Ez a kelekótya már megint többet ivott a kelleténél és elráncigálta Jonghyun-t táncolni.
-Még egy pohárral?-kérdezte Minho perverz vigyorral.
-Már megint megpróbálsz leitatni, mi?-vontam fel a szemöldökömet, de azért odaadtam neki a poharamat.
-Áhh dehogy! Mit képzelsz te rólam?-nevetett fel.
-Ismerlek...-nyújtottam rá a nyelvemet és elvettem a kezéből a pohárkát.
-Dehogy ismered.-dünnyögte Kibum.
-Velem alszol ma úgy is!-vigyorgott ez az eszement doki.
-Te fogd be és igyál.-szűkítettem össze a pilláimat és morogtam-Te meg ne is álmodj róla!-röhögtem el magam a fején.
-Valld be hogy beindítalak.-hajolt egyre közelebb.
-Túl sokat ittál.-forgattam meg a szemeimet és elmentem egy doboz sörért. Ahogy felszisszent belekortyoltam, s meghallottam a fiúk beszélgetését.
-Azt ne mond Key hogy nem döngetnéd meg!-röhögött Jinki.
-Előbb dugnám a porszívóba.-morogta. Ez azért fájt... Vissza dobtam magam a helyemre és felpakoltam a lábaimat Taemin ölébe, aki csak lesett mi van.
-Én lépek vissza a koleszbe.-morogtam unottan és beleittam a dobozba.
-Miért?-köpte majdnem ki a piát Jinki.
-Mert valakiből már rohadtul elegem van.-sandítottam Kibumra.
-Ne is törődj vele!-emelt fel Minho.
-Tegyél le te bolond.-kuncogtam.
-Edzenék veled!-vigyorgott én meg leköptem Key-t sörrel.
-Upsz.-nevettem fel megint és belekaroltam Ho nyakába.
-Na jössz velem aludni?-vigyorgott megint.
-Csak ha ő nem alszik velünk.-mutattam duzzogva Key-re.
-Senki más csak mi ketten!-dobált.
-Neeeeem!-visongtam röhögve -Taemin is velünk alszik, mert megvéd tőled!-nevettem újra.
-Nem bíznék ebben ennyire!-vigyorgott ravaszul ez a bolond is.
-Na most hagyjatok békén!-nevettem ahogy letett Minho a lábaimra-Én mentem lefeküdni.-kacsintottam egyet a fiúkra, kivéve arra a marhára. Majd a fenekem riszálva s a nadrágomat fél úton elhagyva bújtam be a paplan alá.
-Megőrjít ez a csaj!!!-kiabálta el magát Ho, s hallottam hogy bevágódik mögöttem az ajtó. Valaki befeküdt mellém és szinte hozzám simult. Éreztem hogy a férfias kedve teljében van, de hátat fordítottam neki és szemeimet behunyva próbáltam aludni. Kis idő után a másik háló társam is megérkezett s szinte velem takarózott be.
-Ho akkora hülye vagy...-morogtam félálomban és mellkason vágtam, de nem volt lelki erőm lemászni róla, így ott aludtam tovább. Reggel kómásan keltem és félig Taemin-en és félig Minho-n. Ők egymás mellett feküdtek én meg rajtuk, hát szép mondhatom! Kisebbet takarónak használni! Hahh. Csupasz mellkasukra simítottam a tenyeremet és megemeltem magam. Erre ez a két félnótás egyik, erről. Másik a másik oldalról fogta meg a derekamat és visszahúzott.-Engedjetek már el!-kuncogtam és belekarmoltam mind kettőbe. Ho magára rántott teljesen, majd maga alá gyűrt. Megtámaszkodott a fejem két oldalánál, erre Taemin az én nagy megmentőm, nem kiment a szobából?!-Engedj el Minho.
-Már miért engednélek?-ereszkedett lejjebb s már csak könyökölt.
-Mert én azt mondtam!-fordultam felé.
-Key miatt vagy ilyen mi?-duruzsolta a nyakamba.
-Vele hagyjál békén.-morogtam undorkodva.
-Mi van?-dőlt le felőlem, s maga felé fordított.
-Semmi.-ültem fel és mentem a gatyám után.
-Hallottad amit este mondott mi?
-Melyiket?-tettettem a hülyét.
-Tudod te miről beszélek.
-Nem tudom és nem is érdekel. Szóval ha róla akarsz társalogni én lépek vissza a koleszba.-fogtam meg a nadrágomat és felvettem. Éppen a gombbal bíbelődtem mikor Jinki leborult a kanapéról, gondolom a másik majom lelökte.
-Au te barom!-röhögött azzal a hülye nevetésével.
-Majd találkozunk a suliban.-dünnyögtem és mielőtt kiléptem az ajtón felkaptam a cipőimet. Szinte rohantam a kollégium felé. Bedőltem az ajtómon és ráborultam az ágyamra. Fejemre tettem a fejhallgatómat és maxra növeltem a hangerőt. Hanyatt gurultam és megkordult a hasam.-Ott pukkadj meg.-motyogtam a pocakomnak és nem is törődtem vele. Szombat van mit kéne csinálni? Kedvem lenne sétálni, de nincs kivel. Soyun biztos tanul így nem zavarom.
~Pár nap múlva~
A sulin és a kolesz között cikáztam, sehová nem mentem. S senkivel nem beszéltem. Minho mikor megszólított bólogattam, de ennyi. Yun tanul ezerrel így vele sem tudtam találkozni. Éppen a számban volt a tollam, s a laptopon gépeltem a másnapra szükséges házi dolgozatom utolsó oldalát mikor valaki kopogott az ajtómon. Nem válaszoltam, mondván majd elmegy, de újabb és erőszakosabb kopogások következtek.
-Ha még egyet belerúgsz az ajtóba eltöröm a lábad!-szakítottam fel az ajtót és egy Kibummal találtam magam szemben.-Mit akarsz?-hagytam résnyire az ajtót, de nem engedtem be.
-Nesze!-tolt felém egy szatyrot amin a kedvenc kínai éttermem pecsétje virított.
-Nem kell!-akartam bezárni előtte de a lábfejét betolta az ajtó elé.
-Ez nem kérdés volt!-nézett rám csúnyán.
-Akkor sem kell! Szóval viszlát!-lökdöstem az ajtót és a hátammal toltam hogy legalább fájjon neki és be tudjam zárni. De fél kézzel eltolt és bejött. Letelepedett a szabad ágyra s az ágyamon levő cuccokat fixírozta.-Dolgom van! Szóval kopj le!-mutattam hüvelyk ujjammal a hátam mögött lévő ajtóra.
-Lehetnél kedvesebb is!-rúgta le a cipőjét és elcsórta az egyik könyvemet.
-Te vagy velem mindig egy bunkó tetű!-kaptam ki a kezéből a töri könyvet. Durcás fejjel pislogott, én pedig a szemeimet megforgatva visszakuporodtam a gépem elé és vártam hogy távozzon. Öt perces egymást bámulás után egy sóhajjal az ajkamon írtam meg az utolsó szavakat a dogából. Egy laza mentés után lecsaptam a topit és kinyúltam az ágyon.
-Kész?-kíváncsiskodott sok idő után.
-Kész!-dobtam vissza neki a töri könyvet amit nézegetett és kezdtem összepakolni a cuccaimat a táskámba.
-Akkor most már ehetünk!-zajongott a zacskóval. Mire én végeztem ő már az ágyam felét elfoglalta és a kezembe nyomta a pálcikákat.
-Most komolyan, mit akarsz?-ültem le vele szembe és értetlen szemekkel pislogtam rá.
-Enni!-nyomta a kezembe a dobozkát és ő is kibontotta az övét s falni kezdett. Semmit nem értettem, de mivel éhes voltam és ez a kedvenc kajám, kibontottam és én is ettem. Vajon mit akar tőlem? Biztos nem csinálta meg a pszichológia háziját és rólam akarja lemásolni! Azt csak szeretné! Nem kap tőlem semmit, még ha egy zsák csokoládét hoz akkor sem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése