Man in Love~ (Infinite) Ayumi 44.Fejezet~

Az ágyon hasalva bambultam a takaró csücskét, s halk kopogás törte meg a csendet. Először nem is törődtem vele, de egyre sűrűbb s erőszakosabb lett.
-Cica...-szólt Yeol.
-Ha nem nyitod ki az ajtót betöröm!-fenyegetett Dongwoo. Pilláimat megforgatva feltámaszkodtam s újra dörömbölt. Kinyitottam az ajtót, majd vissza dobtam magam az ágyra. Török ülésben piszkáltam a kezem, míg két kéz fonódott rá. A két fiú boci szemekkel pislogott, én pedig ettől kikészülök. Szemeimet összeszorítva dőltem hanyatt s kezem elvéve tőlük egy kispárnát nyomtam az arcomba.
-Azért ne fojtsd meg magad.-morogta Woo s lehúzta a párnát. De én még mindig fogtam így vissza akartam venni, a mocsok bezzeg nem adta. Morcosan fújtam fel az arcom erre elvigyorodtak. Seongyeol egy puszit nyomott felfújt ajkaimra amitől megbizsergett a gerincem és Woora néztem. Erre ő is nyomott egyet. A gyomrom megrándult s a szívem kétfelé kiabált.
-Ne húzzátok az agyam!-mondtam háborogva.
-Figyelj!-fordította magafelé az arcom Yeol-Válassz. Nem sürgetünk.
-Utálom magam. Miattam veszekedtek, elrontok mindent. Talán jobb lenne ha eltűnnék.
-Talán jobb lenne.-mondta Woo halkan.
-Rendben.-suttogtam és kirohantam a házból. A szívem majd szét szakadt, s a könnycsatornáim égtek. Bevágtattam a park eldugott helyére s neki dőltem a fának. Zokogás rázta a vállam s lecsúsztam a fa tövébe. Soyun jött be s szólított meg. Kaptam tőle egy üveg Soju-t s elmondtam neki mindent.-Ez a válasz fájt a legjobban. S talán tényleg fel kéne szívódnom. Ez lenne a legjobb.-szipogtam s szakadatlan folytak a sós cseppek.
-Szerinted Yeol képes lenne elengedni?
-Akit szeretünk, sokszor el kell engednünk.-ittam bele az alkoholba.
-S a fájdalom?-ivott.
-Ő lassan elfelejt. Talál egy másik lányt aki megérdemli őt és boldogok lesznek.-sóhajtottam.
-És te?
-Én? Én világ életemben soha nem fogom elfelejteni! Az üresség és a fájdalom mindig emlékeztetni fog arra hogy a szívem neki adtam. A lelkem romokban lesz, de legalább ő boldog lesz. Ami nekem minden szenvedést megér!-csendesen hallgatta azt amit mondok. Egy újabb korty után egy erős hányinger fogott el. Felálltam s kivezettem Yunt, majd haza rohantam. Elkezdtem pakolni a bőröndömbe s hívtam egy taxit. Írtam egy levelet a fiúknak, s a repülőtérre fuvaroztattam magam. Tele volt a váró, s bementem az egyik patikába valami bogyóért a rosszullét ellen. A szemeim megakadtak a terhességi teszteken.
-Egy tesztet is kérek.
-50won lesz.-kifizettem és lesüllyesztettem a táskámba. A recepcióhoz mentem.
-Egy jegyet a Fülöp-szigetekre.
-Ayumi!-kiabálta valaki a nevemet, én pedig reflexszerűen felkaptam a fejemet. Seongyeol rohant felém, mögötte pedig a többiek. A szívem nagyot dobbant. Nekem vágódott és szorosan ölelt magához.-Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz itt! Szeretlek! Soha nem hagylak elmenni!-mondta könnyezve. Az én szemeim is már égtek és hozzá bújtam. A szívem megtelt szerelemmel és tudom hogy már nem tudok elmenni. Ha csak rá gondolok megfájdul a fejem és mintha a testem szét akarna szakadni.
-Én is szeretlek...-motyogtam bőgve, soha nem akarom elengedni!
-Park Ayumi!-emberelte meg magát s lassan térdelt le, először azt hittem fáj valamije ezért aggódóan pislogtam-Te vagy a legcsodálatosabb nő akivel valaha találkoztam. Szeretlek, s a világ legboldogabb férfiává tennél ha hozzám jönnél feleségül!-nyújtotta felém a kis fekete dobozt. A lélegzetem elakadt és makogtam.
-Één?
-Hozzám jössz?-kérdezte újra csillogó szemekkel.
-Mondj már igent!-kiabálta mindenki.
-De, én...-hadartam-Igen!
-Szeretlek!-kapott fel s egy mély csókot nyomott ajkaimra. Dongwoo nem volt itt, láttam mikor a többiek körénk gyülekeztek. Enyhe szomorúság fogott el, de a szerelem nagyobb volt amit Yeol iránt érzek. A bőröndjeimet s engem is vissza vittek az Infinite dormba.
-Örülök hogy vissza jöttél.-mosolygott Sunggyu és megsimogatta a karomat. Seongyeol egy pillanatra sem engedett el.
-Ki megyek hozok még teát.-lehelek puszit a vőlegényem szájára.
-Siess vissza.-biggyesztette le ajkait.
Kint töltöttem magamnak, majd megéreztem Woo illatát. Nem foglalkoztam vele, de még is megkondult a szívem.
-Ayu...-lehelte s átölelt hátulról. Nem mozdultam, nem szóltam, vártam hogy elengedjen.-Azt hittem tényleg elmész.-suttogta mikor elengedett. Maga felé fordított. Üres tekintettel pislogtam rá miközben a teámat hörpintgettem.
-Remélem nem nagy csalódás!-morogtam, s vissza mentem. Az idő telt s jött vissza a hányinger, pluszban még szédelgés.
-Jól vagy?-fogta meg a karom Soyun.
-Azt hiszem... Bocsánat...-rohantam el mellette a fürdőbe s a porcelán kormányt karolgattam.

Man in Love~ (Infinite) Soyun 43.fejezet~

-Most komolyan nem fog hozzánk szólni? - kérdezte Yeol.
-És teljesen jogosan. - bólintottam. A pultnál álltam, egyik oldalamon Jong másikon Myungsoo. Myungsoo kicsit közelebb lépett és a vállamra adott egy puszit. Beleittam a teámba, és ránéztem. Rám mosolygott. Olyan aranyos.
-De ez így tök szar. - mondta Woo.
-Fiúk. - sóhajtottam, és neki dőltem Sungjongnak. -Magatoknak csináltátok a bajt, hát tessék szépen helyre hozni. Bocsánatot kérni Ayutól, és befejezni ezt a harcot, plusz, Ayunak dönteni kell kit akar, mert ez nem helyzet, és a másiknak elfogadni azt amit mond. Szóval, menjetek és beszéljetek vele. - intettem egyet. Két fiú meg elkulogott.
-Hu, de kemény vagy. Mint egy leader. - mondta Sunggyu.
-Hát, akkor tanulj. - nevettem el magam.
-Fiúk, fegyelmezzétek Yunt. - mondta Sunggyu
-Inkább Én fegyelmezem őket. - kacsintottam leaderre és leraktam a bögrét, majd elindultam a szobámba.
Alig várom, hogy szabad legyen a karom. Így olyan rossz.
-Noona? - jött utánam Sungjong.
-Mondjad szívem. - néztem rá a vállam felett. Bezárta az ajtót, és mellém.
-Én... huh... vagyis... szóval... - zavarban volt.
-Mi a baj? - fordultam teljesen hozzá.
-Már két napja... meg akarlak kérni, hogy... kaphatok egy csókot? - elpirult. Felkuncogtam.
-Szívem... - léptem hozzá -Láttalak már meztelenül, ne légy ilyen miatt zavarban. - suttogtam neki.
-Soyun...- beharapta az alsó ajkát.
-Szóval, csak egy csókot akarsz? Hmm? - picit közelebb hajoltam a füléhez, és kicsit megharaptam a cimpáját. Annyira szeretem, hogy miattam remeg meg.
-Most igen... - motyogta. Eltávolodtam tőle, rámosolyogva megfogtam a tarkóját, és lehúztam egy csókra. Először csak lágyan értem az ajkaihoz, ami miatt becsukta szemeit, kezeit már akkor zsebre rakta amikor bejött, most pedig kivette az egyiket, és megfogta a derekam. Elmosolyodtam, és elhúztam a fejem, ott állt csücsörítve. Hát azt hittem megeszem. Rám nézett. Elvettem a kezem.
-Kyaaa! Noona! - pirult el.
-Olyan cuki voltál. - bújtam hozzá, mire megölelt. Felemeltem a fejem, és most rendesen csókoltam meg.
Teljesen más a csókja mint Myungsoonak.
-Na, azt hiszem, ennyi elég. - mondtam pihegve, de betámadta a nyakam, Én pedig majdnem összerogytam. -Jongie. - túrtam a hajába felsóhajtva. -Hallod? - motyogtam. -Fél kézzel nem tudok mit csinálni veled. - sóhajtottam. Tovább ostromolta a nyakam, Én meg már kivoltam. -Sungjong! - kértem. Ekkor éreztem meg, mi is a helyzet. Szegénynek állt a katona.
-Megbolondulok nélküled Noona. - mondta.
-Érzem. De Szívem, egy kézzel nem tudok mit csinálni. - toltam el.
-Bocsánat. - lehajtotta a fejét.
-Hé! Szeretlek tücsök. - emeltem fel a fejét, és rámosolyogtam
-Én is téged Noona. - pirult.
Megvártuk míg lenyugszik kicsit, így kapcsoltam zenét, mire énekelni kezted. Tudja, hogy szeretem a hangját, így olyan nyugodtan tudtam elpakolni a dolgaim, amíg Ő a laptopomon kapcsolta a zenét. Myungsoo is bejött, és leült Jong mellé, Én pedig énekelni kezdtem a ToppDogg Say it számot. Hallottam már párszor, így tudom a szöveget is, meg hadartam is. Meg akartam emelni az egyik kupac ruhát, de nem jól mozdultam, így kicsit elcsuklott a hangom.
-Mi a baj? - pattant fel Soo.
-Csak nem jól fogtam meg a ruhákat. - fogtam a vállam.
-Segítek. - mondta.
-Nem kell... - nem tudtam befejezni, mert már berakta a szekrénybe. -Köszönöm. - mosolyogva néztem rá.
-Nincs mit. - kaptam egy puszit az ajkaimra és vissza ült Jong mellé. Én tovább pakoltam amikor hallottam, hogy csapódik az ajtó, Ayu elrohant és ki a bejáratin. Két hülye gyerek meg állt mint majom a szobron.
-Fiúk, fiúk... - ráztam a fejem.
-Segíts. - nézett rám Yeol.
-Sajnálom, Én nem fogok segíteni. - fogtam a kabátom, és belebújtam a cipőbe, Ayu után mentem.
Egy parkban láttam, hogy egy bokorban átbújt, így visszafordultam egy boltba mentem be, vettem piát, majd visszamentem. Fél kézzel alig tudtam bekuszni. De bejutottam, Ayu pedig ott ült egy fa tövében és sírt.
-Ayu... - halkan szóltam neki, felemelte a fejét, Én pedig meglóbáltam a szatyrot. -Na öntsd ki a szíved, van elég pia.  Hallgatlak. - ültem mellé. Szipogott egyet elvette az egyik üveget, és beszélni kezdet, Én pedig csenben hallgatni kezdtem.

Secret girls~ (Nuest) Yuki 10.Chapter~

Nem szoktam hozzá az alváshoz ezért eléggé morcosan keltem. S a hajam akár a szénakazal, ha Jason kócolt össze én megölöm.

-Jó reggelt!-kuncogott mellettem Jas és dörgölte a szemeit.

-Utálok aludni.-ültem fel és próbáltam a szemeimet a fényviszonyokhoz szoktatni.

-Ne kelj még fel.-kuncogott megint mellettem és vissza húzott az ágyra, én pedig mint a paprikajancsi ültem föl megint. -Yukina!-nevetett rajtam-Csak még öt percet!-rántott vissza és megölelt hogy lent is maradjak, de hát bennem volt a bolond ezért hogy a felsőtestem nem bírtam megemelni, megemeltem a lábaimat.-Olyan bolond vagy.-röhögött és a párnába fúrta az arcát.

-Na jó!-dobtam le a lábaimat és elnyúltam az ágyon. Lassan már megszoktam a fényt és élesen láttam mindent.-Ja és ha megint lesokkolsz én nem tudom mit teszek veled!-néztem rá.

-Mivel sokkoltalak le?

-Te is tudod nagyon jól!-fordultam újra a plafon felé és lehunytam a szemeimet. Éreztem hogy fölém mászik, de nem törődtem vele, ugyan úgy behunyt szemmel vártam hogy mit alakít.

-Alszol?-hajolt az ajkamra és éreztem a langyos leheletét.

-Ühüm.-bólogattam behunyt pillákkal.

-Akkor nem zavar ha elveszem a mobilodat...-emelkedett fel.

-Mi van?!-ültem fel automatikusan kitágult szemekkel és sikeresen megfejeltem a mellkasát -Aucs!-fogtam meg az orromat.-Túl kemény a mellkasod!-morogtam és megnyomkodtam.

-Na mutasd!-nevetett ki. Elvette a kezem és nyomkodni kezdte.-Nincs baja.

-Nem rajtad múlott.-nyújtottam rá a nyelvem. Lassan hajolt közel én pedig megfeledkeztem a kint lévő nyelvemről, s csak pislogtam. Fogai közé vette a nyelvem és a sajátjával tolta vissza a számba. Megcsókolt. A lélegzetem a másodperc töredékéig elakadt, s eszem elhomályosodva löktem az ágyra és a csípőjére ültem. Mellkasán támaszkodva csókoltam meg, mire észbe kaptam. Gyorsan egyenesedtem fel s kitisztult a fejem.-Ezt felejtsük el!-leheltem, hisz én egy idolra másztam rá! Elment az a csepp eszem is?! Nem hiába töröltem magam mindenhonnan! Akkora hülye vagyok!

-Sajnálom, de én nem tudom.-vette le a melléről a jobb kezem s ujjait összekulcsolta az enyémekkel és a feje mellé fektette.

-Nem lehet Jas! Én nem azért dolgoztam hogy ezzel elrontsam! Nem hiába nem létezem! Nem tudhat rólam senki!-ráztam a fejemet.

-Ezt nem értem! Hogy nem létezel?

-Töröltem a születési anyakönyvi kivonatomat, a keresztlevelemet, a világon mindenhonnan töröltem rólam az adatokat! Nem vagyok sehol! Yukina Namato nem létezik! Áll névvel vannak mobiljaim, internetem, rendeléseim! Még Facebook-om, Twitter-em és más oldalakon is áll névvel vagyok fent! Én nem élek!

-De hát itt vagy...-értetlenkedett.

-Ez azért fájt...-dőltem le róla-Nem személy szerint vagyok halott te IQ. Hanem meg sem születtem.

-De a szüleid csak tudják hogy megszülettél.

-Apám egy kő gazdag suttyó, anyám pedig egy diliházba való utcalány. Azt se tudják mit csináljanak jó dolgukban.-legyintettem.

-Értem.-sóhajtotta.

-Már csak azt várom hogy az újságok arról írjanak „Yatsuda Namato és felesége Hiroko Ebata túladagolásban, autóbalesetben, rablásban és egyéb módokon vesztették életüket!” Kész címlapsztori! És látom a következő cikkeket. „Vajon hol van a régen bemutatott ifjú Yukina Namato? Talán ő is ott volt mikor szülei meghaltak? Vajon elrabolták?” Utálom hogy ismerik a nevemet...

-Ennyire csak nem lehetett rossz, velük.

-Lehet kívülről a kedves, intelligens, kő gazdag párocska. Akiket mindenhová meghívják és mindenkivel törődnek. De nem akarsz a gyerekük lenni, higgy nekem...

-Szerintem csak túlreagáltad...

-Nem tudom hogy kellett volna reagálnom arra hogy el akartak adni, hogy egy vadidegenhez menjek férjhez...

-Ez más kultúrákban elfogadott.

-Ja ahogy Dél-Amerikában a vérfertőzés! Mindenki tud róla, de senki sem csinálja.-álltam fel-És én ebből nem kérek...-kimentem a gépemhez és elkezdtem kockulni. Yuna lelépett valahová, én pedig egész álló nap fel sem néztem a gép monitorja mögül. A fiúk leléptek valami fotózásra, én pedig mikor hazaértek is ott gubbasztottam. Yuna is nem sokra rá megérkezett és kíváncsian ült mellém, s kíváncsian nézte mit csinálok. Mikor én csináltam ezt, rendszerint idegrohamot kapott Yun, mivel nem szereti ha nézik, vagy egyáltalán a közelében vannak. Nálam hamar „kinőtte” ezt a dolgot, nem tudom miért, de velem teljesen más az elejétől fogva mint másokkal. Teljesen ellentétek vagyunk!

-Mit csinálsz?-dugta a szemem elé az orrát.

-Nézem a barátnőidet...-motyogtam és nem is pislogtam.

-Ijesztő vagy mikor nem pislogsz egy órát!-rángatta meg a kezemet.

-Én azt hittem már hívhatjuk a mentőket!-állt mellénk Minhyun.

-Majd érted jönnek, ha sokáig zaklatsz.-morogtam.

-Mi bajod van?-fordított maga felé Yuna.

-Semmi!-fordultam vissza.

-Nem kell a vaker!-fordított megint magához.

-Most így fogunk csiki-csukizni?

-Ha kell!-tartott magával szemben.

-Hozok kávét.-motyogtam és eljöttem tőle. A fiúk csak néztek mi van, de nem értettek belőle túl sokat. Na ezért utálok én aludni! Ha egyszer többet alszok mint négy óra, teljesen letargiába esem és tetű vagyok. Teleöntöttem a bögrém és szürcsölve mentem vissza. Lassan mindenki aludni tért, én pedig egész éjszaka toltam a gépet. Reggel mindenki lefagyva bámult.

-Te nem aludtál semmit?-akadt ki Yun.

-Jó reggelt!-vigyorogtam és ittam az akkori kávéadagomat és úgy pörögtem a mint kismacska a madzag után.

-Szörnyű egy nőszemély vagy!-vette el az üres bögrémet-Mindig figyelni kell! Olyan vagy mint egy kisgyerek!-nyomta a kezembe a teli poharat.

-Valld be hogy ezt szereted!-röhögtem.

-Nem! Túlságosan lapos lesz a sok üléstől a segged!

-Mondtam tessék leszállni a hátsó fertályomról!

-Komolyan ha Jason nem fáraszt ki az ágyban, én foglak!-fenyegetett meg.

-Hogy mi?-röhögtem, de azért kissé meglepett ez a mondata...

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa. 34. Fejezet~

Meglepő volt, hogy pont Ilhoon vitte el Saraht, és nem Changsub, de oldalból láttam, hogy őket nézte, egészen fájdalmas arccal. Ezek szerint feladta. Odamentem hozzá, mire azonnal megölelt.
-Nagyon hiányoztál. - mondta. De nem szóltam neki. Aztán végig néztük, ahogy Sarah falra keni Ilhoont, jót veszekednek, és Sarah elrohan.
Ilhoon a hajába turt, aztán felénk fordult.
-Menj utána, vagy én fogok. - mondta Sub. Ilhoon bólintott, és hugi után szaladt.
-Yun. - hallottam Eunkwang hangját.
-El ne engedj! - suttogtam Subnak. Kuncogott egyet, adott egy homlok puszit és bement a többiekhez. Felsóhajtottam, zsebre dugtam a kezeim, és megfordultam, fejem lehajtva figyeltem a cipő orrát.
-Lex. - furán ejtette ki a nevem, ezen jót kuncogtam.
-Még mindig nem tudod rendesen kimondani a nevem. - néztem rá.
-Fura. Azért. - fél oldalasan elmosolyodott. Újra szőke a haja. Úgy szeretem ha szőke a haja. Lassan elém lépett, és megfogta az arcom, majd egy puszit adott az ajkaimra. Megremegtem, gyomrom görcsbe rándult, szemeim pedig összeszorítottam. -Ne csináld ezt. - suttogtam.
-Annyira nagyon hiányzol. - újra megcsókolt, de most lágyan. -Üres vagyok nélküled. - suttogta az ajkaimra. Betolt a mellettünk lévő szobába, bezárta és kulcsra zárta az ajtót, majd ahogy hozzám fordult, lekapta a pólót magáról és úgy nekem esett, hogy azt hittem megfulladok. Nem volt túl nagy világosság, épp annyi volt, hogy lássuk egymást, de elég volt az, hogy éreztük egymást.
-Nem akarom, hogy Sungjae miatt elhagyj. - mondta a vállam simogatva. Volt itt bent egy kanapé, meg asztal, szerintem ez is valami öltöző.
-Nem hagylak. Főleg nem miatta. Csak... - fejem a mellkasába fúrtam. -Rossz, hogy miattam vagytok ilyen helyzetben.
-Olyan buta vagy. - sóhajtott és magához ölelt.
Hamarosan menniük kellett, ezért felöltöztünk, és kimentünk. Egész végig amíg kocsiba nem ült, engem ölelt, vagy csókolt, amit nem bántam. Ők elmentek én pedig vissza a szállodába.
*3 hét múlva*
Nem mentem vissza koreába, de Sarah igen, mert ott van Kate. De minden nap beszélünk. Így tudom, hogy együtt van Ilhoonnal, de még zavart Changsub miatt. Remélem megoldódik a gondja. Viszont, Kate összejött Minhyukkal ami miatt mindig piszkálom, hogy kifogta a törpe terrort. Azóta nem beszéltem Eunkwanggal, hívott persze, de nem vettem fel. Túlságosan fájna.
Én pedig Chicago-ban vagyok. És megveszek egy csokiért. Ezért lementem az egyik márketbe, venni. Mostanában, túl furán vagyok, sok csokit eszek, és sokat alszok.
Elmentem egy plakát mellett az egyik sorban, ahol terhes teszteket raktak ki, ezért odaálltam, és olvasni kezdtem. Lassan kezdett realizálódni bennem a dolog, és pánikba estem. Vettem két tesztet, aztán vettem csokit, és rohantam haza. Megcsináltam az egyik tesztet, és még a wcn ültem, amikor a két csík megjelent. Le se érkeztem rakni a tesztet, hogy rendbe szedjem magam, szóval le voltam sokkolva. Terhes vagyok! És az apja ezer százalék, hogy Eunkwang! És azt is tudom mikor fogant. Te Atya Úr Isten! Nem lehet gyerekem.
Fél óra múlva már kint a nappaliban szugeráltam a tesztet, hogy ez bárcsak egy álom lenne, de nem...
Hogy fogom ezt elmondani Sarahnak? Eunkwangnak elmondjam? Fel se vagyok készülve egy gyerekre! Elvetettni pedig nem fogom az már biztos. Olyat sose tennék.
Kedves Sors! Most szépen kitoltál velem! Köszönöm!

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 33.Fejezet~

Nana ruhája~

Alexa ruhája~

Miután megjött Lexa és kisírtam a szemeimet vissza kísért a nagyihoz. Szokás szerint nem engedte be szegényt a házba, én pedig nem tehettem ellene semmit. Vacsora után felmentem a szobámba és a párnámat a fejemre húzva próbáltam megfojtani magam, és a folyamatos telefon csörgéstől már a falra akartam mászni. De mindig kinyomtam. A napok teltek én pedig egyre jobban lettem és már csak a fél éjszakát bőgtem át hogy hiányzik az egyik fiú. A telefon csörgések lassan apadni kezdtek, Alexa és én éppen a városban mászkáltunk mikor nagy sor cikázott az egyik stadion előtt.

-Vajon ki koncertezik?-bökött oldalba a nővérem.

-Kit érdekel?-nevettem fel-Bemegyünk még ha telt a hely akkor is!

-Kétlem hogy beengednének a biztonságiak.-röhögött ki.

-Morrison vagyok!-utánoztam a nagyi hangját-Én bármit megkaphatok!-totyogtam mint egy pingvin.

-Bolond!-nevetett újra ki. Megfogtam a kezét és odahúztam a jegyváltóhoz. Felhívtam a nagypapit hogy hívja a céget hogy be akarunk menni.

-Köszi papi!-cuppantottam a kagylóba és letettem.-Jó napot!-mosolyogtam a biztonságira.

-Maga Sarah Morrison?-emelte fel a szemöldökét.

-Igen!-nyomtam a kezébe a személyimet.

-Rendben! Bemehetnek!-engedett be minket. Legelőre mentünk és mikor már tömve volt az egész hely, valami nosztalgia fogott el. A nővéremre pislogtam és rajta is látszott hogy mi nem biztos hogy a legjobb helyen vagyunk. Ekkor léptek be a fiúk a színpadra. Lefagyva álltam mint egy idióta, de szerencsére a napszemüveg eltakarta a szemeimet. Alexa is sokkos állapotban pislogott a hat srácra, akik szerencsénkre nem vettek észre minket. Hajamat lófarokba kötöttem fel és meglöktem a szobrot magam mellett. Elkezdődött a koncert mi pedig énekeltük a dalokat. Ekkor akadt meg rajtam Ilhoon szeme, éreztem hogy felismert. Szemüvegem mögé bújva kívántam hogy bárcsak el se indultunk volna a városba. Lassan vége lett a fellépésnek én pedig tolakodni kezdtem a kijárat felé, persze hogy nem engedtek! Mindenki közel akart kerülni hozzájuk, s minket is feléjük toltak.

-Utálom a rajongókat.-morogtam miközben belekaroltam Yun-ba.

-Addig örülj amíg téged nem ismernek fel.

-Vagy téged...-akadt el a szavam és egymásra néztünk.

-O-ooo. -mondtuk egyszerre és egymáshoz bújtunk.

-Kérem Miss Morrison jöjjenek velem.-állt meg előttünk három biztonsági.

-Kifelé kísérjenek!-emeltem fel a mutató ujjamat.

-Nézzétek ott van Nana!!-hallottam egy csaj sikolyát.

-Oké, vigyenek akárhova!-karoltam az őrök egyikébe akik levakarták rólunk a rajongóinkat. Na jó talán Alexa-t nem ismerték fel, de engem igen és ez nekem furcsa volt. Hátra vittek minket a színfalak mögé.

-Francnak vagy híres!-mondta hangosan Lex.

-Tehetek én arról hogy megismert valaki?-háborogtam. Ekkor lépett oda Hoon és elkapta a csuklómat.-Engedj el!-ráncigáltam magam, de a vas marka nem eresztett. Belökött az egyik szertárba és becsukta maga mögött az ajtót. Lassan fordult meg és a szemei izzottak akár a láva. Kissé összehúzva magam, lapultam neki a polcnak.-I...-szakított félbe egy ujjfelmutatással. Lehunyta a pilláit és nekidőlt az ajtónak. Lassú lélegzetvételek után kinyitotta a szemeit.

-Mi a bús francot képzelsz magadról?! Csak úgy lelépsz?! Azt sem tudtuk hol vagy!-kiabált velem.

-Én mit képzelek magamról?! Te voltál az aki mindig egy rohadék voltál velem! Aztán meg egyik pillanatról a másikra meg már tetszem?! És nem vagy te senkim hogy beszámoljak hogy mikor hová megyek!-kiabáltam vissza idegesen.

-Akkora egy beképzelt liba vagy...-húzta a száját, majd kiment az ajtón. Nekem sem kellett több! Kivágódtam és felkentem a falra.

-Én vagyok a beképzelt?! Te vagy aki fenn hordja az orrát! Azt hiszed mert jól nézel ki bármit és bárkit megkaphatsz! Tudd meg hogy nem!-csaptam mellkason-Egy undok gyökér vagy!

-Befejezted?-vonta fel a fél szemöldökét.

-Csesződj meg!-fordultam el tőle és megindultam a kijárathoz. Kivágtam az ajtót és trappolni kezdtem a part felé. Ez az eszement a csuklómnál fogva rántott vissza és nekilökött a falnak.-Engedj el Ilhoon!-kiabáltam rá, el is felejtettem hogy rajongók is vannak itt.

-Nem!-simult hozzám és ajkát az enyémre tapasztotta. A testem teljesen lángba borult és a szívem eszeveszetten vert. Majd elvált tőlem. Kezem automatikusan lendült és pofon vágtam.

-Azt mondtam engedj el!-mondtam fenyegetően. Kibújtam a előle és rohanni kezdtem. Haza rohantam és felkaptam a deszkát s már futottam is a partra. Ledobtam a cipőmet és a lehulló tartozékaimat a homokba és berongyoltam a vízbe. A habokat szelve kapcsoltam ki az agyamat. Miután már vagy hetedszerre mentem vissza már eléggé kifáradva másztam ki a homokra és kinyúltam mint egy döglött béka.

-Ha megint ott hagysz valahol, nem tudom mit csinálok veled.-morogta Hoon és mellém ült.

-Akkor gyorsan találd ki, mert itt hagylak!-tápászkodtam fel a deszka segítségével.

-Biztos hogy nem!-pattant fel és a deszkát fogva nekinyomott.

-Miért nem hagysz békén?!-lett pánikos a hangom.

-Miért menekülsz előlem?-hajolt közel és ajka súrolta az enyémet.

-Nem tudom!-nyüszítettem-Mert kedvellek! És te olyan hülye vagy! Közben Changsub-ot is kedvelem, mert ő is hülye. De kedves is! Én pedig... nem tudooooom!-toporzékoltam,mert már az idegtől nem tudtam mit tenni.

-Cuki mikor össze vagy zavarodva.-villantott felém egy féloldalas mosolyt.

-Ne húzd az agyam!-szűkítettem össze a pilláimat.

-Figyelj!-sóhajtott-Szeretlek!-mondta ki hadarva és összeszorította a szemeit, mint egy kisgyerek aki í szidást várja. A szívem nagyot dobbant ahogy kimondta és minden súly elszállt a fejem felől.

-Én is szeretlek...-suttogtam. Csillogó barna szemeit kinyitotta és fogva tartotta a tekintetemet.

-Tudtam én!-húzta ki magát egoistán egy vigyorgott.

-Ohh, utállak!-nevettem fel.

-Na gyere te kelekótya!-húzott magához, derekamra simította bal kezét jobbal pedig az állam alá nyúlt s megemelte azt. Mély és szenvedélyes csókot nyomott a számra, karjaim nyaka köré fontam és számomra ebben a pillanatban nem volt más! Csak is ez a szőke rapper.

Secret girls~ (Nuest) Yuna 9.Chapter~

Kicsit kirázta a lelket belőlem a taxis, Jasonnal megnéztük Yuki seggét, aztán elmentem aludni. Szarul voltam.
-Elég nőies vagy arcra. De azért nem vagy Te annyira csajos. - ültem le az ágyra, Ren akkor jött ki a fürdőszobából. -Mármint testre. - fogtam meg az egyik mellem. Elnevette magát.
-Hát igen, azok a tartozékok lemaradtak. - levette a kendőt a fejéről, és megrázta a haját.
-Uh! Asszem bebaszott a fájdalom csillapító. Ez irtó szexi volt. - tágultak ki a szemeim. Zavarba jött. -Inkább alszok. - lassan eldőltem az ágyon, és a plafont kezdtem nézni.
-Amúgy... nem köszöntem meg, hogy megmentesz. Sose gondoltam volna, hogy egy kislány ilyenre vetemedne. - mondta Minki.
-Vannak hülye emberek. Mint például én. Imádom a vér látványát, ahogy egy ember meghal, azt az ijedt tekintetet, amikor rám néznek, és szemmel könyörögnek, hogy hagyjam őket életben... Számomra ez az élet. De azt nem értem, Te mit tettél a kiscsajnak, hogy ki.akar nyirni. Bár amennyit hallottam már a Saseng fanokról, nem csodálom. - mellém feküdt.
-Miért kezdtél ölni? - kérdezte halkan.
-Családi trauma. Apám megölte az anyám, és amikor engem akart, leszúrtam. Élveztem, aztán az árvaházban 14 évesen edzeni kezdtem, majd meglógtam, kerestem egy olyan embert aki tanít, és most itt vagyok. - néztem rá.
-És Yuki?
-Yuki évek óta Ő az egyetlen támaszom. Szerelmes voltam belé. - sóhajtottam.
-Leszbikus vagy? - kérdezte Ren.
-Nem. Ő az egyetlen nő aki valamilyen szinten megmozgatott. Jó volt hozzá haza érni, tudtam, hogy sose hagyna cserben, velem volt. És remélem sokáig mellettem is
marad. Bele halnék ha elhagyna vagy elveszíteném. - csuktam be a szemem.
-Még mindig szereted?
Nem válaszoltam, de rá néztem Renre, és nemet intettem a fejemmel.
Szeretem még Yukit, de már csak mint egy hugit. Három évig szerelmes voltam belé, de inkább elnyomtam, hogy ezzel nem ijeszem meg. És ez lassan apadt, és családi szeretet lett belőle.
-Aronnak tetszel. - mondt.
-Na, csak Őt ne hozd szóba. Akkora gyökér, hogy már nekem fáj. - fogtam a fejem.
-Tetszik neked. - megállapítás volt nem kérdés.
-Ha Jr-t mondtad volna rögtön rá vágtam volna, hogy persze. De az az agyon szőkített pincsi nem. - mondtam. Az ajkaimra hajolt, és egy lágy puszit kaptam. Lefagytam.
-Jó éjt! - mosolyogva feküdt le, és takarta be magát.
-Mekkora ribanc vagy! - csaptam vállon. -Ennyivel lerendezel? - sipitoztam. Ugh! Nem tett jót a fájdalom csillapító. Ren felnevetett, aztán feltolta magát és rendesen megcsókolt. -Hmm... határozottan jól csókolsz. - dünyögtem. Felkuncogott, és visszafeküdt.
Hamar bealudtam. Másnap pedig alig bírtam kimászni az ágyból, azt hittem szét szakadok, úgy fájt mindenem, de tartottam magam. Kicsoszogtam a fürdőbe, aztán a konyhába, ahol Baekho és Jr volt, Yukina a gép előtt, de elég csendes volt, de azért intet egyet.
-Nem kell fájdalom csillapító? - kérdezte. Nemleges választ adtam, pedig majd belehaltam a fájdalomba. Leültem Ren mellé, aki puszit adott a homlokomra, és adott a reggeliből is.
Szarul voltam, mind testileg, mind lelkileg.
Fogtam magam és elmentem sétálni. Senkinek se szóltam. Fülest és a többi dolgomat is otthagytam.
Kapucnit a fejemre vettem, zsebeimbe dugtam a kezeim, egyikkel fogtam a sebet. Leültem egy padra, és az embereket kezdtem nézni. Velem szembe egy játszótér volt, ahol gyerekek voltak. 15 voltam amikor megismertem Hoont, minden terén Ő volt nekem az első. És volt tőle egy lányom. Hét hónapra született meg, ezért nem maradt életben. Hoon pedig elhagyott. Onnantól kezdve már nem az volt a célom, hogy jó bérgyilkos legyek, hanem a legjobb. Az egyetlen nő aki ilyen dologgal foglalkozik. És Én lettem az. De így nincs életem.
Elfintorodtam, és kibontottam a csokit amit vettem, és épp beleharaptam volna, amikor egy cuki kislány állt elém.
-Szia. - néztem rá.
-Adsz abból unnie? - bökött a csokimra.
-Persze tücsök. - letörtem a felét, és neki adtam. Felült mellém, és enni kezdte. Gondolom mondani se kell, hogy még az orra is olyan volt, igaz? Nagyon cuki volt. -Mi a nevet picur? - néztem rá.
-Dongyi. - lóbálta a lábát.
-Anyukád hol van? - kérdeztem.
-Nem tudom. Elszöktem tőle a kútnál.
-Tudod, Dongyi. Az Én anyukám meghalt, Én is csináltam vele ilyet amikor nem vett meg nekem valamit, és most pedig rossz, hogy olyan rossz voltam vele. Pedig anya csak jót akart.
-Hogy halt meg anyukád? - na most erre mit mondjak?
-Beteg lett attól, hogy Én rossz, és gonosz, meg szófodatlan lettem. - mondtam pár perc múlva.
-Akkor soha többet nem leszek az. - nézett rám.
-Jól teszed. Szeretni kell az anyukád. Mert belőle csak egy van. - elő vettem egy zsepit, és a mellettem levő ásványi vizes palackomból egy kevés vízzel letöröltem az arcát.
-Dongyi! - szaladt felénk egy nő.
-Anya! - pattant fel a kislány.
-Soha többet ne csinálj ilyet! - vette kézbe a kislányt. -Köszönöm, hogy vigyázott rá. - hajlongott a nő.
-Adott nekem csokit. - mondta a kislány.
-Nem véletlenül Te kérted? - nevettem el magam. Azonnal a hasamhoz kaptam.
-Jól vagy? - rakta le a nő a kislányt.
-Persze csak egy kisebb sérülés. - legyintettem.
-Orvos vagyok, hadd nézzem meg. - húzta fel a felsőm
-Ne. Hagyja! Semmi baj. - toltam el a kezét.
-Vérzik. Jöjjön velünk, rendben szedem.
Nem akartam menni, de Dongyi nagyon erőszakos volt, így mennem kellet.

Broken heart (Shinee) 4.Rész /Haru/

Ez a kelekótya már megint többet ivott a kelleténél és elráncigálta Jonghyun-t táncolni.

-Még egy pohárral?-kérdezte Minho perverz vigyorral.

-Már megint megpróbálsz leitatni, mi?-vontam fel a szemöldökömet, de azért odaadtam neki a poharamat.

-Áhh dehogy! Mit képzelsz te rólam?-nevetett fel.

-Ismerlek...-nyújtottam rá a nyelvemet és elvettem a kezéből a pohárkát.

-Dehogy ismered.-dünnyögte Kibum.

-Velem alszol ma úgy is!-vigyorgott ez az eszement doki.

-Te fogd be és igyál.-szűkítettem össze a pilláimat és morogtam-Te meg ne is álmodj róla!-röhögtem el magam a fején.

-Valld be hogy beindítalak.-hajolt egyre közelebb.

-Túl sokat ittál.-forgattam meg a szemeimet és elmentem egy doboz sörért. Ahogy felszisszent belekortyoltam, s meghallottam a fiúk beszélgetését.

-Azt ne mond Key hogy nem döngetnéd meg!-röhögött Jinki.

-Előbb dugnám a porszívóba.-morogta. Ez azért fájt... Vissza dobtam magam a helyemre és felpakoltam a lábaimat Taemin ölébe, aki csak lesett mi van.

-Én lépek vissza a koleszbe.-morogtam unottan és beleittam a dobozba.

-Miért?-köpte majdnem ki a piát Jinki.

-Mert valakiből már rohadtul elegem van.-sandítottam Kibumra.

-Ne is törődj vele!-emelt fel Minho.

-Tegyél le te bolond.-kuncogtam.

-Edzenék veled!-vigyorgott én meg leköptem Key-t sörrel.

-Upsz.-nevettem fel megint és belekaroltam Ho nyakába.

-Na jössz velem aludni?-vigyorgott megint.

-Csak ha ő nem alszik velünk.-mutattam duzzogva Key-re.

-Senki más csak mi ketten!-dobált.

-Neeeeem!-visongtam röhögve -Taemin is velünk alszik, mert megvéd tőled!-nevettem újra.

-Nem bíznék ebben ennyire!-vigyorgott ravaszul ez a bolond is.

-Na most hagyjatok békén!-nevettem ahogy letett Minho a lábaimra-Én mentem lefeküdni.-kacsintottam egyet a fiúkra, kivéve arra a marhára. Majd a fenekem riszálva s a nadrágomat fél úton elhagyva bújtam be a paplan alá.

-Megőrjít ez a csaj!!!-kiabálta el magát Ho, s hallottam hogy bevágódik mögöttem az ajtó. Valaki befeküdt mellém és szinte hozzám simult. Éreztem hogy a férfias kedve teljében van, de hátat fordítottam neki és szemeimet behunyva próbáltam aludni. Kis idő után a másik háló társam is megérkezett s szinte velem takarózott be.

-Ho akkora hülye vagy...-morogtam félálomban és mellkason vágtam, de nem volt lelki erőm lemászni róla, így ott aludtam tovább. Reggel kómásan keltem és félig Taemin-en és félig Minho-n. Ők egymás mellett feküdtek én meg rajtuk, hát szép mondhatom! Kisebbet takarónak használni! Hahh. Csupasz mellkasukra simítottam a tenyeremet és megemeltem magam. Erre ez a két félnótás egyik, erről. Másik a másik oldalról fogta meg a derekamat és visszahúzott.-Engedjetek már el!-kuncogtam és belekarmoltam mind kettőbe. Ho magára rántott teljesen, majd maga alá gyűrt. Megtámaszkodott a fejem két oldalánál, erre Taemin az én nagy megmentőm, nem kiment a szobából?!-Engedj el Minho.

-Már miért engednélek?-ereszkedett lejjebb s már csak könyökölt.

-Mert én azt mondtam!-fordultam felé.

-Key miatt vagy ilyen mi?-duruzsolta a nyakamba.

-Vele hagyjál békén.-morogtam undorkodva.

-Mi van?-dőlt le felőlem, s maga felé fordított.

-Semmi.-ültem fel és mentem a gatyám után.

-Hallottad amit este mondott mi?

-Melyiket?-tettettem a hülyét.

-Tudod te miről beszélek.

-Nem tudom és nem is érdekel. Szóval ha róla akarsz társalogni én lépek vissza a koleszba.-fogtam meg a nadrágomat és felvettem. Éppen a gombbal bíbelődtem mikor Jinki leborult a kanapéról, gondolom a másik majom lelökte.

-Au te barom!-röhögött azzal a hülye nevetésével.

-Majd találkozunk a suliban.-dünnyögtem és mielőtt kiléptem az ajtón felkaptam a cipőimet. Szinte rohantam a kollégium felé. Bedőltem az ajtómon és ráborultam az ágyamra. Fejemre tettem a fejhallgatómat és maxra növeltem a hangerőt. Hanyatt gurultam és megkordult a hasam.-Ott pukkadj meg.-motyogtam a pocakomnak és nem is törődtem vele. Szombat van mit kéne csinálni? Kedvem lenne sétálni, de nincs kivel. Soyun biztos tanul így nem zavarom.

~Pár nap múlva~

A sulin és a kolesz között cikáztam, sehová nem mentem. S senkivel nem beszéltem. Minho mikor megszólított bólogattam, de ennyi. Yun tanul ezerrel így vele sem tudtam találkozni. Éppen a számban volt a tollam, s a laptopon gépeltem a másnapra szükséges házi dolgozatom utolsó oldalát mikor valaki kopogott az ajtómon. Nem válaszoltam, mondván majd elmegy, de újabb és erőszakosabb kopogások következtek.

-Ha még egyet belerúgsz az ajtóba eltöröm a lábad!-szakítottam fel az ajtót és egy Kibummal találtam magam szemben.-Mit akarsz?-hagytam résnyire az ajtót, de nem engedtem be.

-Nesze!-tolt felém egy szatyrot amin a kedvenc kínai éttermem pecsétje virított.

-Nem kell!-akartam bezárni előtte de a lábfejét betolta az ajtó elé.

-Ez nem kérdés volt!-nézett rám csúnyán.

-Akkor sem kell! Szóval viszlát!-lökdöstem az ajtót és a hátammal toltam hogy legalább fájjon neki és be tudjam zárni. De fél kézzel eltolt és bejött. Letelepedett a szabad ágyra s az ágyamon levő cuccokat fixírozta.-Dolgom van! Szóval kopj le!-mutattam hüvelyk ujjammal a hátam mögött lévő ajtóra.

-Lehetnél kedvesebb is!-rúgta le a cipőjét és elcsórta az egyik könyvemet.

-Te vagy velem mindig egy bunkó tetű!-kaptam ki a kezéből a töri könyvet. Durcás fejjel pislogott, én pedig a szemeimet megforgatva visszakuporodtam a gépem elé és vártam hogy távozzon. Öt perces egymást bámulás után egy sóhajjal az ajkamon írtam meg az utolsó szavakat a dogából. Egy laza mentés után lecsaptam a topit és kinyúltam az ágyon.

-Kész?-kíváncsiskodott sok idő után.

-Kész!-dobtam vissza neki a töri könyvet amit nézegetett és kezdtem összepakolni a cuccaimat a táskámba.

-Akkor most már ehetünk!-zajongott a zacskóval. Mire én végeztem ő már az ágyam felét elfoglalta és a kezembe nyomta a pálcikákat.

-Most komolyan, mit akarsz?-ültem le vele szembe és értetlen szemekkel pislogtam rá.

-Enni!-nyomta a kezembe a dobozkát és ő is kibontotta az övét s falni kezdett. Semmit nem értettem, de mivel éhes voltam és ez a kedvenc kajám, kibontottam és én is ettem. Vajon mit akar tőlem? Biztos nem csinálta meg a pszichológia háziját és rólam akarja lemásolni! Azt csak szeretné! Nem kap tőlem semmit, még ha egy zsák csokoládét hoz akkor sem!