Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 28. Fejezet~

Másnap reggel újra vizsgálattal kezdődött a nap, aztán amikor visszavittek a szobába, Eunkwang, Hyunsik és Peniel volt bent, nem sokra rá ahogy a nővér megállt az ágyam mellett, Sungjae is megjelent.
-Hoztam enni, és ruhát neked. - mondta Eunkwang.
-Óh, nagyon köszönöm. Nem valami kényelmes ez a kórházi ruha. - álltam fel a tolószékből.
-Szólok a doktornak, hogy készen vannak a vizsgálatok. - mondta a nővér kedvesen.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Gyere, segítek átvenni a ruhát. - segített Eunkwang. Bólintottam, és valahogy nem lettem szégyenlős, attól, hogy hozzám ér. Volt a táskában szivacs, és tűsfürdő, így, óvatosan az oldalamon lévő vágásra, és a többi sebemre vigyázva, lemosott.
-Eunkwang... - szóltam neki.
-Tessék? - nézett rám.
-Furcsa... de... élvezem az érintésed, mármint nem úgy... hanem, hogy nem viszolygok, mint például a dokitól. - mondtam zavartan.
-Egy pár voltunk, ez csak természetes. - mosolygott.
-Tudom, hogy járunk vagy mi a szösz, de Én nem emlékszem rád. - hajtottam le a fejem.
-Majd fogsz. Na, gyere. - kisegített a zuhany alól, megtörölgetett, és felöltöztetett. -Ez jól esett. - sóhajtottam.
-Gyere enni, aztán pihenni. - mentünk ki.
-Á, Soyun kisasszony. - jelent meg a doki. -A leletei jók, a balesethez képest nagyon is. Szóval, ha szeretne, haza mehet. Adok fájdalom csillapítótt is. De három hét múlva le kell szedni a gipszet, és ha esetleg valami nem a megszokott, fáj a feje, hányinger. Azonnal bejön. - hadarta.
-Rendben. - mosolyogtam.
-Az emlékei pedig hamar visszatérnek, ne aggódjon. A vér rög kezd lassan felszívódni, szóval szedni kell még a gyógyszereket.
Fantasztikus hír volt ez mára, de inkább megkértem a fiúkat, hogy pár olyan helyre vigyenek, ahol együtt voltunk.
Először oda mentünk ahol dolgoztam. A Cube-hoz, ahol rengeteg ember üdvözölt engem. És senkit se ismerek.
-Soyun! - ölelt meg egy lány. -Tudom, hogy nem ismersz fel, de legalább jól vagy. Hyuna vagyok. Nagyon sokat beszélgettünk már, és szinte barátnők vagyunk. - hadarta. Elnevettem magam.
-Szoktál levegőt is venni? - mosolyogtam rá.
-Mindig ezt mondod! - nevetett. -Viszont most rohanok, mert fellépés. - puszit nyomott az arcomra és elrohant.
-Látod mennyi ember szeret? - kérdezte Eunkwang.
-Igen. És fáj is a szívem, hogy senkire se emlékszem. - ráztam meg a fejem.
-Hamarosan fogsz. Ne aggódj. - mondta Hyunsik. Bólintottam.
Még jó egy órát ültünk a Cube-nál, aztán mentünk mert éhes lettem. Kint pár aranyos lány volt.
-Soyun. Jobbulást! - zengték.
-Úgy látszik neked is vannak rajongóid. - mondta Eunkwang. Puszit adott a halántékomra.
-Igazán köszönöm lányok. Nagyon kedvesek vagytok. - pityeredtem el.
-Ne sírj. Mert akkor oppa is szomorú. Azt pedig nem akarjuk. - mondta az egyik. Aranyos kis csaj volt.
-Rendben... csak kicsit nehéz. - mosolyogtam.
-Na, gyertek, kaptok selcát. - mondta Jiyong menedzser. Szegény lányok majd szívbajt kaptak.
Végül csak rájöttem miért jöttek a lányok, és honnan tudták ki vagyok.  Hát tele van az újság velem, és Eunkwanggal.
Egyik újságban ezt olvastam:  A BTOB leadere és menedzsere, megerősítette, hogy együtt van, a Szilveszter esti balesetet szenvedett lánnyal...
Kicsit idegesítő volt. Na mimdegy. Haza mentünk, de csak Kate volt otthon.
A többiek nem tudom merre, és Sarah se jött haza tegnap óta. Remélem nem esett baja.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi 38.Fejezet~

Behívott Soyun én pedig elbőgtem magam. A szívem fájt, mivel tudom hogy az én hibám volt hogy ide került. De rávett hogy egyek, ami nagyon meglepte a két fiút. Kikönyörögtük hogy haza jöhessen. Másnap átmentünk Ho-val látogatni őket, Sanghyun pedig folyamatosan hívogatott hogy hol vagyunk.

-Megyünk.-vette fel a telefont már kissé idegesen Seungho -Oké, veszünk valami kaját is.-forgatta meg a szemeit majd letette-Egy éhenkórász egy bátyád van ugye tudod?-karolta át a vállamat.

-Mindig is az volt.-kuncogtam fel.

-Hiányzott már a nevetésed.-mosolyodott el Ho és megszorított.

-Szeretlek Oppa. -szorítottam meg én is egy kicsit.

-Ayu...-jött oda Yeol vágyakozó szemekkel.

-Igen?-kérdeztem még mindig suttogva.

-Be...-mutatott rám meglepetten és Seungho-ra pislogott-Beszél?

-Amint hallod.-nevetett halkan az én oppam.

-Végre!-kapott Yeol a karjaiba és megpörgetett.

-Bolond!-kuncogtam újra halkan.

-Szeretlek!-nyomott egy csókot az ajkamra. Még az ilyen megnyilvánulásoktól kicsit kiráz a hideg, mert mindig az eszembe villannak a történtek. De hiányzik Yeol! Így nem törődtem a sebekkel.

-Na mi ez a vigalom?-léptek be a többiek és Myungsoo meg Sungjong támogatták Soyun-t befelé.

-Megszólalt!-ugrált örömében Seongyeol -És nevetett!

-Örülünk!-láttam mindenki lelkesedését, mindenkiét, kivéve egy személyt

-Dongwoo...-suttogtam, de senki nem hallotta csak ő. Fejét kissé megemelve egy lágy mosolyra húzódott az ajka.

-Na gyere hercegnő, az otthoniaknak már kopog a szemük! És ha nem akarjuk hogy Cheolyong megegyen mindenkit akkor sietünk.-fogta meg a kezem Ho és elkezdett az ajtó felé húzni.

-Woo...-suttogtam megint rá pislogva, majd kihúztak a kocsihoz. Soyun bent maradt Woo-val a többiek pedig kikísértek.

-Hiányoztál.-ölelt meg könnyes szemekkel Yeol.

-Szeretlek.-suttogtam a fülébe és beszálltam a kocsiba. Ho tényleg gyorsan vezetett és vettünk egy gyorsétteremben Rament és mivel én megkívántam fagyit is. Otthon az ajtóban megállva figyeltem a srácokat ahogy rohangálnak fel alá egymást kergetve. Egy apró mosolyra húzódott az ajkam s leültem a kanapéra.

-Hiányoztál már ugye tudod?-vigyorgott rám teli pofával Changsun.

-Bocsánat.-suttogtam és belemásztam az ölébe.

-Na szép! Az ő ölébe mászol miközben a bátyád itt árválkodik!-kezdte óvatosan szívni a vérem Sanghyun.

-Nálad félek hogy megeszel ha közéd és a kaja közé kerülök.-mutattam az asztal felé.

-Hát sajnos az még most is megtörténhet!-fenyegetett egy kicsi kacsintással.

-Megmondtam hogy éhenkórász.-böktem hason Joon-t.

-De így szeretjük.-bólintott aprókat.

-Igen.-kuncogtam fel. Imádok úgy beszélgetni valakivel arról a személyről aki ott ül mellettünk és pontosan hallja mit mondunk.

-Én is szeretlek titeket.-mondta tele szájjal a bátyám.

-Ez a kajának szólt vagy nekünk?-pislogtam hátra.

-Nektek és a kajáknak!-szólalt fel Cheolyong aki eddig tömte a buciját.

-Hamm!-nyújtotta felém a pálcikáját Byunghee. Kitártam a számat és leettem a pálcikájáról a kaját. Sun és a többiek is adogatták a számba az ennivalót így lassacskán tele lettem. Nagy ásítás hagyta el a számat miközben a fiúk civakodását néztem.

-Megyek aludni...-nyomott el az álmosság.

-Jó éjt Goyangi.-adott egy puszit az arcomra Joon.

-Jó éjt hercegnő.-most Byunghee puszilt meg.

-Jóccakát!-nyomott a másik három fiú három különböző helyre a fejemen egy cuppanósat. A lépcső alján megálltam s visszanéztem a nevetgélő srácokra, majd hirtelen rezegni kezdett a mobilom. Egy SMS-t jelzett ki.

Gyere ki az udvarra.Dw

Kómás pillákkal fel sem fogva botorkáltam ki a sötétbe és egy Dongwoo-val találtam magam szemben.

-Woo...-suttogtam meglepetten. Meg sem várva bármit közel lépett és megcsókolt. Magához közel húzva bújtatott el a világ elől.

-Annyira aggódtam!-suttogta mikor elvált tőlem és magához szorított az eddigieknél is jobban. Lehet hogy rossz vagyok, de ez hiányzott. Hiányzott hogy átölel az én mackóm, és megvéd mindentől, úgy mint azelőtt.

-Maci...-mondtam halkan és egy könnycsepp gördült ki a szememből. Vágyom rá, de nekem ott van Yeol. Szeretem Seongyeol! S őt is! De ha egyikkel vagyok a másikkal nem lehetek.

-Csssssh-tette az ujját a szám elé és újra elfoglalta az ajkaimat. Teljesen kábult fejjel az álmosságtól azt sem tudtam mi történik.-Menj aludni.-harapott egy picit a számba s fenekemnél kicsit meglökve indított meg újra a ház irányába.

-Holnap jössz?-fordultam hozzá kíváncsian de még is hullaként.

-Igen.-mosolyodott el-Na de menj!-parancsolt rám lágyan.

-Jó éjt.-dörgöltem meg a pilláimat és felvánszorogtam a szobámba. Az ágyba bebújva éreztem hogy Mir mellém mászik és mély álomba merültem.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 27.Fejezet~

Lex ágyában tértem magamhoz és egyből keresni kezdtem.

-Elvitték kivizsgálásra.-szólt hozzám Ilhoon a fal melletti széken ücsörögve.

-Hogy kerültem fel?-pislogtam az ágyra.

-Nem tudom.-sóhajtotta és odasétált mellém-Mikor bejöttem fent aludtál már. Én pedig szívbajt kaptam hogy neked is bajod esett.

-Hogy esett volna bajom?-ültem fel s felnéztem rá.

-Nálad nem lehet tudni.-hajolt egyre közelebb s orrunk hegye összeért. Teljesen megfeledkeztem arról hogy a többi fiú is Changsub, Minhyuk és Hachiko kivételével itt van.

-Lex!-vettem észre a nővéremet ahogy hozták be és gyorsan lepattantam az ágyról hogy fel tudjon feküdni. Eunkwang újra bepróbálkozott Lexa-nál én pedig azon gondolkoztam hogy leszaggatom a száját mint kismacska a függönykarnist, de nincs kedvem itt balhézni. Miután elmondtam Yun-nak néhány vicces kis életeseményt, úgy gondoltam hogy hozok neki valamit enni. Hachiko is velem jött. Üres tekintettel mentem végig a folyosókon a büfé felé. Megvettük Soyun ételét és visszavittük.

-Itt a kaja.-mosolygott Hachi-Mi a baj?

-Lex?-lett kissé pánikos a hangom.

-Fáj a fejem...-suttogta.

-Akkor egyél egy picit én meg szólok a nővérnek.- rohantam el a nővéri szobához-A nővéremnek fáj a feje.-szóltam az egyik ápolónak.

-Máris megyek.-mondta a rövid fekete hajú nő és letette a szendvicsét.

-Bocsánat hogy evés közben zavarom.-hajtottam le bűnbánóan a fejemet.

-Semmi baj.-mosolygott kedvesen. Visszasiettem a szobába és Lexa már evett.

-Szerintem menjetek haza, neked se ártana át venni a ruhát.-szólt hozzám.

-Igaz.-suttogtam kedvtelenül.

-Reggel bejöttök.-mosolygott rám Yun.

-Jó pihenést és egyél még.-motyogtam.

-Rendben.-válaszolta, mi pedig kimentünk.

-Haza kísérlek.-suttogtam Hachikonak, ő pedig száját elhúzva bólintott.

-Majd én haza viszem.-lépett oda mellénk Minhyuk.

-Te mi a francot keresel itt?-lepődtem meg.

-Rátok vártunk.-lökte el magát Changsub a faltól és átkarolt hátulról.

-Nem kellett volna várni.-suttogtam s kibújtam a karjai közül.-Vigyétek haza Kate-et, én sétálni megyek.-hagytam ott őket miután Kate arcára adtam egy puszit. Seoul utcáin bolyongva villantak eszembe az emlékek. A Karácsonyi vásár helyén álltam, s mindenki elment mellettem. Még mindig a nővéremtől kapott ruha és csizma volt rajtam, s ahogy lepillantottam a cipőre elkezdett folyni a könnyem.

-Nana!-szólított meg Changsub és odasietett hozzám.

-Miért nem engem ütött el az a hülye kocsi?-fakadtam ki és karjai mögé bújtam.

-Ilyenre ne is gondolj.-szorított magához.

-De nekem kellett volna!-fakadtam ki még jobban és ellöktem magam tőle.

-Sarah...-halt el a hangja és az eső elkezdett szakadni. Fejem előre borulva hajam az arcomban áztam és azt kívántam bárcsak én feküdnék odabent. Patakokban folytak a könnyek az esőcseppekkel szinkronban. Zokogás rázta a vállam. Ahogy felpillantottam az előttem álló fiúra elfogott a bánat, mivel most miattam szomorú.

-Sajnálom.-suttogtam.

-Sarah...-valahogy imádom mikor kimondja a nevemet. Olyan csilingelően hat ajkai alól.-Én belehalnék ha bajod esne.-suttogta alig hallhatóan.

-Changsub...-néztem fel és arcomból kifújta a szél a hajamat. Pár szempillantásnyi idő alatt előttem termett s derekam karolva ajkát ajkamra tapasztotta. Csókja akár egy lángoló tollpihe. Testem beleborzongott és olyan édesség járta át az ízlelőbimbóimat hogy azt hittem elolvadok mint egy napon felejtett jégkrém. Lassan vált el tőlem én pedig még mindig lehunyt pillákkal álltam mint egy rakás szerencsétlenség. Lábam földbe gyökerezve nyíltak ki szemeim, s a szívem majd kiugrott. A szívem egyik fele Ilhoon nevét kiabálta a másik fele pedig még több csók után vágyakozott.

-Én... Nem...-makogtam és elrohantam.

-Sarah!-kiabált utánam Changsub. 
El kell mennem innen! Össze vagyok zavarodva! Unnie segíts!

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 26. Fejezet~

Fájt minden részem, de az jobban megijesztett, hogy fogalmam nincs arról ki vagyok, vagy, hogy mit keresek itt. A lány -aki elvileg a húgom-, az ágyra dőlve aludt.
-Jó reggelt. - jött be csendben a nővér. -Elkell vigyem CT-re. - mosolygott. Mellém tolta a széket, és leszedte a tasakot ami fel volt akasztva, és egy vékony cső vezette a kezembe a folyadékot.
-És vele mi lesz? - mutattam a lányra.
-Mindjárt szólok az egyik ápolónknak, hogy rakja fel az ágyra. Úgy is sok idő mire végeznek a vizsgálatokkal. - mosolygott kedvesen.
-Köszönöm. - lassan másztam ki az ágyból a nővér pedig segített.
Tényleg szólt az egyik férfi ápolónak, aki be is ment, mi pedig liftbe szálltunk, és fel mentünk két emeletett.
-Elmondaná mi történt velem? - néztem fel, De nem volt jó ötlet. Megsajdult a fejem.
-Elütötte egy kocsi. Agyrázkódása lett, és mint látja eltört a karja. És két bordája repedt meg. - mondta.
-Akkor azért fáj a fejem és az oldalam. Meg semmire se emlékszem. Magamra se. - mondtam szomorúan.
-Természetesen.
Egy halom vizsgálatott végeztek rajtam. Azt mondták Max két hónap és emlékezni fogok, ha feloszlik a rög az agyamban, ha pedig nem, akkor műteni fogják. Szobába visszaérve, már voltak bent. Sarah az ágyon ült, és a takarót piszkálta.
-Lex! - pattant le az ágyról, engem pedig visszafektettek.
-Annyira sajnálom. - egy barna hajú srác hajolt hozzám. Melegség töltött el, de mégis elhúzódtam. -Eunkwang vagyok. A barátod. - mondta könnyes szemmel.
-Haver barát, vagy úgy barát? - kérdeztem.
-Úgy. - bólintott.
-Jó az ízlésem akkor. - mosolyogtam rá. Szemei felragyogtak.
-De még milyen jó. - mondta.
-Én.. sajnálom, hogy nem emlékszem rátok... de a doki.. azt mondta, hogy van egy vér rög a fejemben, az agyam azon részén, ami az emlékért felelős... és azért nem emlékszem... se magamra, se rátok. - mondtam akadozva, takarót piszkálva. -Ettől eltekintve, nincs nagy bajom. Azt mondta, hogy nagyon nagy szerencsém volt. - sóhajtottam.
-Az biztos. Nem tudom mi lett volna velem ha elveszítelek. - mondta Sarah.
-Mesélsz nekem magadról? És róluk? Meg rólam? Csak, hogy képben legyek nagyjából. - kértem.
Nevetve fogtam a fejem. Kicsit sajgot, ahogy az oldalam is szúrt, de jó volt hallgatni Saraht.
Elmesélte, hogy itt dolgozom, mint Idol sminkes, aztán, hogy két nevem van. Soyun, mivel a fiúk ezt a nevet adták, a másik nevem Alexa. Alexandra. Eunkwang a párom, és pár hete vagyunk együtt. És szilveszterezni voltunk. Én persze nem ittam, pedig azt hittem, hogy amiatt volt a baleset,  de arról mindenki hallgatott, hogy miért történt pontosan. Vagy hogyan.  Nem tudom miért.
-Nem vagy éhes? - kérdezte Sarah, miután a fiúk elmentek. Kate maradt vele csak.
-Kicsit igen. Tudod.. tavaly ettem utoljára. - mosolyogtam rá. Felkuncogott.
-Akkor hozunk enni neked valamit. - állt fel.
-Köszönöm. - mosolyogtam rájuk. Egyedül maradtam. 
Mi lesz ha semmire se fogok emlékezni, még műtét után se? Amiket elmeséltek a fiúk és Sarah, arról nem szívesen mondanék le. Hisz így hallgatva csodás emlékek. A telefonomat Eunkwang adta ide, azóta azt szorongatom. Kioldottam a billentyűzárt, és megkerestem a képeket. Rengeteg volt, főleg a fiúkról, aztán pár friss -dátum alapján-, rólam és Sarahról. Hátul mintha Szellem kastély lett volna. Aztán Eunkwang és Én, majd Sungjae és Peniel, Changsub és Minhyuk. Könnyes lett a szemem. Ezekre nem emlékezni?
-Itt a kaja. - mondta Kate ugrálva. -Baj van? - ijedt meg.
-Lex? - pakolt le elém mindent Sarah, s aggódva nézett rám.
-Fáj a fejem. - motyogtam.
-Egyél akkor kicsit, Én pedig szólok a nővérnek, hogy adjon be valamit. - rohant ki Sarah.
Megvártam amíg visszajön, és bekaptam pár falatot.
-Szerintem menjetek haza, neked se ártana át venni a ruhát. - mondtam Sarahnak.
-Igaz. - sóhajtott.
-Reggel bejösztök. - mosolyogtam rá.
-Jó pihenést. És egyél még. - mondta.
-Rendben. - bólintottam. A nővér megvizsgálta a vérnyomásom, aztán adott be gyógyszert, amitől álmos lettem. Még a lányok elköszöntek, Én pedig el is aludtam.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 25.Fejezet~

-Alexa!!-kiabáltam a nővérem nevét ahogy elcsapta az autó. Könnyes szemekkel törtem át a fiúk által okozott kordont és odarohantam hozzá. Ölembe húztam ernyedt testét és zokogva ölelgettem.-Hívjátok már a mentőket!!!-kiabáltam bőgve.

-Mi a...-akadt el Ilhoon és elkerekedtek a szemei. A nővérem liszteszsákként nyúlt el a karjaim között. A könnyek teljesen eláztatták a ruháját. A mentő megérkezett pár percen belül, engem pedig alig bírtak lefeszegetni róla. Changsub és Ilhoon téptek el tőle és fogtak vissza hogy tudjanak dolgozni a mentősök. Hoon nyakába borulva folytak patakokban a sós cseppek amíg taxival követtük a mentős autót. Amint megállt az autó berongyoltam és rohantam hátha meglátom valahol a nővéremet, de elveszett.

-Most hoztak be egy nőt! Merre vitték?-kérdeztem a recepciós hölgyet.

-A sürgősségibe vitték, a műtőbe.-bújt el egy akta mögé.

-Kössz a semmit!-vágtam a pultra és elrohantam amerre gondoltam hogy vannak a műtők. Megláttam a haját ahogy tolják be egy ajtón és utána rohantam-Alexa!-kiabáltam és elkapta egy ápolósrác a derekamat.

-Oda nem mehet be hölgyem!-mondta lágyan én pedig ahogy tudtam fészkelődtem.

-Akkor is bemegyek hozzá!-kiabáltam miközben sírtam.

-Sarah!-kiabálta el magát Eunkwang és el próbált venni az ápolótól.

-Takarodj a közelemből!-löktem el magamtól-Miattad volt az egész!-ömlöttek a sós cseppek.

-Sarah...-halt el a hangja.

-Francért nem tudsz vigyázni rá! Megígérted hogy vigyázol rá!!!-üvöltöttem. Hyunsik a vállaimat átkarolva vezetett oda a székekhez és az ölébe vont. Lelkemből egy kis darab tört ki ahogy láttam Lex-t az autó előtt. Mielőtt elütötte az autó szemei fájdalmat tükröztek. A szívem összeszorult és még jobban sírtam.

-Semmi baja nem lesz...-simogatta a hátamat Hachiko.

-Mi lesz velem nélküle?-fordultam felé kibőgött pillákkal és ő is elkezdett könnyezni.

-Veled marad...-ölelt meg és ő is elkezdett sírni.

-Nana.-szólított meg Sungjae. Nem törődve vele próbáltam elapasztani a könnyeimet mert már nagyon fájtak a szemeim.

-Ki kell mennem a levegőre!-szipogtam és otthagytam mindenkit. Egyedül akartam lenni! Ahogy végig haladtam a folyosókon mindenki engem bámult mint borjú az új kapura. Üres tekintettel vágtam át magam az embereken amíg valahová kilukadtam. Csak én lehetek ekkora szerencsétlen hogy eltévedek egy rohadt kórházban!! Szemeimet erősen behunyva, öklömet összeszorítva legszívesebben az idegtől sikoltanék akár egy őrült.

-Jól van kisasszony?-lépett oda mellém az az ápoló aki megfogott a műtő előtt.

-Nem!-vágtam rá és elindultam valamerre. Ahogy bolyongtam az ideg lassan felemésztett, míg újra ugyan ott a műtőknél kötöttem ki. Csendben leültem s felhúzott lábakkal azt kívántam bár csak velem történt volna mind ez. Ekkor lépett ki az orvos a szobából. Felpattantam, mint egy villám termettem előtte és a falnak kentem.-Hogy van a nővérem?

-Stabil állapotban van. A keze eltört és nagy valószínűséggel agyrázkódása van.

-Ez magának stabil?!-fakadtam ki.

-Sarah!-szólt rám Kate és átkarolta a derekamat-Be lehet hozzá menni?

-Igen, de még egy kicsit kába lesz!

-Köszönjük szépen!-hajolt meg Kate én pedig berongyoltam Alexa-hoz, s ahogy megláttam a nyakába ugrottam.

-Te ki vagy?-ült fel és bamba fejjel bámult rám.

-Te nem emlékszel rám?-bugyogtak ki a könnyek a szemeimből.

-Sajnálom de nem!-gondolkozott el fél pillanatra.

-Sarah vagyok! Tudod, Nana a kishúgod! Hát még mindig nem emlékszel?!-ekkor már ténylegesen újra bőgtem mint egy kislány.

-Sajnálom...-suttogta miközben elhúzta az ajkát. Nekem sem kellett több a földre rogyva zokogtam. Fel lettem ültetve egy székre és egész nap csak bámultam Soyunt. Fiúk többsége hazament és hazavitték Hachiko-t is aludni éjszakára. Én pedig miután Yun bealudt odakuporodtam mellé a székkel és a kezét szorongattam. Szerintem olyan egy óra könnyes bámulás után aludhattam be.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 24.Fejezet ~

Szilveszteri cipellőm

Szilveszteri ruhám

A húgom egy buldózer. 

-Fáj minden részem. - mondta Eunkwang. 

-Nekem is. - másztam ki az ágyból. Aludtunk úgy három órát. Miután szabad lett a fürdő, Én is készülődni kezdtem. Fekete testhez simuló ruhát vettem fel, hozzá a kedvenc cipőm. Én vezettem, mert nem akartam inni, persze a fiúknak meg volt engedve, de azért mértékkel. 

-Táncolsz velem? - mosolygott rám Peniel 

-Persze. - nevettem fel. Leraktam a táskám, és megfogtam Peniel mancsát. Letáncoltunk két számot, aztán Eunkwanggal is egyet, csak utána mosdóba kellett mennem. Így egy puszit adtam a párom ajkaira. Elrohantam a mosdóba, elvégeztem a dolgom, majd kezet mostam, picit rendbe szedtem a sminkem. Amikor kiléptem, Sungjae állt velem szembe. 

-Hát Te? - néztem rá. 

-Utánad jöttem. Eunkwang mondta, hogy hívtalak? Otthon nem tudtam veled beszélni. - dugta zsebre a kezeit. 

-Igen. Mondta. De nem tudtalak visszahívni. - túrtam a hajamba. 

-Soyun! Ne csináld ezt velem kérlek. - lépett hozzám. 

-Mit? Nem tettem semmit. - ijedtem meg. 

-De. Megbolondulok, hogy nem érhetek hozzád. - mondta, és megcirógatta az arcom. 

-Sungjae, ne csináld ezt kérlek. - motyogtam. Lehajolt, hiába van rajtam magas sarkú, így is magasabb tőlem, és megcsókolt. Pislogtam mint Rozi a moziban. De végül két tenyerem közzé fogtam az arcát és visszacsókoltam. Sokkal másabb a csókja mint leaderé. És az érintése is. Neki nyomot a falnak, és hozzám simult. 

-Látod? Te se tudsz ellenállni, mint Én neked. - hajolt a nyakamra. Ekkor kapcsoltam. 

-Engedj el. - toltam el. 

-De.. 

-Engedj már el az Isten szerelmére! - ripakodtam rá. Elrohantam, egész ki a klub elé. Persze jött utánam. 

-Sajnálom! Én... - kezdte, de mire feleltem volna megjelent leader, és ellökte tőlem Sungjaet. 

-Megmondtam, hogy Soyun az Én barátnőm. - mondta Sungjaenak.

-Kit érdekel? - mondta Jae. 

-Fiúk! Nem kell rajtam összekapni. Fejezzétek be! - álltam közéjük. 

-Láttam, hogy megcsókolt. - mondta mérgesen Eunkwang. 

-Elakartad mondani? - fogta meg a karom. 

-Igen. El. Csak előtte levegőzni akartam. - mondtam könnybe lábadt szemekkel 

-De tudod mit? Én végeztem veletek. Miattam biztos nem fog szét menni a csapat, mert ha így folytatódik tovább az lesz. - elengedett, Én pedig léptem kettőt hátra, aztán már csak azt hallottam, hogy Sarah a nevem kiáltja, dudálás, és egy hatalmas csattanás. Észleltem, hogy valaki zokogva veszi ölbe a fél testem, aztán semmi. Minden sötét lett.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 23.Fejezet ~

Hamarosan otthon leszünk és mivel újévi bulira megyünk, megkapod az ajándékod másik felét. Otthon van egy fekete doboz a szekrény tetején. Az a tiéd! Azt vedd fel a cipőhöz!

Puszi: Lex

Erre az SMS-re ébredtem.

-Az ég áldjon meg!-dörgöltem morogva a szememet és felültem.

-Mi a baj?-suttogta Hachiko kíváncsian.

-SMS-t kaptam.-morogtam.

-Kitől?-kíváncsiskodott és átmászott mellém. Bebújt a takaróm alá és úgy pislogott mint egy kiskutya.

-Szerinted ki az az IQBetyár hogy ilyenkor SMS-t írjon?

-Nővéred?

-Jééé??!! És telibe találtad!-felolvastam neki is mit írt és egymásra pislogva gondolkoztunk hogy láttuk-e azt a dobozt.

-Én ugyan nem láttam sehol sem!-motyogta.

-Én sem!-gondolkoztam el megint és lehet hogy Yun szobájában van az a bizonyos titokzatos doboz.-Vajon mi lehet benne?

-Mivel azt írta hogy vedd fel a cipőhöz, nyilván ruha!

-Jó' van má'! Este van!-nyújtottam rá a nyelvemet-Mellesleg mi volt ez reggel Hyukkal?

-Semmi!-vágta rá gyorsan.

-Hehh! Hiszi a piszi!-fürkésztem a félhomályon át az arcát.

-Hyuk...-kezdte el suttogva.

-Igen?-kúsztam hozzá közel hogy ne hallhassa senki még véletlenül se.

-Amikor „vizsgálta” az államat és otthagytatok ugyan olyan közel volt. Sőt! Egyre közelebb hajolt, ismersz hogy teljesen lefagytam. Az orrával az állam vonalát csikizte amitől teljesen megborzongtam! Majd utána mélyen a szemembe nézett és kuncogott!!!-húzta a fejére a párnát.

-Azt még nem csinált semmit!-mormoltam miközben csúnyán néztem-Megcsókolt?

-NEM!-ült fel és majdnem leborult az emeletről.

-Majd meg fog!-fordultam a fal felé vigyorogva és úgy csináltam mintha aludnék.

-MI??!! Utállak!-suttogta. Na most éjszaka tuti nem fog tudni emiatt aludni.

Reggel Kate engem ölelt ahogy felkeltem, de ő még nagyban durmolt. Most vagy felkeltem és akkor nekem végem, vagy pedig megpróbálok kibújni a kezei közül. Mivel nem akartam hogy ledobjon az ágyról így kikúsztam a paplan alól át arra a helyre amin alapból ő aludt volna és lemásztam a talajra. A hűvös parketta lefagyasztotta a talpamat, de valahogy jó érzés volt. Lassú és halk mozdulatokkal surrantam ki a fürdőszobába és gyorsan felöltöztem. Tettem ki az asztalra enni és azon gondolkoztam hogy most lépjek le vagy várjam meg amíg felébrednek.

-Te mit csinálsz?-jött ki szemdörgölve Minhyuk.

-Azon agyalok megszökjek-e vagy várjam meg amíg felkeltek.-vigyorogtam mint a vadalma.

-Most már nem tudsz megszökni!-kuncogott és leült enni.

-De mivel ma lesz este a buli, haza kell szöknöm felöltözni és sminkelni.

-Úgy is megyünk mi is!-legyintett le.

-Reggelt!-jöttek ki a többiek. Ahogy Hachi és Hyuk összepillantottak, Hachiko elvörösödve ült le mellém és piszkálgatni kezdte a kaját.

-Reggelt!-vigyorogtam mivel eszembe jutott hogy mit mondtam neki tegnap éjjel.

-Utállak!-szűkítette össze a szemeit.

-Én is szeretlek! De szerintem miután ettél lécelünk haza, mert rohadtul kíváncsi vagyok milyen ruhát kaptam!-pattogtam mint a gumilaszti.

-Amit kaptál is ellopom!-fenyegetett.

-Nem mered!-morogtam rá.

-Próbáld ki!

-Wáááhhh Penieeeelll!!!-nyafogtam mint egy ötéves és Pen-hez szaladtam és az ölébe ültem.

-Oldjátok meg egymás között!-próbált kikerülni hogy ehessen.

-Genya vagy!-nyomtam a képébe a vajat-Changsuuub!-rohantam hozzá, mivel ő most jött csak ki a szobából.

-Mi a baj?-értetlen szemekkel pislogott és megölelt.

-Ellopja a ruhámat!-mutattam Kate-re, tényleg mint egy ötéves.

-Asszem én ezt nem értem...-motyogta miközben értetlenkedett.

-Áhh! Te is hülye vagy!-legyintettem és Ilhoonra pillantottam. Kezeit kissé széttárva mutatta hogy mehetek. Szögdécselve mentem oda és az ölébe ugrottam.

-Nem veszi el a ruhádat!

-Biztos?-vontam fel a fél szemöldökömet.

-Biztos!-bólintott.

-Oké! Hiszek neked!-miután mindenki felöltözött, a fiúk eltették a ruháikat amiket este felvesznek, s hazamentünk hozzánk. Otthon mind a két jómadár ki voltak dőlve. Ahogy voltam berohantam a szobájukba visongva és ugráltam a szekrény mellett, de szokás szerint nem értem el a dobozt.-Franc ebbe a sok magas szarba!-kezdtem el hisztizni-Kisebb bútorok kellenek!

-Fogd már be!-dünnyögte Yun.

-Jó lenne!-helyeselt Eunkwang és a fejére húzta a takarót.

-Anyátok kenyerit!-ugrottam rájuk-Fiúk segítsetek!-kiabáltam ki a többieknek. Mindenki a segítségemre sietett és a hátamra ugrottak. Azt hittem én is ott fulladok meg a nővéremékkel egyetemben.

-Megfulladok!-nyöszörögte nevetve Soyun.

-Kapok alacsonyabb bútorokat?-röhögtem én is fuldokolva.

-Inkább kapsz egy sámlit!-heccelt Kwang.

-Ne akard hogy háborút indítsak ellened!-kúsztam úgy hogy pont rá nehézkedjek.

-Nem kell!!!-kiabált fel Yun.

-Helyes! Most már leszállhattok rólam!-szépen mindenki lejött a hátamról és engem is leemeltek-A csontjaim eltörtek!

-Ne panaszkodj, te kezdted!-szólt be Lex.

-Ha én kezdtem akkor vegye le valaki azt a fránya dobozt! Mert repülni még nem tanultam meg!-Sub felültetett a vállára és odaállt a szekrényhez.

-Tessék.

Hachiko ruhája ♥

Az én ruhám ♥

-Kö-köszi...-öleltem át a dobozt és Peniel levett. Kicsomagoltam és egy nagyon szép fekete ruha volt benne.-KÖSZIII!!!-visítottam és Lex nyakába ugrottam, s ráestünk az ágyra.

-Össze törsz!-nyüszögte.

-Megyek zuhanyozni!-rohantam el a fürdőbe és bevágódtam a zuhany alá. Miután megmostam a hajamat, s apró köntösömben rohantam be a szobámba. Magamra kaptam a fehérneműimet és újra a köntös mögé bújva rohantam át Yun-ékhoz a ruháért. Ruhát elrabolva visszasiettem a helyemre. Ledobtam az ágyra és hajamat szárítani kezdtem. A tükörből láttam ahogy Hoon az ajtófélfának van dőlve és engem néz. Loknikba szárítottam a hajam és hajsütővassal átmentem rajta még egyszer. Lakkal befújtam, majd újra rászárítottam a lakkot szárítóval. Már a torkomban is hajlakk volt!-Pfej!-nyammogtam. Ezek után egy gyors és határozott smink. Na jó fekete-fehér, egyszerű sminket dobtam csak fel. S magamra kaptam a ruhám. Kate követett és ő is felöltözött, majd utána mindenki szépen sorban, ahogy Sungjae,Hyunsik is megérkeztek. Odaértünk a partiba és Minhyukhoz löktem Hachikot.-Húzzatok táncolni!-röhögtem.

-Utállak!-formálta Hachi az ajkaival a betűket hogy értsem rendesen.

-Te meg velem!-rántott el Changsub, Ilhoon orra előtt és a táncparkettre cibált. Éppen egy lassú dal ment és hozzám simulva cirógatta ajkával a nyakamat.

-Sub!-remegett a hangom.

-Hmm?-csókolta meg a kulcscsontomat, amitől azt hittem menten összeesek.

-N....Ne cs... csináld!-makogtam erőtlenül a karjaiban.

-Talán nem csinálom jól?-vonta fel fél szemöldökét.

-De...de... jól csinálod... csak...

-Akkor csak élvezd az estét.-harapta meg a nyakam amitől a térdem megremegett.

-Sarah!-hallottam meg Ilhoon hangját.

-Me...Megyek!-kiabáltam erőtlenül vissza.

-Franc essen bele!-morogta Changsub mikor elengedett.

-Bocsánat.-sóhajtottam és egy puszit leheltem az arcára. Elfordította kissé az arcát és pont az ajkaira adtam azt a puszit. Ajkam elé kaptam a kezem és odarohantam Hoon-hoz.

-Mi a baj?-húzott magához.

-Semmi...-pirultam el-Kimegyek levegőzni!-rohantam el tőle is. Én nem bírom! Nem tudok dönteni! Kint arra lettem figyelmes hogy Eunkwang éppen löki el Sungjae-t Soyun mellől.

Amúgy ezt kaptam ajándékba~