Secret girls~ (Nuest) Yuna: 1. chapter~

Nem lehet igaz. Komolyan, egy Idolt kell kinyírnom? Leraktam a puskát, aztán kocsiba ültem. Fene se fog egy Idolt kinyírni. Haza pakoltam magam, és idegesen vágtam ki az ajtót. Yuki ült a gép előtt, mint mindig.
-Tudj meg mindent erről a valakiről aki felbérelt. - csaptam egy cetlit az asztalra.
-Neked is szia, kedves társam. Gondolom, valami nem jól sikerült, ha így dühöngsz. - mondta fel se nézve.
-Ne idegelj fel jobban. - mentem zuhanyozni.
Igen, az a munkán, hogy mást megölök, vagy balesetnek álcázom, de egy Idolt, már én biztos nem fogok lelőni. Nem tudom, milyen egy eszement ötlet lehetett, de hogy nem normális, az már biztos.
Miután sikeresen lecsutakoltam magamról a koszt, kimentem Yukihoz.
-Szar híreim vannak...- kezdte.
-Még pedig, mik azok? - kérdeztem.
-Ez egy 15 éves kis csaj. Neve Soora Min. Pszichológiai eset, szép kis kartont találtam róla, és nem éppen normális. Rögeszmés, és most, ez a Ren nevű ipse, az akit kiszemelt magának. Nem épp jó szándékkal. - mondta. Lefagytam. Egy ilyen kis csitrinek, honnan vannak ilyen kapcsolatai, amin keresztül el tudott érni? -Elmélet kérdésedre válaszolva, fogalmam nincs, de az igen, hogy úgy látszik, egy Saseng fannal van dolgod. És nem épp azzal, aki egy idő után feladja, mint a többi. Ez ki akarja iktatni ezt a Ren ipsét. - rám nézet.
-Akkor most nekem kell megvédenem a seggét attól, hogy az a kis taknyos gyerek, ki ne nyírja? - pislogtam.
-Te tudod, de nem lenne valami jó ötlet, ha kimúlna. - fordult újra a gépe elé.
-Ergó, védjem meg egy pszichopata, csitritől? - kérdeztem. Naná, hogy egy váll rántás volt a válasza. Remek. kezembe adott egy mappát, amiben a kis csaj blogjának pár igen elvetemült ötletei voltak, kép róla, a világhálón mostanában leledzett oldalai, twitter, facebook, instagram, ilyesmik. Fogalmam nincs mik ezek, de a facebookot ismerem. Szóval, kocsiba pattantam, és irány az a szálloda, ahol az állítólagos Ren tartózkodott, a társaival. Mellettük lévő szobát kértem, vagyis kaptam, mert azt hazudtam, én vagyok az egyik fiú rokonja. Remélem nem bukok le.
Szokott lenni cucc nálam, és persze a gépem, mert anélkül, nem tudok kommunikálni Yukival.
-Minden rendben? - kérdezte a mikiben.
-Még igen. Eddig nyugi van. - sóhajtottam.
-Akkor szerintem egy darabig abban bízik, hogy majd Te elintézed a gyereket. Szerintem jobb ha tájékoztatod róla, hogy nem vállalod a munkát, akkor biztos lépni fog. - monda. kamerán keresztül láttam, hogy fel se néz, nagyban a billentyűzetet nyomkodja.
-Igaz. - bólintottam. Gyorsan  írtam egy emailt, a kis csajnak, hogy nem vállalom, hát rá fél órára kaptam ám egy nem épp gyenge lebaszást. Nekem is pocsék pofám van, ami miatt rengeteget kapok Yukitól, de ennek a kis csajnak van ám bőr a képén, hogy így lehord. Figyelmeztettem, hogy nekem egy pillanat elég arra, hogy darabokban legyen, szóval ne csipogjon nekem. Azt válaszolta, akkor majd, Ő bevégzi a feladatot.
És bingó! Igaza volt Yukinak. Szerintem, már holnap lépni fog.
-Holnap haza jössz? - kérdezte.
-Nem hiszem. A kis csaj szerintem már holnap lépni fog. Innen pedig ezek, valami singre mennek. Figyelj, kellene a többi megjelenéseiknek a dátumaik, meg, hogy hová mikor jelentkeznek be. - mondtam, közben utánuk néztem.
-Mikorra? - kérdezte.
-Holnapra? Nem kéne már pihenned? Lapos lesz a segged a sok ülés miatt. - cukkoltam.
-Te csak ne féltsd az én seggem. - nevetett.
-Nem is féltem, de a leendő urad, nem fog neki örülni, ha lapos lesz a segged. - nyelvem rá nyújtottam.
-Yunaa! - vörös lett a feje.
-Igen szívem? - vigyorogtam.
Mindig így társalgunk. Voltaképpen, nélküle egy semmi lennék. Ő segít nekem a legtöbbet. Igaz, én végzem a piszkos munkát, de Ő a szemem. Ha információ kell, csak elég megmondanom miről, fél órán belül minden a kezemben lesz.
Én bealudtam, és gondolom, ez a zseni is elment, mert reggel kávét szürcsögve ordított a fülembe. Igen, rajtam maradt a fejhallgató és a miki.
-Anyád szekerét! - morogtam.
-Jó reggelt. - mondta.
-Aludtál? - néztem a kamerába.
-Igen anyuci! Ettem pizzát, aztán zuhany, és aludtam. - dobozt fel is emelte, és pizsi volt rajta. -Akkor e-mailben küldjem el a menetrendjüket? - nézett rám. Szemüvegét az orrára bigyesztette.
-Aha. Megyek reggelizni, aztán hívlak, amint helyzet van. - mondtam. Bólintott, és ki is lépett a beszélgetésből.
Félóra múlva már lent voltam, és két asztallal arrébb pedig ők. És három asztallal arrébb pedig a kis csaj. Jó az arcmemórián, ezért ismertem fel.
A fene se gondolta, hogy ilyen elvetemült.
Singen kint vártam, és amikor vége volt, megjelent a kis csaj is. Észrevétlenül bújtam a tömegbe, és amikor támadott volna, elé álltam.
-Tűnj el. - szóltam rá. Rám vigyorgott, és lenézett. És kisebb kés állt ki a hasamból. Páran felsíkítottak, amitől a fiúk visszafordultak.
-Rossz emberrel kezdet. - húzta ki belőlem a kést. Felnyögtem.
-Csak hiszed! - orron tenyereltem, mire megtántorodott, és hátra lépett.
-Nem neked szántam ezt a kurva kést hanem Rennek. - sziszegte.
-Takarodj innen. - lökött rajta egy lány aki mellettem állt.
Hátrálni kezdtem, a hasam fogva, aztán eltűntem. Szerintem a többi lány lerendezi a kis csajt. Zihálva ültem a kocsiba, és mentem a szállodába. Nem volt nagy vágás, de fájt. Szerintem a hasfalam se vágta át, csak kisebb mértékben.
Így nem fogok elvérezni.
-Ez a dög, megszúrt! - mondtam már rendbe szedtem magam,  és az ágyon ültem, laptop a kezemben. Yuki szemei pedig valahol a golf és a tenisz labda méret közt volt.
-Oda megyek! - jelentette ki.
-Francokat! - szóltam rá. -Inkább intézd el, a repjegyet és a szálloda foglalásaim. Hamarosan haza megyek pakolni. - mondtam.
-Jó. - morogta.
Nem tudom, hogy miért viseli el a hülye fejem, de már három éve együtt dolgozok vele. Az utcán volt, pont a lakásom előtt a lépcsőn aludt, Én pedig nem vagyok túl rideg szívű, így felvittem, azóta pedig létesülni se tudok nélküle. Pár hónapig nem is szólalt meg, semmit se tudtam kiszedni belőle, aztán bekrepált a gépem, Ő pedig szét szedte, újra rakta, és tökéletesen ment. Akkor hallottam először beszélni, azt mondta, hogy egy hekker. Ez semmiség volt neki. Amúgy pedig csak egy morzsa miatt krepált be a gép. Pislogtam rá, mint borjú az új kapura. Még azon a héten megvettem neki a legmodernebb dolgokat amit felírt. Nagy kényszerből persze kiszedtem belőle, és ha bármire szükségem van, Ő megoldja. Igen, egy szívtelen bérgyilkosnő vagyok. És Yukina Namato a társam, a nevem pedig Yuna Moon.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 29.Fejezet~

A magassarkúban való sprintelés nem a legjobb választás egy olyan két ballábasnak mint én vagyok, de nem láttam más választást. Nem tudom milyen gyorsan futhattam vagy mennyi ideig, de már teljesen kifulladtam és a térdeim remegtek. A falnak döntöttem a hátam és halk zokogásban törtem ki. Lecsúsztam a vizes földre és már nem akartam semmit! Újra a gondtalan életem akartam! Már teljesen átáztam és fázni is kezdtem de én ugyan haza nem megyek! Nem akarok emlékezni!

-Hol lehet ez a lány?!-hallottam meg egy esernyő alá bújt fiú hangját. Ő volt Ilhoon. Hangja aggodalmas és fáradt. Feltápászkodtam és gyorsan sietve mentem az ellenkező irányba amerre ő volt. -Nana!-kiabálta el magát ahogy elhaladtam mellette.

-Hagyj békén...-nyöszörögtem és nem törődve vele trappoltam tovább.

-Állj már meg!-kiabált rám és elkapta a csuklómat.

-Nem akarok!-kezdtem újra zokogni.

-Kérlek...-lehelte a szívem pedig cseppfolyóssá olvadt tőle. Óvatosan maga felé fordított és felemelte a fejem. A sminkem lehet hogy vízálló de a hajam és a ruhám nem. Úgy nézhettem ki mint egy félig vízbefullt macska.

-Hagyj elmenni...-nyöszörögtem.

-Nem.-mondta lágyan és magához húzott. Mellkasára pislogva élveztem ahogy ölel nekem pedig a közelsége megnyugtató érzés volt. De Changsubbal mi van?

-Hol van Changsub?-kérdeztem halkan.

-Otthon van. Azt mondta hogy nem talált meg, így hazajött. Miért?-szóval nem talált meg? Akkor mi volt az a vásártéren?-Meg hogy valami hibát követett el...-ráncolta Hoon a szemöldökét. Hibát? Szóval az egy hiba volt?

-Értem.-suttogtam és a térdem rogyadozni kezdett, s remegni kezdtem a hidegtől.

-Gyere haza viszlek.-mielőtt átkarolt rám terítette a pulcsiját.

-Felőlem...-vontam vállat és üres tekintettel botladoztam mellette. Hát a neki haza nem ugyan azt jelenti mint a nekem haza.

-Végre hogy megvagy!-mondta megnyugodva Peniel.

-Végre...-húztam el a számat.

-Menj zuhanyozz le, mert így is nagy esély van rá hogy megfázol.-húzott be Hoon a fürdőszoba ajtóig.

-Nem akarok.-sóhajtottam.

-Ha nem mész be, én teszlek a zuhany alá!-fenyegetett Ilhoon.

-Nem érdekel...-motyogtam és megjelent Sub, csuklómnál fogva behúzott a fürdőszobába és becsukta maga mögött az ajtót.

-Vetkőzz!-parancsolt rám.

-Hehh... Nem.

-Azt mondtam vetkőzz!-parancsolt rám jobban.

-Vigyázz! Megint elkövethetsz egy hibát!-szűkítettem össze a szemeimet. Teljesen lefagyva pislogott rám.

-Nana...

-Nem kell magyarázkodni! Értem én!-ráztam meg a fejem-Kérlek menj ki!-fordítottam neki hátat.

-Nem!-dobbantott egyet a lábával és mikor ránéztem a tükörből azokkal a cuki szemekkel nézett rám.

-Ne nézz így.-nyüszítettem.

-Nana, kérlek...-lépkedett közelebb.

-Changsub gyere már ki!-kiabált rá Ilhoon idegesen.

-Fogadj szót...-hajtottam le a fejem, s az ajtó már csapódott. De nem az fogadott mint amit először vártam. Nem csak hogy Changsub nem ment ki, de Ilhoon is bejött. -Ehh?-pislogtam közbe és rájuk néztem.

-Ha nem mész ki, én sem fogok!-fenyítette meg Hoon Sub-ot. Akin látszott hogy ez nem tetszik neki, de nem érdekli annyira hogy kimenjen.

-Hééé!!-háborodtam fel.

-Csssh. -szóltak rám egyszerre.

-Ha te látod őt, akkor én is.-nézett egybe a két fiú.

-Egyikőtök sem néz meg!-hápogtam.

-Ne szólj bele, ez a nagyok dolga.-kacsintott rám Hoon egy apró mosollyal az ajkain.

-Te most szívatsz?-vontam fel a fél szemöldökömet -Peniel gyere már be te is!-kiabáltam ki.

-Hát ő minek?-értetlenkedtek egyszerre.

-Hát basszus ha már ti itt vagytok ne hagyjuk már egyedül szegény srácot!-csaptam oldalt a combomra.

-De... Ő...-makogta Sub, mikor Pen belépett.

-Mi az?-pislogott ártatlanul szegényke.

-Nem akarsz nézni te is amíg zuhanyzok? Ha már ez a két bolond néz, te se maradj ki!

-Mi van?-tágultak ki a szemei.

-Azt ne mond hogy nem vagy kíváncsi! Mert akkor hivatalosan is buzinak titulállak.-nézett rá Ilhoon.

-Hát...De...Én...Mi??-pislogott körbe-Én asszem kint leszek...-mondta és kiviharzott.

-Hivatalosan is buzi.-sandított hátra Hoon.

-Na jó nem érdekeltek!-szólaltam fel és lehúztam magamról a csizmát. Azt hittem hogy ezek ketten megszeppenve kimennek de nem! Hát az ész megáll! Miután lehúztam magamról a csöpögő ruhát is megborzongtam a hidegtől. A fiúknak háttal állva levettem a melltartómat és hátradobtam nekik. Beálltam a zuhany fülkébe és közénk húztam a kabin ajtót ami homályosított műanyag volt így csak a sziluettemet látták. Lehúztam magamról a bugyit is és azt is a ruhámhoz dobtam. Lezuhanyoztam és gyorsan hajat mostam, de akkor döbbentem rá hogy nem vettem elő törölközőt.-Ideadnátok egy törölközőt?-dugtam ki a kezemet a kabinból.

-Tessék.-nyomta bele valamelyik a tenyerembe.

-Köszi.-bent megtörölköztem majd magam köré csavartam s úgy léptem ki.

-Ughm. -nyeltek egy nagyot egyszerre.

-Mi van?-néztem rájuk ártatlan szemekkel.

-Velem alszik!-vágták rá egyszerre.

-Peniellel alszok!-mentem el mellettük a törölközőbe bugyolálva.

-Meg ne próbáld.-hunyorgott rám Hoon mikor elkapta a vállam.

-Azzal alszom akivel én akarok. Nem vagy a pasim aki megmondhatja.-ráztam le a kezét és bementem felvenni valamit. Mivel tegnap is itt aludtam volt még itt egy tiszta bugyim így magamra kaptam és Hyunsik pólóját is. Szépen befészkeltem magam az emeleti ágyba, ahol tudom hogy nem követ ez a két bolond és figyeltem az ajtót. Mikor Sub és Peniel már lezuhanyoztak és nagyban aludtak még Hoon sehol sem volt. Halkan másztam le a lépcsőn és kislisszoltam a konyhába hogy igyak, éppen a hűtőt csuktam be mikor ott állt Ilhoon egy szál boxerben.-Te szent isten!-kaptam a szívemhez és majdnem hanyatt vágódtam.

-Ennyire azért nem vagyok ijesztő!-kuncogott fel és reflexszerűen elkapott.

-Mond hogy van rajtad alsó!-könyörögtem összeszorított szemekkel.

-Van.-állított lábra.

-Ah köszönöm.-hálálkodtam.

-Ne hálálkodj.-szorított a hűtőhöz.

-Ilhoon...-nyüszítettem újra.

-Hm.-foglalta be az ajkaimat, majd áttért a nyakamra. Kissé „erőszakosan” kapott a karjaiba és feltett a hideg konyhapultra. Magához szorítva harapott bele a nyakamba, én pedig megremegtem.

-Hoon...-kezdtem megint remegő hangon.

-Bocsánat...-szégyellte el magát kicsit mikor eljutott az agyáig mit csinált. Távolabb ment én pedig azt hittem kiugrik a szívem.-Megyek inkább aludni...Jó éjt...-csókolta meg újra az ajkaimat és lelépett.

-Azt a rohadt...-lihegtem s lemásztam a pultról. Kiöntöttem magamnak egy pohár narancslét, majd a mosogatónak támaszkodva kortyolgattam a hideg italt.

-Én is kapok?-jött ki szem dörgölve Changsub és lenyúlta a narancslémet. Belekortyolt majd visszanyomta a kezembe.-Köszi.

-Hát... Szívesen.-kuncogtam fel miközben a megmaradt fél kortyot stíröltem. Megittam és gondoltam elmosom. Éppen mostam el mikor éreztem hogy Sub a hasamra simítja a tenyerét és magához húz. Úgy tűnik nem csak Ilhoon kedélye kemény, hanem Changsub-é is. Lassan megfordított és ajkát az enyémre tapasztotta. Közel húzott a derekamnál fogva s áttért ő is a nyakamra. Istenem! Miért mindenki a nyakamra meg?! Megőrülök! Lágyan simított végig a jobb combomon és maga köré vonta.

-Megőrjítesz. -morogta a a hátsómba markolt.

-Ti is engem...-lihegtem, ha most nem enged el én nem bírom visszatartani magam!

-Mi?-tolt el kicsit magától hogy a szemeimbe tudjon nézni.

-Én megyek aludni...-mekegtem remegő hangon és térd rogyadozva menekültem vissza a szobába fel a helyemre. Bebújtam a takaró alá és próbáltam lehűteni magam, több de inkább kevesebb sikerrel.

Broken heart (Shinee) 1. rész /Soyun/

Már zsong az agyam. De komolyan. Túl sok nekem ez a pszichológia. Lefejeltem az asztalt, és felnyögtem.
-Ez még nekem is fájt. Jól vagy? - kérdezte Onew.
-Persze. A legnagyobb rendben vagyok. - morogtam. -De még egy pszichoszomatikus rendellenes feljegyzést leírok, elpusztulok.
-Oké, Én leragadtam a pszicho  és a matikus közt. - mondta Jonghyun.
-Ez fájt. - egyenesedtem ki.
-Filozófiai, tízes terem, kilenc harminc. - olvasta Onew a homlokomra ragadt cetliról.
-Úr Isten! Elkések! - kapkodtam. Csak Én lehetek ennyire hülye, hogy elfelejtem az első órám. Ma csak ez lesz. Szóval laza napom lesz.
Egyetemista vagyok. Utolsó éves a pszichológiai szakon. És, koromhoz képest, koleszban lakok. Jobban jöttem így ki. Szobatársam még nincs, és a legjobb, hogy koedukált. Így a halban, nyugodtan el lehetek a haverokkal. Szám szerint öt. Az Én Napocskám, Haru. Másod éves, szintén pszichológus szakos, így ismertem meg. Elkérte az Én első és másod éves jegyzeteim. Azóta jóban vagyunk. Úgy terveztem ma beszélek a dirivel, hogy rakja fel hozzám, úgy is mind a ketten egyedül vagyunk, mert erre a szakra kevesen jelentkeztek, így ketten lakótárs nélküliek vagyunk. Akkor ott van Jonghyun, Onew, Minho és Kibum. Meg a nagy okos Minho, aki öt másodperc alatt leépítést tesz az agyamban, ha beszélni kezdi a hülye dolgait. Jonghyun tesi tanári akar lenni, Onew biosz. Kibum pedig történelem tanár. Minho pedig orvosin van. Igaz, hogy csak Minho és Kibum lakik velünk egy helyen, de a másik két dinka nem messze tőlünk, egy albérletben.
Még időben vágtam le magam a helyemre, aztán pár pillanat múlva megjelent a tanár.
Két kilencven perces órát ültem végig. Már fájt a hátam, és a mancsom az írás miatt, de körmölni kellett, mert hamarosan vizsga, és ebből az anyagból is lesz kérdés. A 10 perces útból, ami a koliig tart, 25 lett. Vonszoltam magam.
Kinyitottam az ajtóm, és igen csak meglepett, hogy á másik ágy foglalt és nem Haru az, de még csak nem is csaj!!!
Pánikrohamom lett két másodpercre. A fiú, rám emelt tekintetét, és egy fintorral nyugtázta: megjött a szobatárs.
Azt hittem megfejelem, mint hülye gyerek a kalapos gombát. De inkább bementem, lepakoltam és...
-Soyun Park. - nyújtottam a mancsom.
-Lee Taemin. - mondta, fel se nézve a könyvből. Ekkora alakot! Illő lenne bemutatkoznia rendesen! Visszahúztam a kezem, és inkább rá hagytam a dolgot. Megcéloztam a fürdőt, ahol az egyik polc ami eddig üres volt, most tele volt. Úgy látom, az a tipikus cica fiú. Félre értés ne essék.. pont az ilyen kaliberű pasik jönnek be, de ez a majom túl flegma hozzám. Na nem mintha ennyi egoista lennék, csak na...
Lemostam magamról a nem létező koszt, aztán melegítőbe és egy atlétába bújva, elhasaltam az ágyon. Bealudtam. Egész héten alig aludtam, és a mai nap ezzel telt. Délután arra keltem, hogy rezeg a mobilom.
-Na csipogj vagy hagyj aludni. - mondtam a hajam alól.
-Nem twitter vagyok, és szed ki a hajad az arcodból. - mondta Haru.
-Egyetlen gyöngyszemem! Ne idegelj fel. - szusszantottam.
-Beszéltél a dirivel? - kérdezte.
-Már kaptam egy cica fiút. Szóval ez bukta. - sóhajtottam.
-Francba. - morgott.
-Hát igen. Amúgy meg van a filozófiai füzetem még? Meg a többi? Ismételnem kell. - mondtam.
-Persze. Később felviszem. Jó légy. - rakta le.
Felsóhajtottam és a hátamra fordultam.
-Nem vagyok cica fiú. - mondta Taemin az arcomba mászva. És ne hidd, hogy Önszántamból lettem a szobatársad. De jobb hely nem volt.
-Ki másznál a személyes teremből? - vágtam rá. Kiegyenesedett. -Köszöntem. - ültem föl. Ha ilyen, akkor nem leszünk jóban, az már fix.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 28. Fejezet~

Másnap reggel újra vizsgálattal kezdődött a nap, aztán amikor visszavittek a szobába, Eunkwang, Hyunsik és Peniel volt bent, nem sokra rá ahogy a nővér megállt az ágyam mellett, Sungjae is megjelent.
-Hoztam enni, és ruhát neked. - mondta Eunkwang.
-Óh, nagyon köszönöm. Nem valami kényelmes ez a kórházi ruha. - álltam fel a tolószékből.
-Szólok a doktornak, hogy készen vannak a vizsgálatok. - mondta a nővér kedvesen.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Gyere, segítek átvenni a ruhát. - segített Eunkwang. Bólintottam, és valahogy nem lettem szégyenlős, attól, hogy hozzám ér. Volt a táskában szivacs, és tűsfürdő, így, óvatosan az oldalamon lévő vágásra, és a többi sebemre vigyázva, lemosott.
-Eunkwang... - szóltam neki.
-Tessék? - nézett rám.
-Furcsa... de... élvezem az érintésed, mármint nem úgy... hanem, hogy nem viszolygok, mint például a dokitól. - mondtam zavartan.
-Egy pár voltunk, ez csak természetes. - mosolygott.
-Tudom, hogy járunk vagy mi a szösz, de Én nem emlékszem rád. - hajtottam le a fejem.
-Majd fogsz. Na, gyere. - kisegített a zuhany alól, megtörölgetett, és felöltöztetett. -Ez jól esett. - sóhajtottam.
-Gyere enni, aztán pihenni. - mentünk ki.
-Á, Soyun kisasszony. - jelent meg a doki. -A leletei jók, a balesethez képest nagyon is. Szóval, ha szeretne, haza mehet. Adok fájdalom csillapítótt is. De három hét múlva le kell szedni a gipszet, és ha esetleg valami nem a megszokott, fáj a feje, hányinger. Azonnal bejön. - hadarta.
-Rendben. - mosolyogtam.
-Az emlékei pedig hamar visszatérnek, ne aggódjon. A vér rög kezd lassan felszívódni, szóval szedni kell még a gyógyszereket.
Fantasztikus hír volt ez mára, de inkább megkértem a fiúkat, hogy pár olyan helyre vigyenek, ahol együtt voltunk.
Először oda mentünk ahol dolgoztam. A Cube-hoz, ahol rengeteg ember üdvözölt engem. És senkit se ismerek.
-Soyun! - ölelt meg egy lány. -Tudom, hogy nem ismersz fel, de legalább jól vagy. Hyuna vagyok. Nagyon sokat beszélgettünk már, és szinte barátnők vagyunk. - hadarta. Elnevettem magam.
-Szoktál levegőt is venni? - mosolyogtam rá.
-Mindig ezt mondod! - nevetett. -Viszont most rohanok, mert fellépés. - puszit nyomott az arcomra és elrohant.
-Látod mennyi ember szeret? - kérdezte Eunkwang.
-Igen. És fáj is a szívem, hogy senkire se emlékszem. - ráztam meg a fejem.
-Hamarosan fogsz. Ne aggódj. - mondta Hyunsik. Bólintottam.
Még jó egy órát ültünk a Cube-nál, aztán mentünk mert éhes lettem. Kint pár aranyos lány volt.
-Soyun. Jobbulást! - zengték.
-Úgy látszik neked is vannak rajongóid. - mondta Eunkwang. Puszit adott a halántékomra.
-Igazán köszönöm lányok. Nagyon kedvesek vagytok. - pityeredtem el.
-Ne sírj. Mert akkor oppa is szomorú. Azt pedig nem akarjuk. - mondta az egyik. Aranyos kis csaj volt.
-Rendben... csak kicsit nehéz. - mosolyogtam.
-Na, gyertek, kaptok selcát. - mondta Jiyong menedzser. Szegény lányok majd szívbajt kaptak.
Végül csak rájöttem miért jöttek a lányok, és honnan tudták ki vagyok.  Hát tele van az újság velem, és Eunkwanggal.
Egyik újságban ezt olvastam:  A BTOB leadere és menedzsere, megerősítette, hogy együtt van, a Szilveszter esti balesetet szenvedett lánnyal...
Kicsit idegesítő volt. Na mimdegy. Haza mentünk, de csak Kate volt otthon.
A többiek nem tudom merre, és Sarah se jött haza tegnap óta. Remélem nem esett baja.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi 38.Fejezet~

Behívott Soyun én pedig elbőgtem magam. A szívem fájt, mivel tudom hogy az én hibám volt hogy ide került. De rávett hogy egyek, ami nagyon meglepte a két fiút. Kikönyörögtük hogy haza jöhessen. Másnap átmentünk Ho-val látogatni őket, Sanghyun pedig folyamatosan hívogatott hogy hol vagyunk.

-Megyünk.-vette fel a telefont már kissé idegesen Seungho -Oké, veszünk valami kaját is.-forgatta meg a szemeit majd letette-Egy éhenkórász egy bátyád van ugye tudod?-karolta át a vállamat.

-Mindig is az volt.-kuncogtam fel.

-Hiányzott már a nevetésed.-mosolyodott el Ho és megszorított.

-Szeretlek Oppa. -szorítottam meg én is egy kicsit.

-Ayu...-jött oda Yeol vágyakozó szemekkel.

-Igen?-kérdeztem még mindig suttogva.

-Be...-mutatott rám meglepetten és Seungho-ra pislogott-Beszél?

-Amint hallod.-nevetett halkan az én oppam.

-Végre!-kapott Yeol a karjaiba és megpörgetett.

-Bolond!-kuncogtam újra halkan.

-Szeretlek!-nyomott egy csókot az ajkamra. Még az ilyen megnyilvánulásoktól kicsit kiráz a hideg, mert mindig az eszembe villannak a történtek. De hiányzik Yeol! Így nem törődtem a sebekkel.

-Na mi ez a vigalom?-léptek be a többiek és Myungsoo meg Sungjong támogatták Soyun-t befelé.

-Megszólalt!-ugrált örömében Seongyeol -És nevetett!

-Örülünk!-láttam mindenki lelkesedését, mindenkiét, kivéve egy személyt

-Dongwoo...-suttogtam, de senki nem hallotta csak ő. Fejét kissé megemelve egy lágy mosolyra húzódott az ajka.

-Na gyere hercegnő, az otthoniaknak már kopog a szemük! És ha nem akarjuk hogy Cheolyong megegyen mindenkit akkor sietünk.-fogta meg a kezem Ho és elkezdett az ajtó felé húzni.

-Woo...-suttogtam megint rá pislogva, majd kihúztak a kocsihoz. Soyun bent maradt Woo-val a többiek pedig kikísértek.

-Hiányoztál.-ölelt meg könnyes szemekkel Yeol.

-Szeretlek.-suttogtam a fülébe és beszálltam a kocsiba. Ho tényleg gyorsan vezetett és vettünk egy gyorsétteremben Rament és mivel én megkívántam fagyit is. Otthon az ajtóban megállva figyeltem a srácokat ahogy rohangálnak fel alá egymást kergetve. Egy apró mosolyra húzódott az ajkam s leültem a kanapéra.

-Hiányoztál már ugye tudod?-vigyorgott rám teli pofával Changsun.

-Bocsánat.-suttogtam és belemásztam az ölébe.

-Na szép! Az ő ölébe mászol miközben a bátyád itt árválkodik!-kezdte óvatosan szívni a vérem Sanghyun.

-Nálad félek hogy megeszel ha közéd és a kaja közé kerülök.-mutattam az asztal felé.

-Hát sajnos az még most is megtörténhet!-fenyegetett egy kicsi kacsintással.

-Megmondtam hogy éhenkórász.-böktem hason Joon-t.

-De így szeretjük.-bólintott aprókat.

-Igen.-kuncogtam fel. Imádok úgy beszélgetni valakivel arról a személyről aki ott ül mellettünk és pontosan hallja mit mondunk.

-Én is szeretlek titeket.-mondta tele szájjal a bátyám.

-Ez a kajának szólt vagy nekünk?-pislogtam hátra.

-Nektek és a kajáknak!-szólalt fel Cheolyong aki eddig tömte a buciját.

-Hamm!-nyújtotta felém a pálcikáját Byunghee. Kitártam a számat és leettem a pálcikájáról a kaját. Sun és a többiek is adogatták a számba az ennivalót így lassacskán tele lettem. Nagy ásítás hagyta el a számat miközben a fiúk civakodását néztem.

-Megyek aludni...-nyomott el az álmosság.

-Jó éjt Goyangi.-adott egy puszit az arcomra Joon.

-Jó éjt hercegnő.-most Byunghee puszilt meg.

-Jóccakát!-nyomott a másik három fiú három különböző helyre a fejemen egy cuppanósat. A lépcső alján megálltam s visszanéztem a nevetgélő srácokra, majd hirtelen rezegni kezdett a mobilom. Egy SMS-t jelzett ki.

Gyere ki az udvarra.Dw

Kómás pillákkal fel sem fogva botorkáltam ki a sötétbe és egy Dongwoo-val találtam magam szemben.

-Woo...-suttogtam meglepetten. Meg sem várva bármit közel lépett és megcsókolt. Magához közel húzva bújtatott el a világ elől.

-Annyira aggódtam!-suttogta mikor elvált tőlem és magához szorított az eddigieknél is jobban. Lehet hogy rossz vagyok, de ez hiányzott. Hiányzott hogy átölel az én mackóm, és megvéd mindentől, úgy mint azelőtt.

-Maci...-mondtam halkan és egy könnycsepp gördült ki a szememből. Vágyom rá, de nekem ott van Yeol. Szeretem Seongyeol! S őt is! De ha egyikkel vagyok a másikkal nem lehetek.

-Csssssh-tette az ujját a szám elé és újra elfoglalta az ajkaimat. Teljesen kábult fejjel az álmosságtól azt sem tudtam mi történik.-Menj aludni.-harapott egy picit a számba s fenekemnél kicsit meglökve indított meg újra a ház irányába.

-Holnap jössz?-fordultam hozzá kíváncsian de még is hullaként.

-Igen.-mosolyodott el-Na de menj!-parancsolt rám lágyan.

-Jó éjt.-dörgöltem meg a pilláimat és felvánszorogtam a szobámba. Az ágyba bebújva éreztem hogy Mir mellém mászik és mély álomba merültem.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 27.Fejezet~

Lex ágyában tértem magamhoz és egyből keresni kezdtem.

-Elvitték kivizsgálásra.-szólt hozzám Ilhoon a fal melletti széken ücsörögve.

-Hogy kerültem fel?-pislogtam az ágyra.

-Nem tudom.-sóhajtotta és odasétált mellém-Mikor bejöttem fent aludtál már. Én pedig szívbajt kaptam hogy neked is bajod esett.

-Hogy esett volna bajom?-ültem fel s felnéztem rá.

-Nálad nem lehet tudni.-hajolt egyre közelebb s orrunk hegye összeért. Teljesen megfeledkeztem arról hogy a többi fiú is Changsub, Minhyuk és Hachiko kivételével itt van.

-Lex!-vettem észre a nővéremet ahogy hozták be és gyorsan lepattantam az ágyról hogy fel tudjon feküdni. Eunkwang újra bepróbálkozott Lexa-nál én pedig azon gondolkoztam hogy leszaggatom a száját mint kismacska a függönykarnist, de nincs kedvem itt balhézni. Miután elmondtam Yun-nak néhány vicces kis életeseményt, úgy gondoltam hogy hozok neki valamit enni. Hachiko is velem jött. Üres tekintettel mentem végig a folyosókon a büfé felé. Megvettük Soyun ételét és visszavittük.

-Itt a kaja.-mosolygott Hachi-Mi a baj?

-Lex?-lett kissé pánikos a hangom.

-Fáj a fejem...-suttogta.

-Akkor egyél egy picit én meg szólok a nővérnek.- rohantam el a nővéri szobához-A nővéremnek fáj a feje.-szóltam az egyik ápolónak.

-Máris megyek.-mondta a rövid fekete hajú nő és letette a szendvicsét.

-Bocsánat hogy evés közben zavarom.-hajtottam le bűnbánóan a fejemet.

-Semmi baj.-mosolygott kedvesen. Visszasiettem a szobába és Lexa már evett.

-Szerintem menjetek haza, neked se ártana át venni a ruhát.-szólt hozzám.

-Igaz.-suttogtam kedvtelenül.

-Reggel bejöttök.-mosolygott rám Yun.

-Jó pihenést és egyél még.-motyogtam.

-Rendben.-válaszolta, mi pedig kimentünk.

-Haza kísérlek.-suttogtam Hachikonak, ő pedig száját elhúzva bólintott.

-Majd én haza viszem.-lépett oda mellénk Minhyuk.

-Te mi a francot keresel itt?-lepődtem meg.

-Rátok vártunk.-lökte el magát Changsub a faltól és átkarolt hátulról.

-Nem kellett volna várni.-suttogtam s kibújtam a karjai közül.-Vigyétek haza Kate-et, én sétálni megyek.-hagytam ott őket miután Kate arcára adtam egy puszit. Seoul utcáin bolyongva villantak eszembe az emlékek. A Karácsonyi vásár helyén álltam, s mindenki elment mellettem. Még mindig a nővéremtől kapott ruha és csizma volt rajtam, s ahogy lepillantottam a cipőre elkezdett folyni a könnyem.

-Nana!-szólított meg Changsub és odasietett hozzám.

-Miért nem engem ütött el az a hülye kocsi?-fakadtam ki és karjai mögé bújtam.

-Ilyenre ne is gondolj.-szorított magához.

-De nekem kellett volna!-fakadtam ki még jobban és ellöktem magam tőle.

-Sarah...-halt el a hangja és az eső elkezdett szakadni. Fejem előre borulva hajam az arcomban áztam és azt kívántam bárcsak én feküdnék odabent. Patakokban folytak a könnyek az esőcseppekkel szinkronban. Zokogás rázta a vállam. Ahogy felpillantottam az előttem álló fiúra elfogott a bánat, mivel most miattam szomorú.

-Sajnálom.-suttogtam.

-Sarah...-valahogy imádom mikor kimondja a nevemet. Olyan csilingelően hat ajkai alól.-Én belehalnék ha bajod esne.-suttogta alig hallhatóan.

-Changsub...-néztem fel és arcomból kifújta a szél a hajamat. Pár szempillantásnyi idő alatt előttem termett s derekam karolva ajkát ajkamra tapasztotta. Csókja akár egy lángoló tollpihe. Testem beleborzongott és olyan édesség járta át az ízlelőbimbóimat hogy azt hittem elolvadok mint egy napon felejtett jégkrém. Lassan vált el tőlem én pedig még mindig lehunyt pillákkal álltam mint egy rakás szerencsétlenség. Lábam földbe gyökerezve nyíltak ki szemeim, s a szívem majd kiugrott. A szívem egyik fele Ilhoon nevét kiabálta a másik fele pedig még több csók után vágyakozott.

-Én... Nem...-makogtam és elrohantam.

-Sarah!-kiabált utánam Changsub. 
El kell mennem innen! Össze vagyok zavarodva! Unnie segíts!

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 26. Fejezet~

Fájt minden részem, de az jobban megijesztett, hogy fogalmam nincs arról ki vagyok, vagy, hogy mit keresek itt. A lány -aki elvileg a húgom-, az ágyra dőlve aludt.
-Jó reggelt. - jött be csendben a nővér. -Elkell vigyem CT-re. - mosolygott. Mellém tolta a széket, és leszedte a tasakot ami fel volt akasztva, és egy vékony cső vezette a kezembe a folyadékot.
-És vele mi lesz? - mutattam a lányra.
-Mindjárt szólok az egyik ápolónknak, hogy rakja fel az ágyra. Úgy is sok idő mire végeznek a vizsgálatokkal. - mosolygott kedvesen.
-Köszönöm. - lassan másztam ki az ágyból a nővér pedig segített.
Tényleg szólt az egyik férfi ápolónak, aki be is ment, mi pedig liftbe szálltunk, és fel mentünk két emeletett.
-Elmondaná mi történt velem? - néztem fel, De nem volt jó ötlet. Megsajdult a fejem.
-Elütötte egy kocsi. Agyrázkódása lett, és mint látja eltört a karja. És két bordája repedt meg. - mondta.
-Akkor azért fáj a fejem és az oldalam. Meg semmire se emlékszem. Magamra se. - mondtam szomorúan.
-Természetesen.
Egy halom vizsgálatott végeztek rajtam. Azt mondták Max két hónap és emlékezni fogok, ha feloszlik a rög az agyamban, ha pedig nem, akkor műteni fogják. Szobába visszaérve, már voltak bent. Sarah az ágyon ült, és a takarót piszkálta.
-Lex! - pattant le az ágyról, engem pedig visszafektettek.
-Annyira sajnálom. - egy barna hajú srác hajolt hozzám. Melegség töltött el, de mégis elhúzódtam. -Eunkwang vagyok. A barátod. - mondta könnyes szemmel.
-Haver barát, vagy úgy barát? - kérdeztem.
-Úgy. - bólintott.
-Jó az ízlésem akkor. - mosolyogtam rá. Szemei felragyogtak.
-De még milyen jó. - mondta.
-Én.. sajnálom, hogy nem emlékszem rátok... de a doki.. azt mondta, hogy van egy vér rög a fejemben, az agyam azon részén, ami az emlékért felelős... és azért nem emlékszem... se magamra, se rátok. - mondtam akadozva, takarót piszkálva. -Ettől eltekintve, nincs nagy bajom. Azt mondta, hogy nagyon nagy szerencsém volt. - sóhajtottam.
-Az biztos. Nem tudom mi lett volna velem ha elveszítelek. - mondta Sarah.
-Mesélsz nekem magadról? És róluk? Meg rólam? Csak, hogy képben legyek nagyjából. - kértem.
Nevetve fogtam a fejem. Kicsit sajgot, ahogy az oldalam is szúrt, de jó volt hallgatni Saraht.
Elmesélte, hogy itt dolgozom, mint Idol sminkes, aztán, hogy két nevem van. Soyun, mivel a fiúk ezt a nevet adták, a másik nevem Alexa. Alexandra. Eunkwang a párom, és pár hete vagyunk együtt. És szilveszterezni voltunk. Én persze nem ittam, pedig azt hittem, hogy amiatt volt a baleset,  de arról mindenki hallgatott, hogy miért történt pontosan. Vagy hogyan.  Nem tudom miért.
-Nem vagy éhes? - kérdezte Sarah, miután a fiúk elmentek. Kate maradt vele csak.
-Kicsit igen. Tudod.. tavaly ettem utoljára. - mosolyogtam rá. Felkuncogott.
-Akkor hozunk enni neked valamit. - állt fel.
-Köszönöm. - mosolyogtam rájuk. Egyedül maradtam. 
Mi lesz ha semmire se fogok emlékezni, még műtét után se? Amiket elmeséltek a fiúk és Sarah, arról nem szívesen mondanék le. Hisz így hallgatva csodás emlékek. A telefonomat Eunkwang adta ide, azóta azt szorongatom. Kioldottam a billentyűzárt, és megkerestem a képeket. Rengeteg volt, főleg a fiúkról, aztán pár friss -dátum alapján-, rólam és Sarahról. Hátul mintha Szellem kastély lett volna. Aztán Eunkwang és Én, majd Sungjae és Peniel, Changsub és Minhyuk. Könnyes lett a szemem. Ezekre nem emlékezni?
-Itt a kaja. - mondta Kate ugrálva. -Baj van? - ijedt meg.
-Lex? - pakolt le elém mindent Sarah, s aggódva nézett rám.
-Fáj a fejem. - motyogtam.
-Egyél akkor kicsit, Én pedig szólok a nővérnek, hogy adjon be valamit. - rohant ki Sarah.
Megvártam amíg visszajön, és bekaptam pár falatot.
-Szerintem menjetek haza, neked se ártana át venni a ruhát. - mondtam Sarahnak.
-Igaz. - sóhajtott.
-Reggel bejösztök. - mosolyogtam rá.
-Jó pihenést. És egyél még. - mondta.
-Rendben. - bólintottam. A nővér megvizsgálta a vérnyomásom, aztán adott be gyógyszert, amitől álmos lettem. Még a lányok elköszöntek, Én pedig el is aludtam.