyobb hibás, mert félre léptem... minden értelemben. Jó éjt Sungjae. - hagytam ott. Eunkwang állt előttem ahogy elindultam a szobámba.
-Azt hittem bajod esett, hogy ilyen sokáig kint vagy. - mondta.
-WC-re mentem, aztán inni. Gyere, menjünk aludni. - indultam vissza. Bevackoltam magam a paplan alá, és pár perc múlva már aludtam.

Secret girls~ (Nuest) Yuna: 1. chapter~

Nem lehet igaz. Komolyan, egy Idolt kell kinyírnom? Leraktam a puskát, aztán kocsiba ültem. Fene se fog egy Idolt kinyírni. Haza pakoltam magam, és idegesen vágtam ki az ajtót. Yuki ült a gép előtt, mint mindig.
-Tudj meg mindent erről a valakiről aki felbérelt. - csaptam egy cetlit az asztalra.
-Neked is szia, kedves társam. Gondolom, valami nem jól sikerült, ha így dühöngsz. - mondta fel se nézve.
-Ne idegelj fel jobban. - mentem zuhanyozni.
Igen, az a munkán, hogy mást megölök, vagy balesetnek álcázom, de egy Idolt, már én biztos nem fogok lelőni. Nem tudom, milyen egy eszement ötlet lehetett, de hogy nem normális, az már biztos.
Miután sikeresen lecsutakoltam magamról a koszt, kimentem Yukihoz.
-Szar híreim vannak...- kezdte.
-Még pedig, mik azok? - kérdeztem.
-Ez egy 15 éves kis csaj. Neve Soora Min. Pszichológiai eset, szép kis kartont találtam róla, és nem éppen normális. Rögeszmés, és most, ez a Ren nevű ipse, az akit kiszemelt magának. Nem épp jó szándékkal. - mondta. Lefagytam. Egy ilyen kis csitrinek, honnan vannak ilyen kapcsolatai, amin keresztül el tudott érni? -Elmélet kérdésedre válaszolva, fogalmam nincs, de az igen, hogy úgy látszik, egy Saseng fannal van dolgod. És nem épp azzal, aki egy idő után feladja, mint a többi. Ez ki akarja iktatni ezt a Ren ipsét. - rám nézet.
-Akkor most nekem kell megvédenem a seggét attól, hogy az a kis taknyos gyerek, ki ne nyírja? - pislogtam.
-Te tudod, de nem lenne valami jó ötlet, ha kimúlna. - fordult újra a gépe elé.
-Ergó, védjem meg egy pszichopata, csitritől? - kérdeztem. Naná, hogy egy váll rántás volt a válasza. Remek. kezembe adott egy mappát, amiben a kis csaj blogjának pár igen elvetemült ötletei voltak, kép róla, a világhálón mostanában leledzett oldalai, twitter, facebook, instagram, ilyesmik. Fogalmam nincs mik ezek, de a facebookot ismerem. Szóval, kocsiba pattantam, és irány az a szálloda, ahol az állítólagos Ren tartózkodott, a társaival. Mellettük lévő szobát kértem, vagyis kaptam, mert azt hazudtam, én vagyok az egyik fiú rokonja. Remélem nem bukok le.
Szokott lenni cucc nálam, és persze a gépem, mert anélkül, nem tudok kommunikálni Yukival.
-Minden rendben? - kérdezte a mikiben.
-Még igen. Eddig nyugi van. - sóhajtottam.
-Akkor szerintem egy darabig abban bízik, hogy majd Te elintézed a gyereket. Szerintem jobb ha tájékoztatod róla, hogy nem vállalod a munkát, akkor biztos lépni fog. - monda. kamerán keresztül láttam, hogy fel se néz, nagyban a billentyűzetet nyomkodja.
-Igaz. - bólintottam. Gyorsan  írtam egy emailt, a kis csajnak, hogy nem vállalom, hát rá fél órára kaptam ám egy nem épp gyenge lebaszást. Nekem is pocsék pofám van, ami miatt rengeteget kapok Yukitól, de ennek a kis csajnak van ám bőr a képén, hogy így lehord. Figyelmeztettem, hogy nekem egy pillanat elég arra, hogy darabokban legyen, szóval ne csipogjon nekem. Azt válaszolta, akkor majd, Ő bevégzi a feladatot.
És bingó! Igaza volt Yukinak. Szerintem, már holnap lépni fog.
-Holnap haza jössz? - kérdezte.
-Nem hiszem. A kis csaj szerintem már holnap lépni fog. Innen pedig ezek, valami singre mennek. Figyelj, kellene a többi megjelenéseiknek a dátumaik, meg, hogy hová mikor jelentkeznek be. - mondtam, közben utánuk néztem.
-Mikorra? - kérdezte.
-Holnapra? Nem kéne már pihenned? Lapos lesz a segged a sok ülés miatt. - cukkoltam.
-Te csak ne féltsd az én seggem. - nevetett.
-Nem is féltem, de a leendő urad, nem fog neki örülni, ha lapos lesz a segged. - nyelvem rá nyújtottam.
-Yunaa! - vörös lett a feje.
-Igen szívem? - vigyorogtam.
Mindig így társalgunk. Voltaképpen, nélküle egy semmi lennék. Ő segít nekem a legtöbbet. Igaz, én végzem a piszkos munkát, de Ő a szemem. Ha információ kell, csak elég megmondanom miről, fél órán belül minden a kezemben lesz.
Én bealudtam, és gondolom, ez a zseni is elment, mert reggel kávét szürcsögve ordított a fülembe. Igen, rajtam maradt a fejhallgató és a miki.
-Anyád szekerét! - morogtam.
-Jó reggelt. - mondta.
-Aludtál? - néztem a kamerába.
-Igen anyuci! Ettem pizzát, aztán zuhany, és aludtam. - dobozt fel is emelte, és pizsi volt rajta. -Akkor e-mailben küldjem el a menetrendjüket? - nézett rám. Szemüvegét az orrára bigyesztette.
-Aha. Megyek reggelizni, aztán hívlak, amint helyzet van. - mondtam. Bólintott, és ki is lépett a beszélgetésből.
Félóra múlva már lent voltam, és két asztallal arrébb pedig ők. És három asztallal arrébb pedig a kis csaj. Jó az arcmemórián, ezért ismertem fel.
A fene se gondolta, hogy ilyen elvetemült.
Singen kint vártam, és amikor vége volt, megjelent a kis csaj is. Észrevétlenül bújtam a tömegbe, és amikor támadott volna, elé álltam.
-Tűnj el. - szóltam rá. Rám vigyorgott, és lenézett. És kisebb kés állt ki a hasamból. Páran felsíkítottak, amitől a fiúk visszafordultak.
-Rossz emberrel kezdet. - húzta ki belőlem a kést. Felnyögtem.
-Csak hiszed! - orron tenyereltem, mire megtántorodott, és hátra lépett.
-Nem neked szántam ezt a kurva kést hanem Rennek. - sziszegte.
-Takarodj innen. - lökött rajta egy lány aki mellettem állt.
Hátrálni kezdtem, a hasam fogva, aztán eltűntem. Szerintem a többi lány lerendezi a kis csajt. Zihálva ültem a kocsiba, és mentem a szállodába. Nem volt nagy vágás, de fájt. Szerintem a hasfalam se vágta át, csak kisebb mértékben.
Így nem fogok elvérezni.
-Ez a dög, megszúrt! - mondtam már rendbe szedtem magam,  és az ágyon ültem, laptop a kezemben. Yuki szemei pedig valahol a golf és a tenisz labda méret közt volt.
-Oda megyek! - jelentette ki.
-Francokat! - szóltam rá. -Inkább intézd el, a repjegyet és a szálloda foglalásaim. Hamarosan haza megyek pakolni. - mondtam.
-Jó. - morogta.
Nem tudom, hogy miért viseli el a hülye fejem, de már három éve együtt dolgozok vele. Az utcán volt, pont a lakásom előtt a lépcsőn aludt, Én pedig nem vagyok túl rideg szívű, így felvittem, azóta pedig létesülni se tudok nélküle. Pár hónapig nem is szólalt meg, semmit se tudtam kiszedni belőle, aztán bekrepált a gépem, Ő pedig szét szedte, újra rakta, és tökéletesen ment. Akkor hallottam először beszélni, azt mondta, hogy egy hekker. Ez semmiség volt neki. Amúgy pedig csak egy morzsa miatt krepált be a gép. Pislogtam rá, mint borjú az új kapura. Még azon a héten megvettem neki a legmodernebb dolgokat amit felírt. Nagy kényszerből persze kiszedtem belőle, és ha bármire szükségem van, Ő megoldja. Igen, egy szívtelen bérgyilkosnő vagyok. És Yukina Namato a társam, a nevem pedig Yuna Moon.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 29.Fejezet~

A magassarkúban való sprintelés nem a legjobb választás egy olyan két ballábasnak mint én vagyok, de nem láttam más választást. Nem tudom milyen gyorsan futhattam vagy mennyi ideig, de már teljesen kifulladtam és a térdeim remegtek. A falnak döntöttem a hátam és halk zokogásban törtem ki. Lecsúsztam a vizes földre és már nem akartam semmit! Újra a gondtalan életem akartam! Már teljesen átáztam és fázni is kezdtem de én ugyan haza nem megyek! Nem akarok emlékezni!

-Hol lehet ez a lány?!-hallottam meg egy esernyő alá bújt fiú hangját. Ő volt Ilhoon. Hangja aggodalmas és fáradt. Feltápászkodtam és gyorsan sietve mentem az ellenkező irányba amerre ő volt. -Nana!-kiabálta el magát ahogy elhaladtam mellette.

-Hagyj békén...-nyöszörögtem és nem törődve vele trappoltam tovább.

-Állj már meg!-kiabált rám és elkapta a csuklómat.

-Nem akarok!-kezdtem újra zokogni.

-Kérlek...-lehelte a szívem pedig cseppfolyóssá olvadt tőle. Óvatosan maga felé fordított és felemelte a fejem. A sminkem lehet hogy vízálló de a hajam és a ruhám nem. Úgy nézhettem ki mint egy félig vízbefullt macska.

-Hagyj elmenni...-nyöszörögtem.

-Nem.-mondta lágyan és magához húzott. Mellkasára pislogva élveztem ahogy ölel nekem pedig a közelsége megnyugtató érzés volt. De Changsubbal mi van?

-Hol van Changsub?-kérdeztem halkan.

-Otthon van. Azt mondta hogy nem talált meg, így hazajött. Miért?-szóval nem talált meg? Akkor mi volt az a vásártéren?-Meg hogy valami hibát követett el...-ráncolta Hoon a szemöldökét. Hibát? Szóval az egy hiba volt?

-Értem.-suttogtam és a térdem rogyadozni kezdett, s remegni kezdtem a hidegtől.

-Gyere haza viszlek.-mielőtt átkarolt rám terítette a pulcsiját.

-Felőlem...-vontam vállat és üres tekintettel botladoztam mellette. Hát a neki haza nem ugyan azt jelenti mint a nekem haza.

-Végre hogy megvagy!-mondta megnyugodva Peniel.

-Végre...-húztam el a számat.

-Menj zuhanyozz le, mert így is nagy esély van rá hogy megfázol.-húzott be Hoon a fürdőszoba ajtóig.

-Nem akarok.-sóhajtottam.

-Ha nem mész be, én teszlek a zuhany alá!-fenyegetett Ilhoon.

-Nem érdekel...-motyogtam és megjelent Sub, csuklómnál fogva behúzott a fürdőszobába és becsukta maga mögött az ajtót.

-Vetkőzz!-parancsolt rám.

-Hehh... Nem.

-Azt mondtam vetkőzz!-parancsolt rám jobban.

-Vigyázz! Megint elkövethetsz egy hibát!-szűkítettem össze a szemeimet. Teljesen lefagyva pislogott rám.

-Nana...

-Nem kell magyarázkodni! Értem én!-ráztam meg a fejem-Kérlek menj ki!-fordítottam neki hátat.

-Nem!-dobbantott egyet a lábával és mikor ránéztem a tükörből azokkal a cuki szemekkel nézett rám.

-Ne nézz így.-nyüszítettem.

-Nana, kérlek...-lépkedett közelebb.

-Changsub gyere már ki!-kiabált rá Ilhoon idegesen.

-Fogadj szót...-hajtottam le a fejem, s az ajtó már csapódott. De nem az fogadott mint amit először vártam. Nem csak hogy Changsub nem ment ki, de Ilhoon is bejött. -Ehh?-pislogtam közbe és rájuk néztem.

-Ha nem mész ki, én sem fogok!-fenyítette meg Hoon Sub-ot. Akin látszott hogy ez nem tetszik neki, de nem érdekli annyira hogy kimenjen.

-Hééé!!-háborodtam fel.

-Csssh. -szóltak rám egyszerre.

-Ha te látod őt, akkor én is.-nézett egybe a két fiú.

-Egyikőtök sem néz meg!-hápogtam.

-Ne szólj bele, ez a nagyok dolga.-kacsintott rám Hoon egy apró mosollyal az ajkain.

-Te most szívatsz?-vontam fel a fél szemöldökömet -Peniel gyere már be te is!-kiabáltam ki.

-Hát ő minek?-értetlenkedtek egyszerre.

-Hát basszus ha már ti itt vagytok ne hagyjuk már egyedül szegény srácot!-csaptam oldalt a combomra.

-De... Ő...-makogta Sub, mikor Pen belépett.

-Mi az?-pislogott ártatlanul szegényke.

-Nem akarsz nézni te is amíg zuhanyzok? Ha már ez a két bolond néz, te se maradj ki!

-Mi van?-tágultak ki a szemei.

-Azt ne mond hogy nem vagy kíváncsi! Mert akkor hivatalosan is buzinak titulállak.-nézett rá Ilhoon.

-Hát...De...Én...Mi??-pislogott körbe-Én asszem kint leszek...-mondta és kiviharzott.

-Hivatalosan is buzi.-sandított hátra Hoon.

-Na jó nem érdekeltek!-szólaltam fel és lehúztam magamról a csizmát. Azt hittem hogy ezek ketten megszeppenve kimennek de nem! Hát az ész megáll! Miután lehúztam magamról a csöpögő ruhát is megborzongtam a hidegtől. A fiúknak háttal állva levettem a melltartómat és hátradobtam nekik. Beálltam a zuhany fülkébe és közénk húztam a kabin ajtót ami homályosított műanyag volt így csak a sziluettemet látták. Lehúztam magamról a bugyit is és azt is a ruhámhoz dobtam. Lezuhanyoztam és gyorsan hajat mostam, de akkor döbbentem rá hogy nem vettem elő törölközőt.-Ideadnátok egy törölközőt?-dugtam ki a kezemet a kabinból.

-Tessék.-nyomta bele valamelyik a tenyerembe.

-Köszi.-bent megtörölköztem majd magam köré csavartam s úgy léptem ki.

-Ughm. -nyeltek egy nagyot egyszerre.

-Mi van?-néztem rájuk ártatlan szemekkel.

-Velem alszik!-vágták rá egyszerre.

-Peniellel alszok!-mentem el mellettük a törölközőbe bugyolálva.

-Meg ne próbáld.-hunyorgott rám Hoon mikor elkapta a vállam.

-Azzal alszom akivel én akarok. Nem vagy a pasim aki megmondhatja.-ráztam le a kezét és bementem felvenni valamit. Mivel tegnap is itt aludtam volt még itt egy tiszta bugyim így magamra kaptam és Hyunsik pólóját is. Szépen befészkeltem magam az emeleti ágyba, ahol tudom hogy nem követ ez a két bolond és figyeltem az ajtót. Mikor Sub és Peniel már lezuhanyoztak és nagyban aludtak még Hoon sehol sem volt. Halkan másztam le a lépcsőn és kislisszoltam a konyhába hogy igyak, éppen a hűtőt csuktam be mikor ott állt Ilhoon egy szál boxerben.-Te szent isten!-kaptam a szívemhez és majdnem hanyatt vágódtam.

-Ennyire azért nem vagyok ijesztő!-kuncogott fel és reflexszerűen elkapott.

-Mond hogy van rajtad alsó!-könyörögtem összeszorított szemekkel.

-Van.-állított lábra.

-Ah köszönöm.-hálálkodtam.

-Ne hálálkodj.-szorított a hűtőhöz.

-Ilhoon...-nyüszítettem újra.

-Hm.-foglalta be az ajkaimat, majd áttért a nyakamra. Kissé „erőszakosan” kapott a karjaiba és feltett a hideg konyhapultra. Magához szorítva harapott bele a nyakamba, én pedig megremegtem.

-Hoon...-kezdtem megint remegő hangon.

-Bocsánat...-szégyellte el magát kicsit mikor eljutott az agyáig mit csinált. Távolabb ment én pedig azt hittem kiugrik a szívem.-Megyek inkább aludni...Jó éjt...-csókolta meg újra az ajkaimat és lelépett.

-Azt a rohadt...-lihegtem s lemásztam a pultról. Kiöntöttem magamnak egy pohár narancslét, majd a mosogatónak támaszkodva kortyolgattam a hideg italt.

-Én is kapok?-jött ki szem dörgölve Changsub és lenyúlta a narancslémet. Belekortyolt majd visszanyomta a kezembe.-Köszi.

-Hát... Szívesen.-kuncogtam fel miközben a megmaradt fél kortyot stíröltem. Megittam és gondoltam elmosom. Éppen mostam el mikor éreztem hogy Sub a hasamra simítja a tenyerét és magához húz. Úgy tűnik nem csak Ilhoon kedélye kemény, hanem Changsub-é is. Lassan megfordított és ajkát az enyémre tapasztotta. Közel húzott a derekamnál fogva s áttért ő is a nyakamra. Istenem! Miért mindenki a nyakamra meg?! Megőrülök! Lágyan simított végig a jobb combomon és maga köré vonta.

-Megőrjítesz. -morogta a a hátsómba markolt.

-Ti is engem...-lihegtem, ha most nem enged el én nem bírom visszatartani magam!

-Mi?-tolt el kicsit magától hogy a szemeimbe tudjon nézni.

-Én megyek aludni...-mekegtem remegő hangon és térd rogyadozva menekültem vissza a szobába fel a helyemre. Bebújtam a takaró alá és próbáltam lehűteni magam, több de inkább kevesebb sikerrel.

Broken heart (Shinee) 1. rész /Soyun/

Már zsong az agyam. De komolyan. Túl sok nekem ez a pszichológia. Lefejeltem az asztalt, és felnyögtem.
-Ez még nekem is fájt. Jól vagy? - kérdezte Onew.
-Persze. A legnagyobb rendben vagyok. - morogtam. -De még egy pszichoszomatikus rendellenes feljegyzést leírok, elpusztulok.
-Oké, Én leragadtam a pszicho  és a matikus közt. - mondta Jonghyun.
-Ez fájt. - egyenesedtem ki.
-Filozófiai, tízes terem, kilenc harminc. - olvasta Onew a homlokomra ragadt cetliról.
-Úr Isten! Elkések! - kapkodtam. Csak Én lehetek ennyire hülye, hogy elfelejtem az első órám. Ma csak ez lesz. Szóval laza napom lesz.
Egyetemista vagyok. Utolsó éves a pszichológiai szakon. És, koromhoz képest, koleszban lakok. Jobban jöttem így ki. Szobatársam még nincs, és a legjobb, hogy koedukált. Így a halban, nyugodtan el lehetek a haverokkal. Szám szerint öt. Az Én Napocskám, Haru. Másod éves, szintén pszichológus szakos, így ismertem meg. Elkérte az Én első és másod éves jegyzeteim. Azóta jóban vagyunk. Úgy terveztem ma beszélek a dirivel, hogy rakja fel hozzám, úgy is mind a ketten egyedül vagyunk, mert erre a szakra kevesen jelentkeztek, így ketten lakótárs nélküliek vagyunk. Akkor ott van Jonghyun, Onew, Minho és Kibum. Meg a nagy okos Minho, aki öt másodperc alatt leépítést tesz az agyamban, ha beszélni kezdi a hülye dolgait. Jonghyun tesi tanári akar lenni, Onew biosz. Kibum pedig történelem tanár. Minho pedig orvosin van. Igaz, hogy csak Minho és Kibum lakik velünk egy helyen, de a másik két dinka nem messze tőlünk, egy albérletben.
Még időben vágtam le magam a helyemre, aztán pár pillanat múlva megjelent a tanár.
Két kilencven perces órát ültem végig. Már fájt a hátam, és a mancsom az írás miatt, de körmölni kellett, mert hamarosan vizsga, és ebből az anyagból is lesz kérdés. A 10 perces útból, ami a koliig tart, 25 lett. Vonszoltam magam.
Kinyitottam az ajtóm, és igen csak meglepett, hogy á másik ágy foglalt és nem Haru az, de még csak nem is csaj!!!
Pánikrohamom lett két másodpercre. A fiú, rám emelt tekintetét, és egy fintorral nyugtázta: megjött a szobatárs.
Azt hittem megfejelem, mint hülye gyerek a kalapos gombát. De inkább bementem, lepakoltam és...
-Soyun Park. - nyújtottam a mancsom.
-Lee Taemin. - mondta, fel se nézve a könyvből. Ekkora alakot! Illő lenne bemutatkoznia rendesen! Visszahúztam a kezem, és inkább rá hagytam a dolgot. Megcéloztam a fürdőt, ahol az egyik polc ami eddig üres volt, most tele volt. Úgy látom, az a tipikus cica fiú. Félre értés ne essék.. pont az ilyen kaliberű pasik jönnek be, de ez a majom túl flegma hozzám. Na nem mintha ennyi egoista lennék, csak na...
Lemostam magamról a nem létező koszt, aztán melegítőbe és egy atlétába bújva, elhasaltam az ágyon. Bealudtam. Egész héten alig aludtam, és a mai nap ezzel telt. Délután arra keltem, hogy rezeg a mobilom.
-Na csipogj vagy hagyj aludni. - mondtam a hajam alól.
-Nem twitter vagyok, és szed ki a hajad az arcodból. - mondta Haru.
-Egyetlen gyöngyszemem! Ne idegelj fel. - szusszantottam.
-Beszéltél a dirivel? - kérdezte.
-Már kaptam egy cica fiút. Szóval ez bukta. - sóhajtottam.
-Francba. - morgott.
-Hát igen. Amúgy meg van a filozófiai füzetem még? Meg a többi? Ismételnem kell. - mondtam.
-Persze. Később felviszem. Jó légy. - rakta le.
Felsóhajtottam és a hátamra fordultam.
-Nem vagyok cica fiú. - mondta Taemin az arcomba mászva. És ne hidd, hogy Önszántamból lettem a szobatársad. De jobb hely nem volt.
-Ki másznál a személyes teremből? - vágtam rá. Kiegyenesedett. -Köszöntem. - ültem föl. Ha ilyen, akkor nem leszünk jóban, az már fix.